|
Amikor
remegve megrendül a föld,
s
kiveti a föld a terhét, és
azt mondja az ember: „Mi történt vele?",
azon
a napon elmondja a híreit,
mivel
a te Urad sugallatot ad neki.
Azon
a napon az emberek külön-külön jönnek elő, hogy lássák
tetteiket.
Aki
csak egy porszemnyi jót is tett, az meglátja azt,
És
ha valaki csak egy porszemnyi rosszat tett, az is meglátja azt.
|
A szúra a feltámadás kezdetével
foglalkozik, amikor az emberek még nem tudják, mi is történt
velük, mi is lett velük. Allah a hívő tudomására adja, hogy még
van idő, de az idő már közeleg. Legyen előrelátó, hisz mikor azt
mondja:
És a föld kiadja magából a
terhét...
De ez a teher, lehet, hogy
ellenünk szól, de az is lehet, hogy mellettünk.
Mikor a Prófétai beszédben azt
olvashatjuk, hogy:
– Mert a könyvek még nyitva
állnak, a bűnbánatnak még van értelme. Szólítják még a hátat
fordítót, van még remény a bűnösnek. Ekképpen az ember saját
maga által tehet maga javára, ahogy a halottnak javára van az
élő, örökkévalónak a mulandó, állandósultnak az induló.
(Halottnak úgy van javára az élő, hogy az ember mielőtt meghalt
volna, olyan nagy dolgot alkotott, hogy annak a haszna még a
túlvilágon is jó pontot hoz neki.)
De ha már elhalasztottunk
mindent, és igenis tényként szól ellenünk vagy mellettünk
valami, majd csak akkor fogunk rádöbbenni, hogy az a kicsi is,
amelyre azt mondtuk, hogy: – Á, szóra sem érdemes. – De, igen.
Az is szóra érdemes, hisz egy jó cselekedet lett azzal a
kevéssel is bemutatva, és lehetséges, hogy az a kicsi fog
dönteni mellettünk vagy ellenünk.
Ha a föld kiveti terhét, abban
már nem marad semmi. Nem hivatkozhatunk arra, hogy ott még
maradt valami, ami még mellettünk kellene hogy szóljon, de
elfeledkeztünk róla. Ott egy porszem nem sok, annyi sem marad
utánunk. A Próféta azt mondta:
– Kiveti a föld a rejtett
kincseit, ami aranyból és ezüstből való. Föltámasztatik a
gyilkos, és azt mondja:
Emiatt öltem.
Életre kelti a családi élet
megrontóját, aki azt mondja:
– Ezért rontottam a családi
kapcsolatokat.
Eljön a tolvaj, s azt mondja:
– Emiatt vágták le a kezem. –
Odaszállítják, és nem vesznek el tőle semmit.
Imám Ahmed jegyezte le Abdullah
ibn Maszúdra hivatkozva, hogy a Próféta azt mondta:
– Nagyon vigyázzatok az elvetett
kis bűnöktől, mert ha összegyűlnek, akkor elpusztítják az
embert.
– De tudjátok meg, hogy utatok
az egyenes ösvény, hol tétovázik, csúszik a láb, s minden
lépésben ott lapul a rettegett elkárhozás...
|