A Szúra több részre osztódik, magába foglalva a társítók gyalázkodásait, a harcra való felszólítást (közben megfeddve őket a vagyon utáni sóvárgásuk miatt), az iszlám vallást színlelve gyakorlókat és a Mennyország részleges bemutatását.

Allah, a Könyörületes és az Irgalmas nevében.

Bizony Allah nem teremtett senkit céltalanul, s nem is hasztalanul, mert az értelem az embert szolgálja, melyről ő gyakran megfeledkezik. Ha pedig így tesz, akkor az élet minden pillanatát tovább csonkítja, s minden óra tovább rombolja a láthatatlant, amely a végzete felé sodorja.

Az igaz kalifák szent meggyőződéssel hirdették:

– Az utazó, ki győzelemmel vagy elbukással érkezik, bizony kiérdemli sorsát! Kinek reményei megtévesztettek, s a sátánra hagyatkozik, azt a bűn sarkallja, mígnem halogatott vágyai a tudatlanságba döntik.

A következő áják a badri csatával és az azt követő harcokra való felhívással foglalkozik, nem fedve el tettüket. Talán egy kis iróniával mondhatnám azt is: – Így kívánták az elveszett „hátrahagyott” vagyont pótolni, ugyanis a kelleténél több foglyot ejtettek.

Badr után Allah neheztelt a hívőkre, mert az elszenvedett megaláztatásuk, Mekkából való kiüldöztetésük és muszlim társaik oktalan legyilkolása nem volt arányban a quraysbéli foglyaikkal szembeni megtorlással. Jellemzően (a későbbiekben) a prófétai beszédek gyűjtői között is nagy elszóródás mutatkozott az ája értelmezhetőségében.

Imám Ahmed egyszerűen kijelenti:

– Nem szabad a foglyokat megölni, hanem ingyen vagy váltságdíj elle-nében elbocsátani!

Míg mások:

1. Jogában áll a hívőknek megölni, hivatkozva egy Prófétai beszédre, amely szerint Badr foglyai közül a próféta két embert: An-Nadar ibn Al-Hárith és Oqba ibn Abí Muáitot kivégeztetett.

2. El szabad engedni a foglyokat, szívességet téve, vagy pénzért kérni érte.

3. Asz-Szaudi szerint:

– Az imám nem dönthet, csak a szabadon bocsátás, a váltságdíjfizetés és a rabságban tartás között.

(Talán a legszebb Prófétai beszéd, amely a könyörületről szól, az, amikor a küldött hozzá intézett kérdésre ekképpen válaszolt Thumama ibn Utalnak:

– Ha megölsz valakit, akkor olyat ölsz meg, akiért vérdíj jár! Ha pedig megkönyörülsz, akkor egy háláson könyörülsz.)

Érdekesen alakult az a nézet közöttük, hogy mely az az időszak, amikor már bizonyossággal kijelenthető:

– Vége a háborúnak!

Mudzsáhid erre azt mondja:

– Addig kell harcolni, amíg Jézus, Mária fia (Allah irgalmazzon neki) vissza nem tér a Feltámadás Napja után! Alátámasztja egy hagyománnyal, miszerint Allah prófétája azt mondta:

– Az igazságért addig tart a harc, míg népem egy csoportja meg nem öli a félszemű „Ad-Daddzsal” hazug prófétát!

An-Naszáíjj Prófétai beszédében, Szeleme ibn Nufeilre hivatkozva, aki elment a prófétához, mondva néki:

– Elengedtem az összes lovat, letettem a fegyvereket, vége a harcnak és a háborúnak! – A próféta azt mondta:

– Nem, most jön a harc! Mert van népemnek egy csoportja, akik feltűnőek az emberek között, kikkel Allah megfélemlíti más népek szívét. Harcolunk velük, s Allah adakozik nekik addig, amíg parancsa meg nem érkezik a befejezésre. Ők a Feltámadás Napjáig harcra készek.

Abú Qatáda szerint:

– A háborúság addig tart, amíg a társítás tart. Ahogyan Allah prófétája mondta:

– Harcoljatok Allah útján azok ellen, akik ellenetek harcolnak! Ám ne hágjátok át Allah parancsait!

Öljétek meg őket, ahol csak rájuk leltek, és űzzétek ki őket onnan, ahonnan kiűztek benneteket! A megkísértés (fitna) rosszabb, mint az ölés… Ez lesz a hitetlenek fizetsége.

Található olyan utalás a Koránban, amely egyértelműen kijelenti:

– Ti azt hiszitek (úgy gondoljátok), hogy bemehettek a Paradicsomba anélkül, hogy Allah próbára nem tett volna benneteket?

47./4. Akik Allah útján öletnek meg, azoknak Ő nem hagyja, hogy tetteik célt ne érjenek – folytatódik az ája.

Imám Ahmed részletesen lejegyzi a mártírhalált haltak jutalmát, miszerint hat dolgot kapnak jutalmul:

1. Az első csepp vérükkel Allah letöröl minden rossz cselekedetüket.

2. Látni fogja helyét a Mennyben.

3. Összeházasodhat hurikokkal.

4. Mentesül a Feltámadás napi nagy megrázkódtatástól.

5. A sír kínszenvedéseitől. (Ádzáb al-Qabr.)

6. Végül: Ékszereket kap a hívők ékszereiből.

Van, aki a hurikok számát is meghatározza:

– 72 hurikot kap Allahtól feleségül, s jogot arra, hogy a rokonai és csa-ládja számára megváltást kérhessen.

Ali ibn Abí Tálib szerint, hallva a prófétától:

– Bizony, aki közülük meghal, az meghal, de mégsem halott (Fönt tovább él.). S ki elmállik (eloszlik teste), mégse málladék. Ne mondjatok olyat, amiről nincsen tudomásotok, mert abban több a feltételezés, mint a világos érv!

At-Tírmidzíjj szerint:

– A sahidoknak minden megbocsátható, kivéve a társítás és az adósság meg nem fizetése. Akik ezt nem tették, azok fejükre ékszerekből készült koronát kapnak.

Mudzsáhid azt mondja:

– Ez az ája közvetlenül a Mennyországba jutók népét mutatja be, akik már előre tudni fogják, hol van a lakhelyük. (Mintha örökké ott tartózkodtak volna.) Nem kérdezik, mit s hol találnak.

Mohammed ibn Qáb szerint:

– Megismerik házukat a Mennyországban ugyanúgy, ahogyan ti, amikor a Dzsama „pénteki” ima után elindultok hazafelé.

Ibn Abí Hátim, Muqátil ibn Hajjántól jegyezte le, miszerint:

– Az az angyal, aki az e világi cselekedeteidet lejegyezte, ő fog a Paradicsomban elöl menni s bemutatni mindent a (mártír) előtt, amíg az nem éri házát. Bemutatja azokat a dolgokat, amellyel Allah megajándékozta, s addig marad, amíg be nem lép házába, feleségei közé, majd távozik.

Abú Szaid al-Khudri elmondása szerint:

– Allah a Paradicsom és a Tűz között tartja addig a hívőket, amíg el nem mondanak egymásnak mindent, bevallva bűneiket, vétkeiket, rossz cselekedeteiket, majd megtisztítva ezektől bebocsátást nyernek.

A Pokol hídján, amikor a hívők kard élén állnak, amely vékonyabb a hajszálnál, hogy le ne essenek.

Átkozott a pénz rabja – mondja a próféta –, ő az, akit Allah soha nem fog meggyógyítani. De ugyanúgy vonatkoztatja az uhudi csatában felvonuló s kérkedő Qurays szövetségeseire is, akiknek megígérte Allah:

Ez azért történik, mert nem volt ínyükre, amit Allah leküldött. Ezért meghiúsította tetteiket. – Hogy mit is, ismerjük meg:

– Uhud napján Abú Szufyán Szakhar ibn Harb, a bálványimádók vezetője, megtudva, hogy a prófétát kardcsapás érte, s (téves) tudatában, hogy elhalálozott, felszólította, kérdezgetni kezdte a muszlimokat Allah prófétája felől, többeket néven szólítva (Abú Bakrot és Omárt):

– Hol van Mohammed? Meghalt a prófétátok? – De sem ők, sem pedig mások nem válaszoltak neki, mire azt a következtetést vonta le, meghalt a küldött. Egy ideig hallgattak, majd Omár ibn Al-Khattáb rákiáltott:

– Hazudsz, Allah ellensége! A Hatalmas Allah, s akit te megneveztél, azok élnek! – Szufyán válaszolt:

– Egy nap nektek (utalt itt a badri csatában elszenvedett vereségre), és egy nap nekünk! – Majd isteníteni kezdte Hubelt. (Egyik főistenüket.)

Idő után, amikor a csapást kiheverte, Mohammed megszólalt:

– Miért nem válaszoltok neki?

– Mit mondjunk? – kérdezték.

– Allah hatalmasabb és nemesebb! – Abú Szufyán megjegyezte:

– Nekünk van Al-Uzzánk (őt is istenként szolgálták), és nektek nincs!

A küldött újra szólította társait, csodálkozva hallgatásukon:

– Nem válaszoltok neki?

– Mit válaszoljunk Allah prófétája? – kérdezték ismét.

– Mondjátok: A mi gyámolítónk Allah, és nektek nincs gyámolítótok!

Al-Bukháríjj meg is jegyzi Prófétai beszédében:

– A hívő csak egy bélbe eszik, míg a hitetlen hétbe, nem átérezve más gondjait, dőzsölve pazarol.

Ibn Ábbász lejegyezte:

– Amikor a próféta kiment Mekkából a barlangba „al-Grár”, visszapillantott, és azt mondta:

– Te vagy, te nőttél legjobban a szívembe Allah országai közül. S ha nem lettek volna ott a társítók, bizony én nem hagynálak el téged. Ekkor lett kinyilatkoztatva ez az ája.

Ibn Abí Hátim jegyezte le Abdullah ibn Murrától és Maszruqtól:

– A Mennyország folyói egy hegyről erednek, amely miszkből van. (Jómagam is hoztam egy „hozzá hasonlót” – ugyanolyan néven árusítottat, amelyt szaúd-arábiai Haddzs zarándoklatom alkalmával vettem. Egy négycentis csokidarabkához tudnám hasonlítani, kimondottan finom illattal. Szinte nem telik el nap, hogy hozzá ne érnék, el-eltávolodva tőle, vissza-visszafordulva megérintsem.) Teje nagyon fehér (a beduin megjegyzi „duszma”, amely magas zsírtartalmat takar), bora nem büdös, nem okoz rossz szájízt, s nem hasonlítható az e világiéhoz. (Nem lábbal taposták.) Mézük üde, szépen csillogó, íze, illata kifogástalan. (Van Prófétai beszéd, amely szerint nem méhek hasából származnak.)

Imám Ahmed: A próféta azt mondta:

– A Mennyországban tengernyi tej, víz, méz és bor található. Ezekből ágaznak el a folyók.

Al-Bukháríjj szerint:

– Ezek a folyók az „Áden” édenkertjéből erednek – mondta a próféta –, s ha kérni akartok Tőle, akkor az al-Firdauszt kérjétek (ez a Mennyország legmagasabb része), onnan törnek ki a folyók, melyek felett található a Könyörületes trónja.

– akik az igaz úton vezettetnek, azokat Allah (még) gyarapítja útmutatásban, és istenfélelemmel tölti el őket.

Ez az ája, a képmutatókról, a színlelt „muszlimokról” beszél, akik miután leültek a küldött mellé hallgatni őt, majd távozva tőle társaikat kérdezgették szavai mondanivalójáról. Ezekről beszél az ája, kijelentve:

– Allah lepecsételte a szívét.

A nagy elődöknél megtalálható Prófétai beszédben olvashatjuk:

– A Korán olvasva kiadja terhét, bemutatva bizonyosságait, de csak azoknak, aki megalázkodnak. Vegyétek, telepítsétek azt szívetekbe, hirdessétek a próféták pecsétjétől útmutatásként, mert Allah nem hiányos vallást nyilatkoztatott ki. Forduljatok Hozzá, hogy teljessé tegyétek azt.

Ali ibn Abí Tálib egy beszédében e szavakkal fordult a képmutatók felé:

– Fogadjátok el annak az érvét, kivel szemben néktek nincs érvetek!

– Akik szándékosan keresték az igaz utat, azoknak Allah rögzítette, mihelyt megtalálták.

– Várhatnak-e mást – a képmutatók –, mint az Órát, amely váratlanul lepi meg őket? Hiszen eljöttek hozzájuk annak előjelei! De mit érhet nekik a figyelmeztetésük, ha már eljő hozzájuk (az Óra)?

Al-Haszán al-Baszríjj szerint:

– Mohammed küldése az Óra egyik jelei közé tartozik. Ezért a próféta nevei közé tartozik az At-Tauba=Visszatérés Allahhoz, míg a másik neve, a Túlvilági „lábai között összegyűjtő” Al-Hásír.

Szehel ibn Száda színt úgy kijelentette:

– Láttam Allah prófétáját, amikor V jelet mutatott két ujjával, hozzáfűzve:

– Küldtek engem! És az Óra, és én, mint ezek! (Ennyi távolságra vannak egymástól.) Majd recitálta az áját.

Az ája sugallatának Prófétai beszédét Imám Ahmed jegyezte le a következő történettel:

Hallottam Abdullah ibn Szerkhaszt, amikor azt mondta:

– Mentem Allah prófétájához, és az ő ételéből ettem vele, és azt mondtam:

– Allah bocsásson meg neked, Allah küldötte!

– És neked! – válaszolta.

– Én neked kértem bocsánatot!

– Igen! És nektek is. – Majd recitálta az áját.

Al-Bukháríjj és Imám Muszlimnál is hasonlóképpen megtalálható, miszerint:

Egy ízben a küldött felszólította társait:

– Emberek, térjetek Uratokhoz! Mert én bocsánatot kérek Allahtól, és visszatérek Hozzá naponta, több mint hetvenszer. (A tudatlanságból tér vissza mindenki, amikor fohászkodik, hiszen Ő előtted áll, és hallgatja a imádat.)

Abú Bakr, a legjobb társtól is fönnmaradt hadith, miszerint Mohammed felszólította őket:

– Mondjátok, Allah az Egyedülvaló! (Egyetlen Isten, csak Allah.) Kérjetek bocsánatot vétkeitekre, és ismételjétek minél többet, mert a sátán azt mondta:

– Az emberek a vétkeik miatt pusztulnak el, s engem pedig azzal pusztíthattok el, ha azt mondjátok:

– Nincs más Isten, csak Allah! Bocsánatot kérek Tőled! – És én (ám én), amikor ezt látom, megszépítem nektek az e világi életet, tévelygésbe viszlek benneteket, hogy azt higgyétek, jó úton jártok.

(Ismeretes még szent Prófétai beszédből (Hadith Quduszi), amikor a sátán (Iblisz) esküszik Allahnak:

– Esküszöm a hatalmaddal (mivel a Feltámadás Napjáig kapott haladékot), addig fogom félrevezetni őket, amíg a lelkük a testükben van! – Allah csak annyit válaszolt:

– Esküszöm a Hatalmamra, hogy addig fogok megbocsátani nekik, amíg bocsánatot kérnek Tőlem!)

Az elkövetkezendőkben Allah igen keményen megdorgálja a muszlim közösséget, amikor azok (közül egyesek) vonakodva próbálnak kibújni parancsai alól, különböző kifogásokat keresve, és vállalva inkább a Dzsáhilijjához (bálványimádáshoz, mint a harchoz) való visszatérést:

Számtalan Prófétai beszéd foglalkozik a családi kötelék erősítésével, a szomszédokkal való jó viszony ápolásával, és be nem tartásának bünteté-sével. De nem akarok elébe menni, inkább ismerjük meg prófétai beszédek gyűjtői tollából:

Al-Bukháríjj, Abú Hurayrától hallva, a rokoni kapcsolatról lejegyezte (a küldöttől):

– Miután Allah megteremtette teremtményeit, felállt a vérrokonság, és megfogta derekát (székét), mire Ő rájuk szólt:

– Mit csinálsz? – Erre a vérrokonság azt válaszolta:

– Ez a helye azoknak, akik visszatérnek (Hozzád), miután a vérrokonságot megszakították vélük! – Allah így intette őt:

– Nem elégedsz meg azzal, hogy Én, aki a vérrokonságot betartja (köti), én azzal egyezséget kötök? Meglátogatom, aki meglátogatja vérrokonait? És aki elvágja vérrokonsági kapcsolatot (aki elvág téged= Qataáki), annak Én is elvágom a velem való kapcsolatát?

– Igen! – Majd Allah:

– Akkor ez a tied!

Befejezve Abú Hurayra azt mondta: Recitáljátok a 22-es áját!

Imám Ahmed több Prófétai beszédben is megemlíti a szoros köteléket elvágóak büntetését. Először ismerjük meg Abú Bakr láncolatából.

1. – Allah prófétája azt mondta: Nincs az a bűn, amelynek büntetését (nagyobb elsőséget élvezne) Allah előbbre hozná, s azt az e világi cselekedetért végrehajtsa, mint az, aki barátjáról magában haragot tart (úgy hal meg), a Feltámadás Napjáig! (Abú Dáwúdnál és At-Tírmidzíjjnél is megtalálható.)

2. Jött egy férfi Allah prófétájához és azt kérdezte:

– Vannak (közeli) rokonaim, akik elvágták vérrokonsági kapcsolatukat velem, de én megbocsátottam nekik. Ha megbántottak, én számukra jóval viszonoztam. Ha rosszat cselekedtek ellenem, akkor én azzal viszonozzam?

– Nem! Mert akkor mindannyian eltávolodtok egymástól. De te továbbra is jókat cselekedj velük, mert addig van köteléked Allahhal, amíg ezeket betartod.

3. Allah prófétája azt mondta:

– A vérrokonság a Trónhoz van kötve! Nem (csak) azokat jutalmazzák, akik a vérrokoni kapcsolatban harmonikusan élnek, hanem azokat, akik annak újrakötését elősegítik.

Qatádától:

– Allah prófétája azt mondta:

– A vérrokonsági kapcsolat a Feltámadási Napon kitárul, és levágja azt, aki elvágta, és köti azt, aki megkötötte!

Ugyancsak tőle, prófétai beszédként:

– Amikor a beszéd kitárul, és a szívek megutálják egymást, és a vérrokonok nem tartják kapcsolatukat, akkor átkozza meg őket Allah süketséggel, s elvakítja tekintetüket.

Ibn Dzserír érdekes történetet fűz az ájához:

– Amikor a küldött ezt az áját recitálta, éppen Jemenből lévő férfiak tartózkodtak közelében, amikor egyikük megszólalt:

– A szívükön van egy lakat, s addig, amíg Allah ezt föl nem nyitja, meg nem szabadulhatnak tőle!

A közelben tartózkodó Omárnak annyira megtetszett az ifjú beszéde, hogy (a próféta halála után) kalifává megválasztása után maga mellé vette segítségül, vallásértelmezés dolgaiban.

Ha akarta volna Allah, bemutathatta volna Mohammednek, hogy melyek (kik) a képmutatók közöttük. De Ő elfedi azokat (teremtményeit, ugyanúgy, mint azokat, akik bűnöket követnek el, mások tudta nélkül) a Túlvilágon a többiek elől, de bemutatja magának a vétkesnek.

Imám Ahmed, Oqba ibn Ámrutól lejegyzett Prófétai beszéde szerint:

Allah prófétája Khutbát (beszédet) tartott, hálát adva Teremtőjének, majd így szólt:

– Közöttetek vannak képmutatók! Akinek a nevét sorolom, azok álljanak fel! – Majd 36 nevet felsorolt. – Közöttük vannak képmutatók! – mondta, de nem nevezte meg azokat. Féljétek Allahot! – kérte őket.

Omár ibn al-Khattáb, aki hallotta, s egy ismerőse épp a felszólítottak között volt (Muqanna), rá is kérdezett az érintettre:

– Mi van veled? – Aki elmondta, miként szólíttatott meg.

– Tartsd távol magad tőlem a nap hátralévő idejében! – válaszolta tüntetően Omár.

Imám Ahmed ibn Naszr al-Maruwazij, a Szala =Imakönyv nevű könyvében található Prófétai beszéd szerint a próféta barátai úgy tudták:

– Ha nem társitasz Allahhal senkit (vallva, hogy nincs más Isten, csak Allah), akkor nem hatnak rád a bűnök, és nem érhet bántódás. Ám ha ezt megszeged, cselekedhetsz bármily jótettet, a Pokolba jutsz.

– Ne legyetek gyengék az ellenséggel szemben! – szólt a felhívás, de rögtön föl is hívja a figyelmet: – Ha ti erősebbek vagytok. De ha az Imám jelt lát a békekötés (szerződés) lehetőségére, amely a muszlimoknak megfelelő, akkor azt megteheti. (Pl. a khudaybiyai szerződés, amely 10 évre (a harcok felfüggesztése miatt) lehetővé tette, hogy a muszlimok bántódás nélkül elvégezhessék a zarándoklatot.)

Ő gazdagabb, mint gondolnátok. De a szadaqát azért írta elő, hogy a szegény, nyomorgó testvéreiteket megsegítsétek. Ezért megjutalmaz benneteket.

Qatáda a küldöttől örökítve azt mondja:

– Allah tudja, hogyha a vagyonotokból adakoztok, az olyan, mintha kivenné belőletek a gyűlölséget.

Ijesztően hathatott a figyelmeztetés, hisz volt már rá példa, megtapasz-talhatták Allah ígéretét. (Pl. az izraelitákat a keresztényekkel.)

Ibn Abí Hátim, Abú Hurayrától le is jegyzi:

Allah prófétája, amikor ezt az áját recitálta, rákérdeztek társai:

– Kik azok az emberek, akivel Allah fölcserélne bennünket, ha hátat fordítanánk Neki?

Ekkor Mohammed kezével a mellette álló Szelmán al-Fariszijj vállát veregetve kijelentette:

– Ő (vele) és népével! Perzsákkal.

A hamis beszéd… – hangzik el. S a válasz rá:

– Mert aki meghallja a hamis beszédet, az érzi szándékában az értelmet – szól a bölcs mondás.

Máshol:

– Ha valaki titokban mond valamit – szólt a próféta –, Allah őt felruházta ezzel. Ha jót, azzal, ha rosszat, akkor azzal. – De nem felejti el hozzáfűzni:

– Ám annak büntetését Én viselem! Ibn Affán Othmán. 3. kalifától.