Hála Allahnak, aki leküldte szolgájához az Írást, és nem tett bele semmit, ami elhajlás lenne az igaz úttól igaz Írást küldött le, hogy Allahtól való szörnyű csapásra figyelmeztessen, és hírül adja a hívőknek, akik jótetteket cselekszenek -, hogy szép fizetség lesz az osztályrészük, amelyben ott maradnak majd örökké, és intse azokat, akik azt mondják, hogy Allah fiút nemzett. Nincs nékik semmi tudásuk erről és atyáiknak sem. Szörnyű szó az, ami kijön a szájukból. Nem más az, amit mondanak, mint hazugság. Talán még elemészted magad a bánattól, miközben utánuk igyekszel, ha nem hisznek ebben az igehirdetésben. Mindazt, ami a földön van, az ő díszévé tettük, hogy próbára tegyük az embereket, melyik munkálkodik a legjobban. És ami kisarjad rajta, azt bizony fölperzseljük és a földet kopár fennsíkká tesszük. Vagy azt gondolod, hogy a barlang és ar-Ragim emberei a mi jeleink között különös csodaszámba mentek? Emlékezz arra, amikor az ifjak menedéket kerestek a barlangban és azt mondták: "Urunk! Tanúsíts irántunk irgalmat tenmagadtól és igazítsd el a mi dolgunkat helyes irányba!" És a barlangban lepecsételtük a fülüket számos évre. Aztán életre keltettük őket, hogy megtudjuk: melyik csoport számolja ki jobban, hogy vajon mennyi időt töltöttek ők el? A történetüket az igazságnak megfelelően meséljük el néked. Ifjak voltak ők, akik hittek az ő Urukban, s akiket még gyarapítottunk útmutatásban, és megerősítettük az ő szívüket. Emlékezz arra, amikor fölálltak és azt mondták: "A mi Urunk az egek és a föld Ura. Nem fohászkodunk rajta kívül más istenhez. Különben szemenszedett hazugságot állítanánk. És a mi népünk rajta kívül más isteneket választott magának. Vajon miért nem hoznak nyilvánvaló bizonyságot a szolgálatuk mellett? És ki vétkesebb, mint az, aki hazugságot kohol Allah ellen? Keressetek hát menedéket a barlangban, miután elkülönültök tőlük és attól, amit Allahon kívül szolgálnak! A ti Uratok irgalmában fog részesíteni benneteket és eligazítja a dolgotokat a ti könnyebbségetekre." És látod a Napot, amikor fölkél, hogy a barlanguktól jobbra hajlik el, és amikor lenyugszik, akkor balra halad el mellettük, ők pedig a barlang öblös belsejében vannak. Ez jel Allah csodás jelei között. Akit Allah vezet, az az igaz úton vezettetik. Akit pedig tévútra vezet, annak nem találsz gyámolítót, aki az igaz útra vezetné. Azt gondolnád, hogy ébren vannak, holott alszanak, s közben jobbra és balra fordítjuk őket, és a kutyájuk kinyújtott mancsával a bejáratnál fekszik. Ha rájuk bukkannál, akkor bizony hanyatt-homlok menekülnél el előlük és félelem töltene el miattuk. És ahogyan aludtak akképpen keltettük őket életre, hogy kérdezősködhessenek egymás között. Az egyikük azt mondta közöttük: "Mennyi ideig időztetek?" Azok azt mondták: "Egy napot, vagy még annyit sem időztünk." Végül azt mondták: "A ti Uratok a legjobb tudója annak, hogy mennyi ideig időztetek. Küldjétek el egyikőtöket ezzel a pénzetekkel itt a városba és nézzen körül, ki az, akinek a legtisztább az élelme és hozzon nektek elemózsiát tőle! Járjon el körültekintően, és ne hívja fel egyikőtökre sem a figyelmet! Ha tudomást szereznek rólatok, akkor megköveznek benneteket, vagy visszatérítenek a vallásukba. Ám akkor nem boldogultok sohasem." És ahogy föltámasztottuk őket), akképpen fölfedtük őket az embereknek, hogy megtudják, Allah ígérete igaz és hogy a Végső Órát nem illetheti kétség. Emlékezz arra, amikor vita támadt közöttük az ő dolgukban. Azt mondták: "Építsetek föléjük egy építményt! Az Uruk az ő legjobb ismerőjük." Akiknek döntő szavuk lett az ő dolgukban, azt mondták: "Emeljünk föléjük egy mecsetet (Meszdzsiden)." Azt mondják majd: "Hárman voltak, a kutyájukkal együtt négyen." Azt is mondják: "Öten voltak, a kutyájukkal együtt hatan" - találgatván azt, ami rejtve van. És azt is mondják: "Heten voltak, a kutyájukkal együtt nyolcan." Mondd: "Az én Uram a legjobb tudója annak, hogy hányan voltak. Csak kevesen tudják." Ne bocsátkozz hát vitába felőlük csak abban, ami bizonyosan vitatható (Mira-en zahiran), és ne kérj felvilágosítást róluk senkitől közöttük! És ne mondd semmiről sem azt, hogy: "holnap megteszem azt" - hacsak hozzá nem teszed: "ha Allah úgy akarja." És emlékezz meg Uradról, ha elfelejtetted és mondd: "Az én Uram talán oda vezet engem, ami közelebb van s helyes cselekvéshez, mint ez." És a barlangban háromszáz esztendeig időztek és még kilencet hozzá. Mondd: "Allah a legjobb tudója annak, hogy mennyi ideig időztek. Őt illetik meg az egek és föld rejtett titkai. Lássál Vele és Halljál! Rajta kívül nincs más gyámolítójuk. És Ő nem társít senkit a döntésében. És hirdesd, amit sugallatként kaptál Urad Írásából. És nincs senki, aki megmásíthatná az Ő szavát, és rajta kívül nem lelsz menedéket. És tartsál állhatatosan azokkal, akik reggel és este egyre csak Urukhoz fohászkodnak, orcája látását áhítozván. És ne fordítsd el a tekintetedet tőlük az evilági élet pompáját kívánva! És ne engedelmeskedj annak, akinek a szívét hanyaggá tettük abban, hogy megemlékezzék rólunk, s aki a maga kedvét követte és így hiábavalóvá vált az ügye (Uekene emruhu furuta). És mondd: "Ez az igazság, amely az Uradtól jön. Aki akar, az higgyen, és aki akar, az ne higgyen! A kegyetleneknek a túlvilágon tüzet készítettünk elő, amelynek a füstsátra körülveszi őket. És ha segítségért könyörögnek, akkor vizet kapnak segítségül, amely olyan, mint az olvasztott érc, és sütni fogja az orcájukat. Szörnyű ital és szörnyű pihenőhely! Akik hisznek és jótetteket cselekszenek, tudják meg, hogy Mi bizony, nem veszejtjük el a fizetségét annak, aki jó tetteket cselekszik! Azoknak Éden kertjei jutnak osztályrészül, amely alatt patakok folynak, arany karperecekkel ékesíttetnek, szundus és isztabraq brokátból készült zöld köntösöket öltenek föl és kerevetekre dőlve fekszenek. Pompás jutalom és szép pihenőhely! És mondj nekik példabeszédet két férfiről. Az egyiküknek két kertet adtunk szőlőtőkékkel. Pálmafákkal vettük körül azokat és gabonát tettünk közéjük. Mindkét kert meghozta a gyümölcsét és nem rövidítette meg azt semmiben. És patakot fakasztottunk közöttük. És megvolt néki a gyümölcse. És beszélgetés közben azt mondta a szomszédjának: "Vagyonosabb vagyok nálad és több az én házam népe." És ekképpen önmaga ellen kegyetlenkedve lépett be a kertjébe. "Nem hiszem" - mondta -, "hogy az valaha is elpusztulna. És azt sem hiszem, hogy a Végső óra eljön. Ám ha majdan az Uram elé vitetem vissza, az én visszaérkezésem helyét bizony még jobbnak találom, mint ezt." A szomszédja a beszélgetés közben azt mondta: "Nem hiszel abban, aki porból, majd egy spermacseppből teremtett téged és aztán emberré formált." Én azonban vallom: "Ő Allah, az én Uram és nem társítok az én Uram mellé senkit." És mi lett volna, ha azt mondtad volna, amikor beléptél a kertedbe: "az legyen, amit Allah akar! Allahon kívül nincsen semmi erő!". És ha úgy véled, hogy kevesebb a vagyonom és a gyermekem, mint neked ? úgy az én Uram talán valami jobbat ad majd nékem, mint a kerted, reá pedig mennyköveket küld az égből és reggelre kelve kopár fennsík lesz, vagy a vize egy reggelre kelve elapad és hiába fogsz kutatni utána. És a gyümölcseit pusztulás vette körül. És reggelre kelve megbánásában és bánatában kifordította a tenyerét amiatt amit ráköltött, mert a kert romokban hevert, és azt mondta: "Bárcsak ne társítottam volna senkit az én Uram mellé!" És nem volt csapata, amely segíthette volna őt Allahon kívül és nem akadt segítség a számára. Ott a segítség (El-Ueleje) csupán Allahnál, az egyedül igaznál található. Ő a legjobb jutalmazó és ő biztosítja a dolgok legjobb kimenetelét. És mondd el nékik az evilági élet példázatát! Hasonlatos az a vízhez, amelyet lebocsátottunk az égből, és egybevegyültek vele a föld növényei. Ám egyszer reggelre kelve mindez száraz kóró lesz, amit szerteszórnak a szelek. Allah mindenek fölött hatalmas. A vagyon és a fiúgyermekek az evilági élet ékességei. Ám amik maradandóak, a jócselekedetek (El-bekijetusszalihetu), azoknak nagyobb a jutalma a te Uradnál és jobbak a reményeik. És emlékezz arra a napra, amikor elmozdítjuk a hegyeket és látod, hogy előtűnik a föld és összegyűjtjük őket és nem hagyunk ki közülük egyet sem. És Uruk elé állíttatnak majd sorban e szavakkal: "Íme, idejöttetek hozzánk úgy, ahogyan először megteremtettünk benneteket. De ti úgy vélekedtetek, hogy mi nem szabunk ki nektek határidőt." És odateszik az Írást, és látod a bűnösöket, hogy rettegnek attól, ami abban áll. Azt mondják: "Jaj nekünk! Mi van ezzel a könyvvel? Nem hagy egyetlen kicsi vagy nagy dolgot sem elszámlálatlanul. És fellelik azt, amit elkövettek. És a te Urad nem lesz igazságtalan senkivel szemben. És emlékezz arra, amikor úgy szóltunk az angyalokhoz: "Boruljatok le Ádám előtt!" Ők pedig mindannyian leborultak, kivéve Iblíst, ő Dzsinn volt a dzsinnek között és bűnös módon nem engedelmeskedett Ura parancsának. Vajon őt és utódait választjátok-e pártfogónak énhelyettem, holott ők a ti ellenségeitek? Rossz csere ez a kegyetleneknek! Nem tettem meg őket tanúknak sem az egek és a föld teremtésekor, sem akkor, amikor őket magukat megteremtettem. És nem választok magamnak olyan segítőket, akik tévelygésbe visznek. Aznap, amikor Allah azt mondja: "Szólítsátok azokat, akiket ti az én társaimnak véltetek!" És hívják őket, de azok nem reagálnak, ám ők nem felelnek nékik. És a gyehenna völgyét (Meubikan) helyezzük közéjük. És a bűnösök meglátják a Pokol tüzét és gyanítják, hogy hamarosan beléhullanak és nem találnak semmi módot, hogy megmenekedjenek attól. És ebben a Koránban mindenféle példát sorjáztattunk elő az embereknek. Ám az ember mindennél jobban szeret akadékoskodni. És amikor eljött hozzájuk az útmutatás, csupán az akadályozta meg az embereket, hogy higgyenek benne és bocsánatért fohászkodjanak az Ő Urukhoz, nehogy őket is az sújtsa, ami a hajdanvoltakkal volt szokásban, vagy sújtsa őket a büntetés seregestől. A küldötteket csupán örömhír-hozók és intők gyanánt küldjük. Akik hitetlenek, hamis szóval feleselnek, hogy megcáfolják azzal az Igazságot. És gúnyt űznek a jeleinkből, és abból, amit intésül kaptak. És ki kegyetlenebb annál, aki Ura jeleivel figyelmeztetést kapott, ám ő elfordul azoktól, és elfelejti azt, amit a keze korábban elkövetett? Bizony, leplet borítottunk a szívükre, fülükre pedig süketséget, hogy ne érthessék azt. És szólítsd őket bár az útmutatásra, soha nem vezettetnek az igaz úton. És a te Urad a megbocsátó, és övé a kegyelem. Ha már az evilágon meg akarná őket büntetni azért, amire szert tettek, akkor siettetné a büntetésüket. Ám megszabott határidejük van, s akkor nem lelhetnek rajta kívül menedéket. És azokat a városokat elpusztítottuk, miután lakói kegyetlenkedtek. És pusztulásukra határidőt szabtunk. És emlékezz arra, amikor Mózes azt mondta a legényének: "Nem nyugszom addig, amíg el nem érem azt a helyet, ahol a két tenger egyesül, vándoroljak bár hosszú évekig!" Miután ők ketten elérték a helyet, ahol a kettő egyesült, elfeledkeztek a halukról. Az pedig szabadon a tengernek vette útját. Miután tovább haladtak, Mózes azt mondta a legényének: "Hozd ide a reggelinket! Elfáradtunk utazásunkban." A legény azt mondta: "Gondolnád-e, mi történt? Amikor meghúztuk magunkat a sziklánál, elfeledkeztem a halról - és csakis a sátán feledtette el velem, hogy ne emlékezzek meg róla -, és az csodálatos módon a tengernek vette útját." "Ez az, amit kívántunk" - mondta Mózes. És visszatértek, lépteik nyomát követve. És fölleltek egy szolgát a mi szolgáink közül, akit kegyelmünkből kegyelemben részesítettünk és tudásunkból tudásra tanítottunk. Mózes azt mondta neki: "Követhetlek-e téged, hogy taníts engem az igaz útról, amelyről te tanítást kaptál?" "Nem fogsz tudni türelemmel kitartani mellettem" - mondta az. "Hogyan is tarthatnál ki türelemmel olyasvalamiben, amit tudással nem fogsz át?" Mózes azt mondta: "Ha Allah úgy akarja, állhatatosnak fogsz találni és parancsolj bármit is, nem fogok ellenszegülni." "Ha követsz engem" - mondta a szolgánk -, "nem szabad kérdezned engem semmiről, amíg én magam nem teszek neked említést róla!" És útnak eredtek. Mikor aztán hajóra szálltak, a szolgánk léket ütött abba. "Azért ütöttél léket"- mondta Mózes, hogy "vízbe fojtsd azokat, akik rajta vannak? Szörnyű dolgot követtél el!" "Nem megmondtam" - mondta az, hogy nem fogsz tudni türelemmel kitartani mellettem?" Mózes azt mondta: "Ne vedd rossznéven azt, amit elfelejtettem, és ne állíts túl súlyos megpróbáltatás elé!" Ismét útnak eredtek. Mikor aztán találkoztak egy fiúval, a szolgánk megölte őt. Mózes azt mondta: "Csakugyan megöltél egy ártatlan lelket anélkül, hogy egy másikért állnál bosszút? Fertelmes dolgot követtél el!" ?Nem megmondtam" - mondta az ?,?hogy nem fogsz tudni türelemmel kitartani mellettem?" Mózes azt mondta: "Ha ezután is kérdezlek még valamiről, ne engedd, hogy társad legyek. Íme, megkaptad a bocsánatkérésemet." Ismét útnak eredtek. Mikor azután egy város lakóihoz értek, enni kértek azoktól. Ők azonban megtagadták azt, hogy vendégül lássák őket. Azok ketten pedig egy düledező falra bukkantak. A szolgánk akkor felállította azt. Mózes azt mondta: "Ha akartad volna, fizetséget húzhattál volna érte." A szolgánk azt mondta: "Itt az elválásunk ideje. Ám elbeszélem neked annak magyarázatát, amiben nem tudtál türelemmel kitartani mellettem. Ami a hajót illeti, az szegény embereké volt, akik a tengeren munkálkodtak. Meg akartam azt rongálni, mivel egy király volt mögöttük, aki minden hajót erőszakkal elragad. Ami az ifjút illeti, a szülei hívők voltak, és féltünk, hogy megátalkodottságában és hitetlenségében sanyargatni fogja őket; és azt akartuk, hogy Uruk adjon nékik cserébe egy másik fiút, aki tisztább, és szüleihez ragaszkodóbb, mint ő. Ami pedig a falat illeti, az két árva gyermeké volt a városban. Alatta kincs volt, ami őket illette meg. Az atyjuk igaz ember volt. Az Urad úgy akarta, hogy nagykorúvá serdüljenek és előhozzák a kincsüket a te Urad irgalmából. Nem a magam akaratából tettem ezt. Ez a magyarázata annak, amiben nem tudtál türelemmel kitartani mellettem." És kérdeznek téged a Kétszarvúról (Zil-Karnein). Mondd: "Hirdetek néktek róla egy történetet." Hatalmat adtunk neki a földön és mindenhová utat nyitottunk előtte. És követte az egyik utat, amíg végül elérkezett egy helyre, ahol a Nap lenyugszik. Azt tapasztalta, hogy az egy iszapos forrásban nyugszik le. Mellette egy népre talált. "Kétszarvú!" - mondtuk-, "vagy büntetned kell, vagy pedig jóságot kell tanúsítanod irántuk!" "Ha valaki kegyetlenkedik" - mondta ő-, "akkor megbüntetjük őt. Aztán az ő Ura elé vitetik majd, s Ő rettenetes büntetéssel fogja sújtani. Aki pedig hisz és jótettet cselekszik, annak a jutalma a legjobb lesz. És olyasmit rendelünk el neki, ami könnyen teljesíthető." Aztán követett egy másik utat. Amikor végül elért egy helyre, ahol a Nap fölkél, azt tapasztalta, hogy az egy olyan népre kel föl, aki nem függönyözte magát a naptól. Eképpen volt. És tudásunkkal átfogtuk azt, ami nála volt. Aztán egy másik utat követett. Amikor végül elért a két gát közötti helyhez, azoktól innen egy olyan népre talált, amely alig értette a beszédet. "Kétszarvú!" - mondták. "Góg és Magóg romlást terjesztenek a földön. Juttathatunk-e néked valami járandóságot annak fejében, hogy egy gátat emelsz közénk?" Ő azt mondta: "A hatalom, amelyet az én Uram adott nekem, jobb annál, amit ti adhattok. Segítsetek hát erősen engem, hogy egy védősáncot emeljek közétek és közéjük. Hozzatok nekem vasdarabokat!" Amikor végül egyenletesen feltöltötte a két hegygerinc közti területet, azt mondta: "Fújjátok!" Amikor végül felizzította, azt mondta: "Hozzatok nekem olvasztott fémet (Kitran), hogy reá öntsem!" Góg és Magóg pedig nem tudták megmászni azt, és rést sem bírtak ütni rajta. "Irgalom ez az én Uramtól" - mondta ő. "Mikor azonban beteljesedik az én Uram ígérete, porrá fogja változtatni azt. Ez Allah ígérete, igazságként." És azon a napon hagyjuk, hogy fejvesztetten összetorlódjanak. És megfuvatik a trombita. És egybegyűjtjük valamennyiüket. És fölvonultatva megmutatjuk a gyehennát a hitetleneknek, akiknek a szemét lepel fedte el, úgy, hogy nem emlékeztek meg rólam, és akik képtelenek voltak a hallásra. Akik hitetlenek, talán úgy vélik, hogy az én szolgáimat választhatják helyettem szolgáiknak? Bizony, a gyehennát készítettük elő szálláshelyül a hitetleneknek. Mondd: "Hírt adjunk-e neked azokról, akik munkálkodásuk révén a leginkább kárvallottak lesznek - akiknek az igyekezete tévúton járt az evilági életben, noha ők úgy gondolják, hogy helyesen cselekszenek? Ők azok, akik nem hisznek Uruk jeleiben, s abban, hogy találkozni fognak vele. Az ő tetteik hiábavalóak, és a Feltámadás Napján nem adunk nekik értéket. Ez az ő fizetségük: A gyehenna, amiért nem hittek, és jeleimből és küldötteimből gúnyt űztek. Akik azonban hisznek, és jótetteket cselekszenek, azoknak a Paradicsom kertjei lesznek szálláshelyük - örökké azokban időznek majd, nem kívánva felcserélni azokat." Mondd: "Hogyha a tenger tinta lenne az én Uram szavai számára, bizony, kiapadna, mielőtt Uram kifogyna a szóból, akkor is, ha még egyszer annyit hoznánk pótlásul." Mondd: "Én hozzátok hasonló ember vagyok, aki azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy a ti istenetek az egyetlen isten. Aki reménykedik abban, hogy Urával találkozik, az jótettet cselekedjen és ne társítson senkit Ura szolgálatában!"