Amikor a szúra nevének meghatározására került a sor, hogy úgy mondjam a bőség zavarának csapdájába estem. Bár voltak támpontjaim, hiszen több könyv is az angyalok névvel illették, de a meghatározásuk hagyott némi kívánnivalót. Malak, Malaikat=angyal kifejezést már az első olvasatkor elvetettem, és további kutatásokba kezdtem. Szerintem, a létesít =Andzsaza, Sajada, létrehoz=Audzsád, Khalaqa, Insa’, alkot=Kewana nevek határozták meg igazán az értelmét. A végén több telefonváltás és egyeztetés után:

Allah (Khalaka) és a létrehozó (Audzsád) neveket tartották magyarázatként megfelelőnek.

Allah a Könyörületes és az Irgalmas Nevében.

Ibn Ábbász Prófétai beszédében elismeri:

- Nem tudtam, hogy mit jelentett az egek és a föld megteremtője (Fáter), addig, amíg oda nem jött hozzám két árábi (vidéki arab), akik a kútnál vitatkozni nem kezdtek. Az egyikőjük azt mondta:

- Én egy Fátir vagyok (használta ezt a szót), aki teremtettem, létrehoztam ezt a kutat!

Ad-Dahhák szerint a Fáter az egek és a földek, megteremtőjét jelenti.

Allah mondása: „szárnyas küldötteké tette” - nem más, mint közvetítővé tenni őket Közötte és a póféták közé. Szárnyakkal látta el őket a gyorsabb hírközlés érdekében.

Kettesével, hármasával, négyesével pedig a szárnyaik számával azonosítja őket.

Több Prófétai beszéd is megemlíti Allah prófétáját, aki az Iszra éjszakáján (Medinából Jeruzsálembe történő, majd onnan a Mennybe való utazása alkalmával) 600 szárnnyal megáldottan látta Gábrielt, kinek két szárny közötti távolsága megegyezett a kelet és a nyugat közötti távolsággal. 

Asz-Szudíjj  elmondja:

- Teremtése közben formájában és a szárnyak számában hozzátesz amennyit, csak akar.

Allah megemlíti prófétájának, hogy amit Ő akar, azt bármikor létrehozza, s amit nem, arra soha senki nem lesz képes. Senki nem tudhatja, mikor adakozik és senki nem képes helyette ezt megtenni, ha Ő megtiltaná azt.

Imám Ahmed Prófétai beszédében lejegyzi:

- Muáwíjja levelet írt Al-Mugrira ibn Suba-nak , kérve:

- Írj nekem arról, miket hallottál Allah prófétájától!

Ekkor a címzett magához hívatta Warradát, aki közvetlen társa (s fültanúja) volt a küldött beszélgetéseinek és válaszadásra utasította. Az válaszlevelében megírta:

- Miután Allah prófétája az imáját befejezte (eltávozott imájától), azt mondta:

- Mondd! Egyetlen egy Isten létezik, kinek nincsen társa. Egyedül Övé a királyság a Dicsőség, mert Ő mindenre Képes. Urunk! Senki sem gátolhatja, meg ha adsz, és senki nem adhatja, amit Te megtiltasz. Rajtad kívül senki nem használhat. (A haszon csak Tőled származhat.) – majd folytatva:

- Hallottam a prófétától: „Óvakodja pletykáktól, a sok beszédtől, a kérdezgetéstől, a vagyon pazarlásától és az anyáitokkal való rossz bánásmódjától.

Allah figyelmezteti rabszolgáit, s miközben mutatja a helyes utat, felszólítja őket, hogy csak Hozzá imádkozzanak. Kizárva ezzel mindenki mást (gondoljunk itt a keresztények által hangoztatott szentháromságra), tényként bemutatja a nyilvánvaló bizonyítékokat.

Allah azt mondja:

- És ha téged Mohammed meghazudtolnak azok a hitetlenek, és az ellenkezőjét próbálják bizonyítani, te ne foglalkozzál velük, hanem kövesd az elődeid példáját. Őket is meghazudtolták, de a végén Hozzám került vissza (igazságként) minden. Én majd mindenkit érdemei szerint fogok jutalmazni.

Ne kápráztasson el benneteket az evilág, mert az semmi ahhoz képest, amit Allah megígért, követőinek, gyámolítóinak és a prófétáiknak Ne engedjétek, hogy eltévesszen, eltévelyítsen benneteket a múlandó világ az örök élettől.

Allahot illetően – a sátán fondorlataival.

Ibn Ábbász azt mondja:

- Nehogy kísértésbe vigyen benneteket a sátán, Allah prófétáját követően, mert az kétségbeejtő és hazug.

A hitetlenek és a pogányok rosszat cselekednek, bár belülről meg vannak győződve arról, hogy jót tesznek. Ezeket (akik ilyeket tesznek) Allah tévelyíti el. Te Mohammed! - szólítja föl.- Nem tudsz, nem vagy képes arra, hogy segíteni tudjál rajtuk, mert akit Urad akar, azt eltévelyíti, míg másokat a helyes útra vezérel. Ne bánkódj miattuk!  Allah Bölcs, Tudója, mit, s miért teszi ezeknek dolgoknak, mert Nála van a tudás és a bizonyíték.

Egy furcsa Prófétai beszédet is közöl Ibn Abí Hátim, Abdullah ibn Ad-Dailumi-től:

- Mentem Abdullah ibn Ámruhoz, aki Táif egyik falánál várakozott, amelynek al-Waht volt a neve. Ő azt mondta nekem:

- Hallottam, amikor Allah prófétája azt mondta:

- Allah sötétben megteremtette meg teremtményeit, utána rájuk dobott az Ő fényéből. Akit eltalált (a fény), az, jó útra vezérelt lett, akit pedig nem, az, tévelygővé vált. Ezért azt mondom, a toll megszáradt Allah tudása mellett.

Allah többször idézi ezt a példát, amely a Feltámadás Napját is tükrözi. „Amikor a föld száraz és halott, nem található benne semmilyen növény (i mag), vizet szállító felhőket küld, hogy terhétől megszabadulva az újra megelevenedhessen. Termést hozó növények hajtanak ki belőle, úgy -ha Allah is úgy akarja-, mint a Trónja alól Küldött esőtől, amely elfedi a földet, s általa sírjaikban lévő testek újra élednek.

Egy alkalommal Abú Razzin, a próféta társa megkérdezte a küldöttől:

- Allah prófétája! Urunk hogyan kelti életre a halottakat, és hogyan kapcsolódik ez a teremtéshez?

- Ó Abú Razzin –szólt rá a küldött. - Nem metél-e el úgy egy kietlen völgy mellett, hogy az egy alkalommal kopár síkságként terült el, majd más alkalommal, zöldelve élettől duzzadtan?

- De, igen! – válaszolta.

- Allah így kelti életre a holtakat.

Bukháríjj Prófétai beszédében megjegyzi:

- Ádám fia összes része elporlik, kivéve a farcsont, amelyből Ura megteremtette és újraéleszti.

Vagyis, aki szeretné a hatalmat az e világban és a túlvilágban, az engedelmeskedjen Allahnak, mert a hatalom feletti döntés csak az Övé.

Allahtól származóan prófétáinak és a hívőknek megadatott a hatalom, de a képmutatók ezt nem tudják.

Mudzsáhid azt mondja:

- Akik a hatalmat akarják azzal, hogy a bálványaikhoz imádkoznak (szüntelen), azok tudják meg, hogy  a hatalom csak Allah kizárólagossága.

És hozzá emelkedik föl… a Korán recitálása, Allah említése és a hívők fohászkodása.

Az ájával kapcsolatban Ibn Dzserírnek, Ibn Maszoúd azt mondta:

- Ha mondunk valamit, azt támasztjuk alá Allah Könyvéből. Mert ha a muszlim rabszolga azt mondja:

- Dicsőség Allahnak, hála Néki, nincs más Isten csak Allah, a Hatalmas, az Áldásos Allah, akkor ezeket a szavakat egy angyal a szárnya alá teszi, majd a Mennyország felé való fölszállása közben, ha társaival találkozik, azok így köszöntik (szólnak hozzá):

- Allah bocsásson meg azoknak, akik ezeket mondták. – Történetét befejezve az ája recitálásába kezdett.

Káb al-Ahbár azt mondja:

- A dicsőség Allahnak, hála Allahnak, nincs más Isten csak Allah és a Hatalmas Allah szavaknak, olyan meggyőző hangja van a Trón körül, mint a méhek zümmögésének. Mindezek a jó cselekedetek egy páncélszekrényben őriztetnek a Mennyben.

Imám Ahmed Prófétai beszédében Basirra utalva lejegyzi:

- Allah prófétája azt mondta: Akik említik, magasztalják, dicsőítik, és hálát adnak Allahnak, azok Uruk Trónja körül olyan hanggal lesznek megemlítve, mint a méhek zümmögése. Ezek a hangok fogják emlékeztetni Allahot rabszolgáira. – majd megkérdezte a mellette állóktól:

- Vagy nem szeretné-e valaki közületek, ha található lenne (a Mennyországban) valami, ami emlékeztetné rátok Uratokat?

… a jó szót, s a jótettet Ő emeli magához.

Ibn Ábbász erre azt mondja:

A jó szó Allah említése, amit fölvisznek Hozzá. A jó cselekedet pedig az, egyén vallási (kötelességeinek) előírásainak (Farida) betartása. Aki megemlékezik Uráról, s vallási kötelességét is teljesíti, az felszáll Allahhoz. Aki bár megemlékezik Allahról, de nem cselekszi előírásait, annak szavai visszatérnek hozzá cselekedeteivel együtt. (Pl. Nem imádkozik, de jócselekedeteket hajt végre.)

Qatáda hasonlóan:

- Nem fogadtatik el a jó szó, ha nem párosul jó cselekedetekkel.

Mudzsáhid Prófétai beszédében:

- Azok, akik dicsekednek cselekedeteikkel, híresztelik magukról, hogy engedelmesek Urukkal szemben, bár csak látszólag teszik, azoknak szörnyű büntetésben lesz részük. Mivel róluk (utólag) minden kiderül.

Abdu-r-Rahmán ibn Zajd ibn Aszlam megerősíti, hogy ez az ája a hitetlenekről szól, de az igazság az –fűzi hozzá -, hogy az állhatatosságról beszél.

Aki titokban teszi dolgait, azt Allah a túlvilágon cselekedetei alapján ruházza föl. Ha jót, jóval, ha rosszat, rosszal.

Ádám apátok teremtését Allah homokból kezdte. Utána párokká teremtett titeket, hogy egymás mellett megtaláljátok a nyugalmat. Ő mindenről tud, még akkor is, ha egy nő szül, ha egy falevél lehull, vagy legyen egy mag akár sötét helyen is, mert ez egy jól őrzött könyvben meg van írva.

És senki nem lesz hosszú életű… folytatódik tovább az ája. Ibn Ábbász Allahra utalva azt mondja:

- Ha valakinek hosszú életet (adtam) bíráltam, és elérte, amit kiszabtam neki, már nem lesz több élettartalma, hiszen egy könyvben rögzítve van (a vége). Ha pedig valakinek rövid életet szabtam, az rövid életű lesz,  számára hasonlóan föl van jegyezve egy meghatározott könyvben.

 Abdu-r-Rahmán az ája magyarázatára utalva kijelenti:

- Látod, hogy az emberek közül van, aki száz évig is elél, s van, aki születése után nem sokkal meghal. Ez az ája magyarázata.

Qatáda számszerűen fogalmaz:

- Azok a rövid életűek, akik 60. éves koruk előtt halnak meg.

Mudzsáhid a kezdetekhez megy vissza:

- Mindenkinek az anyja hasában rögzítik az élettartalmát egyénileg másképpen.

An-Naszáíjj, Ensz ibn Málikra hivatkozva:   

- Halottam Allah prófétájától, amikor azt mondta:

- Aki azt szeretné, hogy Allah bővítse keresetét (jutalmát, jó cselekedeteit), az fűzze szorosabbra rokonsági kötelékét.

Ibn Abí Hátim a küldöttől hallva:

- Allah nem késleltet egy lelket se, ha annak eljött az ideje, de az élet tartalmának hosszabbítása a jó utódokkal történhet. Mert ha fohászkodna (halála után) érte, az követi őt sírjában. Ez mind könnyű Allahnak, hiszen tudomása van a dolgokról, mely rejtőzködés nélkül körbe vesz mindenkit. (Lehetetlen elrejtőzni előle.)

Hatalmas képességek ezek Allah Allahtól. A két nagy víz teremtésébe belefoglalta az édes ihatót, vagyis a folyókat, amelyeket felosztott az emberek csoportjai között méreteitől függően, mikor, s hol volt rájuk nagyobb szükség. A másodikként említett sós és keserű, a tengervizét takarja, ahonnan étket és drágaköveket vehetnek magunkhoz. Amikor azt olvassuk: Törekedjetek az Ő kegye után. –azzal, hogy egyik földrészről a másikra és országokból-országokba kereskedjetek, s nem elfelejtve kifejezni hálájukat azért, hogy ezeket a dolgokat használatként megkaphatták.

Ez is Allah tökéletes képességeinek és hatalmának bemutatása, úgy, ahogyan megteremtette az éjszakát sötétséggel, és a nappalt világosságával. Olykor-olykor az egyiket hosszabbítja, a másikat rövidíti, miáltal egyensúlyt tart fönt kettőjük közöttük.

Ő rendelte szolgálatra a Napot… -beleértve a csillagokat és az üstökösöket is, amelyek meghatározott pályán mozognak a Feltámadás Napjáig. Ő a Hatalmas Úr, akihez ti imádkozzatok, ne pedig a szobrokhoz, és hozzá hasonlóakhoz, akik semmire sem képesek. Tudásuk az egek és a földhöz képest csak olyan, mint a datolya magján lvő hártya.

A Feltámadás Napján senki sem cipeli a másik terhét, legyen, azaz apja, gyermekei, hisz mindannyian saját magukkal lesznek elfoglalva.

Ikrima egy csokor hagyománnyal ismertet meg bennünket:

- Egy ember a Feltámadás Napján kapaszkodik a szomszédjába, és azt kéri tőle:

- Uram! Kérdezd meg tőle, miért csukta rám az ajtaját!

A pogány a hívőbe kapaszkodik a Feltámadás Napján, és azt mondja neki:

- Te hívő! Van nálad valamim, ami az e világban volt, s a mai napon, szükségen volna rá. (Segített a muszlimnak némely dologban.)

Ekkor a hívő fohászkodni kezd Allahnál a pogányért addig, amíg Ő kevésbé kínzó helyre nem küldi a fokozott Tűzből. 

És az apa is kapaszkodik a fiába, kérdve őt:

- Fiam! Milyen apa voltam én neked?

- Jó apám voltál! – válaszolja.

- Fiam! –szólítja ismét. Szükségem lenne egy porszemnyi jó pontra (haszanát), a te jócselekedeteid közül, azért, hogy megmeneküljek attól, amit látsz?

- Apám! –szól a gyermek. Milyen könnyű, amit kérsz, de attól félek (én is) amitől te is, és nem tudok neked adni belőle!

Majd a felesége következik, akit név szerint szólít:

- Mondd, milyen férjed voltam én neked, még az életedben?

- Jó férj, és apa! – válaszolja.

- Ebben a minőségembe, kérni szeretnék tőled, csak egyetlen haszanátot, hátha megmenekülök attól, amit látsz?

- Nagyon könnyű, amit kérsz, de nem tudok adni az enyéimből sem, mert attól félek, amitől te is. –hangzik a válasz.

És aki megtisztul, az a maga hasznára teszi… azok fognak engedelmeskedni és követni téged, akiknek eszük van, s félik Urukat. -szól a magyarázat, Akik jót cselekednek, azok magukért teszik, végül úgyis visszakerül a dolgok elbírálása Uratokhoz.

Ahogy van különbség a fény és a sötétség, az árnyék és a napos hely, az élők és a holtak között. Allah az emberek számára, külön megjegyezve:

- A hívők élők, a pogányok pedig halottak.

Van egy ája, amely így szól:

- Az, aki halott volt és újra élesztettük, kinek fényt adtunk, amellyel az emberek között jár, az nem hasonlítható azzal, aki sötétségben él, melyből nem talál kiutat.

A hívő éles látású (átlátja a dolgokat), fényben él, s jó úton halad az e világban és a túlvilágban addig, amíg el nem jut a Mennyországba, ahol mindent megkap.

A pogány ellenben vakon (sötétben), süketen tévelyeg nem hallja a hívó szót, sem a kiutat. Ebben az állapotában marad, amíg el nem éri végleges helyét a Pokol forróságát és szelét.

Ahogy a halott pogányok haláluk után már nem térhetnek vissza az iszlámhoz, úgy a hitetlenek sem, mivel Allah már lepecsételte a szívüket. –említi egy Prófétai beszéd.

A te dolgod átadni és inteni az embereket, mert Allah eltéveszti, vagy jó útra vezeti azt, akit akar.

Örömhírhozó a hívőknek és intő a pogányoknak.

Ezek a könyvek pedig nem mások, mint a Zubur, Tóra, Evangélium és a Korán isteni bizonyítékokkal az égből.

Ezek után is meghazudtoltak Engem és prófétáimat, amiért megbüntetem őket.

Az ája megemlíti Allah hatalmas képességeit, hogy különböző dolgokat teremtett abból a vízből, amelyet leküldött az égből. Ez által váltakoznak a gyümölcsök, sárgától, narancson át a zöldig, s ízben is változóan.

Qatáda és Asz-Szudíjj koromfekete hegyekről beszél.

Az emberek között vannak nagyon fehérek, barnák, sárgák és feketék. De megtalálhatóak ezek az állatoknál árnyalatokként ugyan úgy, ráadásul fajták között, s belül is. Áldott legyen Allah a legjobb Teremtő.

Ibn Ábbász Prófétai beszédében elmondja:

- Jött egy ember Allah prófétájához és megkérdezte tőle:

- A te Urad fest-e a bőrre (jaszbogr)?

- Igen. – válaszolta. Olyan festékkel, amely nem szenved hiányt. Pirossal, sárgával és fehérrel.

Allahot az Ő szolgái közül. azok a tudósaink félnek a legjobban, lakik, ismerik Őt, mert minél többet tudnak Róla  és tulajdonságairól annál nagyobb a félelmük.

A félelemről Ibn Ábbász két hagyománnyal is megörvendeztet bennünket:

1. - Akik ismerik Urukat, azok tudják Róla, hogy Ő mindenre Képes.

2. Az a rabszolga, aki ismeri az Irgalmast, nem társít Vele senkit és semmit. Szabadnak találja, a megengedetett és tilosnak a megtiltottat. Aki betartja intéseit, üzeneteit, az tudomásul veszi, hogy találkozni fog Vele, s megítélve cselekedetei alapján. 

Szaíd ibn Dzsubair azt mondja, hogy a félelem Allahtól az, amely közéd és Urad elleni cselekedeteid közzé áll.

Al-Haszan al-Baszríjj miután kifejtette véleményét az ájával kapcsolatban:

- Az a tudós, aki titokban fél az Irgalmastól, s azt szeretné, amit Allah akar, eltávolodik attól, amit Ura nem szeret. – majd recitálta ezt az áját.

Ibn Maszoúd szerint a tudás nem a sok beszédben rejlik, hanem Urunktól való félelemben nyilvánul meg.

Ibn Abí Málik szerint:

- A tudás az a fény, amelyet Allah nem a sok beszédben, hanem fényként a szívben tárolja.

(A tudást Allah nem a sok beszédben, hanem a szívben tárolja.)

Szufyán at-Thauri egy férfira hivatkozva azt mondja:

- Az elődök azt mondják, hogy háromféle tudás van.

1. Allah parancsaiban és dolgaiban való tudás.

2. Allahot illetően tudás, de az Ő dolgaiban nem. –és végül:

3. Allah dolgaiban való tudás, de Allahban nem.

(1. Aki Allahban és dolgaiban tudós, az-azaz ember, aki féli Urát, ismeri a határokat és kötelezettségeit.

2. És az, aki Allahban tudós, de dolgaiban nem fél Urától, nem tartja a határokat és a kötelezettségeit.

3. És aki tudós Allah dolgaiban, de Urában nem, az ismeri a határokat és a kötelességeket, de nem fél az Urától.)

Allah megemlíti, hogy a hívő rabszolgái recitálják Könyvét, hisznek benne, s teszik, ami benne találhatóak. Imádkoznak, költekeznek adományaiból, legyen éjszaka, nappal, titokban vagy nyilvánosan. Ők a megbocsátást szeretnék elnyerni, s remélhetően jutalomban részesülnek.

Az ája Mohammed népéről tesz említést, s három részre osztja őket:

1. Vétkezett maga ellen az, aki nem minden kötelességét tart be, hanem tiltott dolgokat is elkövet.

2. Aki kötelességeit betartja, elhagyva a tiltott dolgokat, ám néhány megszívlelni valót (figyelmen kívül hagyva) nem tesz meg. (A nem kívánatost azért megcselekszi.)

3. Fél az, aki sietve megelőz másokat jó cselekedeteivel. -Ők azok, akik teszik kötelezettségeiket, elhagyva a nemkívánatos tiltott dolgokat.

Ibn Ábbász négy, az ájával kapcsolatos történetet idéz, mondhatnám úgy is, hogy szed ízekre. Nézzük, miként:

1. Az ája Mohammed népére utal, akiknek Allah megörökített minden Könyvét (összességében) a Koránban leküldve. (Jelzi) Ő megbocsáthat a bűnösöknek, és (megelőző) elszámoltatás nélkül beengedhet a Mennyországba.

2. És akik langyosak a hitükben… -lépeget az áján belül -, azokkal elszámol Uruk könnyű számadással.

(Ugyancsak Ábbász Prófétai beszédében az ájára, és Allah prófétájának kijelentésére hivatkozva idézi:

- Az én megbocsátásomat– mondja a küldött -, a népen legnagyobb bűnelkövetőinek tartogatom!)

3. És vannak olyanok…-, akik Allah engedelmével jótékonykodásaikkal megelőznek másokat - folytatja -, azok Allah Irgalmával, elszámoltatás nélkül bemehetnek a Mennyországba. 

Kicsit tanácstalanul állok a következő megfogalmazás előtt, ugyanis az egyik magyarázata szerint, amely szorosan ide tartozik, úgy fogalmaz: Akik önmaguk ellen vétkezettek-re:

- Azok Mohammed megbocsátásával kerülnek a Mennybe. De szorosan, negyedikként, már ellentétben az előzőekkel azt állítja:

4. Az önmaguk ellen vétkezettek nem mások, mint a hitetlenek.

Megjegyzem, hogy Qatáda a képmutatóakkal azonosítja őket.

Bár az elődök egy része azt mondja, miközben utalnak az önmaguk ellen vétkezőkre, hogy ezek Mohammed népéből valók. Mások, elutasítják ezt az elméletet, kijelentve:

- Nem ebből valók!

(Ibn Dzserír is Mohammed népét említi)

Imám Ahmed Allah prófétájának mondásaiból lejegyzi:

- Akik mindenki másokat megelőznek, azok elszámoltatás nélkül bemehetnek a Mennyországba. És akik langyosak (lagymatagok), azok nem mások, mint akikkel Allah könnyedén elszámol. S azok, akik önmaguk ellen vétkeztek, bár ezeket a Feltámadás Napján visszatartják ítélethozatalra, de majd Allah Irgalmával bejuthatnak a Mennybe. Ők hálálkodva mondják:

- Hála Allahnak, aki eltávolította rólunk a szomorúságot. A mi Urunk Megbocsátó és Hálás, aki nekünk adta kegyelméből a Mennyországot, ahol semmi baj nem érhet el bennünket.

Van egy másik furcsa Prófétai beszéd Imám Ahmed lejegyzésében, miszerint Allah prófétája azt mondta:

- Ezek mind egy fokozaton vannak, s mindannyian a Mennyországba jutnak. –majd magyarázatként hozzáfűzi:

- Ők egy népből valók, de fokozatonként lesznek elhelyezve a Mennyben, ki-ki más helyen tartózkodva.

Ibn Abí Hátim szintén két hagyománnyal örvendeztet meg bennünket, miszerint Allah prófétája azt mondta:

1. Az én népem három fajta. Az első harmad kínzás és elszámoltatás nélkül bemehet a Mennyországba. A második harmad könnyed elészámoltatás után mehet. S végül a harmadikharmadát megrázkódtatják, majd amikor az angyalok megtalálva őket Uruknak jelentik:

- Megtaláltuk őket! -, hangosan fohászkodásba kezdenek:

- Nincs más Isten csak az Egyedüli Allah! -, Uruk jóindulattal fordul feléjük:

- Igazat mondtak! E-miatt a mondatuk miatt vigyétek őket a Mennyországba, s bűneiket tegyétek át a Tűz népének számlájára!

2. Aki vétkezett maga ellen, azt aggódó szomorúság tölt el, de a végén beengedik a Mennyországba.

Abdullah ibn Maszoúd, hasonlóan közli:

- Ez a népcsoport három részből áll. Az első, elszámoltatás nélkül bemehet. A második csoport könnyed elszámoltatás után. A harmadik, a hatalmas bűnökkel rendelkezők, amikor megérkeznek, Allah felőlük megkérdezi angyalait:

- Kik ezek! –pedig Ő ezt jobban tudja.

- Ők azok, akik nagy bűnökkel jöttek, de nem társítottak Veled senkit!

- Vigyétek, irgalmamból be őket!

Abú Dáwúd at-Tajáliszíijj, Oqba ibn Szuhbán al-Hanáíjj-tól hallva:

- Megkérdeztem Áisát erről az ájáról, aki azt mondta:

- Fiam! Azok a Mennyországban lesznek, akik megelőznek mindenkit a jócselekedetekkel. Ők azok, akik Allah prófétája alatt éltek, és tanúi voltak cselekedeteinek. Akik a próféta társait követték és haláluk után haltak meg, ők, akik langyosak a hitükben. És akik vétkeztek maguk ellen, olyanok, mint én és ti. –Így Áisa közénk sorolta magát – mondja az író, hozzáfűzve még:

- Ez a szerénység jele, pedig jóságával ő tett legtöbbet a nőkért, megelőzve az előzőeket.

Tudósaink azt mondják, hogy ebből a népből valók azok, akik: „Allah engedelmével megelőznek másokat a jócselekedetekkel.” – Ők megérdemlik a jutalmat és Irgalmat, ahogyan Imám Ahmed (egy történettel támasztja alá) mondta:

- Egy férfi Medina népéből fölkereste Abú ad-Dardát Damaszkuszban, aki megkérdezte tőle:

- Testvérem! Miért jöttél?

- Egy Prófétai beszéd miatt, amit te hallottál Allah prófétájától, és tudod az értelmét.

- Nem kereskedni jöttél Damaszkuszba? –kérdezte.

- Nem!

- Más valami miatt?

- Nem!

- Csak ezért a Prófétai beszédért?

- Igen! –mondta meggyőzően. - Ekkor Abú ad-Dardá belefogott a történet magyarázatába:

- Hallottam Allah prófétáját, amikor azt mondta:

- Aki tudás miatt utazik, annak igaz utat mutat Allah a mennyországba, ahol az angyalok elégedetten teszik le szárnyaikat a tudáskeresése előtt. Számára az egekben, a földön, sőt a vízben lévő halak is megbocsátást kérnek Uruktól.  A tudás hasznának súlya olyan a rabszolga számára, mint a Holdé a bolygóinak. A tudósok a próféták örökösei, akik nem pénzt, hanem tudást örökítettek. És akik azt örökítenek, nagy szerencsét vehetnek át.

Thálaba ibn al-Hakam azt mondja:              

-A Feltámadás Napján Allah azt mondja a tudósoknak:

Azért adtam a tudásomból és a bölcsességeimből (tettem belétek =adau fükum), hogy megbocsáthassak nektek, nem törődve azzal milyen nagyok voltak a bűneitek!

Kiválasztottjaik ezek a rabszolgái közül, akiknek örökül adta Könyvét, nyughelyül pedig a Mennyországot határozta meg részükre.

Al-Bukháríjj idézve a prófétától hallottakat Prófétai beszédében lejegyzi:

- Aki az e világban selymet vesz föl, az a túlvilágban nem hordhatja.

Ibn Abí Hátim:

- Amikor a próféta a Menny népéről beszélt, megemlítette, hogy arany, ezüst, és drágakövekkel díszített koronák lesznek rajtuk, mint a királyokon. Fiatalok (szemnek) gyönyörködtetőek.

A félelmet attól, amitől óvakodtak, tartalmazta az e világi és a túlvilág félelmeit és bajait.

Ibn Abí Hátim, Abdu-r-Rahmán ibn Zejd-től Prófétai beszédében a prófétára utalva lejegyzi:

- Azok, akik azt mondják, hogy nincs más Isten csak Allah, az Ő népéhez tartoznak. Sírjaikba nem kapnak magányt, sem félelmet, még a Feltámadás Napján sem. Úgy vélem, hogy akkor fölkelnek sírjaikból, leporolják fejükről a homokot, miközben azt mondják:

- Hála Allahnak, aki eltávolította tőlünk a szomorúságot!

Ibn Ábbász szerint megbocsát nekik Allah, és háláját adja a kevés jócselekedeteikért.

–Irgalmából adta nekünk ezt a fokozatot és azt a helyet, mert a mi cselekedeteink kevesek lettek volna ehhez.

Al Bukháríjj Prófétai beszédében lejegyzi, hogy a próféta kijelentette a körülötte állóknak:

- A cselekedetei szerint senki sem léphet be a Mennyországba. –meg is kérdezte az egyik társa:

- Allah prófétája, te se?

- Még én sem, csak akkor, ha Allah irgalmával körülvesz engem.

Egy ája azt mondja: Ők olyan állapotban lesznek, amelyben azt szeretnék, ha meghalhatnának, mert a menekülésüket látnák abban. Ez a jutalma azoknak, akik meghazudtolták Urukat, nem követve igazságait.

Fölkiáltva kérik Urukat, hagy térhessenek vissza az e világba jócselekedeteket  végezni. De Teremtőjük jól tudja, ha visszaengedné őket, ott folytatnák, ahol abba hagyták. Ezért válaszra sem méltatja őket.

Ti már generációkon át sokat éltetek az e világban –magyarázza egy másik ája. Ha ti olyanok letetek, volna, akik az igazságban hasznot lelnének, akkor az idő hasznotokra válhatott volna. 

Megjegyzem, hogy a tudósaink a generációsidő tartalmat másképpen magyarázzák:

Ali ibn al-Huszein Zein al-Ábidín szerint ez 17. évet jelent.

 Qatáda szerint:

- Tudjátok meg, hogy az ember életének tartalma olyan, mint akinek ajándékba adják az Ura dolgaiban való élettapasztalatot. Az ilyen ember már nem mondhatja az elszámoltatásnál:

- Én nem kaptam semmit az élet bölcsességeiből! –majd –Menedéket keresünk (attól) Urunknál, hogy hosszú életünk lehessen.

Abdullah ibn al-Mubárak szerint húsz év.

Hussein szerint 40. év, majd máshol kijelenti:

-Ha valaki közületek, eléri a 40-ik évét, óvakodjon Allahtól.

Ibn Ábbász azt mondja:

- Az élet hossza, amelyet Allah Ádám fiának (meg)igazulásként szánt, 60.év. Ezután már nincs kifogásolni (hudzsa) valója.

Ibn Ábbász Allah prófétáját idézi:

- A Feltámadás Napján megkérdezik: a 60.-as évek fiait: Hol vagytok? –majd idézte az áját.

- Al Imám Ahmed a prófétától idézi:

-Annak arabszolgának nem lehet kifogásolnivalója, akit Ura 60. évig éltet.

Néhányan az orvosok közül azt mondták, hogy a természetes élethossz 120. év. Mert az ember csak hatvan év után kezd öregedni.

Abú Hurayra a küldöttet idézve:

- Az én népem életének hossza 60. és 70. év között van.

Al-Hafidz Abú Bakr al-Bazzár Prófétai beszédében így emlékezik:

- Hudzajfa megkérdezte Allah prófétáját:

- Mond el nekünk a te népednek az élethosszát!

- 50.-60. év! – válaszolta a küldött

- És a hetvenesek fiaival mi van?

- Mondjátok! –szólította föl őket. –Irgalmazzon Allah a hetvenesek és a nyolcvanas évek fiainak.

Al Bukháríjj Prófétai beszédében a próféta élethosszát különbözőképpen határozza meg:

- Élt 63. évet, vagy 60. évet. Majd sietve megjegyzi: Más vélemények szerint 65. évig. (Az első hitelesebb.)

Ibn Ábbász, Qatáda, és Ikrima szerint az élethossz meghatározása az ősz haj megjelenése.

Minél tovább terjed a hitetetlen hitetlensége, Ura annál jobban megutálja őt. Elveszítik lelkületüket, családjukat a Feltámadás Napján.

Allah bemutatja hatalmas képességét, amellyel fönntartja az egeket és a földet. Ő Megbocsátó, türelmes, mert átlátja rabszolgáit, akik hitetlenségükben társítanak Mellé, nem követve Őt. Haladékot ad nekik, s megbocsát közülük egyeseknek.

Abú Hurayrának van egy furcsa Prófétai beszéde Allah prófétájára utalva:

-Mózesnél az a kérdés merült fel, hogy alszik-e Allah.

Ekkor Allah küldött hozzá egy angyalt, aki három nap, és három éjszakán keresztül nem engedte aludni őt, majd mindkét kezébe üveget adott, és megparancsolta, hogy tartsa egymás fölött azokat. De akkorra már Mózes olyan fáradt volt, hogy majdnem elaludt, s a kezeiben lévő üvegeket minduntalan összekoccintotta. Tartotta magát egy darabig, de mivel idővel elaludt, úgy összekoccintotta az üvegeket, hogy azok összetörtek.

Ezzel a példával mutatta be neki Allah bizonyítva, hogy ha Ő „egyszer” is elaludna, akkor az ég rázuhanhatna a földre. (Úgy néz ki -, fejezi be a Prófétai beszédek Gyűjtője -, hogy ez a Prófétai beszéd Izrael népétől való (kitaláció lehetett), mert Mózes annál nemesebb volt, mint, hogy ilyet feltételezzen uráról.)

Ibn Maszoúd elmondja, hogy jött hozzám egy férfi és megkérdezte tőle:

- Honnan jössz?

- Sám földjéről.

- Kivel találkoztál? –kérdezett ismételten.

- Kaábbal. (Ő egy zsidó volt, aki mindég a muzulmnok körül forgolódott.)

- És mit mondott neked?

- Azt mondta, hogy az egek egy angyal vállai körül forognak.

- Elhitted neki, vagy meghazudtoltad?

- Nem hittem neki, de meg sem hazudtoltam! Mert Allah azt mondja –közben idézte az áját: Allah tartja vissza az egeket és a földet…

Allah a Qurays törzset és az arabokat említi, akik megesküdtek arra, hogy ha küldene hozzájuk prófétákat, ők híven követnék azokat, jobban, mint bármely nép. De amikor eljött hozzájuk Mohammed próféta a Koránnal, mégis meghazudtolták, gyarapítva ezzel hitetlenségüket.

Az emberek (hívők) ellen fordultak, biztatva őket, hogy ne kövessék Allah útját.

Ibn Abí Hátim a küldött szavait idézi:

- Óvakodj a gonosz cselekedetektől, mert a gonosz cselekvés azt érinti először, aki elköveti.

Allah azt mondja:

- Mohammed! Mond azoknak, akik meghazudtolnak, hogy járják be a földet, nézzék, ismerjék meg azoknak a sorsát, akik korábban meghazudtolták Allah prófétáit. A hitetlenekre hasonló sors várt akkor is, pedig azok erőben, jómódban és sokaságban éltek. Mind ez nem segített rajtuk, nem menekítette meg őket Allah kínzásai és elbírálása elől.

Ibn Abí Hátim azt mondja, hogy Allah majdnem megkínozta Ádám fiainak bűnei miatt még a kisállatokat is. –majd recitálta az áját.

Szaíd ibn Dzsubair szerint, ha nem küldött le volna eső kipusztult, volna minden (állat) élőlény. De ő haladékot ad a Feltámadás Napjáig mindenkinek, s „majd csak” akkor számol el velük, jutalmával az engedelmeseknek, és kínzással, az ellenezőekkel.