Imám Ahmed, Abdullah ibn Szalámtól:

- Egy alkalommal arról beszélgettünk, hogy melyikünk menjen be Allah prófétájához meg kérdezni tőle, hogy Allah előtt mi a legjobban szeretni valóbb cselekedet, de senki sem jelentkezett. Ekkor kijött a küldött, összegyűjtött egyenként bennünket és kérésünkre recitálta ezt az egész Szúrát.

Ibn Abí Hátim ugyan csak Abdullah ibn Szalámtól:

- Allah prófétájának néhány társa azt mondta (kérte):

- Küldjünk el valakit a küldötthöz, kérdezze meg tőle melyik az a cselekedet, amelyiket legjobban szereti Allah. De senki sem jelentkezett, mert tartottunk ettől a kérdéstől. Amikor kijött a próféta, megtudva a kérdés okát, egyenként behívott bennünket, amíg össze nem gyűjtünk nála. Ekkor lejött, leszállt rá teljes egészében ez a Szúra, s ő recitálta elejétől végéig nekünk. Utána Abú Abdullah ibn Szalám recitálta ezt Abú Szelmának, ő pedig Jahja ibn Kithirnek

Al Auzái azt mondta:

-Nekünk Jahja ibn Kithir recitálta egészében.

Allah megemlíti, hogy minden, ami az egekben és a földön van, az mind Őt dicsőíti, hatalmasítja, és Hozzá imádkozik.

Ez neheztelés azokra, akik ígéretük ellenére sem teszi, s cselekszik a megígérteket.

Néhány tudós az elődökből arra használta ezt az áját, hogy figyelmeztesse az embereket, kötelező érvényűvé tegye az ígéreteiket, annak ellenére, hogy az ígérő szilárd meggyőződésből, vagy más célból cselekszi tettét.

Bukháríjjból is hoztak egy Prófétai beszédet, miszerint Allah prófétája azt mondta:

-A képmutatónak három jele van.

1. Amit megígér, azt nem teszi.
2. Ha beszél, hazudik.
3. Ha rábízol valamit, azt letagadja.

Egy másik Prófétai beszéd szerint (ugyan csak tőle):

- Ha valakiben ebből négy dolog megtalálható, akkor az illető tisztán képmutató. De ha csak egy is föllelhető, akkor, amíg az cselekszi, s el nem hagyja, egy hibával rendelkezik. (Említette még két Prófétai beszédében az ígéret megszegését.)

Imám Ahmed, Abdullah ibn Ámer ibn Rabíától:

- Amikor kisfiú voltam, eljött hozzánk a próféta. Én, éppen játszani indultam, amikor édesanyám utánam szólt:

- Abdullah! Gyere, adok neked valamit. –Erre a küldött megkérdezte tőle:

- Mit akartál adni neki?

-Datolyát.

Ha nem teszed meg –figyelmeztette -, hazugságként líratik fel a számládra!

Imám Málik arra a beszédre ment oda, hogy az ígérethez való kapaszkodás kötelező annak, aki ígért és be kell azt (minden áron) tartani. Mert ha valaki azt mondaná, ígérné hogy:

- Házasodjál meg (ha megházasodsz), és én minden nap adok neked valamit! Ha a felszólított, ezt megteszi, akkor annak kötelező az ígéretet beváltani, mert ő abba kapaszkodott, s ez egy embernek járó dolog.

Néhányan azt mondták:

- Ez így nem kötelező, és arra hivatkoztak, hogy ez az ája azért jött le, mert néhányan a dzsihád kötelességeit kívánták. Ám amikor kötelezővé tették, nem mindenki tett eleget a felszólításnak (néhányan nem tették).

Ibn Ábbász azt mondja:

- A hívők közül néhányan a dzsihád kötelező tétele előtt azt mondták:

- Azt szerettük volna, hogy a Hatalmas Allah megmutassa, melyik cselekedet legjobb a számára, s mi azt megtesszük.

Ekkor Allah kinyilatkoztatta:

- Minden kétséget kizáróan Bennem hinni! Dzsihád azok ellen, akik a hitt ellen vannak, s azt nem ismerik el. - S miután lejött a dzsihádról szóló ája, néhányan a hívők közül nem szerették (tetszett nekik) nehezteltek érte, s nem tettek eleget annak felszólítására. Ekkor küldte le Allah az áját.

Muqátil ibn Hajján, Prófétai beszédében azt mondja:

- A hívők azt mondták:

- Ha megtudjuk, hogy Allahnál mi a legjobb cselekedet, mi azt megtesszük! Ekkor, ebben az ájában Allah megmutatta nekik melyik is a legjobb. Ő azt szereti, akik sorokban állva harcolnak érte. Megmutatta nekik, s az Uhudi csata napján levizsgáztatta őket, mire számosan elhagyták a prófétát és elmenekültek.

Qatáda és Ad-Dahhák azt mondják:

- Lejött, és szidja azokat, akik azt mondták:

- Ültünk, vertünk, csináltunk, szívtunk! –De ők nem tettek ilyesmit.

Ibn Zejd azt mondja:

- Az Ája a képmutatók miatt jött le, akik a muszlimok győzelméig való kitartást ígérték, de nem tartották be ígéretüket.

Imám Málik szerint az a szó, hogy: „Miért mondjátok azt, amit nem tesztek?” –a dzsihádról szól.

Mudzsáhid azt mondja erről az ájáról:

- Voltak Anszárok, köztük Abdullah ibn Rawáha, aki azt mondta egy gyűlésen:

- Ha megtudjuk mi a legjobb cselekedet Allahnál, halálunkig megtesszük! -Ekkor Allah leküldte rájuk ezt az Áját. Amikor meghallotta, hogy kinyilatkoztatásra került, azt mondta:

- Nem hagyunk el egy helyet sem Allahért, amíg meg nem halunk! (Ő mártírként vesztette életét.)

Ibn Abí Hátim azt mondja:

- Abú Músza hívta Baszra olvasóit, akik közül háromszázan meg is jelentek nála, olyanok, akik recitálni tudták a Korán verseit. Ő azt mondta nekik:

- Ti Baszra népeinek legjobbjai, és (a Korán) olvasói vagytok. Mi már olvastunk egy Szúrát a dicsőítők közül, de már elfelejtettük annak folytatását. Bár én még emlékszem egy részére –majd recitálni kezdte az első áját. A Feltámadás Napján, a nyakatokon felíratik, mint bizonyíték, megkérdeznek titeket a tartalmáról. –Aztán ismételten belekezdett a negyedik ája recitálásába, majd hozzáfűzte:

-Ez említés Allahtól, hogy Ő akkor szereti a rabszolgáit, amikor az ellenséggel szemben sorokban állva harcolnak a hitetlenekkel szemben, szava felülkerekedjen a magaslatokon, s vallása a többi felett.

Imám Ahmed, Allah prófétájától:

- Három ember van, akire Allah rá (mosolyog) nevet:

1. Arra a férfira, aki éjszakánként fölkel imádkozni.
2. Arra a népcsoportra, akik sorokba rendeződve imádkoznak.
3. Azokra, akik sorokba rendeződve (állva) harcolnak.

Ibn Abí Hátim, Mutarrafot idézi:

- Abú Dzarrtól hallottam egy Prófétai beszédet a prófétáról és én szerettem volna találkozni vele. Alkalom adtán meg is kérdeztem tőle:

- Abú Dzarr, tudom, hogy ismersz egy Prófétai beszédet a prófétától és én, ezért már régóta szerettem volna veled találkozni.

- Mond, miről van szó!

Azt hallottam, hogy te azt állítod, hogy a küldött említette nektek, hogy Allah kivet hármat és kivételez három személynek.

- Igen! És én nem hazudok a társamra, Allah prófétájára!

És kik azok, akiket Allah megszeret?

- Az egyik az a férfi, aki harcolni, mert Allahért. A másik, aki szándékkal megy harcolni, és a csatában meghal. A harmadikról Allah Könyvében is megtalálod a választ -, és recitálni kezdte ezt az áját.

Kaáb al-Ahbár azt mondta:

- A Hatalmas Allah a prófétájának azt mondta:

- Az Én rabszolgám az, aki Rám támaszkodik, nem durva, nem kiabál a piacokon, nem jutalmazza a rosszat- rosszal, hanem megbocsát és elenged. (Aki megbántja annak megbocsát.) Az ő születése Mekkában van a zarándokútja Tába, királysága as-Sám, népe Al-Hammá dún (hálálkodók). Akik hálálkodnak Allahnak, minden esetben és mindenhol, úgy, mint a méhek a levegőben. Éjszaka mosakodnak és fölveszik az izárt (nem a földig érő ruha.), a harcban sorakoznak, mint az imánál -, majd recitálta az áját. Figyelik a Napot –folytatta tovább -, bárhol imádkoznak, még ha egy állat hátán ülnének is.

Szaid ibn Dzsubajr erről az Ájáról azt mondja:

- Allah prófétája az ellenséggel szemben csak akkor indult már harcba, ha sorokba rendezte, állította az embereit. Ez tanúság az embereknek a Hatalmas Allahtól.

Szilárdan, szorosan érintve egymást – Mondják tudósaink.

Ibn Ábbász azt mondja:

-A szilárd nem múlik el, hanem egymás mellett összeolvad. 

Qatáda:

- Nézd meg az építmény tulajdonosát, hogyan szeri egyben, egységében látni építményét. Nem különbözik egyik rész a másiktól, ahogyan a hatalmas Allah sem szeretné, ha az Ő dolgai különbözők lennének. Sőt, Allah sorokba állítja a hívőket a harc és az ima folyamán.

Fogadjátok meg Allah parancsolatait, mert ez megóvja azt, aki átveszi!

Ibn Abí Hátim, Abú Bahríjától, aki azt mondta:

-Nem szerettek lovon harcolni, de a földön igen. Allah mondására ezt az Áját említette: „Ha látnátok engem oldalra nézni, akkor a szakállamnál fogva fogjatok (tartsatok vissza) meg.

Megemlíti Allah, hogy az első rabszolgája és prófétája Mózes ibn Imrán azt kérdezte népétől: „Miért bántotok engem, annak ellenére, hogy tudatában vagytok annak, hogy én az igazat mondom? Allah prófétája vagyok, aki átadja az Ő üzenetét!

Ez az ája vigasztalás és szórakoztatásként hangzik el Mohammednek (felkészítve) arra, amit kapott népétől és „még” másoktól, és parancs, hogy áhítatos legyen. Ezért mondta Mózes, hogy többen bántották, de ennek ellenére türelmes maradt. Figyelmeztetésként hangzik el, hogy a hívők ne bántsák meg a küldöttet. De miután tudásuk ellenére abbahagyták az igazság követését, Allah elfordította a szívüket az útmutatásától, s abba a kétségbeesést, zavarodottságot, és a cserbenhagyást ültetett.  

Jézus azt mondja:

- Jó hírként kaptam a Tórát, bizonyságot arról a következő küldöttről, aki írástudatlan, Mekkából való, s Ahmednek nevezik. Jézus az Izrael népének az utolsó prófétája voltam s ő ismertette a küldöttek utolsójaként, hogy ő után már nem fog Allah mást küldeni számukra. Erről a legjobb Prófétai beszédet Al-Bukháríjj említi:

Dzsubajr ibn Mutaán apja azt mondta:

- Hallottam, amikor Allah prófétája azt mondta:

-Vannak neveim! Én vagyok Mohammed, és én vagyok Ahmed. Én vagyok al-Máhi, a radírozó, akivel Allah eltörli a hitetlenséget. Én vagyok al-Hásir, akinek a lábánál összegyűlnek az emberek. És én vagyok al-Áqib, az utolsó (sarok) végső.

Abú Dáwúd azt mondja:

- Amikor Allah elküldte valamelyik prófétáját, egy ígéretet vett tőlük, amely azt tartalmazza: Ha még életében elküldi Mohammedet, akkor népével együtt támogatnia, és követnie kell őt. 

Abú Dáwúd, Abú Múszától:

- Allah prófétája adott magának neveket. Valamelyiket megjegyeztük. Ő azt mondta: Én vagyok Mohammed, Ahmed, al-Hásir, al-Muqfa, és az irgalom prófétája. Az irgalom és a megbocsátás al-Malhuma prófétája.

Mohammed ibn Iszhák a próféta társaira hivatkozva azt mondja:

- Allah prófétája beszélt nekünk magáról. Amikor anyukám terhes volt velem, látott egy fényt, amely kijött belőle, s megvilágította neki Baszra, as-Sám földjén lévő palotáit.

Imám Ahmed, Allah prófétáját idézi:

- Allahnál én vagyok az utolsó a próféták pecsétje. (Ádám agyagjában.) És én említeni fogom nektek, mi volt Ábrahám első kérése (fohásza), és Jézus jó hírre, s hogy mit látott anyukám és a próféták anyukái.

Abú Umáma azt mondja:

- Kérdeztem Allah prófétáját, hogy mi volt az ő kezdete. Azt válaszolta:

- Ábrahám fohásza, Jézus jó hírre, és anyukám látása, amikor fény áradt ki belőle, ami megmutatta néki as-Sám földjét.  

Imám Ahmed, Abdullah ibn Maszoúd elmondásából:

- Elküldött bennünket Allah prófétája An-Nadzsásíjhoz , Etióp királyához, 80-at a férfiak közül. Közöttünk volt Abdullah ibn Maszoúd, Dzsáfár, s Abdullah ibn Rawaha, Othmán ibn Madoún és Abú Múszát. A Qurays pedig utánunk küldte Ámrú  ibn al-Ászt és Imára ibn al-Walídot egy ajándékkal. Amikor beléptek Al-Dzsashoz, leborultak előtte, egyikük a ball, másikjuk a jobb oldalánál, s azt mondták:

- Néhányan az unokatestvéreink közül a földjeidre jöttek, és eltávoztak közülünk.

- Hol vannak? -kérdezte.

-A földjeiden (országodban) vannak. Küldj értük!

Amikor előhívatta őket, a muszlimok közül Dzsáfár azt mondta a többieknek:

A nevünkben én fogok beszélni a királlyal!  Köszöntötték őt, de nem borultak le előtte (ami abban a korban nagy tiszteletlenségnek számított). Meg is kérdezték őket:

- Miért nem borultatok le?

- Mi csak a Hatalmas Király előtt borulunk le!

- Ki az? –kérdezték.

- Allah! Ő küldte hozzánk a prófétáját, aki megparancsolta, hogy ne boruljunk senki előtt, kivéve a Hatalmas Allah előtt. Megparancsolta az imádkozást és az adakozást. Ekkor Ámru ibn Ász azt mondta:

- Ők mást mondanak Jézusról, Mária fiáról és az anyukájáról, mint amit te mondasz.

-És mit mondtok (fordult a muszlimok felé) Jézusról, és az anyukájáról?

- Azt mondjuk, ahogyan a Hatalmas Allah! Ő Allah szava, kibe Ő, a lelkét dobta a szűzbe, abba, akit még egyetlen ember sem érintett. Ekkor a király felemelt egy faágat a földről és azt mondta:

- Etióp népe! Ők nem mondtak többet, mint amit mi mondunk, és ez a gally. Isten hozott benneteket, s azt, amit hoztatok. Tanúsítom, hogy ő Allah prófétája, és ő, akit a Tórában megtalálhatunk! Ő Jézus, Mária fiának hírnöke. Menjetek, ahová csak akartok! Allahra esküszöm, ha nem lennék a királyságomban, elmennék hozzá, hogy a cipeljem a lábbelijét és mosdassam őt. -Majd visszaadatta az ajándékokat, s (később) sürgette Abdullah ibn Maszoúdot, hogy érje el a Badr csata színhelyét. 

Azt állítják, hogy Allah prófétája megbocsátást kért (a király) számára, amikor halálhírét közölték vele.

Itt szándékként hangzik el, amikor a próféták említették Mohammedet Könyveikben, s a népének megparancsolva, hogy kövessék és támogassák akkor, amikor Allah elküldi őt.

A leghíresebb dolog, amikor Ábrahám (a próféták atya) héber nyelven kérte, hogy Mekka népének (nyelvén) küldjön prófétát, aki közülük való legyen. Ez ismétlődött meg Jézus, Mária fia szájából.

Ibn Dzserír:

Amikor eljött hozzájuk Ahmed, akit már az előző századokban jó hírnökként emlegettek, s amikor elhozta jeleit az emberek, azt mondták róla:

- Ez egy varázsló.

Nincs bűnösebb annál, aki hazugságokat állít Allah ellen, és társakat vesz Mellé, amikor őt hívják, hogy hű és egyesítő legyen Allahhoz.  Ezért mondja Allah, hogy vezéreli az igaz útra a bűnös népeket.

Megpróbálják visszavonni (Gátolják) az igazságot, az igazságtalansággal. Az ők példája olyan, mint azoké, akik a szájukkal akarnák oltani a Nap ragyogását. Ahogyan ez lehetetlen, ugyan úgy az ájában elhangzottak is.

Útmutatást, igaz híreket, helyes hitet, hasznos tudományt, igaz vallást, hasznos cselekedetet az evilágban és a túlvilágban. Ahogyan a Bukháríjjban olvashatjuk:

- Allah prófétája azt mondta:

- Allah előkészítette nekem a földet a keleti és a nyugati részeivel. Az én népem királysága el fogja érni, amit előkészítettek nekem abból.

Imám Ahmed, Qabisza ibn Maszoúdra hivatkozva azt mondja:

- E kerület harcosai a Szubh imát végezték, amikor egy, a fiatalok közül azt mondta:

- Hallottam, amikor Allah prófétája azt mondta, hogy kinyílik

  előttetek a föld keleti és nyugati részei és a dolgozói a tűzben lesznek, kivéve, aki féli Urát, és visszaadja, amit rábíztak (al-ámána).

Imám Ahmed, Temím ad-Dári-tól:

- Halottam, amikor a próféta azt mondta, hogy:

- Ez a dolog el fogja érni, amit elért éjszaka és nappal. Allah nem hagy ki egyetlen házat, vagy helységet sem, ahová ne juttassa „bevezetni” el az iszlámvallást. (Választhatnak), vagy önkéntesen felemelt fejjel, vagy megalázva (harcok árán). Ez a hatalom része, amellyel Allah felemeli az iszlámvallást, hogy megalázhassa vele a hitetleneket. Temím ad-Dári erre szokta mondani:

- Erről a dologról a családomnál bizonyosodhattam meg, mert akik átvették az iszlámot, azok a jót és a nemességet érték el. A hitetlenek pedig a megaláztatást és az adózást.

Ádi ibn Hátim azt mondja:

- Bejött Allah prófétája és azt mondta:

- Ádim! Légy muszlim és megmenekülsz! – azt válaszoltam:

- Én egy vallásos családból származom.

- Én jobban ismerem a vallásodat, mint te.

- Te jobban ismered, mint én? – kérdeztem.

- Igen! Te ar-Rakuszíjjából való vagy, s te birtokolhatod néped dolgait.

- Igen!  -válaszoltam. -Ezt nem lenne szabad (nem megengedhető) a vallásodban. –majd tovább a próféta:

- Én tudom, mi az, ami meggátol téged az iszlám követésében. Azt mondod, hogy a vallást az emberek közül csak a gyengék, az erőtlenek követik, akiket az arabok kitagadtak Ismered a kétségbeesést? –kérdezte.

- Nem láttam, de hallottam róla.

- Arra esküszöm, akinek a lelkem a kezében van, hogy Allah véghezviszi ezt a dolgot, amíg el nem oszlik a kétséged, és körbe nem járod a Házat (Kábát) békésen, vagy nyíltan, és addigra kinyílik Kiszra ibn Hormuz kincsei. - megkérdeztem:

- Kiszra ibn Hormuz?

- Igen! Kiszra ibn Hormuz, és amíg a vagyont el nem osztják.

Majd Ádi azt mondta:

- Ekkor (bennem) ez a kétség eloszlása volt -, vagyis járod a Házat békében…, és én azok között voltam, akik kinyitották Kiszra ibn Hormuz kincseit, és arra esküszöm, akinek a lelkem a kezében van, hogy a harmadik dolog, amit említett a próféta, be fog következni.

Imám Muszlim, Allah prófétáját idézi:

- Nem megy el a nappal és az éjszaka addig, amíg nem fogunk imát kérni Al-Lát és Al-Uzához.. –Ekkor Áisa azt mondta:

- Én azt vélem, hogy amikor Allah azt mondta: - s a kilences áját recitálta -, hogy az már kész, vége van, az igaz vallásig le van tudva. Azután az fog történni, amit Allah akar. Allah leküld egy jó szelet, és megöl mindenkit, akinek csak egy porszemnyi hit is található a szívében, és megmarad mindenki más, akikben nem található jó. És ezek vissza fognak térni az apáik vallásához. 

Ezen kívül hozzátesz még valamit, amit szerettek. Allah győzelmét, és a közeli győzelem nyereségét. Ha harcoltok Allahért és támogatjátok a (kinyilatkoztatott) vallását, akkor Allah áthárítja magára a győzelem felelőségét.  Ez ráadás, s ez az evilág jóságához tartozik, amely össze lesz kötve a túlvilági életével annak, aki hisz Allahban és annak prófétájában. Ennek támasza viszi győzelemre a vallást, s ezért mondta Allah: „Adj át jó hírt a hívőknek.”

Allah azt mondja megparancsolva hű rabszolgáinak, hogy legyenek segítői beszédében saját magukkal, cselekedeteikkel és vagyonukkal. Engedelmeskedjenek Neki és a küldöttnek, ahogyan Jézusnak, Mária fiának az apostolai. -Akik megkérdeznek téged, hogy kik a segítőid Allahhoz vezető úton (vagyis akik segítenek neked a hívásban), azt mondják:

- Mi segítünk arra, amire Allah elküldött téged, s melletted maradunk! - Azért küldte őket as-Sám földjére a zsidókhoz és a görögökhöz. Úgy, ahogyan Allah prófétáját a zarándoklat alkalmával megkérdezte:

- Melyik férfi fog segíteni nekem abban, hogy Uram üzenetét átadhassam, mert a Qurays meggátolt engem (az üzenet átadásban) eben a dologban?  -Ez tartott addig, amíg Allah el nem küldte hozzá az Ausz és a Khazradzs népéből való medinai segítőket, akik szerződést kötöttek vele, ígérve, hogy a feketés és a vörösöktől, ha átjön hozzájuk. (Kivándorol Mekkából) S miután társaival elindult, teljesítették Allah ígéretét. Ezért hívta őket Allah és a prófétája al-Anszár a segítők, vagy a befogadók néven, s ez maradt mindvégig, Allah legyen irgalmas hozzájuk.

Miután Mária fia Jézus átadta Ura jelét népének, a hívők elfogadták és segítettek neki, ámbár egy részük, egy csoport eltévelygett, nem fogadták el jeleit, megdobálták őt, és édesanyját csontokkal. Allah átkozza meg őket a Feltámadás Napjáig.

Egy másik csoport, túlzásba vitte az ő követését, sőt fölemelték őt, Allah szintjére, arra, amit mi nem adtunk meg neki. Ők, több részre oszlottak, s ezen belül is többféleképpen vélekedtek. Az egyik csoport azt mondta:

1. Ő Allah fia. A másik:
2. Ő az atya, fiú és a szentlélek. Míg a harmadik:
3. Maga az isten. (Ezek a Nők c. Szúrában meg vannak írva.)

Allah győzelemre vitte (segítette Mohammed) prófétáját, és legyőzette azokat, akik ellenkeztek vele.

Ahogyan imám Abú Dzsáfár ibn Dzserír, Ibn Ábbászra hivatkozva mondta:

- Amikor Allah Jézust fel akarta emelni az égbe, ő kiment társaihoz, miközben fejéről víz csorgott le (akik, ekkor 12-en egy házban tartózkodtak, s az ő fejéről csorgott a víz) és megkérdezte tőlük:

- Van-e valaki közöttetek, aki 12. szeresen is hitetlen abban, amit lehoztam, miután már hittem benne? –Majd tovább folytatva:

- Közületek, ki legyen az, aki miután megkapja hasonmásomat, majd halálakor, a z égi fokozatokban velem lesz? –Ekkor közülük a legfiatalabb megszólalt:

- Én leszek az!

- Ülj le! Szólt rá Mária fia Jézus, majd megismételte:

Közületek ki lesz az, aki miután megkapja hasonmásomat, és megölették, majd halála után társam lesz az égi fokozatokban?

- Én leszek az! –válaszolt az ifjú.

- Ülj le! Szólt ismételten Jézus.  –Majd harmadszorra is megismételte, de a válasz ugyan az marad.

- Jó, te leszel az! -, s ezzel rádobta hasonlóságát, s őt (Jézust) fölemelték az égi fokozatba. Ezek után megérkeztek a zsidók, hasonmását megölték, és keresztre feszítették. (Az apostolai közül) néhányan 12-szer megtagadták őt, miután hívők voltak, hitetlenekké váltak, s három csoportra szakadva azt mondták:

1. Allah volt közöttünk és felment az égbe. Ők a z al-Jáqubíjják
2. Allah fia volt közöttünk, amíg akart, majd Allah felemelte őt az égbe. Ők a an-Naszturíjják. A harmadik csoport azt mondta:
3. Allah rabszolgája volt közöttünk, amíg Ura föl nem emelte magához az égbe. Ők a muszlimok.

Mivel ők kevesebben voltak, felülkerekedett rajtuk a két hitetlen csoport, s megölték őket. Alulmaradtak, amíg Allah el nem küldte hozzájuk Mohammed prófétát az igazsággal, s megsegítve őt a hívők támogatásával. Immáron eljött Allah parancsa, és ők ebben maradtak, s maradnak, amíg el nem jő Jézus, Mária fia, s meg nem öli Ad-Daddzsalt.