Közel van immár az emberekhez a leszámolás, miközben ők tudatlanságban elfordulnak. Ha új intés jön hozzájuk az Uruktól, csak úgy hallgatják meg, hogy játszadoznak közben csúfondáros szívvel. És a kegyetlenek titokban összesúgnak: "Vajon más lenne ő, mint hozzátok hasonló ember?" Vajon varázslással akartok előállni, holott világosan láttok? Mondd: "Az én Uram tudja azt, amit az égben és a földön mondanak. Ő Halló és Tudó." De nem, ők azt mondják: "Zavaros álmok! Nem! Ő találta ki! Nem! Ő csak egy költő. Hozzon csak egy olyan jelet nekünk, aminő a hajdanvoltak küldetése volt!" Egy város sem hitt előttük, amelyet csak elpusztítottunk. Ők vajon hisznek? És csak olyan férfiakat küldtünk el teelőtted, akiknek kinyilatkoztatást sugalltunk. Kérdezzétek meg az említés gyakorlóit, ha nem tudjátok! Nem adtunk nékik olyan testet, amely nem vesz táplálékot magához. Nem voltak halhatatlanok. Aztán beváltottuk nekik az ígéretet és megmentettük Őket és azt, akit akartunk, és elpusztítottuk a mértékteleneket. Írást küldtünk le hozzátok, ami a ti intéseteket tartalmazza. Vajon nem éltek az eszetekkel? És hány vétkes várost zúztunk porrá és egy másik népet támasztottunk utánuk! Amikor megérezték a mi szigorunkat, akkor bizony hanyatt-homlok futottak belőle! "Ne fussatok! Térjetek vissza az élet gyönyöreihez, amiket hajhásztatok (Me utriftum fíhi) és a hajlékaitokba! Talán számonkérésben lesz részetek. "Ó jaj nekünk!" - mondták. "Bizony, kegyetlenek voltunk!" És egyre csak ezt kiáltozták, amíg learatott vetéshez tettük őket hasonlóvá és hamvukba holtak. És nem játékból teremtettük az eget és a földet, és ami a kettő között van. Ha mulatságot akartunk volna szerezni magunknak, saját magunktól is megszereztük volna azt, - ha ezt akartuk volna tenni. De nem! Mi az Igazságot hajítjuk a hamisságra és szétloccsantja a velejét és íme az semmivé lesz máris. Jaj nektek azért, amit állítotok! Őt illeti meg mindaz, ami az egekben és a földön van. És akik nála vannak, nem tartják méltóságukon alulinak az Ő szolgálatát és nem lankadnak el. Éjjel-nappal fáradhatatlanul magasztalják őt. Vagy választottak maguknak isteneket a földből, akik feltámasztanak? Ha az egekben és a földön rajta kívül más istenek lennének, akkor bizony mindkettő romlásnak indulna. Magasztaltassék Allah, a trónus Ura! Mennyire fölötte áll Ő annak, amit állítanak! Nem tartozik számadással azért, amit tesz. Ők azonban számadással tartoznak! Vagy talán más isteneket választottak maguknak rajta kívül? Mondd: "Adjátok elő a bizonyságotokat!" Ez, amit én hirdetek, intés azoknak, akik velem vannak és azoknak, akik előttem voltak. Ám a legtöbben közöttük nem ismerik az Igazságot és elfordulnak. És nem küldtünk előtted egyetlen küldöttet sem, akinek ne sugalltuk volna azt, hogy nincs más isten rajtam kívül. Engem szolgáljatok! És azt mondják: "Az Irgalmas fiúgyermeket nemzett magának." Magasztaltassék! Nem! Ők csupán tisztelettel övezett szolgák! Nem vágnak elébe a szóval és parancsa szerint cselekszenek. Tudja azt, ami előttük van, és ami mögöttük van. És csak annak az érdekében járhatnak közben, aki néki tetszik. És reszketnek előtte a félelemtől. S ha netán azt mondja valaki közülük: "Én isten vagyok mellette" ? akkor a gyehennával fizetünk neki. Így fizetünk meg a kegyetleneknek. Azok, akik hitetlenek, vajon nem látták, hogy az egek és a föld összefüggő tömeg volt, és mi választottuk szét azokat, és minden élő dolgot mi hoztunk létre a vízből? Vajon nem akarnak hinni? És szilárdan rögzített hegyeket helyeztünk a földre - hogy ne inogjon velük és a rajtuk lévő hágókat (Fidzsedzen) utakká tettük. Talán az igaz útra vezéreltetnek. És az eget jól őrzött tetővé tettük. Ám ők elfordulnak a mi jeleinktől. Ő az, aki megteremtette az éjszakát és a nappalt és a Napot és a Holdat. Valamennyien az űrben (Fí felekin) úsznak. És egyetlen embernek sem adtunk előtted halhatatlanságot. Ha te meghalsz, vajon ők halhatatlanok lennének? Minden lélek megízleli a halált. És mi kísértésképpen próbára teszünk benneteket a rosszal és a jóval. És hozzánk lesz a visszaérkezéstek. És amikor a hitetlenek meglátnak téged, nem tesznek mást, csak gúnyt űznek belőled: "Ez itt vajon, aki elutasítóan emlékezik meg az isteneitektől? " Ők nem hisznek az Irgalmas intésében. Az ember sietségből teremttetett. Meg fogom nektek mutatni a jeleimet, de ne siettessetek engem! És azt mondják: ?Mikor lesz el az óra ígérete- ha igazat mondotok?" Bárcsak tudnák a hitetlenek mi lesz akkor, amikor nem tudják távoltartani a Pokol tüzét sem orcájukról, sem hátukról és nem segít rajtuk senki! De nem! Váratlanul lepi meg és megdöbbenti őket. Nem tudják majd elhárítani azt és nem kapnak haladékot. Már teelőtted csúfot űztek küldöttekkel, ám azokat, akik gúnyolódtak, megragadta az, amiből ők csúfot szoktak űzni. Mondd: "Ki oltalmaz benneteket éjjel és nappal az Irgalmastól?" De nem! Ők Uruk intésétől elfordulnak. Vagy vannak nékik isteneik, akik megvédik őket helyettünk? Saját magukat sem képesek megsegíteni és nem lelnek segítőtársra ellenünkben. És hagytuk ezeknek itt, és atyáiknak, hogy élvezzék az evilági életet, amíg hosszúra nem nyúlt az életük. Vajon nem látják, hogy a földükre jövünk, és megkisebbítjük azt a szélein? Ők lesznek-e hát a győztesek? Mondd: "Én csak a kinyilatkoztatással intelek benneteket. Ám a süketek, amikor intésben van részük, nem hallják a szólítást." Ha Urad büntetésének csak a lehellete éri őket, bizonyára azt mondják: jaj nekünk! Kegyetlenek voltunk!" És igazságos mérlegeket állítunk föl a Feltámadás Napján. És egyetlen lélek sem fog igazságtalanságot elszenvedni semmiben. Ha az egy mustármag súlya lenne is - előhozzuk! Elegek vagyunk a számonkérésben! És adtuk hajdan Mózesnek és Áronnak a megkülönböztetőt (El-Furkant), és fényességet és intést az óvakodóknak, azoknak, akik úgy félik Urukat, hogy nem látják, és óvakodnak az Órától. Ez egy áldott Írás, amelyet kinyilatkoztatás gyanánt leküldtünk. Vajon tagadjátok ezt? És már korábban megadtuk az útmutatást Ábrahámnak, mert ismertük őt. Emlékezz arra, amikor azt mondta az atyjának és a népének: "Mik ezek a szobrok, amelyeket szolgáltok?" Ők azt mondták: "Már atyáinknál is úgy találtuk, hogy nékik szolgáltak." Ábrahám azt mondta: "Bizony, nyilvánvaló tévelygésben vagytok, atyáitokkal együtt!" "Vajon az Igazságot hoztad el nekünk" - mondták azok- "avagy azokhoz tartozol, akik tréfálkoznak?" "Nem!" - mondta. "A ti Uratok az egek és a föld Ura, aki megteremtette azokat. És én azokhoz tartozom, akik ezt tanúsítják nektek. És-Allahra!-bizony fortéllyal rászedem a bálványaitokat, ha hátat fordítotok." És darabokra zúzta azokat, kivéve a főbálványt. Talán visszatérnek hozzá. Ők azt mondták: "Ki cselekedte ezt a mi isteneinkkel? Bizony kegyetlen ő a kegyetlenek között!" Némelyek azt mondták: "Hallottuk, hogy egy ifjú - a neve Ábrahám - elutasítóan emlékezett meg róluk." "Hozzátok hát ide őt a nép szeme elé" - mondták a többiek -, "talán tanúbizonyságot tesznek ellene!" Azt mondták neki: "Vajon te cselekedted ezt az istenekkel, Ábrahám?" "A főbálvány cselekedte ezt. Kérdezzétek őket, ha tudnak beszélni!" -mondta Ábrahám. És ismét magukhoz tértek, és azt mondták: "Ti magatok vagytok a kegyetlenek." Azután megint a fejük tetejére álltak és azt mondták neki: "Hiszen te tudod, hogy ezek nem beszélnek." Ő azt mondta: "Allah helyett olyasmit szolgáltok, ami nem használ és nem is árt nektek semmiben? Pfuj rátok, és arra, amit Allah helyett szolgáltok! Hát nem éltek az eszetekkel?" "Égessétek meg őt" - mondták -, "és így segítsétek az isteneiteket - ha tenni akartok valamit!" "Tűz!" - mondtuk mi -, "légy hűs és békés Ábrahámhoz!" És csalárdságot akartak ellene elkövetni. Ám mi úgy rendeltük, hogy ők lettek a leginkább kárvallottak. És megmentettük őt és Lótot arra a földre, amelyet megáldottunk a teremtményeknek. És ajándékoztuk néki Izsákot és Jákobot ráadásképpen. És mindannyiukat igazakká tettük. És példaképekké (e-immeten) tettük őket, akik a mi parancsunk szerint vezetnek az igaz útra. És azt sugalltuk nekik, hogy jótetteket cselekedjenek, végezzék el az imádságot és adják oda a zakátot. És mindegyre bennünket szolgáltak. Lótnak pedig bölcsességet és tudást adtunk. És megmentettük őt egy olyan városból, amelynek a lakói förtelmességeket követtek el. Gonosz emberek voltak és bűnösök! És bebocsátást adtunk néki a könyörületességünkbe. Igaz volt ő az igazak között. És Noét! Emlékezz arra, amikor annak előtte hozzánk kiáltott! És mi meghallgattuk és megmentettük őt és a háza népét a nagy szorongattatástól. És megsegítettük őt a népe ellenében, akik hazugságnak tartották a mi jeleinket. Gonosz emberek voltak. Valamennyiüket a vízbe fullasztottuk. És Dávidot és Salamont! Emlékezz arra, amikor ők ketten a szántóföld dolgában ítélkeztek, ahová legelőt keresve éjjel elbitangoltak az idegen emberek juhai. És mi jelen voltunk az ő ítéletüknél. És megérttettük Salamonnal az ügyet. És mindegyiküknek bölcsességet és tudást adtunk. És szolgálatra kényszerítettük a hegyeket és a madarakat, hogy Dáviddal együtt minket magasztaljanak. Így cselekedtünk. És megtanítottuk neki a harci védő eszközök készítését számotokra, hogy egymás erőszakától megvédjen benneteket. Vajon hálásak vagytok-e? És szolgálatra kényszerítettük Salamonnak a szelet, amikor viharos, hogy az ő parancsára siessen a földre, amelyet megáldottunk. És mindenről tudomásunk volt. És sátánokat rendeltünk szolgálatára, akik a tengerbe merültek és más munkát is elvégeztek. És mi ügyeltünk rájuk. És Jóbot! Emlékezz arra, amikor Urához kiáltott: "Balsors sújtott engem! Ám te vagy a legkönyörületesebb a könyörületesek között!" És meghallgattuk őt, és elhárítottuk a balsorsot, ami ránehezült. És visszaadtuk néki a házanépét, és velük együtt mégegyszer annyit irgalmunkból való irgalomból és intésként azoknak, akik minket szolgálnak. És Izmáelt, Idríst és ZelKiflit! Mindannyian állhatatosak az állhatatosak között. És bebocsátottuk őket az irgalmunkba. Igazak ők az igazak között. És Jónást (Zen-Nuni)! Emlékezz arra, amikor haragosan elvonult, és úgy gondolta, hogy nem lesz hatalmunk fölötte! És felkiáltott a sötétségben: "Nincs más isten rajtad kívül! Magasztaltassál! Bizony, kegyetlen voltam a kegyetlenek között!" És meghallgattuk és megmentettük őt a szorongattatásból. Így mentjük meg a hívőket. És Zakariást! Emlékezz arra, amikor az Urához kiáltott: "Uram! Ne hagyj egyedül engem! Hiszen te vagy a legjobb örökös!" És meghallgattuk őt és ajándékoztuk neki Jánost. És alkalmassá tettük neki erre a felességét. Hiszen ők mindegyre versengve buzgólkodtak abban, hogy jól cselekedjenek, és hozzánk fohászkodtak önszántukból, és félelemükből. És alázatosak voltak irántunk. És azt, aki érintetlenül megőrizte a szemérmét! És belé leheltünk a lelkünkből. És csudás jellé tettük öt és a fiát a teremtményeknek. "Ez a ti népetek, bizony, egyetlen nép. És én vagyok a ti Ura tok. Engem szolgáljatok hát!" Ám ők széthasadtak vallásuk dolgában egymás között. Mégis mindannyian hozzánk térnek vissza. És aki jótetteket cselekszik és hívő, annak a buzgalma elismerésre lel. Fölírunk neki mindent. És tilos egy városnak, amelyet elpusztítottunk, hogy a lakói halottaikból visszatérjenek mindaddig, amíg az Ítélet Napján meg nem nyílik Góg és Magóg gátja és ők minden magaslatról elősietnek, és közel van immár az igaz ígéret. És íme, kimered azok tekintete, akik hitetlenek voltak mondván: "Jaj nekünk! Ügyet se vetettünk rá! Nem! Kegyetlenek voltunk!" "Bizony ti és az, amit Allah helyett szolgáltatok: tűzrevaló a gyehennának. Oda fogtok lemenni." Ha ezek itt valóban istenek lennének, nem mennének le oda. És mindannyian ott fognak időzni örökké. És hangosan kiáltoznak ott, ám ők maguk nem hallanak semmit. Ám akiknek elhangzott tőlünk korábban a legjobb ígérete, azoknak távoltartásuk lesz onnan; egypisszenésnyi zajt sem hallanak onnan és amire lelkük áhítozik, örökké abban időznek. Nem szomorítja őket a legnagyobb rettegés és az angyalok eképpen fogadják őket: "Ez a ti napotok, amelyre ígéretet kaptatok." Azon a napon úgy hajtjuk össze az eget, ahogyan az írnok göngyölíti össze az irattekercseket ? (Ketajji-sszidzsilli lil-kutubi). Ahogy véghezvittük az első teremtést, megismételjük azt. Ígéret ez, amely minket terhel. Így cselekszünk. A zsoltárban bizony megírtuk hajdan az intést követően, hogy igaz szolgáim fogják örökölni a földet. Bizony, igehirdetés van ebben azoknak az embereknek a számára, akik engem szolgálnak. És csupán a teremtmények iránti irgalomból küldtünk el téged. Mondd: "Nékem csupán az a kinyilatkoztatás adatott, hogy a ti istenetek az egyedüli isten. Tehát muszlimok vagytok-e?" Ha pedig elfordulnak, akkor mondd: "Én tudattam veletek, megkülönböztetés nélkül. És én nem tudom, hogy közel, avagy távol van az, amire ígéretet kaptok? Ő tudja azt, amit kinyilvánítotok és azt, amit elrejtetek. És én nem tudom, hogy az talán próbatétel nektek és meghatározott időre szóló élvezet tárgya." Mondd: "Uram! Ítélkezz az Igazságnak megfelelően! A mi Urunk az irgalmas. Ő az, akihez segítségért kel fohászkodni az ellen, amit állítotok."

A Próféták szúra magyarázata.

Olvasd, élvezd, és okulj!

Allah, Ő a Hatalmas és a Nagy.
Idézet Magyarázat
Közel van immár az emberekhez a leszámolás, miközben ők tudatlanságban elfordulnak.

Allah figyelmezteti az embereket az Óra közel, kerül teremtményeihez, miközben ők ügyet sem vetnek rá, nem kerülik el a tiltott dolgokat.

Imám Al-Bukháríjj, Abdullára hivatkozva azt mondja:

-Azok a Szúrák- majd sorolni kezdte- Izrael népe, Barlang, Mária, Tá-Há, és a Hívők, mindannyian az emberek első megmentői közzé tartoznak.

An-Naszáíjj, Allah prófétáját idézve:

-Evilági életükben tudomást, ügyet sem vesznek róla.

Ámer ibn Rabiá fordításában, amit átvett Músza ibn Obeid al-Ámidi-től:

-Ámer ibn Rabiahoz elment egy arab férfi, akit ő bőségesen megvendégelt. Majd a férfi miután megemlítette őt a küldöttnek, visszament Ámerhez, s így szólt:

-Voltam a prófétánál, és kértem tőle arab területen egy völgyet „Vádit”, és én ebből szeretnék neked, és az utódjainak fölajánlani az egy részt!

-Nincs szükségem a részedre! –mondta Ámer -Mert a mai napon lejött egy Szúra, amely felborzolt bennünket az evilági életünkről. –És idézte az első áját, majd 

-Megemlíti Allah, hogy ők nem hallgatnak arra, akire leküldte sugallatát, a Qurays, és akik (szándékukban) rájuk hallgatnak.
Ha új intés jön hozzájuk az Uruktól, csak úgy hallgatják meg, hogy játszadoznak közben

Ibn Ábbász azt kérdezi:

-Miért kérdezitek az Írás népeit arról, amit a kezükkel birtokolnak, amit átírtak, amit lecseréltek, hozzáadtak, vagy elvettek belőle néhány részt? A ti Könyveitek Allahtól eredően a legújabb. Olvassátok, recitáljátok „mélyüljetek el benne”, ez nem évül el soha.

csúfondáros szívvel. És a kegyetlenek titokban összesúgnak: „Vajon más lenne ő, mint hozzátok hasonló ember?" Vajon varázslással akartok előállni, holott világosan láttok?

Egymás közt titokban azt mondják a prófétáról:

-Ő távol áll attól, hogy próféta lehessen, hiszen olyan, mint mi. És hogyan mehetett „épp” hozzá a sugallat, s nem mihozzánk? Ha ők követik a prófétájukat, az olyan, mint az, aki egy varázslót követne. s tudván tudnia kell, hogy ez egy mágia. Allah megválaszol nekik, és meghazudtolja őket.
Mondd: „Az én Uram tudja azt, amit az égben és a földön mondanak. Ő Halló és Tudó." Fenyegetés és ígéret van ebben számunkra, mert aki ezeket tudja, az előtt semmi sem marad rejtve. Ő az, aki leküldte a Koránt, amely tartalmazza az előző Könyvek híreit. Hozzá hasonlót senki sem tud előteremteni, kivéve az, aki ismeri, tudja a titkokat az egekben és a földön, aki meghallja a fohászainkat, ismeri állapotunkat.
De nem, ők azt mondják: „Zavaros álmok! Nem! Ő találta ki! Nem! Ő csak egy költő. Hozzon csak egy olyan jelet nekünk, aminő a hajdanvoltak küldetése volt!" Ez az ája bemutatja a hitetlenek ellenséges érzületeit, a Koránban foglaltak elutasítását, maguktól való távoltartását. „Gúnyos” beszédeikben Mohammedet egyszer varázslónak, máskor versmondónak, zavaros álmok kitalálójának nevezik, Elfelejtették Szálih tevéjét, Mózes (Allah álltak adományozott) Tóráját, vagy Jézus nyilvánvaló jeleit. Allah egy ájában azt mondja: Ami tiltott minket, hogy prófétáknak nyilvánvaló (kézzelfogható) jeleket küldjünk az, hogy az előző prófétáinkat is meghazudtolták, kigúnyolták. 
Egy város sem hitt előttük, amelyet csak elpusztítottunk. Ők vajon hisznek?

Akármelyik városra küldtünk nyilvánvaló jeleket, prófétákat, az ott élők meghazudtolták, ami miatt elpusztítottuk őket. Hogyan lehet, hogy az emberek nem hisznek, ugyan úgy, mint az elődök? Ami megtörtént az elődeiknél, hallhatták prófétáik mellett, láthatták (a régmúlt jeleit) bizonyítékait, amelyek világosan szembetűnőek. (Allah irgalmazzon nekik.)

Ibn Abí Hátim, Obáda ibn Asz-Számit-től elmondja:

-A mecsetben voltunk, Abú Bakr asz-Szaddiq-kal, amikor recitált a Koránból egy részt. Ekkor Abdullah ibn Abí ibn Szelúl, Numruqa, és Zarbíjja odamentek hozzá, elhelyezkedtek mellette, majd Abdullah nagyon komolyan és világosan azt mondta Abú Bakrnak:

-Menj és szólj a prófétádnak, hozzon nekem egy jelet (áját), ahogyan az elődök hozták! –azzal sorolni kezdte:

-Dávid a Zuburt, Mózes a lapokat, Szálih a tevéjét, Jézus a Bibliát és a lakomát. –Amikor Abú Bakr végighallgatta „követeléseit” hangosan sírva fakadt, hogy még a próféta is meghallott.

-Álljunk Allah prófétája elé!- szólt a többiekhez-, és kérjünk segítséget ettől a képmutatótól! -A próféta megelőzve őket, így szólt hozzájuk:

-Ne miattam álljatok föl, ha megláttok, hanem Allahért!

-Allah prófétája, mi már mindenfélét kaptunk ettől a képmutatótól! –szólt Abú Bakr.  

-Gábriel nekem azt mondta-szólt a küldött-, menjek ki hozzájuk, és említsem nekik Allah adományait, amivel elhalmozta őket. „Említsem” az Ő háláját, amivel hálálkodott nektek, és jó hírként (közölte) Gábriel állttal, hogy én küldött lettem a fehérekhez, és a vörösökhöz küldve. Megparancsolta nekem, hogy a Dzsinnek számára intő legyek, s Könyvét adta annak ellenére, hogy én írástudatlan voltam. Megbocsátotta elkövetett, és a meg nem történt, el nem követett bűneimet. Említette a nevem az imára hívásnál, megtámogatva engem az angyalokkal. Győzelmet adott nekem, és félelmet küldött előttem. Adta nékem az, Al-Kauthar-t (108-as Szúra.), és az én völgyem lesz a legnagyobb a Feltámadásnál, amelyhez az emberek „majdan” járulnak. Nemes rangot ígért nekem, emberek feje lehajtva előttem, és én, aki a Feltámadás Napján az emberek közül előjön. Az én megbocsátási lehetőségem miatt népemből 70. 000 embert tudok elbírálás nélkül a Mennyországba juttatni. Nekem adta a királyságot, az erőt, és a legmagasabb Mennyországi szobát (ála Grurfa), s nem lesz fölöttem senki más, kivéve az angyalok. Szabaddá tette nékem, és népemnek a zsákmányt, amely előttem senkinek nem volt szabad.

(Ez egy nagyon furcsa Prófétai beszéd.)
És csak olyan férfiakat küldtünk el teelőtted, akiknek kinyilatkoztatást sugalltunk. Kérdezzétek meg az említés gyakorlóit, ha nem tudjátok!

Allah ezt az áját választotta a kérkedőknek, azoknak, akik tagadták az emberi küldötteket. Rámutat, hogy az összes küldött férfi volt, és közülük egy sem volt angyal. Azt mondja:

-Kérdezzétek meg a tudósok népét a leírtakról. A Tóra, és a Biblia írás birtokosaitól, és a többi csoportot, hogy az ő prófétáik emberek voltak-e?

Allah adományának tökéletességét mutatja be teremtményeinek azzal, hogy a kiválasztott prófétái beszélni tudnak (a föld, különböző) népeivel.

Nem adtunk nékik olyan testet, amely nem vesz táplálékot magához. Nem voltak halhatatlanok. Emberek voltak, akik hittek, olyanok, mint a többiek. Piacokra jártak élelmiszerért vásárolni, s nem volt bántó számukra, s nem okozott hiányt (törést) nekik, ahogyan a hitetlenek állították. Allah sugallatokat küldött hozzájuk angyalok állttal, amit a Teremtőelbírált, megparancsolt, vagy megtiltott teremtményeinek.
Aztán beváltottuk nekik az ígéretet és megmentettük Őket és azt, akit akartunk, és elpusztítottuk a mértékteleneket. Akiknek Allah megígérte, hogy bűneik miatt (meghazudtolták prófétáikat) elpusztítja, azokat el is pusztította. Közülük megmenekítette azokat, akik követték küldötteiket, küldötteik sugalmazott igéit.
Írást küldtünk le hozzátok, ami a ti intéseteket tartalmazza. Vajon nem éltek az eszetekkel?

A Korán nemességére utal Allah, buzdítva őket, hogy ismerjék meg általa rangját.

Ibn Ábbász

azt mondja:

-A nemességeket tartalmazza.

Mudzsáhid a beszédeket, és a történeteket említi.

Al-Haszan a vallásaitokat említi.

„Vajon nem éltek az… -folytatódik, és megkérdezi az ája. Vagyis, az eszetekkel elfogadjátok ezt a jutalmat?
És hány vétkes várost zúztunk porrá és egy másik népet támasztottunk utánuk!  
Amikor megérezték a mi szigorunkat, akkor bizony hanyatt-homlok futottak belőle! Prófétájuk ígérete szerint megízlelték, megtapasztalták a kínzás bekövetkeztét, s nem találtak előle menekvést.
„Ne fussatok! Térjetek vissza az élet gyönyöreihez, amiket hajhásztatok (me utriftum fíhi) és a hajlékaitokba! Talán számonkérésben lesz részetek.

Qatáda azt mondja, gúnyolódtak velük, s azt kérdezték tőlük:

-Hová menekültök a kínzás elől? Térjetek vissza eredeti állapotokhoz, a jóléthez!

„Talán számonkérésben lesz részetek! Megkérdezik őket:

-Megköszöntétek-e Allah jutalmát?
„Ó jaj nekünk!" - mondták. „Bizony, kegyetlenek voltunk!" Beismert bűneik, már nem segítenek rajtuk.
És egyre csak ezt kiáltozták, amíg learatott vetéshez tettük őket hasonlóvá és hamvukba holtak.  
És nem játékból teremtettük az eget és a földet, és ami a kettő között van. Igazsággal teremtette, s mérlegre teszi mindenki rossz, avagy jó cselekedeteit, és bünteti, vagy dicséri őket.  
Ha mulatságot akartunk volna szerezni magunknak, saját magunktól is megszereztük volna azt, - ha ezt akartuk volna tenni.

Mudzsáhid

azt mondja a: „Saját magunktól is megszereztük…

-Vagyis, nem teremtettünk Mennyországot, Poklot, halált, feltámadást, sem elszámoltatást.

Qatáda, és mások:

-Az a szó, hogy: „Ha mulatni -, a jemeni nép nyelvén ebben az esetben nőt jelent. (al-Lahu)

Ibrahim an-Nakhaíjj azt mondja:

-A Hurikokból teremtettünk volna magunknak.

Ikrima:

-A mulatozás itt fiút jelent.

Qatáda, és Asz-Szudíjj… mulatságot akartunk… -Nem fogjuk megtenni. –Mondják.

Mudzsáhid szerint, az ilyen jellegű dolog, ami a Koránban megtalálható, tagadást jelenti.
De nem! Mi az Igazságot hajítjuk a hamisságra és szétloccsantja a velejét és íme az semmivé lesz máris. Jaj nektek azért, amit állítotok! Megmutatjuk az igazságot, ami eltakarja, eltünteti előletek a prófétaságot. Jaj nektek, a Pokol folyóiból kapnak azok, akik azt állítják, hogy Allahnak fia van.
Őt illeti meg mindaz, ami az egekben és a földön van. És akik nála vannak, nem tartják méltóságukon alulinak az Ő szolgálatát és nem lankadnak el. Akik Nála vannak, azok az angyalok, nem fáradnak el imáikban, és nem unják meg azt. 
Éjjel-nappal fáradhatatlanul magasztalják őt.

Szorgalmasan végzik munkáikat, szándékosan engedelmesek. 

Ibn Abí Hátim

azt mondta:

-Allah prófétja, amikor társai között volt, azt kérdezte tőlük:

-Halljátok, amit én hallok?

-Nem! Mi nem hallunk semmit. –Válaszolták.

-Én hallom az Égben lévő hangokat, és nem lehet rájuk neheztelni, ha miattuk „nyöszörög” az ég. Minden egyes arasznyi területen egy angyal áll, vagy van leborulva.

(Furcsa Prófétai beszéd.)

Abdullah ibn al-Hárith ibn Naufal azt mondja:

-Ültem Káb al-Ahbárnál, amikor még kisfiú voltam, és azt kérdeztem tőle, miközben ő idézte az áját:

-Halottad-e (az arab úgy mondja: láttad-e) Allah hangját (mondását) az angyalokhoz? A fohászkodás, a beszéd, az üzenet, a munka, hogy-hogy nem foglalja el őket? –Erre egy hang, közbe szólt:

-Ki ez? Ki ez a fiú?

-Abdullah Muttalib népéből való! –mondták. –Ő később odajött, és megcsókolta a fejem és azt mondta:

-Fiam! Allah a fohászkodást úgy hagyta rájuk, mint nektek a lelket. Beszélsz, miközben lélegzel, jársz-kelsz, miközben ugyancsak lélegzel.

Vagy választottak maguknak isteneket a földből, akik feltámasztanak? Feltámasztják-e földi létből a halottakat? Ők nem képesek rá, akkor hogyan tették őket Allahhal egyenlő rangba, hiszen látható módon vele együtt imádkoztak. Ha más istenek lennének Rajta kívül, tönkremenne az ég és a föld. -mondja Allah.
Ha az egekben és a földön rajta kívül más istenek lennének, akkor bizony mindkettő romlásnak indulna. Magasztaltassék Allah, a trónus Ura! Mennyire fölötte áll Ő annak, amit állítanak! Egy ájában Allah azt mondja: ”Allah nem vett magához fiút, és nincs mellette más istenség. Ha lettek volna, akkor minden isten magához vette volna azt, amit teremtett, és egymás fölé (próbálnának) kerekednének. Dicsőséges Allah, mennyire fölötte áll ez attól, amit állítanak róla.„
Nem tartozik számadással azért, amit tesz. Ők azonban számadással tartoznak! Ő a Király. Az Ő bíráskodása mellett nincs más(fajta) bíráskodás. Senki nem bírálhatja felül tudása, bölcsessége, igazságossága, irgalmassága miatt, ám Ő megkérdezi, elszámoltatja teremtményeit ezekről a dolgokról.
Vagy talán más isteneket választottak maguknak rajta kívül? Mondd: „Adjátok elő a bizonyságotokat!" Ez, amit én hirdetek, intés azoknak, akik velem vannak és azoknak, akik előttem voltak. Ám a legtöbben közöttük nem ismerik az Igazságot és elfordulnak. Mondd nekik Mohammed! Hozzanak bizonyítékokat, amiről beszélnek. Azok, amik nálam vannak a Korán, s más Könyvekből, azok mind ellentétei, amit ők állítanak. Mert minden Könyv, amely lejött valamelyik prófétához, azt mondja, hogy Isten létezik, de ti hitetlenek nem ismeritek az igazságot, és ezért Vele szemben, ellenszegültök
És nem küldtünk előtted egyetlen küldöttet sem, akinek ne sugalltuk volna azt, hogy nincs más isten rajtam kívül. Engem szolgáljatok! Allah minden prófétáját úgy küldte, hogy hívjon Hozzá, egyedüli társ nélkül. A hitetleneknek semmiféle bizonyítékuk nincs, csak hamis állításaik, amelyeket emlegetnek. Allah haragja, és erős kínzása rájuk!
És azt mondják: „Az Irgalmas fiúgyermeket nemzett magának." Magasztaltassék! Nem! Ők csupán tisztelettel övezett szolgák! Allah megemlíti válaszul azoknak, aki azt állítják, hogy gyermeke van angyalokból. Ahogyan az arabok állították, hogy a Magasságos lányai az angyalok. –Ők csupán szolgák-, mondja Allah -, magas fokozatban léteznek, s messzemenően engedelmesek szavaikban és tetteikkel.
Nem vágnak elébe a szóval és parancsa szerint cselekszenek. Nem hoznak Elé parancsolatokat, nem tagadják meg azokat, hanem minél előbb teljesítik végrehajtásukat. Hatalmas Allah tudása körbeveszi őket, tudva róluk mindent, még azokat is ami rejtve van.
Tudja azt, ami előttük van, és ami mögöttük van. És csak annak az érdekében járhatnak közben, aki néki tetszik. És reszketnek előtte a félelemtől. Megbocsátást kérhetnek Tőle, akinek megengedi azt.
S ha netán azt mondja valaki közülük: „Én isten vagyok mellette" – akkor a gyehennával fizetünk neki. Így fizetünk meg a kegyetleneknek. A Gyehenna lesz osztályrésze annak, aki Mellé társnak vesz valakit.
Azok, akik hitetlenek, vajon nem látták, hogy az egek és a föld összefüggő tömeg volt, és mi választottuk szét azokat, és minden élő dolgot mi hoztunk létre a vízből? Vajon nem akarnak hinni?

Allah utal az Ő Tökéletes képességeire, Hatalmas királyságára, arra, hogy Ő mindent megteremthet, ennél fogva minden (teremtménye) csak Neki van alárendelve. Azok a hitetlenek, akik megtagadják Őt, s Mellette másokhoz imádkoznak, azok nem tudják, hogy Ő egyedül teremt? –kérdezi. Nem illik máshoz imádkozni, sem pedig társítani mellé. –Azok nem látják, hogy az egek (összefüggően) és a föld egybe voltak nőve, egymás flött a Teremtés kezdetén?  - Utána szétválasztotta őket. Az egekből hetet és a földből is ugyan annyit, levegővel különítve el az e-világi eget és a földet. Az égből hulló esőből sarjadt ki a föld, mely bizonyíték Allah egyedüliségére és Nagyságára.

Sufyán at-Thauri Prófétai beszédében elmondja:

-Ibn Ábbászt megkérdezték, hogy melyik volt előbb, az éjszaka, vagy a nappal. Ő hallgatott egy darabig, majd visszakérdezett:

-Láttátok e az egeket és a földet, amikor egybe voltak? Közöttük éjszaka volt. –adta meg a választ.

Ibn Abí Hátim:

-Egy férfi elment ibn Omárhoz, és megkérdezte őt az egekről és a földről, amikor még egybe voltak, s a szétválasztásukról.

.Menj ahhoz a sejkhhez, kérdezd meg tőle és mond el nékem, mit mondott neked!

El is ment a férfi ibn Ábbászhoz, és neki is feltette:

-Hogyan volt ezelőtt?

-Az egek egyben voltak, és nem hullott belőle eső. A földek szintén így nem virágozottak rajta növények, csak miután Allah népet teremtett a földnek, elindítva számára az (égből) esőt, sarjadásig.

Visszament a férfi ibn Omárhoz, és elmondva a hallottakat, ő így szólt:

-Most már tudom, hogy ő a Korán tudásából kapott!

-Qatáda azt mondja:

-Együtt voltak ketten, majd levegővel különítette (választotta) el őket.

… és minden élő dolgot… minden élő dolog eredete a víz.

Ibn Abí Hátim:

Abú Hurayra azt kérte a prófétától:

-Mondj el nekem mindenről mindent?

-Minden teremtés a vízből ered! –válaszolta.

 

(Egy pillanatra megállok, mivel úgy az utóbbi kérés némi magyarázatra szorul.  Az arab nem azt mondja, hogy meg kérdezte, hanem úgy: Abú Hurayra azt mondta a prófétának. -Képletesen szólva felszólításként hangzik el a kérés.)

 

Al Imán Ahmed hasonlóan tesz említést Abú Hurayrától, aki azt mondta a küldöttnek:

-Amikor látlak, megnyugszik a lelkem és a látásom elégedettséggel, tel el veled. Mesélj nekem mindenről!

-Minden teremtés a vízből van. –válaszolta.

-Mutass nekem olyan dolgot, amit ha megteszek, beléphetek a Mennybe!

-Terjeszd a békét, adj eleséget, erősítsd a rokoni köteléket, kellj föl reggeli imára akkor, amikor még az em
És szilárdan rögzített hegyeket helyeztünk a földre - hogy ne inogjon velük és a rajtuk lévő hágókat (fidzsegen) utakká tettük. Talán az igaz útra vezéreltetnek. Hegyeket helyeztünk a földre –amivel Allah szilárdan rögzítette a földet, nehogy elbillenjen, s nagyobb részére (takarásként) tengereket -utakat, - ahogyan a hegy két országot elválaszt -, hágókat, alagutakat, hogy tudjanak azon átközlekedni, hátha jó útra térnek.
És az eget jól őrzött tetővé tettük. Ám ők elfordulnak a mi jeleinktől.

Kupolát, rögzített őrzővel.

Mudzsáhid azt mondja: Fölemelt.

Ibn Abí Hátim egy furcsa Prófétai beszédet közöl:

-Egy férfi megkérdezte a prófétától:

-Mi az ég?

-Egy hullám, távol tartva tőletek.

Ám ők elfordultak… -nem gondolkodnak azon, hogy a Hatalmas Allah miként teremtette a díszes bolygókat, hogyan rögzítette csodálatos magasságban, s mozgó alakjaikban. Láthatják a Napot, amely bejárja az Univerzumot, s nem tudhatja más, hogy miként, csak Allah. 

Ibn Abí ad-Dunjá azt mondja.

-A gondolkodás és az okolás könyvében azt említette (at-Tafkir al-Atibár), hogy néhány imádkozó az Izrael népéből 30 évig imádkozott. Abban az időben, ha egy férfi 30 évig imádkozott, akkor egy felhő beárnyékolta e-közben őt. De, mivel egy közülük nem látott semmit, ahogy ez már megtörtént másokkal is, elmondta az édesanyjának.

-Fiam! –szólt az -, Lehet, hogy valami bűnt követtél el, imádkozás közben?

Nem! Allahra esküszöm, nem tudok rla. - válaszolta.

-Akkor lehet, hogy szándékodban állt?

-Nem! –hangzott ismételve. Nem volt szándékomban.

-Lehet, hogy fölfelé néztél az ég felé, s gondolkodás nélkül (mondtad) követtél el bűnt?

-Igen! Mégpedig sokat. –ismerte be.

-Ez volt az oka!
Ő az, aki megteremtette az éjszakát és a nappalt és a Napot és a Holdat. Valamennyien az űrben (fi felekin) úsznak.

- változó hosszal. Az egyiket csendjével, és sötétségével (nem félelemkeltésként), a másikjukat világosságának nyugalmával. A Napnak és a Holdnak megszabott útja van. Az egyiknek saját fénye, külön időzítve mozgásként, míg a másiknak „más” fénye, útja, s mozgása. Mindannyian forognak.

Ibn Ábbász azt mondja:

-Forognak, ahogyan a rokkán a fonal.

Mudzsáhid: A fonal nem foroghat csak a rokkával, a rokka pedig csak fonállal. Úgy, ahogyan Allah akarata szerint a Nap, a Hold és a csillagok. 
És egyetlen embernek sem adtunk előtted halhatatlanságot. Ha te meghalsz, vajon ők halhatatlanok lennének?

Mohammed, nem adtunk előtted az e-világban halhatatlanságot senkinek.

Néhány tudós alátámasztja azt a tényt, hogy al-Khadir meghalt, ellentétben azokkal, akik azt állítják, hogy még él. (Ő egy próféta é s gyámolító volt.)
Minden lélek megízleli a halált. És mi kísértésképpen próbára teszünk benneteket a rosszal és a jóval. És hozzánk lesz a visszaérkezéstek.

As-Sáfiíj mondott egy verset, s azt a halálakor megismételte.

Néhány férfi kívánta a halálomat. Ha meghalok, az egy olyan út, amelyen nem én leszek az egyetlen. –mondta figyelmeztetésként annak, aki mást akart, szeretett volna, mint az elmúlás. -Készülj a végre, egy másfajta Túlvilági élet folytatására! Majd magyarázatként hozzáfűzte:

-Megvizsgálunk benneteket katasztrófákkal és jó dolgokkal, s megnézzük melyiktök, cselekszik türelemmel, hálával, ahogyan Ibn Ábbász mondta:

-A jó és a rossz kísértés az emberek számára. A jó élet, egészség, szegénység, szabad, tilos, engedelmesség, ellenségeskedés, útmutatás és a tévelygéseitek végén visszatértek Uratokhoz. Ő cselekedeteitek szerint jutalmaz, vagy bűntett benneteket. 

És amikor a hitetlenek meglátnak téged, nem tesznek mást, csak gúnyt űznek belőled: „Ez itt vajon, aki elutasítóan emlékezik meg az isteneitektől? " Ők nem hisznek az Irgalmas intésében.

Említi küldöttének, hogy amikor látnak téged a hitetlenek, mint Abú Dzsahs s hozzá hasonlóak, gúnyolódva csökkentve rangodat mondják:

-Az, aki szidja isteneiteket (bálványaitokat), eltörölve semmibe véve álmaitokat, ők Allahban hitetlenek! –Pedig ők a gúnyolódók.

Az ember sietségből teremttetett. Meg fogom nektek mutatni a jeleimet, de ne siettessetek engem!

Mudzsáhid Allah prófétájára való hivatkozással azt mondja:

-Allah megteremtette Ádámot a nap végén, minden más után azon a napon, amikor megteremtette a többi teremtményét. S miután felélesztette (belészállt) szemét, nyelvét és fejét a lélek, bár még nem érve le az alsó tesztrészeibe, így szólt Urához:

-Uram! Siettesd, hogy még a naplemente előtt elérhesse a többi részeimet!

Ibn Abí Hátim ugyancsak a küldöttet idézi:

-A legjobb nap a pénteki nap, amelyre (megvirrad) föl kell a nap. Mert ezen a napon teremtette Allah Ádámot, aki ezen a napon lépett be a Mennyországba, és tért onnan vissza. Ezen a napon jön el az Óra (Feltámadás), s ezen a napon van egy óra, amelyben ha egy hívő rabszolga –erre a próféta összeszorította az újait –kér valami jót Urától, az megadja neki.

Abú Szalma, Abdullah ibn Szalámot idézi:

-Megtudtam, hogy ez az óra nap utolsó (pénteki) óráiból való. Ebben az órában teremtette Allah Ádámot.

Eben az ájában azt mondja, hogy bölcs dolog volt az, hogy Allah megemlítette az ember türelmetlenségét és sietettségét. Amikor az Úr megemlíti a hitetlenek gúnyolódásait, a többi ember lelkében a gyors bosszú „lehetőségét” ébreszti föl. Bár sietséggel teremtette az embert, nem ad haladékot a Végítélet idején. Meg fogom nektek mutatni jeleimet…,- bosszúmat és elbírálásomat azoknak, akik megtagadtak engem!

És azt mondják: “Mikor lesz el az óra ígérete- ha igazat mondotok?" A társítók gyorsítanák a kínzás végrehajtását, távolinak (állításaikkal ellentétben), hazugságnak tartják azt.
Bárcsak tudnák a hitetlenek mi lesz akkor, amikor nem tudják távoltartani a Pokol tüzét sem orcájukról, sem hátukról és nem segít rajtuk senki! Ha tudnák, hogy a kínzás felülről és a lábaik alul valóban bekövetkezik, akkor nem sietetnék.
De nem! Váratlanul lepi meg és megdöbbenti őket. Nem tudják majd elhárítani azt és nem kapnak haladékot. (Állapotuk) meg ijeszti őket, miután átadták magukat a tűznek, s kétségbe esésükben valami megoldást szeretnének, hogy visszatarthassák maguktól. (A büntetés) egy óra hosszat sem fog késni tőlük. 
Már teelőtted csúfot űztek küldöttekkel, ám azokat, akik gúnyolódtak, megragadta az, amiből ők csúfot szoktak űzni. - Vigasztalja Teremtője.
Mondd: „Ki oltalmaz benneteket éjjel és nappal az Irgalmastól?" De nem! Ők Uruk intésétől elfordulnak. Utána említi adományait rabszolgáinak azzal, hogy megóvja őket reggel és este, őrzi szemével, amely nem csukódik (fárad el) soha.
Vagy vannak nékik isteneik, akik megvédik őket helyettünk? Saját magukat sem képesek megsegíteni és nem lelnek segítőtársra ellenünkben. Egy kérdőjeles mondat, amely kifejezi csodálkozását, és rögzített válaszának jelentéseit, miközben szidalmat is tartalmaz. „Van e nekik más istenük, amely segít nekik Allahon kívül?” – A dolog nem olyan, amilyennek hitték, sem amilyennek állították.
És hagytuk ezeknek itt, és atyáiknak, hogy élvezzék az evilági életet, amíg hosszúra nem nyúlt az életük. Vajon nem látják, hogy a földükre jövünk, és megkisebbítjük azt a szélein? Ők lesznek-e hát a győztesek?

A hitetleneket az e-világban lévő gazdaságuk vezette ahhoz, amit megtettek, s maradtak hosszú ideig ebben a formában.

Magyarázóink a földről vitatkoznak, bár a Villámlás c. Szúrában magtalálható ennek magyarázata. 

Al-Haszan al-Baszríjj azt mondja:

-Eljött az iszlám és győzedelmeskedni fog a hitetlenség fölött. Ők lesznek a kárvallottak. 
Mondd: „Én csak a kinyilatkoztatással intelek benneteket. Ám a süketek, amikor intésben van részük, nem hallják a szólítást." Én csupán közvetítő (átadó) vagyok Allahtól felétek! (Óvlak), figyelmeztelek titeket a kínzás borzalmaitól. Sugallat ez Uramtól, de azokon nem segít, akiknek lepecsételte szívét, elvette a józan eszét, gondolkodásra való hajlamát.
Ha Urad büntetésének csak a lehellete éri őket, bizonyára azt mondják: jaj nekünk! Kegyetlenek voltunk!" Ha Allah legkisebb jele is megérintené a meghazudtolókat, akkor beismernék bűneiket, beismernék, hogy bűnöztek az e-világgal szemben.
És igazságos mérlegeket állítunk föl a Feltámadás Napján. És egyetlen lélek sem fog igazságtalanságot elszenvedni semmiben. Ha az egy mustármag súlya lenne is - előhozzuk! Elegek vagyunk a számonkérésben!

A Feltámadás Napjára tesszük az igazságos mérlegeket. –mondja az ája, annak ellenére, hogy csak egy mérleg van. Mégis többes számban említi, mivel a mérlegelésnél több cselekedetet bírálnak el rajta.

Bukháríjjban, Abú Hurayra, Allah prófétájára hivatkozva elmondja:

-

Két szó könnyű a nyelvnek, de nehéz a mérlegnek, s ezek szeretni valók az irgalom számára. Ezek pedig.

-Hálájával Dicsőséges Allah, és Dicsőséges Hatalmas Allah. (Hála Istennek, Dicsőség hatalmas Uramon.)

Al Imám Ahmed, Allah prófétájától idézi:

-A Hatalmas Allah a Feltámadás Napján kiválasztott egy férfit a népem közül, amely a teremtmények fejénél fog tartózkodni. Majd minden férfire rátesz (rögzít) 99 dossziét -mindegyik dosszié hosszában a szem látómezejéig ér el -, majd azt kérdezi:

-Tagadsz-e ezekből valamit? Íróim s őrzőim ártatlanul vádoltak-e téged?

-Nem Uram! –válaszolja.

-Van-e, akad-e mentséged, vagy jó cselekedeted? –a próféta közben megjegyzi, hogy a kikapott, megtörve elhallgat.

-Nincs Uram!

-De! Van neked egyetlen jó cselekedeted a mai napon, amely jogtalan ítéletként rád nézve nem terhelhető. –Ekkor kijön egy lap, amelyre rá van írva: Nincs más Isten csak Allah, és Mohammed Allah prófétája. Majd:

-Hozzátok ide ezt a férfit!

-Uram! –szól a férfi. Ezekkel a lapokkal nem látok esélyt a dosszié ellen. –latolgatja, méricskéli.

-Téged ártatlanul nem fogunk elítélni! –majd a próféta tovább: -A dossziét az egyik, a lapokat a mérleg másik serpenyőjébe teszik, amely fölemelkedik a lapok súlyai alatt. Semmi sem nehezebb, mint a Könyörületes és az Irgalmas nevét megemlíteni. –fejezi be. 

(At-Tírmidzíjj erre azt mondja, hogy ez egy jó, de furcsa Prófétai beszéd.)

1. Al-Imám Ahmed, Allah prófétáját idézve:

-A Feltámadás Napján hoznak egy férfit, akinek a mellette valóit, és az ellene gyűjtötteket beleteszik a mérleg serpenyőjébe. Sajnos, ekkor még a mérleg fölfelé elmozdult. Miközben büntetésképpen (verve) a tűzhöz viszik, valaki az Irgalmas mellől bekiált:

-Ne siessetek! Maradt, találtunk még neki valamit a számlájára. Ezzel a mérlegserpenyőjébe egy új lap kerül, amire rá van írva: Nincs más Isten csak Allah,- s ő megszabadult.  

2. Imám Ahmed: Egy férfi a próféta társa8i közül leült a küldött mellé, és megkérdezte tőle:

-Van két rabszolgám, akik becsapnak, és nem engedelmeskednek nekem. Ha megverem őket, hogyan vagyok igazságos velük szemben? Elszámoltatják a becsapást, az engedetlenségüket, és a büntetésemet velük szemben?

-Ha a te büntetésed megegyezik a bűntetteikkel, akkor elsimul az egész, nincs vétked ellenük. De ha az ő bűneik alatt marad, akkor számodra jóvá íratik. Ha a büntetésed nagyobb, mint valóságban kellene, Allah megbosszulja rajtad, ami megmaradt. –mondta a küldött. A férfi meghallva az „ítéletét” sírva fakadt, és hangoskodni kezdett.

-Miért nem recitálod Allah Könyvéből ezt az áját: És egyetlenlélek sem fog igazságtalanságot elszenvedni… -igazította útba.

-Allah prófétája –mondta a férfi! Nem látok jobbat, mint hogy elküldjem a rabszolgáimat. Tanúsítom nekem, hogy mindannyiukat elengedtem!

És adtuk hajdan Mózesnek és Áronnak a megkülönböztetőt (El-Furkant), és fényességet és intést az óvakodóknak,

Az előzőekben már bemutattuk, hogy a Hatalmas Allah több ízben együtt említette Mózest, Mohammedet, és Könyveiket.

Muzsáhed azt mondja, hogy a könyv maga a Furkán.

Abú Szálih a Tórát említi.

Qatáda:

-A Tóra, szabad és a tiltott részeket, s azt, amit Allah különbségként tett az igazság és az igazságtalanság között.

Ibn Kithir:

Egy szólva, az égi Könyvek tartalmazzák az igazság és az igazságtalanság megkülönböztetését. A jó, a tévelygés, a szabad, a tiltott dolgok megkülönböztetését, és ami a szívekben található fényből és útmutatásból.
azoknak, akik úgy félik Urukat, hogy nem látják, és óvakodnak az Órától.  
Ez egy áldott Írás, amelyet kinyilatkoztatás gyanánt leküldtünk. Vajon tagadjátok ezt?

A hatalmas Koránt jelenti, amelyt nem ér el az igazságtalanság, bármely oldalról is közelítene felé. A Bölcs és az Áldott küldte le.

Vajon tagadjátok…, annak ellenére, hogy a legnyilvánvalóbbat tartalmazza?
És már korábban megadtuk az útmutatást Ábrahámnak, mert ismertük őt.

Allah megemlíti barátját (khalil) Ábrahámot, hogy őt gyermekként (ész dolgában) kiegészítette. Neki adta az igazságot és a bizonyítékokat népével szemben. A hírek arról szólnak, hogy az édesapja csecsemő korában asz-Szarabba vitte, de ő pár nap múlva kijött onnan, bámulva a teremtményeket és a bolygókat.

A magyarázók (tudósaink) azt mondják, hogy az említett történet az izraeliták magyarázatából származik. Az igazság- fűzik hozzá -, ami (a mi dolgainkkal) megegyezik, azt átvesszük, ami nem, azt elutasítjuk.
Emlékezz arra, amikor azt mondta az atyjának és a népének: „Mik ezek a szobrok, amelyeket szolgáltok?"

Ezzel kiegészítette az eszét, hogy megtagadhassa népének (Allahon kívüli) szoborimádatát.

Ibn Abí Hátim történetében elmondja, hogy egy alkalommal Ali meglátott egy csoportot, akik sakkoztak. Odament hozzájuk, és megkérdezte tőlük:

-Mik ezek a szobrok, amelyek mellett üldögéltek? –majd választ sem várva:

-Ha valaki közületek egy izzó (szenet) parazsat addig tartana a kezében, amíg az el nem alszik , az jobb neki, mint ezeket a szobor bábukat megfogdosni.
Ők azt mondták: „Már atyáinknál is úgy találtuk, hogy nékik szolgáltak." Nem volt nekik más bizonyítékuk, csak az atyáiknál fellelhető dolgok követése.
Ábrahám azt mondta: „Bizony, nyilvánvaló tévelygésben vagytok, atyáitokkal együtt!" A beszéd atyáitokkal, akiknek cselekedeteik alátámasztják szavaitokat, olyan, mint a társalgás veletek. Ti és ők tévelygésben éltek, s nem a helyes úton jártok.
„Vajon az Igazságot hoztad el nekünk" - mondták azok- „avagy azokhoz tartozol, akik tréfálkoznak?" Ami tőled származik, azt játékból, vagy komolyan mondod, mert ilyet mi még előtted nem hallottunk? –kérdezték.  
„Nem!" - mondta. „A ti Uratok az egek és a föld Ura, aki megteremtette azokat. És én azokhoz tartozom, akik ezt tanúsítják nektek. A ti uratok, aki mellett nincs más Isten, aki teremtette az eget és a földet. Én tanúsítom, hogy nincs más Allah rajta kívül. 
És-Allahra!-bizony fortéllyal rászedem a bálványaitokat, ha hátat fordítotok."

Megesküdött Allah barátja (khalil), hogy a bálványokat porrá zúzza, vagy zúzatja, de népéből néhányan meghallották szavait.

Asz-Szuddíj  azt mondja:

Az ünnepük közeledtével Ábrahám apja így szólt fiához:

-Fiam! Ha eljössz velünk, meg fog tetszeni neked az ünnepségünk. –El is indultak, de Ábrahám útközben a földre vetette magát, vergődni kezdett, és azt kiabálta:

-Beteg vagyok, beteg vagyok!

-Mi van veled? –kérdezgették mellé körbevéve.

-Beteg vagyok! –Erősítette meg oly jól, hogy elhagyták kísérői, és nem maradtak mellette csak a gyengék. A mikor hallótávolságba kerültek a többiek, a vele maradtaknak azt mondta:

-Allahra esküszöm, hogy porrá zúzom a bálványaikat!  (Ők említették szavait.)

Abdullah azt mondta:

Amikor elindult Ábrahám népe az ünnepségre, azt kérdezték tőle:

-Kijössz e velünk?

-Beteg vagyok! –fogadkozott, miközben már ez előző napon esküvel fogadta, hogy porrá zúzza, miután elmennek. Ezt hallották néhányan. 
És darabokra zúzta azokat, kivéve a főbálványt. Talán visszatérnek hozzá. Említették, hogy a kalapácsot a legnagyobb szobor kezébe tette, hogy azt higgyék, féltékenységből, amiért nem csak hozzá imádkoznak tette, amit tett.
Ők azt mondták: „Ki cselekedte ezt a mi isteneinkkel? Bizony kegyetlen ő a kegyetlenek között!" Miután visszajöttek, és meglátták, amit Ábrahám bálványaikkal tett, megaláztatásukat becsületsértés, és gyalázkodásként vették, de rájöttek, hogy ezek nem istenek, fölismerve eszük csekélyességét.
Némelyek azt mondták: „Hallottuk, hogy egy ifjú - a neve Ábrahám - elutasítóan emlékezett meg róluk."

Ibn Abí Hátim, Ibn Ábbászra utalva elmondja:

-Allah még nem küldött fiatal prófétát, kivéve őt, akinek ifjú korában adományozta a tudás.

„Hozzátok hát ide őt a nép szeme elé" - mondták a többiek -, „talán tanúbizonyságot tesznek ellene!" Ábrahámnak az volt a terve, hogy a nagy tömeg előtt tanúsítsa, mutassa be az emberek tudatlanságát, bálványimádásra való hajlandóságukat. S főleg azt, hogy „szobraik” képtelen a legkisebb veszélyt is elhárítani maguktól, és így természetszerűen győzelmet aratni Allah Allah tanításai felett.  
Azt mondták neki: „Vajon te cselekedted ezt az istenekkel, Ábrahám?"
„A főbálvány cselekedte ezt. Kérdezzétek őket, ha tudnak beszélni!" -mondta Ábrahám.

Ezzel akarta rávenni őket, hogy saját maguktól jöjjenek rá, ismerjék el, hogy azok nem beszélnek, s ez a tulajdonság nem tőlük származhat.

Bukháríjjban megtalálható, hogy Allah prófétája azt mondta:

-Ábrahám soha nem hazudott, kivéve három alkalommal:

1.      Amikor a főbálványukra hivatkozott.

2.      Amikor Allah mondásában, azt mondta, hogy beteg.

3.      Egy alkalommal, erővel hatalmas úr földjén haladt, majd táborozott le éjszakára Sárával (és családjával) együtt. Meglátta őket egy odavalósi férfi, aki elment urához:

–Uram! –mondta. Egy férfi tartózkodik a földeden, (s vele egy nő), aki a legszebb a környékeden. –Magához hívatta az úr Ábrahámt, és azt kérdezte tőle:

-Mi közöd van a veled tartózkodó nőhöz?

-A testvérem! –mondta.

-Menj, és küld el hozzám! –parancsolta.

Visszatért táborhelyére, és azt mondta feleségének Sárának:

-Ne hazudtolj meg engem (az úr előtt), mert az van Allah Könyvében írva, hogy te a testvérem vagy, és nincs más a földön rajtad és rajtam kívül, aki muszlim lenne.

Elindult Ábrahám Sárával, majd imdkozni kezdett, mielőtt átadta volna feleségét az úrnak.

Bement Sára az úrhoz, aki mihelyst meglátta, nekiesett, megragadta (hogy erőszakot kövessen el ellen), de Allah abban a pillanatban lebénította.

-Sára! –fogta könyörgőre a „vendéglátó”. Fohászkodj értem Allahhoz, és én nem foglak bántani téged?

Ám, miután Sára ezt megtette, ő másod, és harmadszor is hiábavalóan kísérletezgetett, de nem járt sikerrel. Végül behívatta (tipp) szolgályát, és azt mondta neki:

-Te inkább egy sátánt küldtél hozzám, nem embert! Vidd ki, és add neki Hádzsárt szolgálónak!

Útjukra bocsátották, kivezették őket a palotából. Ábrahám megérezve közeledésüket, abbahagyta a könyörgő fohászkodását, találkozásukkor felesége így szólt hozzá:

-Megmenekített engem Allah az úr szolgaságától, és adta nékem Hádzsárt szolgálónak.

És ismét magukhoz tértek, és azt mondták: „Ti magatok vagytok a kegyetlenek."

Magukban megbánták, hogy nem vigyáztak és őrködtek az isteneik körül

-Bűnösök vagyunk –mondták-, mert őrizetlenül hagytuk őket!

Azután megint a fejük tetejére álltak és azt mondták neki: „Hiszen te tudod, hogy ezek nem beszélnek."

Asz-Szudíjj szerint a kétségbeesésükben.

Ibn Zejd, azt mondja, hogy a véleményben.

Qatáda: A kétség elérte a népet.

Te tudtad…- hogyan mondhattad azt nekünk, hogy kérdezzük meg őket, amikor tudtad, hogy ezek nem tudnak beszélni? –ismerték fel tudatlanságukat.
Ő azt mondta: „Allah helyett olyasmit szolgáltok, ami nem használ és nem is árt nektek semmiben? Ha az nem beszél, és nem hoz hasznot, rosszat rátok, akkor miért imádkoztok hozzá Allah helyett?
Pfuj rátok, és arra, amit Allah helyett szolgáltok! Hát nem éltek az eszetekkel?"

Ábrahám bizonyítékok súlyát helyezte rájuk, amikor azt mondja:

Miért nem gondolkodtok el a tévelygéseiteken, és a hatalmas hitetlenségetekben, amiben éltek, amely nem mutat semmire, kivéve a tudatlanság bűnére?

„Égessétek meg őt" - mondták -, „és így segítsétek az isteneiteket - ha tenni akartok valamit!"

Miután előbújt az igazság, kiderült a tehetetlenségük folytán, elhomályosult (megdőlt) a bizonyítékuk, megváltoztatták stratégiájukat, a hatalmasokhoz fordulva így szóltak:

-Égessétek meg őt! – és gyűjteni kezdték a hozzávaló fákat.

Asz-Szudíjj azt mondja:

-Még egy beteg nő, aki éppen, hogy lábadozott, még az is cipelni kezdte a tűzrevalót Ábrahám megégetéséhez. –Egy föld gödörbe tették Ábrahámot, mielőtt meggyújtották a tüzet, amely fellángolásánál hatalmas, magasra nyúló lángnyelveket produkált. Majd Ábrahámot egy kődobáló gép kosarába tették, hogy így vessék a tűzbe, egy Perzsa arab férfi intésére, amely kurd volt.

Suajb al-Dzubái azt mondja: Hejzennek hívták a férfit, aki alatt Allah elsüllyesztette a földet, és ő maga abban fog forgolódni a Feltámadás Napjáig.

Amikor eldobtál Ábrahámot, ő Urához fohászkodva azt mondta:

-Allah az én gyámolítóm, Ő a legjobb, akire támaszkodhatom!

Bukháríjj, Ibn Ábbászra hivatkozva azt mondja:

-Ábrahámot, amikor a tűz felé dobták, azt mondta:

- Allah az én gyámolítóm, és a legjobb társam.

Szintén hasonlót mondott Mohammed, amikor azt mondták neki:

-Az emberek már összegyűltek ellened! Féljetek tőlük!

Abú Hurayra, Allah prófétájától idéz:

-Amikor Ábrahámot a tűz felé dobták, fohászkodni kezdett Urához:

-Allah! Te egyedül, vagy az égben, és én egyetlen rabszolgád vagyok a földön. (Mivel ő volt az első muszlim.)

Mesélik, hogy amikor megkötözték Ábrahámot, ő azt mondta:

-Nincs más Isten, csak Te vagy a Dicsőséges, hála és királyság Néked, nincs társ Melletted!  

Suajb al-Dzsubái azt mondja:

-16. éves volt akkor Ábrahám, ám Allah azt jobban tudja.

Néhány előd szerint megjelent neki Gábriel, amikor reptében volt és megkérdezte tőle:

-Nincs szükséged rám?

-Rád nincs –válaszolta -, de Allahra igen!

Szaíd ibn Dzsubair, Ibn Ábbásztól:

-Amikor eldobták Ábrahámt, az első őrzője azt kérdezte:

-Mikor kapom a parancsot az eső küldésére? De Allah megelőzte őt:

-Legyen hideg, és béke Ábrahámra! –parancsolta úgy, hogy a földön nem maradt tűz, amely nem aludt volna el.
„Tűz!" - mondtuk mi -, „légy hűs és békés Ábrahámhoz!"

Káb al-Ahbár azt mondja:

-Ezen a napon senkinek nem volt haszna a tűzből, s nem égetett el semmit, csak az Ábrahámból, kezére kötött görcsöt.

At-Thauri: Allah azt mondta a tűznek, hogy ne bántsa őt.

Ibn Ábbász:

Ha a Hatalmas Allah nem mondta volna a tűznek, hogy nelegyen békés, hűvössége megbántotta volna Ábrahámt.

Tudósaink azt mondják, hogy építettek számára egy nagy hutát (gödörbe fákat hordtak), és azt vele együtt felgyújtották. De Gábriel vele volt, vigyázott rá, és mindvégig törölte az arcáról a verejtéket, a tűznek nem volt hatalma rajta.

Asz-Szudíjj szerint az árnyék angyala volt vele.

Ali ibn Abí Hátim al-Minhál ibn Ámru:

-Azt mesélték nekem, hogy Ábrahámot negyven, vagy örven napra bedobták a tűzbe, és ő azt mondta:

-Még sosem voltak ilyen napjaim, és éjszakáim. Remélem, hogy az életem napjai olyanok lesznek, mint az ott eltöltöttek. (Védte, vigyázott rá Allah és az angyalai.)

Abú Zurá, Abú Hurayrát idézve:

-(A legjobb) amikor Ábrahám apja, a tetőt felemelte fia feje felől, s meglátta, hogy az arcáról az izzadságcseppeket törli, azt mondta: Ábrahám! A legjobb Úr a te Urad.

Ibn Abí Hátim: Al-Fáfih ibn al-Mugrira al-Makzumi rabszolganője azt mondta:

-Bementem Aisához, és megláttam házában egy lándzsát. Megkérdeztem tőle:

-Hívők anya! Mit csinálsz ezzel a lándzsával?

-Ezzel al-Wzgr állatott, öljük meg. Mert a próféta azt mondta, hogy amikor Ábrahámot a tűzbe dobták, a földön lévő minden állat oltani kezdte a tüzet, csak al-Wazgr nem. Ő inkább rá felé fújta. Allah prófétája megparancsolta, hogy öljük meg ezt az állatot. 
És csalárdságot akartak ellene elkövetni. Ám mi úgy rendeltük, hogy ők lettek a leginkább kárvallottak.

Allah visszafordított csalárdságukat és megmentette a tűztől.

Atíjja al-Aufí

azt mondja:

-Amikor a tűzbe dobták Ábrahámt, eljött a királyuk, hogy megnézze őt. De abban a pillanatban egy lángnyelv csapot ki a tűzből, amely úgy elégedte a hüvelykujját, mintha gyapjúból lett volna.

És megmentettük őt és Lótot arra a földre, amelyet megáldottunk a teremtményeknek.

Említi Allah, hogyan mentette meg Ábrahámot a népe tüzétől, és menekítette ki a szent as-Sám földjére.

Ar-Rabiá ibn Ensz az áldott földről azt mondja, hogy az as-Sám földje. Itt minden iható édes víz a sziklahasadékokból tör elő.

Qatáda szerint Irak földjén volt Ábrahám, és onnan megtette ki Allah as-Sám földjére.

Azt szokták mondani az as-Sámról, hogy ott nem csökkenhet az étek. Majdan itt fogják összegyűjteni és tárolni az embereket. (As-Mahsar = Összegyűjtik, Al-Mansar = Tárolás, kitárás földje.) Oda fog lejönni Jézus. Mária fia, és ott pusztul el Ad-Daddzsal a hazug. (Al-Maszih.)

Kaáb al-Ahbár azt mondja, hogy az áldott föld a Harrán földje.

Asz-Szudíjj történetében:

-Elindult Ábrahám és Lót, Sám közelébe, s ott találkozott Sárával, aki Harrán királyának lánya volt, aki tagadta népének vallását. Itt vette el feleségül Ábrahám, hogy megmentse őt a népe tévelygésétől.

(Ez a történet megtalálható Ibn Dzserír Prófétai beszédében, de mivel egy ember a prófétai beszédek gyűjtői közül nem ismeretes, ezért furcsaként említi.)

Ibn Ábbász szerint Mekkába mentek (Bekkába), mert nem halljátok Allah mondását (s ezzel idézni kezdte az Imrán nemzetsége c. Szúrát):

3. / 96. Az első ház, amit (letettek) felépítettek az emberek számára, amely Mekkában van (Bi-Bekka), áldott az minden értelmes ember (teremtmény) számára.  

3. / 97. Nyilvánvaló jeleket lehet benne találni: Ábrahám Háza, és aki belép oda, biztonságban van.
És ajándékoztuk néki Izsákot és Jákobot ráadásképpen. És mindannyiukat igazakká tettük.

Ráadásképpen… Qatáda, Mudzsáhed és Ibn Ábbász erre azt mondja:

-Náfila azt jelenti, hogy a fiú fia, vagyis Jákob, Izsák fia. Ahogyan Allah megerősítette már más ájákban. Jó hírként említettük neki Izsákot és Izsák mögött Jákobot.  

Abdu-r-Rahmán ibn Zejd ibn Aszlam azt mondja, hogy csak egyet kért Ábrahám:

Uram, a jámborok közül egyet ajándékozzál nekem! Ura ekkor adta neki Izsákot és még egyet Jákob személyében náfilaként pluszban. És mindketten a jó és a jámbor néphez tartoztak.

És példaképekké (e-immeten) tettük őket, akik a mi parancsunk szerint vezetnek az igaz útra. És azt sugalltuk nekik, hogy jótetteket cselekedjenek, végezzék el az imádságot és adják oda a zakátot. És mindegyre bennünket szolgáltak. Példaképek voltak, Urukhoz hívtak az Ő engedélyével, s megcselekedték, amire felszólították őket.
Lótnak pedig bölcsességet és tudást adtunk. És megmentettük őt egy olyan városból, amelynek a lakói förtelmességeket követtek el. Gonosz emberek voltak és bűnösök! Allah megemlíti Lótott, aki Harrán ibn Ázár fia volt. Ő hitt Ábrahámban, és követte őt (kivonult vele). Ekkor Allah királyságot, tudás és sugallatott küldött neki, küldötté Szadumba, ahhoz a néphez, amely ellenkezve meghazudtolták őt. A későbbiekben, ahogyan a Könyvében több helyen is említi tökéletesen, elpusztította őket.
És bebocsátást adtunk néki a könyörületességünkbe. Igaz volt ő az igazak között.  
És Noét! Emlékezz arra, amikor annak előtte hozzánk kiáltott! És mi meghallgattuk és megmentettük őt és a háza népét a nagy szorongattatástól. Allah válaszolt rabszolgája és küldöttének, amikor fohászkodott népe ellen. Fohászkodott (mert úgy érezte, legyőzték), győzelmet kérve ellenük Noé, 950 évig volt közöttük, s hívta rendületlenül Allahhoz, de hirdetését közülük csak kevesen fogadták el, megbántva őt századról-századra, népről-népre.   
És megsegítettük őt a népe ellenében, akik hazugságnak tartották a mi jeleinket. Gonosz emberek voltak. Valamennyiüket a vízbe fullasztottuk. Népétől győzedelmesen megmenekítettük, megszabadítottuk őt, fohászkodása szerint elpusztítottuk mindannyiukat a föld felszínén.
És Dávidot és Salamont! Emlékezz arra, amikor ők ketten a szántóföld dolgában ítélkeztek, ahová legelőt keresve éjjel elbitangoltak az idegen emberek juhai. És mi jelen voltunk az ő ítéletüknél.

Ibn Maszoúd azt mondja, hogy a szántóföld dolga a szőlő volt, amelynek termései lelógtak.

Qatáda

a legeltetés csak éjszaka történt.

Ibn Dzserír, ibn Maszoúdtól:

-Dávid szántóföld tulajdonosainak ítélte a birkákat, amikor a szőlőtermést tönkre tette a legeltetés. Salamon, amikor meghallotta, azt mondta:

-Allah prófétája! Nem így kellene. A szántóföldet add a birkák tulajdonosának, amíg dolgoznak rajta (helyre nem hozzák), és a birkákat a szántóföld tulajdonosának, hogy ehessen belőle, amíg helyre nem hozta az okozott kárt. Ha elkészült, visszatér mindegyik a (saját) tulajdonosához. 

Ez Allah mondása, amikor azt mondta:

-Megértettük Salamonnal.

Ibn Ábbász Prófétai beszéde szerint:

-Dávid a szántóföld tulajdonosainak ítélte a birkákat, amikor a juhászok kimentek a kutyáikkal. Salamon a juhászoktól értesült, hogyan bíráskodott Dávid próféta. Meg is kérdezte tőlük:

-Ha én átvenném tőletek ezt a dolgot, számotokra másképpen bíráskodnék!

Nem kellett sok időnek eltelnie, és a dolog Dávid fülébe jutott, mivel elmondták neki. Dávid magához hívatta Salamont és megkérdezte tőle:

-Te hogyan bíráskodnál, döntenél közöttük?

-A birkákat, annak tejét és bárányait a szántóföld tulajdonosainak ítélném, a juhászoknak pedig a szántóföldet. Miután azt rendbe tették (termőre hozták), visszaadnám mindahányat a gazdáiknak.

Maszrúq, Prófétai beszédében hasonlóan említi:

-A juhok egy szőlőskertben legeltek, s azok nemhogy (fürtöt) termést, de még levelet sem hagytak rajta. A gazdák odamentek Dávidhoz, aki nékik ítélte (nekik adta minden juh nyakát) mindahány.

Salamon azonban másképpen ítélkezett közöttük. (Előzőekben leírva.)

Ibn Dzserír

azt mondja:

-Két férfi odament Suraihoz. Az egyikük azt mondta:

-Ennek az embernek a juhai a szántóföldemre mentek!

-Nappal, vagy éjszaka? –kérdezte a tőle.

-Éjszaka!

-Ő a hibás! –Utalt a juhászra.

Szerencséje volt, mert ha azt mondja, hogy nappal, akkor a juhok tulajdonosa ártatlan lenne a dologban.

Imám Ahmed Prófétai beszédében a próféta bíráskodását mutatja be:

-Al-Barra ibn Ázib tevéje (nappal) nekiment egy falnak, s azt megrongálta. Az elment a küldötthöz, de az mégis a fal gazdája ellen döntött, indoklásában:

-Amit az állatok az éjszaka folyamán rongálnak meg, azt vissza kell téríteni a gazdájának! –válaszolta. 

És megérttettük Salamonnal az ügyet. És mindegyiküknek bölcsességet és tudást adtunk. És szolgálatra kényszerítettük a hegyeket és a madarakat, hogy Dáviddal együtt minket magasztaljanak. Így cselekedtünk.

Ibn Abí Hátim azt mondja:

Íjász ibn Muáwíjja bíráskodott egy ügyben, amikor Al-Haszán sírva odament hozzá. Megkérdezte tőle:

-Miért sírsz?

Abú Száíd, tudomásomra jutott, hogy ha egy férfi szorgalommal hoz döntést, és azt elvéti, akkor a tűzbe kerül. Ha egy férfival a kedve szerint cselekedett, akkor is. Ha pedig szorgalomból helytálló az ítélkezése, akkor a Mennyországba kerül. Ekkor Al-Haszán al-Baszríjj azt mondta:

-Amit Allah mesélt Dávidról, Salamonról és a többi próféták híréből, a törvényeik választ adnak az emberek mondásaira (kéréseire). Amikor Allah azt mondja:

És megértettük Salamonnal az ügyet… –, s végig recitálta az áját -, dicsérte Salamont, miközben nem neheztelt Dávidra. -Majd tovább:

-Allah három dologra kötelezte a bírákat

  1. Kevésért ne változtassátok meg a bírálnivalótokat! (Az e-világi életért.)

  2. Ne kedvetek szerint bíráskodjatok!

  3. A bíráskodásban ne féljetek semmitől, és senkitől!- Majd recitált egy áját?

-(Te) Dávid! Örökössé tettünk téged a földre, hogy igazsággal bíráskodj az emberek között, és ne kövesd kedved, mert az eltérít Allah útjától! –Utána egy másik ájába kezdett:

-Ne féljetek az emberektől, inkább Tőlem féljetek! Az Én jeleimből ne vásároljatok nála kevesebbért! –Továbbá:

-A prófétákat illetően Allahhal megtámogatva, mindannyian a hibáktól mentesek voltak,. Ez, amiben a tudósok közözz nincs ellentét.

Bukháríjjban Allah prófétája azt mondta:

-Ha a bíró szorgalommal dönt, és eltalálja, jutalmat kap. De ha a bíró (király) szorgalomból elhibázza, csak egy (büntetés) jár érte. Ez a Prófétai beszéd válasz Íjásznak, mert ő azt hitte, hogy ha a bíró szorgalomból döntését elhibázza, a tűzbe kerül. De Allah ezt jobban tudja. De a szunnában azt mondja, hogy a bírák háromfélék (három helyen vannak). Egy a Mennyországban, és kettő a tűzben.

1.      (Mert) ha egy férfi tudta az igazságot, és ez szerint bíráskodott, akkor a Mennyországba került.

2.      A második, ha tudatlanságában ítélt, a tűzbe került.

3.      A harmadik ismerte az igazságot, mégis ellentétesen döntött, ő is a tűzbe veszett.

A Koránban van egy hasonló történet, amit Al Imám Ahmed, Allah prófétájára utalva elmondja:

-Két nőnek volt egy-egy fia. Ám jött egy farkas, és elrabolta az egyik gyermeket. Mivel mindkét anya a magáénak tudta a megmaradtat, döntőbíróként Dávidhoz mentek panaszukkal. Dávid meghallgatta őket, majd az idősebb javára ítélkezett. Majd amikor elindultak tőle, Salamon behívatta mindkettőjüket, elkérte tőlük a gyereket, s egy kést, és azt mondta:

-Kettévágom, hogy legyen mindkettőtöknek belőle!

-Allah irgalmazzon neked! –mondta a fiatalabb – Ne vágd ketté, az ő fia!

Salamon (ekkor) a fiatalabbnak ítélte a gyermeket.

Ibn Ábbász hasonlóan, s rövidebben:

-Egy csinos nő Izrael népe alatt négy férfit szolgált, akik mindannyian szemet vetettek rá, s próbálkoztak nála „keményen”. Ő minden esetben elutasította kezdeményezésüket, ezért összeszövetkeztek ellen, és Dávidnál bepanaszolták, s tanúskodtak ellen, hogy kutyáját magához szokatta és paráználkodik vele. A Próféta (ellene döntve), kiadta:

-Kövezzék meg őt!

Igen ám, de aznap délután fia, Salamon vele két azonos korú (barátjával) fiúval, bírósdit játszottak, s hogy élethű legyen a dolog, (külön) négyen azonos ruhába öltöztek, mint a nőt megrágalmazó négy vádló.

Salamon bíróként felállt, és azt mondta:

-Tegyétek külön-külön, távol egymástól őket! –majd megkérdezte az elsőt:

-Milyen színű volt a kutyája?

-Fekete! –válaszolta az első. Hozatta a másodikat, s szép sorjában a többit, de a kutya színe csak nem akart egyezni:

-Vörös! –mondta a második.

-Tarka! – mondja harmadik.

-Fehér! –állította a negyedik.

-Öljétek meg a férfiakat! –Adta ki parancsát.

Nem telt bele sok idő, és a játék Dávid fülébe jutott, aki a nő vádlóit visszarendelve, rákérdezett a kutyák színeire. Mivel különbözőféle képen vélekedtek, megparancsolta halálukat (kivégeztette őket).

És szolgálatra kényszeríttettük a hegyeket és a madarakat, hogy Dáviddal együtt minket magasztaljanak.

A Zubur (Könyv) recitálásakor az ő hangja oly kellemesen hangzott, hogy a hegyek, és a levegőben lévő madarak megálltak, és válaszoltak néki.

Amikor Mohammed elment Abú Músza al as-Sáríjhoz, aki az éjszaka óráiban recitált egy Korán áját (neki is szép hangja volt), megállt, és gyönyörködve hallgatta, majd:

-Dávid mizmárjából (sípjából), egy síp adatott néked.
És megtanítottuk neki a harci védő eszközök készítését számotokra, hogy egy ás erőszakától megvédjen benneteket. Vajon hálásak vagytok-e?

Qatáda azt mondja:

-A páncélok előtte lemezből voltak, s ő volt, aki kézzel hajtogatta (formázta) őket, ahogy az ájában mondja: -Hajthatóvá tettük neki a vasat. Nem tágíthatja a kört, mert a szeg átmehet rajta, és nem vastagíthatta a szeget, mert az átment volna a körön keresztül.

… hálásak vagytok-e? -Allah adományáért, amikor ezt a tudás adta Dávidnak?

És szolgálatra kényszerítettük Salamonnak a szelet, amikor viharos, hogy az ő parancsára siessen a földre, amelyet megáldottunk. És mindenről tudomásunk volt.

Al Imán Ahmed, Allah prófétájától idéz:

-Hatalmas Allah kitett mindent, amire a királyságának szüksége volt. Lovakat, tevéket, sátrakat és katonákat, majd megparancsolta a szélnek, hogy azokat szállítsa, vigye el. Az alákapott, felemelte parancs szerint, miközben a madarak szárnyaikkal beárnyékolták, útjai során bármerre is utazott. (Biztonsággal le tudtak szállni vele.)

Ibn Abí Hátim, Szaíd ibn Dzsubajrtól, kicsit másképpen:

-Salamon elé 600000 ezer széket tettek, amelyre csak a hívő emberek ülhettek. Közvetlen mögéjük a hívő dzsinnek, s a madarak, amelyek szárnyaikkal árnyékolták be őket. Ezt követően mondták a szélnek:

Szállítsa el őket!

Abdullah ibn Obaid ibn Omair azt mondja:

-Salamon megparancsolta a szeleknek -amelyek, mint egy hatalmas hegy -, hogy gyűljenek elébe össze. Előhozatta az ágyát, s annak a legmagasabb részére föltetette. Majd egy szárnyas lónak fölült a hátára, és elhelyezkedve azon parancsolta, hogy vigye őt közvetlen az égbolt alá. Lehajtott fejjel, nem nézett se föl, se ballra, vagy jobbra, hálájával így hathatalmasította Urát, adta tudomására, hogy az Ő királyságához mily csekély. Hálát adott Néki, hogy oda vitethette, repülhetett a széllel, ahová csak akart.

És sátánokat rendeltünk szolgálatára, akik a tengerbe merültek és más munkát is elvégeztek. És mi ügyeltünk rájuk. Minden sátán a hatalma alá tartozott, ő bíráskodott közöttük, s tudtán kívül egy sem merészkedett közelébe, mert Allah megóvta őt. Elengedett, akit akart, s börtönbe záratott, akit jónak látott Neki dolgoztak, számára gyöngyöket, drágaköveket, és más értékes dolgokat hoztak fel.
És Jóbot! Emlékezz arra, amikor Urához kiáltott: „Balsors sújtott engem! Ám te vagy a legkönyörületesebb a könyörületesek között!"

Jób nem kapott semmi rosszat, vagy bántalmat vagyonában, fiaiban esetleg testében, hiszen ő (panaszaival) ellentétben sok mindenből, úgy házakból, szántóföldből és álatokból részesült. Isten sujtása testében szállta meg, hogy megvizsgálja őt Dzsudánn betegséggel. A szívén és a nyelvén kívül egy ép szerve sem maradt ki ebből, amellyel említeni tudta volna Allahot. Mivel mindenki távol tartotta magát tőle, így elvonult a város egyik szegletébe, és feleségén kívül, mással nem érintkezett. Jövedelme nem maradt, s ezért feleségének másokat kellett szolgálnia, hogy megélhetésüket fent tudják tartani. – Mohammed szerint:

- Az Isteni sujtásból az emberek közül a legnagyobbat a Próféták, a jóemberek, és a hasonlóak kapták.

Egy Prófétai beszéd szerint az ember olyan Isteni sujtásban részesül, amilyen erős a vallásában. Allah prófétája azt mondja: Jób túlságosan türelmes volt, s ebben példaképp.

Jazíd ibn Majszera

azt mondja:

-Amikor Allah sujtásban részesítette Jóbot azzal, hogy elvette családját, fiát, vagyonát, nem maradt semmilye (jó közérzetén kívül), ő fohászaiban mégis hálát adott Ura kegyeiért:

-Te az Urak Ura, aki jó volt hozzám, adtál nekem vagyont és fiút. A szívemben nem maradt egyetlen maroknyi hely sem, amelyet nem töltöttél volna be jutalmakkal. Ezután elvettél tőlem mindent, kiürítetted a szívemet, így köztem és Közted már nem maradt semmi. Ha ezt az ellenségem (Iblisz) megtudná, amit tettél velem, megirigyelne engem.

Ibn Abí Hátim, Jób szavaira utalva azt mondja:

-Uram! Adtál nekem vagyont, fiút, így senki sem panaszkodott az ajtómnál, hogy megbántottam volna őt. Te tudtad ezt. Az ágyat (amit készíttettek nekem) otthagyom, azt mondom neki:

-Te lélek, téged nem azért teremtettek, hogy belébúj az ágyadba! –Uram -folytatta-, nem hagytam ezt, csak a te orcádat akartam vele.

(Minden egyes alkalommal fölkelt imádkozni.)

Egy másik Prófétai beszéd ugyancsak tőle:

A sátán, akit Jóbnál említenek Mabszútnak hívták. Jób a feleségének azt mondta:

-Fohászkodj Allahhoz, és Ő meggyógyít téged! De ő nem tette addig, amíg Izrael népéből néhányan föl nem keresték, és azt nem mondták néki:

-Ami történt vele, egy hatalmas bűn miatt van! –Meg tudva Jób recitálni kezdte ezt az áját. 

Qatáda azt mondja:

-Allah betegséggel Jóbot hétév és pár hónapig sújtotta. Izrael népének szemetére volt dobva, még az állatok is eltévesztették testét, amikor közöttük evett. Később Allah levette sújtását róla, megdicsérte és hatalmasította jóságával. 

Wahab ibn Munabbih azt mondja:

-Országában három évig volt beteg, se több, se kevesebb ideig. 

Asz-Szudíjj azt mondja:

-Jób testéről a húsa lefoszlott, s nem maradt rajta csak a csont, és az idegek. Helyette felesége kezelte dolgait, aki egy alkalommal, látva fájdalmait, így szólt hozzá:

-Jób, ha fohászkodsz a te Uradhoz, talán elenged, vagy megsegít (meggyógyít) téged.

-Hetven évig éltem egészségesen –mondta Jób-, s ha még hetven évig türelmesen maradok, „még” az is kevés lesz Uramért.

Szavaitól megijedt a felesége, elhagyta őt és kiment a férfiak közzé dolgozni, mivel munkájáért kapott pénzből tartotta el férjét, vásárolta be a mindennapi betevőt.

Egy nap Iblisz elindult Palesztinába két férfihez, akik barátai és egyben testvérei voltak Jóbnak. Azt mondta nekik:

-Jób testvéreteket ez és az, a sújtás érte. Menjetek hozzá, látogassátok meg, és vigyetek neki földjeitekről alkoholt, mert ha ő iszik belőle, meggyógyul tőle. 

Azok el is mentek, és a látványától sírva fakadtak.

-Kik vagytok? –kérdezte Lót.

-Mi, valami és valakid vagyunk. –válaszolták. Köszönt nekik, majd:

-Isten hozta azokat, akik sujtásomban nem hagytak el.

-Jób! Lehet, hogy te mást mutatsz, mint ami benned rejlik, és e miatt súlyt Allah? –kérdezték tőle. Jób fölemelte ég felé a fejét:

-Ő tudja! –válaszolta. Én nem titkoltam el semmit, és helyette sem mutattam mást. Az én Uram azért súlyt engem, hogy megvizsgálja türelemmel viselem-e, vagy pánikba esem.

Te Jób! Igyál az italunkból, mert ha te iszol ebből, meggyógyulsz ettől. Megharagudott Jób és azt mondta:

-Ment hozzátok a gonosz, és megparancsolta nektek? A ti beszédetek, ételetek és italotok számomra Harám (tilos)! –válaszolta. Azok fölálltak és elhagyták házát.

Felesége is kiment, dolgoznia kellett egy családnál, kenyeret sütni az emberek számára. Olyan házban, amelyben volt egy fiúgyermek. Egy alkalommal miközben gyermekük aludt a családtól egy kör alakú Qirsz-t kapott ajándékba, aki így nem bírhatott tudással róla. Hazavitte, és odaadta Jóbnak, de ő elutasítóan:

-Mi van ma veled? Te nem szoktál nekem ilyet hozni. Felesége (nyugtatásképpen) elmondta történetét, mire ő:

-Lehet, hogy miután fölébred a gyermek, nem találva Qirszét sírva fakad. Indulj, vidd vissza! Elindult, de útközben egy birka felöklelte, amitől nagyon begorombult. Mérgében:

-Szerencsétlen legyen a hibás Jób! –fakadt ki. Megérkezett, beérve a házba, látta, hogy a gyermek időközben fölébredt, és sírdogált, Qirsze miatt, nem fogadva el mást helyette.

-Allah irgalmazzon Jóbnak! – mondta, és visszaadta az ajándékot.

Később hazafelé Iblisz orvosként megjelent neki, és jó tanácsként ajánlva:

-A férjednek hosszadalmas a betegsége, s ha meg akar gyógyulni, vegyen legyeket, vágja el a nyakukat valamely szobor nevében. Ha megteszi meggyógyul, és visszatérhet Urához.

Hazatérve elmondta Jóbnak, aki:

-A gonosz ment hozzád! Allahra esküszöm, ha meggyógyulok, százszor foglak (ezért) megkorbácsolni!

Kiment, elindult a felesége munkát keresni, de mivel minden házból elutasították, nem maradt más választása, hajának egyik coffját kellett eladnia egy nemes lány részére. Örült, hogy finom dolgokat vásárolhatott belőle és boldogan sietett vele haza. De Jób amikor meglátta:

-Honnan van ez neked?- kérdezte.

-Embereknek dolgoztam, akik ételt adtak érte. –válaszolta. Magyarázatára elfogadta Jób, és evett belőle. Ám a másnap sem hozott sikereket, nem kapott munkát, így ismételten meg kellett válnia a megmaradt coffjától, hogy létfenntartásukhoz étel kerülhessen az asztalra. Hazament, de férje mivel nem tudott az igazságról, ismét kérdőre vonja:

-Allahra esküszöm, addig nem eszek belőle, amíg meg nem tudom, honnan van mindez!

Levette kendőjét, bemutatta (szegénysége jelét), honnan, miből vásárolta ezeket a dolgokat. Meg ijedt Jób és Urához kezdett fohászkodni:

-Balsors sújtott engem! Ám Te vagy a Legkönyörületesebb a Könyörületesek között!

Abdullah ibn Obaid ibn Omair az áját így magyarázza:

-Jóbnak volt két testvére, akik egy napon elmentek meglátogatni őt. Beléptek az ajtón, de nem tudtak a közelében maradni a kellemetlen szagától. Egyikőjük azt mondja:

-Ha Allah tudott volna valami jót Jóbról, nem sújtotta volna őt.

Meg ijedt Jób, úgy, mint még soha, és fohászkodni kezdett:

-Uram!  Te tudod, hogy én nem aludtam egy éjszakát sem jóllakottan úgy hogy éhező volt a házamban. Higgyél nekem! –Ekkor az égből bizonyíték érkezett igazmondásáról, úgy, hogy a testvérei hallhatták.

-Uram! –folytatta tovább. A Te tudtad, hogy nekem nem lett volna két ruhám, ha tudomásomra jutott volna, hogy valaki meztelen. Hidd ezt el nekem. –Ismét bizonyíték érkezett hozzá, testvérei füle hallatára.

Uram! A Te hatalmaddal –borult le-, nem fogom többé fölemelni a fejem, amíg, meg nem gyógyítol engem!

Fohászát elmondva felemelte fejét és (láss csodát) gyógyult lett.  

Ibn Abí Hátim Prófétai beszédében, Mohammedre utalva elmondja:

-Jób, Allah prófétája 18 évig volt megpróbáltatás alatt, eközben közeli és távoli emberek megtagadták őt, kivéve két férfi testvérei közül. Ők gyakran meglátogatták. Egy nap az egyikőjük azt mondta:

-Allahra esküszöm, hogy tudnom kellene, Jób milyen nagy bűnt követhetett el, amilyet a világon még senki sem!   

-És mi lenne az, ami miatt Allah 18. éve nem bocsát (irgalmazott) meg, és nem gyógyította meg őt. –szólt a másik.

S miután egyikük elment Jóbhoz, megemlítette, mit mondott róla társa. 

-Nem tudom, mit mondasz! –mondta Jób. Kivéve a Hatalmas Allah tudja, hogy amikor két vitatkozó (ellenségeskedő) férfihez mentem kibékítés céljából, ők vita közben Allahot említették. Utána visszatértem a házamba, és megbocsátást kértem a számukra, attól félve, hogy nem az igazságban említették Allah nevét. –Továbbá mondja (Mohammed) a próféta:

-És ő (Jób) miután kiment az illemhelyre, végzett a dolgával, felesége megfogta a kezét, és elvitte, ahová csak akarta. Ám egy bizonyos napon Jób felesége késett, nem jött időbe haza, amikor Allah azt sugalmazta neki:

-Futhatsz a lábaddal! Fuss! Ez egy hideg mosakodó és innivaló. (Mutatott valamire, erőt adva neki, hogy segíthessen magán.) -Azután Mennyországból való ruhába öltöztette, aki, szobája egyik sarkába helyezkedett el feleségét várva. Megjött, és mivel nagy változásokon keresztül ment Jób, nem ismerte fel, ráförmedt:

-Allah rabszolgája, hová ment az a próbára tett! Kutyák vitték el, vagy a farkasok. –közben majd egy óráig beszélt hozzá.

-Mi van veled? –kérdezte Jób. Én vagyok Jób!

-Abdullah gúnyolódsz velem?

-Mi van veled? Allah visszaadta a testemet!

És visszaadta neki a vagyonát –mondja Mohammed -, és gyermekei fölött még más egyebet is.

Wahab ibn Munabbih Prófétai beszédéből:

-Allah azt súgta Jóbnak:

-Visszaadom neked a családodat, és még sok hasonló jókat. Mosakodj ebből a vízből, mert benne rejlik a gyógyulás(od)! Ajánlj fel társnődért (vágj feleségedért), és kérj bocsánatot a többieknek, mert ők miattad ellenkeztek Velem szemben!   

És azt is mondta Allah prófétája, hogy miután meggyógyította Jóbot, esőként aranyszöcskéket hullajtott rá, amelyből ő, még a ruhája zsebébe helyezett. Ekkor megkérdezték tőle:

-Jób! Nem laktál jól? (Nem tettél már el eleget?)

-Uram! Ki az (van olyan) aki jóllakhatna a Te Irgalmadból?

(Eredetije szövege, Imám Al-Bukháríjj Prófétai beszédében is megtalálható.)
És meghallgattuk őt, és elhárítottuk a balsorsot, ami ránehezült. És visszaadtuk néki a házanépét, és velük együtt mégegyszer annyit irgalmunkból való irgalomból és intésként azoknak, akik minket szolgálnak.

Al Imám Ahmed Prófétai beszédében:

-Néhányan azt állították, hogy Jób feleségének neve Rámán volt. Ha ezt a nevet az ájából vették, az állítás akkor rendben van. De ha a Biblia népétől, akkor mi nem tudjuk se meghazudtolni, sem pedig elhinni tőlük.

Ibn Ászákir azt mondja, hogy a felesége neve Lejje bint Misá ibn Te ibn Iszháq ibn Ibrahim. Továbbá Lejjá bint Jáqub, aki vele volt az Áldott földön.

Mudzsáhid Prófétai beszédében Jóbnak azt mondták:

-A te családod a Mennyországba vannak, ha akarod, elküldjük hozzád. De ha azt szertnéd helyettük másokat adhatunk. 

-Nem! Hagyjátok őket a Mennyben.

Irgalom Allahtól. Ezt intésként tettük a sújtás népe számára, hogy nehogy azt higgye, hogy mindez azért történt velük, mert számunkra ők keveset érnek. Allah úgy sújtja rabszolgáit, ahogy Ő akarja. Hatalmas bölcsesség van benne.

(Jób prófétáról a Koránban még a 4 ./163, 6. / 84, 38. / 41-44. ájákban olvashatunk. 

Ibn Kithir szerint a teljes neve: Ayyub bin Mus bin Ra’wil bin al-Is bin Iszháq bin Ibrahim. De ismeretes még: Ayyub bin Mus bin Razah binal-’is bin Iszháq bin Ibrahim-ként.)

És Izmáelt, Idríst és ZelKiflit! Mindannyian állhatatosak az állhatatosak között.

Iszmáel, Ábrahám fia. Dzu’l-Kifl, nyilvánvaló, hogy itt az ájában egy próféta volt. De mások szerint egy igazsággal bírált (király).

Ibn Dzserír az utóbbi mellett áll ki, de közben hozzáfűzi: Allah jobban tudja.

Mudzsáhid, Dzu’l-Kiflre:

-Nem volt próféta, csak egy jóember, aki egy próféta mellett dolgozott (tette a dolgát), parancsára intézkedett, és bíráskodott a népek között. S e miatt hívták Dzu’l-Kiflnek. Allah nevezte el őt, mert egy bizonyos dolgot elvégzett.  (A magyar Dzu’l-Kifl név meghatározása: A mérleg serpenyője, vagy garanciája.)

Mudzsáhid másféleképpen is említi:

-Miután megöregedett Al-Jeszaá, azt mondta:

-Ha akadna egy ember, aki még életemben jól elvégezné a dolgaimat, örökösömé teszem. Össze is hívta az embereket és megkérdezte őket:

-Ki az, aki három dolgot elfogadna tőlem? Azt én örökösömé teszem!

  1. Nappal böjtöl.

  2. Éjszaka imádkozik.

  3. És soha meg nem haragszik.

Ekkor felállt egy férfi, aki a többiek előtt elfogadhatatlan volt, és azt mondta:

-Én! Én vagyok a- az ember!

 -Megkérdezte tőle Al-Jaszaá:

-A nappalt böjtölöd, az éjszakát imádkozod, és soha nem haragszol?

-Igen! –válaszolta határozottan.

Aznap Al-Jaszaá visszautasította a jelenkezőt, s másnap újra föltette:

-Van-e valaki, aki nappal böjtöl, éjszaka imádkozik és soha nem haragszik? – a hallgatóság csendben maradt, csak az előző napi egy:

-Igen! –szólt ismét a férfi. Én vállalom!

És ő átadta az örökségét.

Iblisz, amikor megtudta a történetet, elküldte hozzá az ördögeit:

-Menjetek hozzá, és tegyétek próbára! –De azok mindannyian dolgavégezetlenül, belefáradtan, tértek vissza. Siránkozásukra Iblisz:

-Hagyjátok nekem!  -mondta, majd egy öreg, szegény Sejkh képében jelent meg nála, akkor,amikor éppen aludni készült. Bekopogott hozzá:

-Ki vagy te?

-kérdezte az ember.

-Egy ártatlan, bántalmazott öreg Sejkh! –volt a válasz.

Fölállt, kinyitotta előtte az ajtót, és beengedte. Az ördög pedig hosszan elkezdte mondókáját:

-Köztem és a népem között van egy ellenséges vitám. Ők megbántottak engem, és ezt és azt tették velem. –Csak beszélt, és beszélt, miközben arra figyelt, hogy ne jusson ideje aludni az embernek. 

-Menj el –mondta neki -, és másnap gyere el hozzám, én visszaveszem neked a jogodat arra, ami neked jár! –Ezzel elment Iblisz.

Eljött a reggel, de ő hiába kereste a gyülekezetében az öreg Sejkhet, miközben bíráskodott nem találta. Más nap, amikor alváshoz készülődött, ismét kopogtattak:

-Ki vagy! –szólította föl.

-A megbántott Sejkh.

-Már mondtam neked, hogy akkor gyere, amikor bíráskodom! –figyelmeztette.

-Ők a legrafináltabb nép. –kezdte húzni az időt. És ha megtudnák, hogy a te gyűléseden vagy, azt mondanák neked:

-Odaadjuk neked, ami neki jár! De mihelyst elmész, megtagadnák tőlem.

-Gyere akkor, amikorra én odaérek! -Ezzel ismét eltelt az alvásideje.

Másnap ismételten keresni kezdte az öreget, de nem találta sehol. Este, amikor rájött az alvás azt mondta családja néhány férfitagjának:

-Ne engedjetek senki ehhez az ajtóhoz, mert az alváshiány nagyon meggyötör! 

Amikor eljött az a bizonyos óra, vigyázók közül egyikőjük föl kiáltott:

-Mögötted, mögötted! –vette észre a sopánkodót.

-Én tegnap jöttem hozzá -kezdte beszédét Iblisz -, s említettem neki dolgaimat, s ő azt válaszolta:

-Nem! –vágtak szavába. Ő megparancsolta hogy senkit se engedjünk hozzá, se közelébe!

De Iblisz kifárasztotta az őröket, s kijátszva őket, észre vett a falon egy rést, azon át bement a házba és bentről kopogtatott. Fölébredt az ember, aki haragosan a vigyázó családtagjaira szólt:

-Hé te! Mit parancsoltam én neked?

-Allahra esküszöm, én felőlem senki nem juthatott be hozzád. Nézd meg te, hogyan juthatott!

Belülről keresgetni kezdte, de semmi változást nem vett észre, az ajtó is érintetlen volt, ahogyan ő azt bezárta. Az öreg Sejkh mégis bent volt a házban. 

-Te Allah ellensége vagy? –kérdezett.

-Igen! –válaszolta, vallotta be Iblisz. -Mindenben lefárasztottál engem, és ez azért történtén, hogy  (haragba vigyelek) megharagudj rám!

Ibn Abí Hátim, Ibn Ábbászra utalva:

-Volt egy bíró az Izrael népénél, akinél megjelent a halál. Megkérdezte az emberektől:

-Ki az, aki a helyemre állna, aki soha meg nem haragudna (embertársaira).

-Én! -szólt egy férfi, aki akkor a Dzu’l-Kifl nevet kapta. Ő egész éjszaka imádkozott, nappal böjtölt, és bíráskodott az emberek között. Így nem maradt több mint egy órája csak, hogy éjszaka kialudhassa magát.

Egy alkalommal, amikor aludt elment hozzá a sátán, hogy felébressze, de a férfi barátai megkérdezték tőle:

-Mit akarsz?

-Én egy szegény férfi vagyok, kinek jogosultsága van egy másik férfitől, aki engem (ebben legyőzött) nem hajlandó kifizetni.

-Várd meg, amíg fölkel! –figyelmeztették, de az, szándékosan kiabálni kezdett, hogy az alvót felébressze. Sikerrel járt:

-Mit (van veled) akarsz? –szóltak rá. 

-Én egy szegény ember vagyok, akinek jogosultsága van egy másik férfitől, aki engem nem hajlandó kifizetni. –Kezdte mondókáját, s érte el célját.

-Menj hozzá, és kérd még egyszer!

-Nem akarja.

-Akkor menj most hozzá, és kérd még egyszer!

Elment Iblisz, de másnap ugyan abban az időben visszatért, és kezdte ellőről, felébresztve az alvót:

-Én egy szegény ember vagyok, akinek jogosultsága van egy másik embernél, aki engem nem hajlandó kifizetni.

-Mit akarsz? –kérdezték tőle.

-Én elmentem (ahogy mondtad), de ő egyáltalán nem foglalkozott vele.

-Menj, és kérd újra a jogosultságodat!

Elment, de másnap ismét abban a bizonyos órában megjelent, de a férfi barátai akkor már azt mondták neki:

-Menj innen! Allah büntessen meg téged, te mindég akkor jössz, amikor éppen aludna.

-Ez azért van, mert én egy szegény ember vagyok?  De ha gazdag lennék -, próbálta befejezni, miközben a házból kiszóltak:

-Mi van veled?

-Elmentem hozzá, de ő megvert engem.

-Menj és hozd magaddal! –majd amikor meglátta, hogy Dzu’l-Kifl vele akar menni, a sátán elmenekült.

Ibn Abí Hátim Prófétai beszédében azt mondja:

-Al-Asáríj amikor a mimbáron volt azt mondta, hogy Dzu’l-Kifl nem volt próféta, hanem egy jóember Izrael népénél, aki napjában százszor imádkozott. Tőle vette át Dzel Kifl ezt a szokás, amiért őt is Dzu’l-Kiflnek neveztek.

Al-Imám Ahmed, ibn Omártól idéz:

-Allah prófétájától hallottam nem egyszer, kétszer –s ezt ismételte hétig -, hogy egy Kifl nevű ember, Izrael népénél lakott, aki gondolkodás nélkül minden bűnt elkövetett. Egy alkalommal odament egy nő, akinek adott hatvan dinárt, hogy közösüljön vele. Majd amikor már rajta feküdt, az sírni kezdett.

-Miért sírsz? –kérdezte tőle. Kényszeríttettelek?

-Nem! Ez egy olyan dolog, amit még soha nem tettem, csupán a szükség vitt rá.

-Megteszed, pedig még soha nem tettél hasonlót? –Ezzel leszállt róla.

-Vidd a pénzt! –förmedt rá. –Allahra esküszöm egy Kifl soha nem fog Ura ellen cselekedni! –Még ezen az éjszakán meghalt, és az ajtajára azt írták: „Allah bocsásson meg Kiflnek.

(Ez egy idegen Prófétai beszéd.)
És bebocsátottuk őket az irgalmunkba. Igazak ők az igazak között.  
És Jónást (Zen-Nuni)! Emlékezz arra, amikor haragosan elvonult, és úgy gondolta, hogy nem lesz hatalmunk fölötte! És felkiáltott a sötétségben: „Nincs más isten rajtad kívül! Magasztaltassál! Bizony, kegyetlen voltam a kegyetlenek között!"

Ezt a történetet még az sz-Száfát és a Nún Szúrában is megemlítik, hogy Júnusz ibn Mattt, Allah elküldte Nínawa (Ninivéként ismeretes a Bibliában) faluba, amely Al-Mauszil földjén található, hogy hívja őket az igaz útra, de ők ellenkeztek, és terjeszkedtek a hitetlenségükben. Miután Jónásnak nem sikerült Allah parancsát végrehajtani, haragosan elhagyta őket, és távozóban három nap múlva bekövetkező kínzást ígért nekik. Megijedtek azok, s miután bebizonyosodtak arról, hogy a próféta nem hazudhat, ezért gyermekeikkel, és állataikkal kivándoroltak a sivatagba. Ott csoportokra, szétválasztották anyákat a gyermekeiktől, és Allahhoz fohászkodtak, aki eltávolította róluk a kínzást.

(Tudósaink azt mondták:

-Allah, Jónás népe! Amikor hívők lettek, Uruk eltávolította róluk a kínzást, s még az e-világban egy darabig jutalmazta őket.)

Júnuszt illetően, ő elment s egy csoporttal, s hajóra szállt. Ám kis idővel, hogy elhagyták a kikötőt, az rázkódni kezdett, ami miatt megijedtek, és esküt tettek. Esküt tettek, és sorsot húztak, hogy akire férfi tagjaiból valamelyikre ráesik a választás, azt könnyítés céljából kidobják a hajóból. Jónásra esett a választás, bár őt nem igen akarták, ezért ismételten sorsot húztak másodszor, és harmadjára is, de a szerencse csaknem akart neki kedvezni, így hát, úgy látszott, sorsa beteljesedett.

(Allah azt mondja egy ájában: Közéjük ment, s ezzel rosszul járt, a sorsolás rá esett.)   

Jónás levetette ruháját, és a tengerbe vetette magát. De akkorra már a Dicsőséges Allah a zöld tengerből küldött, sugallta egy cetjének, hogy ne egye meg Júnusz húsát, se ne törje csontjait, mert Jónás az ő számára nem ennivaló, hanem hasa, börtönné lesz.   

Ibn Maszoúd említ egy cetet, amely átúszta a tengert, hogy bekaphassa őt.

Dzún-Nún a halat jelenti.

… amikor haragosan elvonult, és úgy gondolta…

Ad-Dahhák

népének azt mondta:

-Jónás azt hitte, hogy Allah nem képes bezárni őt a hal hasába.  

Ibn Dzserír mondása szerint is, aki tanúsításként hozza Allah mondását:

-Akinek szűkös a megélhetése, az költekezzen abból, amit Allah adott neki. Allah nem terhel senkit többel, mint amennyit elbír viselni. A nehézség után könnyebbséget tesz. 

(A kitárás 94. Szúra e képen hangzik:

Allah, a Könyörületes és az Irgalmas nevében.

Nem tártuk-e ki néked a kebledet,

S vettük le rólad a terhedet,

Amely leroskasztotta a hátadat,

S emeltük a tekintélyedet.

A nehézség könnyebbséggel jár.

A nehézség könnyebbséggel jár.

Ha befejeztél valamit, fáradozz ismét!

És Urad orcája után áhítozz!)

Atíjja al-Aufí:

-Ő azt hitte, hogy nem vagyunk képesek rá. Allahnak nincs képessége fölötte.

És fölkiáltott a sötétségben…

Ibn Maszoúd azt mondja, hogy a hal hasában, a tenger és az éjszaka sötétjében tette.

Ibn Maszoúd másik Prófétai beszédében:

-A hal bekapta, majd levitte a tenger legmélyebb részében állt meg vele. Ő abban a helyzetben halotta a tenger köveit fohászkodni, s ekkor mondta: „Nincs más Isten rajtad kívül! Magasztaltassál! Bizony vétkes voltam a vétkesek között!”

Szálim ibn ad-Dzsád szerint:

-Egy hal hasának a másik hasában lévő sötétségében. (Egy másik is, plusz az éj sötétsége.)

Auf al-Árábi:

-Amikor Jónás a hal gyomrába került, azt hitte, hogy meghalt. Ám kis idő múlva rájött, hogy mégsem, s mozgatni kezdte lábait, és abban a helyzetben sikerült neki leborulni. Ekkor fohászkodni kezdett Urához:

-Uram! Egy leborulási „Meszdzsid” helyet tettem ebből a helyből, amelyet még egyetlen egy ember sem ért el!

Száíd ibn Abí Al-Haszan al-Baszríjj, azt mondja:

-A hal hasában Jónás negyven napig maradt. (Ibn Dzserír Prófétai beszédében.)  

Abú Hurayra, Allah prófétájára hivatkozva:

-Amikor Allah, Jónást a hal hasába be akarta zárni, a halnak azt súgta:

-Vidd őt! A húsát se karcold, és a csontjait se törd. –És amikor leért a tenger mélyére, Jónás hangokat hallott.

-Mi lehet ez? –kérdezte. Allah ekkor azt súgta neki:

-Ez a tenger állatainak fohásza.

Ekkor ő is fohászkodni kezdett, amit az angyalok meghallottak, és azt mondták Uruknak:

-Urunk! Egy gyenge hangot hallottunk egy szokatlan földről.

-Az-az én rabszolgám Jónás, aki nem követte parancsaimat, és Én bezártam őt!

-Ő az a jó rabszolga, akitől minden éjjel és nappal jócselekedetek jutottak föl Hozzád?

-Igen!- válaszolta.

Az angyalok pedig fohászkodni kezdtek Urukhoz, bocsánatért számára, minek hatására Ő

Felszólította a halat:

-Hal! Öklendezd ki Jónást a partra! 

Ibn Abí Hátim, Allah prófétájától:

-Amikor Jónás próféta ezekkel a szavakkal kezdett fohászkodni, hogy:

-Uram! Nincs más Isten rajtad kívül! Dicsőség neked! Én a bűnösök között voltam! -, a fohásza a Trón alá került, amit az angyalok meghallottak és azt kérdezték Uruktól:

-Urunk! Idegen országból egy (alig hallható) irgalom hang jutott el hozzánk.

-Nem ismeritek fel ezt a hangot, hogy ki ő?

-Nem Urunk!

-Ő, a rabszolgám Jónás.

-A Jónás rabszolgád, akitől fölemelkednek elfogadott cselekedetei, és megválaszolásra váró fohászkodásai?

-Igen!

-Urunk! Nem Irgalmazol annak, aki a jólét alatt cselekedett (jókat cselekedet), és most bajba került?

-De (igen)!  –, majd megparancsolta a halnak, hogy tegye ki egy száraz helyen.

(A Korán 68. Szúrájában (és máshol is) megtalálható Jónásra való utalás. Néhol előtérbe helyezve a feddést, majd a kegyelemet és a visszatérést.

68. / 48. Várj hát türelemmel Urad döntésére, és ne légy olyan, mint a hal lakója!(Emlékezz arra, amikor a szorongattatásában fölkiáltott!

68. / 49. Ha nem kísérte volna őt Ura kegyelme, akkor meggyalázva vetődött volna ki egy kopár helyre.

68. / 50. Ura azonban kiválasztotta őt, és az igazak, közé helyezte.) 

És meghallgattuk és megmentettük őt a szorongattatásból. Így mentjük meg a hívőket.

Kihoztuk őt a hal gyomrából és a sötétségből. És ha a hívők hatalmas bajba kerülnek, s hozzánk fohászkodnak, különösen ezzel a fohásszal a sújtás esetében –máshol is erre utalnak-, akkor, ahogyan a próféta is ráutal: -Megmenekítjük őket.

Al Imám Ahmed

, Ibn Abí Waqqász történetét tárja elénk:

-Elmentem Othmán ibn Affánhoz a mecsetbe. Üdvözöltem őt, de ő rám bámult hosszan, és nem köszönt vissza. Ezután fölkerestem Omár ibn al- Khattábot, és megkérdeztem tőle:

-Hívők vezére! Történt-e valami az iszlámban kétszer?

-Nem! –válaszolta. Miről van szó? Azt válaszoltam, hogy:

-Odamentem Othmánhoz a mecsetben, üdvözöltem, de ő nem fogadta a köszöntésem.

Magához hívatta Omár Othmánt, és megkérdezte tőle:

-Mi volt az, ami megakadályozott téged, hogy fogadd testvéred üdvözlő szavait?

-Én üdvözöltem!

-Nem tetted! –förmedt rá Waqqász, s az egymás ellentéteit addig ismételgették, amíg Omár meg nem esküdtette őket. Majd Othmánt emlékeztették, mire bevallotta:

-Igen, emlékszem már rá! Allahtól kérek megbocsátást (mert emlékszem), hogy te jártál nálam, amikor én magamban ezt az áját mondogattam –s recitálni kezdte ezt az áját -, amit Allah prófétájától hallottam. Allahra esküszöm, hogy amikor említem ezt a szót, egy olyan különleges érzés tölt el, amely elveszi a látásomat, s a szívem. Erre Waqqász:

-Én elmondom neked a történetét –kezdett bele.

Allah prófétája, amikor említeni kezdte nekünk az első fohászt, jött hozzá az Árábi törzsből valaki, akit ő foglalkoztatott. Felállt, hogy fogadja őt majd elindultak a (saját) háza felé, de én követtem őket, attól félve, hogy hamarabb beérnek, mielőtt megtudhatnánk a történet végét. Ezért a lábammal verdesni kezdtem a földet, mire ő megállt, felém fordult, és megkérdezte:

-Ki az? Te vagy az Abú Iszháq?

-Igen Allah prófétája. –válaszoltam.

-És mit akarsz?

-Te említetted nekünk az első fohász, amikor jött az Árábi, és elfoglalt téged.

-Igen! –válaszolta. Dzún-Nún fohásza volt –említette, amikor még a hal gyomrában volt, -, s recitálni kezdte a 87-es áját. –Akármelyik muszlim, ha bajba kerül, s ezzel az ájával fohászkodik Urához, Ő elfogadja tőle.

Ibn Abí Hátim, Allah prófétájától:

-Aki Jónás fohászával fohászkodik, választ fog kapni rá.

Ibn Abí Hátim (másik), Kithir ibn Mábadtól, aki megkérdezte Al-Haszant:

-Abú Száíd! A Hatalmas Allahnak melyik az a neve, amellyel ha fohászkodunk Hozzá, Ő válaszol nekünk, s ha amivel kérnénk, Ő adna nékünk?

-Testvérem fia! Nem olvastad a Koránban Allah mondását? –majd említette a 87. 88-as áját. –Ez a Hatalmas Allah neve, amellyel ha fohászkodsz Hozzá, válaszol, s ha kérsz Tőle, Ő ad. 

Ibn Dzserír, Szaád ibn Abí Waqqásztól:

-Hallottam Allah prófétáját, amikor azt mondta:

-Ha Allah nevével fohászkodunk, Ő válaszol, s ha kérünk, Ő ad nekünk. Ez Jónás ibn Mattá fohásza. Én megkérdeztem tőle:

-Allah prófétája! Ez Jónáshoz személyesen tartozik, vagy általánosan minden muszlimhoz?

-Ez Jónás ibn Mattához külön, és általában a hívők egy csoportjához, amikor fohászkodnak vele. Nem hallottad Allah mondását –hívta fel a figyelmét -, amikor azt mondta -, és ezzel recitálni kezdte a 87, 88-as áját? 

És Zakariást! Emlékezz arra, amikor az Urához kiáltott: „Uram! Ne hagyj egyedül engem! Hiszen te vagy a legjobb örökös!"

Az ája megemlíti Zakariást, Allah rabszolgáját, aki megkérte Urát, adjon neki fiúgyermeket, utána jövő prófétát.(A Mária (19. Szúra), és az Imrán (3. Szúra) nemzetségénél ugyan csak.)

… amikor Urához kiáltott – népétől elrejtőzve:

Nekem nem volt fiam, se örökösöm, aki utánam, foglalkozna az emberekkel!

… Te vagy a legjobb..,  -hangzik a fohász és dicséret, amely illik a kéréshez.

És meghallgattuk őt és ajándékoztuk neki Jánost. És alkalmassá tettük neki erre a felességét. Hiszen ők mindegyre versengve buzgólkodtak abban, hogy jól cselekedjenek, és hozzánk fohászkodtak önszántukból, és félelemükből. És alázatosak voltak irántunk.

Ibn Ábbász, Mudzsáhid és mások:

-A felesége meddő (steril) létére nem szülhetett, ennek ellenére (Allah akaratából) mégis szült. 

Abdu-r-Rahmán ibn Mehdí azt mondja:

-A nyelve hosszán volt problémája, amit Allah meggyógyított (megjavította őt).

Más történet szerint:

-A teremtésében volt valami különös, amit Ura kijavított.

… versengve buzgólkodtak…, Allah utasítására engedelmességben és cselekedeteikben sietősek voltak

At-Thauri azt mondja:

-Félve és remélve. Remélve abban, ami Uruknál van, s félve attól, ami Allahtól származik.

Ibn Ábbász: Hisznek abban, amit Allah leküldött.

Mudzsáhid: Igazi hívők voltak.

Mudzsáhid (másik): alázatosak és szerények.

Abú Színá: A félelem az a szív igazi félelme, amely nem hagyhatja el soha a szívet.

Qatáda: Megalázták magukat Allahnál.

És ehhez hasonlóakat, amelyek itt elhangzottak.

Ibn Abí Hátim: Abú Bakr a khudbában elmondta:

-Ezután én üzenem nektek az Allahtól való félelmet. Dicsérjétek őt azzal, ami jár Neki, és keverjétek a reményt a félelemmel, mert Allah dicsérte Zakariát, s szolgáját, amikor azt mondta –majd recitálta az áját: „Hiszen ők mindegyre versengve buzgólkodtak abban, hogy jót cselekedjenek, és hozzánk fohászkodtak félve és remélve.”

És azt, aki érintetlenül megőrizte a szemérmét! És belé leheltünk a lelkünkből. És csudás jellé tettük öt és a fiát a teremtményeknek.

llah, Máriát Jézussal, és Zakariát, fiával Jahjával együtt említi történetében.

Először Zakariát, majd Mária történetét, mert hasonlóságukban mindkettő össze van kötve. Egy fiút létrehozni egy öreg sejkhtől, aki előrehaladott állapotban élt (feleségével) egy meddő nővel, aki még fiatal korában sem volt képes szülni, majd Máriát, aki történetében még furcsább, mint az előző, kiből fiút előhozott férfi nélkül bizonyíték arra, hogy Allah Mindenre Képes. Ha Ő akar valamit, csak annyit mond: Legyen! – és az lészen.

Ibn Ábbász a teremtményekre azt mondja: Dzsinnek és az emberek./span>

(Engedjétek meg, hogy a Korán rávonatkozó Szúráiból idézzek:

3. / 40. Uram! -mondta Zakariás Vajon honnan lesz nekem fiúgyermekem, hisz vénségre jutottam, a feleségem pedig meddő? Ekképpen lesz, mondta Ő. Allah azt teszi, amit akar.

Uram! –mondta Zakariás-, tégy nekem valamilyen jelet! Ő pedig azt mondta: „Az legyen a jeled, hogy nem fogsz szólni az emberekhez három napig, csupán jelbeszéddel. És emlékezz meg gyakorta Uradról és magasztald Őt este és reggel!

3. / 42. Emlékezz arra, amikor az angyalok azt mondták: Ó Mária! Allah téged választott ki és tett tisztává. Téged választott minden értelmes teremtmény asszonyai előtt.

Ó Mária! Hagyatkozz áhítatosan Uradra! Borulj le Előtte és hajolj meg azokkal, akik az imádságban meghajolnak!

3. / 45. Emlékezzetek arra, amikor az angyalok azt mondták: Ó Mária! Allah hírül ad néked egy igét, amely Tőle ered, a neve Jézus, a Messiás, Mária fia. Nagy becsben fog állni az evilágon és a túlvilágon, s azokhoz fog tartozni, akik közel állnak Allahhoz.)
„Ez a ti népetek, bizony, egyetlen nép. És én vagyok a ti Ura tok. Engem szolgáljatok hát!"

Ibn Ábbász,

Mudzsáhid, Szaid ibn Dzsubájr, Qatáda, Abdu-r-Rahmán, Ibn Zeyd ibn Aszlam, és a többiek azt mondják: A ti vallásotok az egyetlen vallás.

(3. / 19. Az igazi vallás Allah szemében az iszlám.- olvashatjuk más helyen.)

Al-Haszan al-Baszríjj Prófétai beszédében:

-Megmutatja nekik, amitől félniük kell, és amit cselekedniük. A ti Szúráitok, Prófétai beszédeitok és törvényeitek más, és másfélék. Ezek be lettek mutatva, és meg lettek magyarázva.

Allah prófétája:

Mi, a próféták csoportjának (Ilátfion) egy a vallása. 

Ám ők széthasadtak vallásuk dolgában egymás között. Mégis mindannyian hozzánk térnek vissza. A népcsoportok más és másféleképpen vélekedtek a prófétájuk felől. Voltak, akik hittek, és voltak, akik meghazudtolták őket. A Feltámadás Napján Allah majd cselekedeteik szerint. Elszámoltatja őket. Jót jóval, rosszat-rosszal fizet. 
És aki jótetteket cselekszik és hívő, annak a buzgalma elismerésre lel. Fölírunk neki mindent. Cselekedete meg lesz hálálva, egy porszemnyi sem marad láthatatlanul.
És tilos egy városnak, amelyet elpusztítottunk, hogy a lakói halottaikból visszatérjenek

Ibn Ábbász azt mondja:

-Muszájból! Egy város népének az a sorsa, hogy miután elpusztították őket, nem térhetnek vissza a Feltámadás Napjáig.

Qatáda szerint (de Ibn Ábbász megerősíti), hogy ők nem tértek vissza, nem bánták meg cselekedeteiket. –De az első meghatározás jobb -, fűzi hozzá az író.
mindaddig, amíg az Ítélet Napján meg nem nyílik Góg és Magóg gátja és ők minden magaslatról elősietnek,

Ibn Ábbász azt mondja:

-Már beszéltünk róla, hogy ők Ádám és Noé nemzedékének lakói, Jáfit fiai, a törökök apja. Ugyanis néhányan a török csapatból a gát mögött lettek hagyva, amit (a kétszarvú) Dzu al-Qarnein épített, amikor Allah Irgalmából volt. S amikor Allah igéje megérkezik, közel kerül, akkor lerombolja ezt a gátat.

1. Ibn Dzserír:

-Ibn Ábbász, látott gyerekeket egymásra mászni gúla alakba, Erre mondta, hogy így jönnek majd elő Góg és Magóg népei. (Ez a történet számos Prófétai beszédben megtalálható.)

1. Al Imám Ahmed

, Allah prófétájától:

-Kinyílik Góg és Magóg gátja, és az emberek előjönnek -ahogy Allah mondta (és idézte az áját) -, és megrohanják az embereket. A muszlimok, állataikkal félrevonulnak erődjeikbe tőlük. Ekkor Góg és Magóg isznak a föld vizéből, sőt néhányan közülük a folyókból is, addig, amíg az, ki nem apad. Ha valaki utánuk jönne, azt mondhatná:

-Valaha itt víz volt! -Ezekből az emberekből egy sem marad. Majd Góg és Magóg azt mondja:

-A föld népével végeztünk, már csak az ég népe maradt! –Egyikőjük előveszi lándzsáját, és az ég felé dobja, amely a kétség és a sujtás miatt véresen hullik alá. Allah ekkor nyakukra kukacokat küld, melytől hang nélkül holtan rogynak össze. A muszlimok (ezt látva) azt kérdezik:

-Akad-e jelenkező, aki megnézné, mit tesz az ellenségünk?

Egy férfi a közösségből, aki arra számított, hogy ezt úgy sem éli túl, elindul. Kimegy, de csak holtesteket talál egymásra feküdve. A látványtól, felfordul a gyomra, hányni kezd, majd:

-Muszlimok népe! A Hatalmas Allah visszaverte ellenségeiteket! –mondja.

Lassan előjönnek állataikkal az emberek, s mivel nem maradt más élelmük, kivéve ezek húsai, azzal kell beérniük, amelynek ízei olyanok, mintha a legjobb, a legfinomabb takarmánynövényt ették volna. (Hálásak voltak az álatok –mondja a Prófétai beszédek Gyűjtője.)

2. Al Imám Ahmed, Annász ibn Szemaá al-Kilábitól:

-Allah prófétája valamelyik délután említette ad-Daddzsált, a hazugot, és ezt annyira tette (sulykolta), hogy azt hittük, hogy ő a (körülöttünk lévő) pálmafák területének közelébe van.

Féltelek titeket –kezdte beszédét-, ad-Daddzsáltól! Ám ha eljő, és én a közeletekben leszek, megvédelmezlek benneteket. Ha pedig már nem, akkor minden embernek saját maga védelmezőjévé kell válnia ellene. Allah az én örökösöm, minden muszlim számára –folytatta-, ő Dobral –nevezi más néven -, akinek az egyik szeme le van oltva. Elő fog jönni as-Sám, és Irak földje közül, majd jobbról és ballról terjeszkedni kezd a földön. Ti, Allah rabszolgái legyetek szilárdak hitetekben! – Ekkor valaki közbeszólt:

-Allah prófétája! Ő meddig marad a földön?

Negyven napig. –válaszolta. Egy nap, olyan, mint egy év. A második, mint egy hónap, és a következő (péntek), mint egy hét. S az elkövetkezendők, olyanok, mint a ti napjaitok.

-Az, amely olyan lesz, mint egy év, elégséges lesz, ha egy nappal és egy éjszakára való imádkozunk? –érdeklődött ismét.

-Nem! –válaszolta. - A megfelelő mércét használjátok! (A megfelelő mértékben mérjétek őt!)

-Ő mennyire gyors a földön? –kíváncsiskodott ismét.

-Olyan, mint a segítő roham, amely párosul az erős széllel. (Az arab a futó záporra használja ezt a kifejezést.) Járja a „kerületeket” (területeket), és magához szólítja azokat, akik elfogadják őt. Majd megparancsolja az égnek, amely esőt küld, kisarjasztva vele a földet, melyen minden élő dolog duplán gyarapodni kezd.  Tovább járja a kerületeket, hívva magához az emberek csoportjait, de azok már nem elfogadják el, elutasítják őt, visszautasítják hívó szavát. Elindul, de az ő vagyonaik követni kezdik őt, hogy reggelre már semmijük sem marad. Járja helységeket, s megparancsolja:

-Bujtasd, add ki kincseidet! –Amelyek mint a méhek rajzanak elő. –Majd tovább a próféta:

-Megparancsolja, hogy öljenek meg egy férfit, s ő azt egy éles karddal kettévágja, aki parancsai szerint (ennek ellenére) odamegy hozzá. Ők ebben az állapotban vannak, amikor a Hatalmas Allah leküldi Jézust, Mária fiát, aki Damaszkusz keleti részén a fehér minaretnél ereszkedik le két angyal szárnyára támaszkodva. Követni kezdi Ad-Daddzsalt, s utolérve a keleti Ludd ajtajánál megöli őt. Ezután Allah azt mondja Jézusnak:

-Kiengedtem néhány rabszolgámat, akiket nem szabad megölnöd. Menekítsd őket At-Túrhoz. -Majd leküldi Góg, és Magógot, akitől ő, és társai Allahhoz kívánkoznak. „Meghallgatja őket Uruk”, és nyakukba (Nagraf) férgeket küld, amelytől reggelre mindannyian meghalnak, mintha egyetlen lelkek lettek volna. 

Jézus és társai megszabadulva tőlük már lejöhetnek az At-Túr hegyéről, akik után nem marad más, csak a mérhetetlen bűz, amely ellepte a föld minden zugát. Allah kérésükre küld számukra egy hatalmas madarat, amely elviszi őket oda, ahová Ő akarja.

2. Ibn Dzserír azt mondja, Mehilbe viszi őket. Ugyanis ő megkérdezte Ibn Zejdtől, aki állította, hogy:

-Hol van az a Mehil?

-A nap felkelténél. –válaszolta. –Majd Ibn Dzserír tovább folytatja:

-Ekkor Allah egy olyan hatalmas negyven napig tartó esőt küldött rájuk, amelytől sem madár, sem pedig állat nem maradhat meg a földön. Megmossa a földet, amely síkossá (csúszdává), simává változik, s azt parancsolja neki:

-Sarjadj ki, hozd elő gyümölcseidet, s mutasd meg állataidat!

Az emberek ekkor hatalmas termésű, sok maggal teli gránátalmát (Rommána) találnak és esznek, fája alatt pedig árnyékot találnak. (Ebben az állapotban élnek), áldják a prófétákat, és a fellelhető tevék, és birkák húsaiból több napra való táplálékot halmozhatnak föl a családok. Uruk ez után egy kellemes szellőt küld hozzájuk-, folytatja -, amely minden hívő ember lelkét a hóna alá véve elviszi a földről, ahol nem marad más, csak gonosz (ember), akire, rájuk kel föl az Óra.     

3. Al Imám Ahmed:

-Allah prófétája a Khutba alkalmával azt mondta, miközben ujja egy skorpió marásától az be volt kötve, hogy:

-Ti azt mondjátok, hogy nektek nincsenek ellenségeitek? Pedig ti addig fogtok harcolni, amíg minden oldalról elő nem jön Góg és Magóg széles arcaikban ülő kicsi szemeikkel.

4. Al Imám Ahmed, Allah prófétájától:

-Amikor az Éjszakai Utazáson voltam (Al-Iszra), azon az éjjel találkoztam Ábrahámmal, Mózessel és Jézussal, Mária fiával „béke legyen velük”, és az Óráról beszélgettünk, emlékeztünk. Akkor mindenki Ábrahámhoz dobta a beszéd fonalát, de ő kijelentette:

-Nem tudok róla! -Utána Mózes következett, de ő is csak megerősíteni tudta:

-Én sem tudok róla (semmit)! –válaszolta. –Majd Jézus, Mária fia következett, aki:

-Mi az? –érdeklődött, majd: Egyedül csak Allah tudhatja, mikor következik be! –Erősítet meg. -De Allah azt ígérte, hogy ha a hazug Ad-Daddzsal ki fog jönni, s meglát engem, úgy elolvad, mint a cink „elem”. Sőt, a kő és a fa azt fogja mondani:

-Te muszlim vagy, de egy hitetlen van alattam, gyere, öld meg! –Allah elpusztítja őket, s végre az emberek visszatérhetnek hazájukba, és otthonaikba.

Majd minden oldalról előjön Góg és Magóg, megszállják az országokat, s amihez hozzáérnek, elpusztítják azokat. A vizeket kiisszák, s a haza térő emberek, fohászkodnak és panaszkodnak Urukhoz, aki elpusztítja őket. De a föld is a panaszosok között van, mivel a szaguktól átitatódott felszínük. Az Úr, az ő segítségükre is sietett, hatalmas esőt küldött rájuk, lemosta, a tengerbe belemosta „mocskaikat”. Ebben van Allah ígérete! –erősíti meg. Ha ez bekövetkezik, ezután az Óra olyan bizonyossá válik, mint a terhes nő „ideje”, akinek kiteltek napjai, de a családtagjai nem tudják, mikor lepi meg őket (éjjel, vagy nappal) az újszülött jövevény.  

Ibn Dzserír, Kábtól idéz:

-Góg és Magóg (csoportjai) eljövetelük előtt ásni fognak, s ásóik hangját, akik (a völgy másik oldalán tartózkodnak) utánuk vannak, azok hallani fogják. Az napi munkájuk végeztével, amikor rájuk sötétedett Allah közülük egy férfinek a nyelvére dobja:

-Holnap visszatérünk ide, és kimegyünk (áttörünk). –De Allah, amit az egyik nap ástak, azt visszatölti. Csodálkozva veszik észre, hogy másnap, mindent úgy találnak, ahogyan az előző napon megkezdtek. Ismét ásni kezdenek, ám munkájuk befejeztével Allah egyikük nyelvére más mondatot dob:

-Holnap visszatérünk, kimegyünk innen, ha Allah is úgy akarja!

Elcsodálkoznak a harmadik napon, hogy az előző napon kiásott föld nem lett visszatöltve. Ismét ásni kezdenek, és az első csoportjuk egy tóhoz jut ki, amelynek vizét mind kiisszák, úgy, hogy az utánuk jövő második csoportnak szomjuk oltásához csak az iszap nyalogatása marad. A következő (harmadik csoport), utánuk érkezők már csak azt tudják mondani:

-Itt valamikor egy nagy (víz) tó állott.

Látva őket az ott lakók, ijedten, menekülnek előlük, akik nyilaikkal az eget veszik célba, honnan véresen hullnak azok alá.  

-Legyőztük az ég és a föld népét! –kiáltják.

Jézus, Mária fia látva az eseményeket Urához kezd fohászkodni:

-Uram, nincs erőnk, se hatalmunk velük szemben! Amivel „csak” akarod, szabadíts meg minket tőlük!

 Meghallgatja őt az Úr, és An-Nagraf-ot (férgeket) és madarakat küld rájuk, melyből az előbbiek, szétrágja nyakukat, míg az utóbbiak, fölszáll maradványaikkal, és a tengerbe dobják őket.

Majd egy tavat szabadít föl, melynek az élet (Al-Hajá) nevet adja, ezzel tisztítja meg a földet, amelyen sarjadás kezdődik el. Kihajt, élet kezdődik általa, s a lakók (családok) a rajta termő gránátalmából jóllakhatnak. –közben megkérdezték Kábtól:

-Mi az, hogy a lakók?

 -Egy házban tartózkodó családok. –válaszolja, majd folytatja:

Az emberekhez ebben az állapotukban jön „asz-Szarikh” egy kiáltás, az, hogy Asz-Szuwíqatein, Jézust, Mária fiát akarja. Jézus erre küld egy 700-800. fős csapatot az útra, hogy keressék föl ezt az embert, de időközben Allah rájuk küld egy jóságos jemeni szelet, amely elveszi minden hívő lelkét, s csak a hitetlenek maradnak a földön, akik mint az állatok össze-vissza bolyonganak. Az Óra olyan, mint egy férfi, aki körbejárja a lovát, várva, hogy az, mikor ellik meg. –Káb még azt is mondja -, idézi a Prófétai beszédek Gyűjtője:

-Ezután, ha valaki még mondani szeretne erről a dologról, vagy az én tudomásomhoz hozzáfűzni, az mutakellif lesz, aki erőltetve hozzátett.

Ez a legjobb Prófétai beszéd, amit Káb al-Ahbár hozott! -mondja Ibn Dzserír, mert a Prófétai beszédből szilárdan kiderül, hogy Jézus, Mária fia az öreg Házhoz zarándokolt.

5. Al Imám Ahmed, Allah prófétáját idézi:

-Menjenek zarándokként az emberek Haddzsott, vagy Umrát téve az öreg házhoz, mielőtt Góg és Magóg el nem jő.

és közel van immár az igaz ígéret. És íme, kimered azok tekintete, akik hitetlenek voltak mondván: „Jaj nekünk! Ügyet se vetettünk rá! Nem! Kegyetlenek voltunk!"

A Feltámadás Napját jelenti, miután bekövetkezett a földrengés, és katasztrofálisan közeleg az Óra. Amikor pedig bekövetkezik, a hitetlenek azt mondják: Ez egy nehéz nap!

És kimered azok tekintete…, attól, amit látnak. „Jaj nekünk -feledésben voltunk! –Mondják, ismerik be önmagukra nézve terhelő bűneiket. De ekkor már nem segíthet rajtuk megbánásuk semmiben.  

„Bizony ti és az, amit Allah helyett szolgáltatok: tűzrevaló a gyehennának. Oda fogtok lemenni."

Mekka népéhez, azon belül a Qurayshoz szól Allah, azokhoz, akik a szobrok imádatát követték.

Ibn Ábbász

: A Tűz üzemanyagai lesznek.

Ugyan ő: A Dzsehenna fáit jelenti.
Ha ezek itt valóban istenek lennének, nem mennének le oda. És mindannyian ott fognak időzni örökké. Ha azok a szobraitok és bálványaitok, akikkel körülvettétek magatokat, riválisként Allahhal szemben igazak lettek volna, most nem lépnének be a tűzbe. (Ti) imádkozók, és imádottak, mind a tűzbe kerültök.
És hangosan kiáltoznak ott, ám ők maguk nem hallanak semmit.

Itt csak kilégzésről beszél az ája (Zafir = kilégzés. A lelkük eltávozik a testükből.), de egy másik ájában oda viaszáról (belégzés = Sahiq) is megemlékezik. 

Ibn Abí Hátim, Ibn Maszoúdra hivatkozva azt mondja:

-Amikor az ottmaradtak bennmaradnak a tűzben, tűzből készült koporsóba teszik őket, amelyek tűzszegekkel vannak megerősítve. Ebben az állapotukban már senki nem láthatja kínzásaikat.

Ám akiknek elhangzott tőlünk korábban a legjobb ígérete, azoknak távoltartásuk lesz onnan;

Ikrima: A legjobb ígéret az irgalom.

Mások a boldogságot említik.

Miután Allah említette a tűz népét, s azok kínzásait társításaik miatt, a boldogokat, a hívőket említi, akik hittek Benne és prófétáikban. És miután az e világban jót cselekedtek, Allah viszonyítja a jót, jutalomként, megmenekítve őket kínzásaitól. 

egypisszenésnyi zajt sem hallanak onnan és amire lelkük áhítozik, örökké abban időznek.

Nem hallják, hogy égeti a testeket.

Ibn Abí Hátim Prófétai beszédében Abú Othmán al-Hariri-t idézi:

-Ezek kígyók az úton (Szirátum), amely, amikor megmarja őket, akkor adja ezt a sziszegő hangot. (Haszisz= sziszegés.)

… és amire a lelkük áhítozik…, Megóvta őket a félnivalótól, és a vigyáznivalótól.

Ibn Abí Hátim, An –Númán ibn Basírt idézi:

-Egy éjszaka Alival társalogtam, s recitáltam a következő áját:

Ám akiknek elhangzott tőlünk korábban a legjobb (ígérete), azoknak távoltartásuk lesz onnan. –Erre Ali azt mondja:

-Én közülük való vagyok! –és sorolni kezdte - Omár ibn al-Khattáb, Othmán, Az-Zubair, Talha, Abdu-r-Rahmán és Szaád. Majd imára hívtak, ő felállt, megigazította ruháját, közben azt mondta búcsúzóul:

-Nem hallják a sziszegést.

Mohammed ibn Hátim:

-Hallottam erről az ájáról, s azt mondták, hogy Othmán és társairól szólnak.

Ibn Ábbász erről az ájáról elmondja, hogy:

-Azok Allah gyámolítói, akik a sziráton (A Pokolba vezető keskeny úton.) vannak, a villámlástól gyorsabban. A hitetlenek rajta (leesve benne) maradnak.

Néhányan azt mondják, hogy ezek Jézus, Mária fia és az angyalok.

Ad-Dahhák szerint:

-Ibn Ábbász azt mondta, hogy ez az ája Jézusra jött le.

Ibn Abí Hátim:

-Minden, amit Allahon kívül imádunk a Tűzbe, kerül kivéve a Nap, a Hold és Jézus, Mária fia. (Ez egy gyenge Prófétai beszéd.)

Mudzsáhid a 101-es áját idézte, majd Jézust, Mária fiát, Uzairt és az angyalokat említette.

Ibn Abí Hátim a prófétát idézte, miközben megismételte az áját:

Ibn Ábbász (másik Prófétai beszédében azt mondja:

-Abdullah ibn Az-Zabáni elment a prófétához és azt kérdezte tőle:

-Te azt mondtad, hogy Allah leküldte neked ezt az áját -, közben idézte: „Bizony ti és az, amit Allah helyett szolgáltatok: tűzrevalója (faszene) a Gyehennának. Oda fogtok lemenni.” –majd:

-Mi már imádkoztunk a Naphoz, Uzairhoz és Jézushoz, Mária fiához. Ezek mind a tűzbe lesznek-e az isteneikkel együtt? –Ekkor lejött a következő ája: Amikor példát tett Jézus, Mária fia, akkor a te néped ellenkezett és azt kérdezték:

-A mi isteneink jobbak-e, vagy ők? –azért tették, hogy vitatkozzanak. Ők egy vitatkozó nép. –Majd (útmutatásul) lejött a 102–es ája.

Ibn Abí Hátim:

-Amikor lejött ez az ája (98.), a hitetlenek azt mondták:

-De hát az angyalokhoz, Uzairhoz, Jézushoz is imádkoztak Allahon kívül! –ekkor lejött egy másik ája: Ha ezek itt (valóban) istenek lennének, nem mennének le oda. És mindannyian ott fognak időzni örökké.

Hamed ibn Iszháq ibn Jeszár a Szira (próféta életét bemutató) könyvében azt mondja:

-Egy napon, amikor a próféta al-Walíd ibn Mugrirával a mecsetben ültek, An-Nadar ibn Hárith belépett és csatlakozott hozzájuk. Már ekkor, a Qurays férfiaiból többen tartózkodtak ott benn. A küldött beszélni kezdett, de An-Nadar ibn Hárith kérdéseivel zavart keltve meg-megszakította, azt cáfolgatni kezdte. Allah segítette őt, amíg lenem győzte Nadirt, majd kinyilatkozta néki, és nekik a 98-as áját: „Bizony ti és az, amit Allah helyett szolgáltok: Tűzrevalója a Gyehennánk.. – teljesen a századik: És hangosan kiáltoznak ott, ám ők maguk nem hallanak semmit. –ig. Majd felállt a próféta, miközben a többiekhez közeledett Abdullah ibn az-Zabári asz-Szahmi, s leült közéjük. Ekkor al-Walíd ibn Mugrira azt mondta az-Zabárinak:

-Allahra esküszöm, Mohammed azt állította, hogy mi az isteneinkkel együtt, akikhez imádkoztunk, a Pokol tüzelői leszünk!

-Allahra esküszöm –mondta az-Zabári -, ha megtalálnám, vitatkoznék vele! Kérdezzétek Mohammedet, hogy mind, amit Allahon kívül imádnak a Pokolban lesznek-e! Mert mi az angyalokat imádjuk, a zsidók Uzairát és a keresztények Jézust, Mária fiát.

Al-Walíd és a többiek elcsodálkoztak Abdullah mondása miatt, s azt láttál, hogy ő vitatkozni akar, és tagadja a próféta beszédét. (Valószínű, hogy a küldött nem hallhatta ezt, mert amikor megemlítették neki, ő azt mondta:

-Mind az, aki azt szeretné, hogy Allahon kívül mást is imádjanak, az-az imádottjával együtt a tűzbe kerül. Ők a sátánt imádják, s azt, aki megparancsolta számukra, hogy imádkozzanak hozzá. –Allah ekkor küldte le a 102-103-as áját. 

Amit ibn az-Zabári mondott, az, nagy hiba volt, mert az ája Mekka népéhez beszél, akik a szobrokat imádják, szilárd ész és élet nélkülieket. Legyen ez szidalmazás velük szemben, mert nem lett volna szabad említeniük Jézust, Mária fiát, Uzairt, s másokat, akik jókat cselekedetek, és nem engedték, hogy őket imádják.

Ez után az eset után Abdullah ibn az-Zabári átvette az iszlámvallást. Ő, aki egy nagy verselő volt, aki előtte a muszlimok ellen (minden alkalmat megragadva) vádaskodott. A későbbiekben mindezekért bocsánatot kért.

Nem szomorítja őket a legnagyobb rettegés és az angyalok eképpen fogadják őket: „Ez a ti napotok, amelyre ígéretet kaptatok."

A legnagyobb rettegést a halál jelenti. - mondják egyesek.

Ibn Ábbász a kűrt, fúvását említi.

Al Haszan al-Baszríjj: Amikor a tűzhöz parancsolják a rabszolgát, akkor önti el a rettegés.

Száíd ibn Dzsubajr és Ibn Dzserír szerint, amikor a tűz ráborul a népére.

 Ez a ti napotok –hangzik, miután kiléptek a sírjaikból.
Azon a napon úgy hajtjuk össze az eget, ahogyan az írnok göngyölíti össze az irattekercseket ? (ketajjisszidzsilli lil-kutubi). Ahogy véghezvittük az első teremtést, megismételjük azt. Ígéret ez, amely minket terhel. Így cselekszünk.

Imám Al-Bukháríjj, Allah prófétájára utalva:

-A Feltámadás Napján Allah a földet megragadja, az egeket a jobb kezében, fogja tartani.

Ibn Abí Hátim az ája magyarázataként több Prófétai beszédet is említ. Nézzük sorjában:

1. Először Ibn Ábbásztól idéz:

-Allah összehajtja a hét eget, s hét földet teremtményeivel együtt és a jobb kezében fogja tartani. Ez az Ő kezében olyan lesz, mint a „Khardala” magja.

Egyesek azt mondják, hogy ez az Írott Könyvet jelenti.

Mások szerint ez egy angyal neve, akit Asz-Szidzsílnek hívnak.

2. Ibn Abí Hátim szerint Asz-Szidzsíl egy angyal, aki miután fölvitte a bocsánatkérés fohászát az égbe, Allah azt parancsolja neki:

-Írd fénnyé!

3. Ibn Abí Hátim:

-Asz-Szuddi azt mondta erről az ájáról, hogy az-az angyal, a tekercsekkel van megbízva. S ha meghal egy ember, akkor annak fölviszi a könyvét, s az irataihoz, Asz-Szidzsílhez, s azt összehajtva tárolja a Feltámadás Napjáig.

(„Ugyancsak” egyesek szerint a próféta egyik barátjáról van szó, aki a sugallatokat tőle lejegyezte.)

Ibn Abí Hátim, Ibn Ábbásztól idéz:

-Asz-Szidzsíl egy férfi, mert Núh azt mondta, hogy Jazíd ibn Káb- Ibn Ábbászt idézve - azt mondta, hogy Asz-Szidzsíl a próféta egyik lejegyzője volt.

Ibn Ábbász:

-Allah prófétájának volt egy jegyzője, akit Asz-Szidzsílnek hívtak, s ez megegyezik az ájában említettekkel –Majd recitálta az áját, s tovább folytatva -, ahogy Asz-Szidzsíl összehajtogatta a lapokat, Allah úgy fogja hajtogatni az egeket.

Al Imám Abú Dzsáfár ibn Dzserír (erősen megtagadta) elutasította ezeket a Prófétai beszédekat, mert azt mondja:

- Allah prófétájának nem volt ilyen nevű írnoka, mert mi ismertük írnokait, s közülük egynek sem volt hasonló neve. Allah irgalmazzon Abú Dzsáfárnak, mert ő adta a legerősebb bizonyítékokat ezekhez a Prófétai beszédek tagadására. De Allah ezt jobban tudja.

Az igazság az, hogy Ibn Ábbász azt mondta, hogy Asz-Szidzsíl egy irat. Ezt támasztja alá Mudzsáhid, Qatáda és mások.

„Nyelvtanilag” ezt úgy lehet megmagyarázni, hogy Allah úgy hajtogatja majd össze az egeket és a földet, mintha egy irat (lap) egyik oldalát középen elválasztva a másik részére fordítanák. S az, ami bizonyosan bekövetkezik a Feltámadás Napja lesz, úgy, ahogyan Allah a Teremtés kezdeténél már azt megcselekedte. Ő az, aki a holtakból előhozza az élőt. Ennek be kell következni, mert ez Allah egyik ígérete. Ő nem szegi meg, s nem változtatja meg szavát. Ő mindenre Képes. 

Imám Ahmed, Ibn Ábbásztól:

-Allah prófétája egy alkalommal megfogandó, visszatartó hatású beszédet mondott (recitált egy áját): Ti, a Hatalmas Allahhoz lesztek begyűjtve mezítláb, meztelen és védtelenül, ahogyan az első Teremtéskor megtettük. Ígéret ez számukra, amit mi megteszünk.
A zsoltárban bizony megírtuk hajdan az intést követően, hogy igaz szolgáim fogják örökölni a földet.

Allah megemlíti az  Ő elbírálását jó rabszolgái számára, hogy az –e, és a túlvilágban boldogság vár rájuk.

Al-Ámas azt mondja:

-Megkérdeztem Szaíd ibn Dzsubairt erről az ájáról, aki azt mondta:

-Az, Az-Zabúr, itt a Tórát, a (Indzsíl) Bibliát és a (Qurán) Koránt jelenti. 

Mudzsáhid azt mondja, hogy Az-Zabúr a Könyvet jelenti.

Ibn Ábbász azt mondja: Qatáda és mások szerint az Az-Zabúr az a Könyv, amely Dávidhoz jött le. És az Az-Dzikr intést jelent, amely nem más, mint a Tóra. 

1. Ibn Ábbász szerint az Az-Dzikr maga a Korán.

Szaíd ibn Dzsubajr azt mondja, hogy az Az-Dzikr az, ami az égben van.

Mudzsáhid szerint az Az-Zabúr azok a Könyvek, amelyek a Az-Dzikr Könyvek után jöttek le. Így az Az-Dzikr a Könyvek anyja, amely Allahnál van. (Ibn Dzserír Prófétai beszéde.)

Zejd ibn Aszlam szerint az első Könyvet jelenti.

At-Thauri: Megőrzött lapokat jelenti. 

Abdu-r-Rahmán ibn Zejd azt mondja, hogy Az-Zabúr azok a Könyvek, amelyek a prófétáknak lejöttek. Az, Az-Dzikr pedig a Könyvek anyja, amelyben az elődök leíródtak.

2. Ibn Ábbász:

-A Dicsőséges Allah a Tórában és az Az-Zabúrban megemlítette, hogy mielőtt meglettek az egek és a földek, Ő Mohammed népének fogja örökbe adni, s beengedi (a jókat) őket a Mennybe. 

…igaz szolgáim fogják örökölni a földet.

3. Ibn Ábbász: A Mennyország földjét jelenti.

Abú ad-Dardá

szerint: A jók mi vagyunk! –jelenti ki.

Asz-Szuddi szerint ők a hívők.  

Bizony, igehirdetés van ebben azoknak az embereknek a számára, akik engem szolgálnak.

A Koránban, amit leküldtünk rabszolgánknak, Mohammednek, elégséges információ van egy imádkozó néphez, azokhoz, akik Allahhoz imádkoznak, az Ő törvényei szerint, az Ő szeretetét és engedelmességét választották a sátán és a lelkük élvezete helyett.

 

Sajnos be kell vallanom, hogy sok helyen az, Az-Zabúrt, Zuburként említettem. Allah bocsássa meg ezt nekem.
És csupán a teremtmények iránti irgalomból küldtünk el téged.

Allah, Mohammedet irgalommá tette a világegyetem számára, s küldte hozzájuk. Aki elfogadja és meghálálja, boldog lesz az –e és a túlvilágban. De aki megtagadja, elveszti mindkettőt.

Al Imám Muszlim Prófétai beszédében Abú Hurayrára hivatkozva azt mondja:

-Megkérték a hitetlenek Allah prófétáját, hogy fohászkodjon ellenük. De ő így válaszolt nekik:

-Irgalomként, s nem átkozódónak küldtek engem!

Más Prófétai beszédben a prófétától úgy említik:

-Én csupán ajándékként, irgalomból vagyok közöttetek!

Ibn Omár, Allah küldöttétől:

-Allah ajándékként, mint irgalmat küldött engem. Néhány népet felemelek, s néhányukat leviszem!

Abdul Al-Qászim At-Tabaráníjj egy történetet tár elénk Abú Dzsehelről, aki Mekkába, a Qurays népéhez ment -a küldött ekkor már Jetribbe (Medinába) tartózkodott -, így szólt hozzájuk:

-Qurays népe! Mohammed már beköltözött Jetribbe és elküldte embereit, hogy ezzel árthasson nektek. Legyetek óvatosak, nehogy a közelébe kerüljetek, mert ő olyan, mint egy vad oroszlán. Utál titeket, neheztel rátok, mert végleg kiutasítottátok őt, mint ahogyan a majmokat elzavarják a fészkeikből. Allahra esküszöm, varázslói vannak neki. Soha nem láttam (még) őt, sem társait csak a sátánok társaságában. Ti már ismerhettétek Ibnai Qaila, Ausz és Khazradzs csapat ellenségeskedéseit. Ő egy ellenség, aki egy másik ellenség segítségét vette. –Ekkor Mutám ibn Ádi közbeszólt, s azt mondta neki:

-Abú Kakam, Allahra esküszöm, nem láttam soha senkit, akinek igazabb volna a nyelve, sem olyat (mint ő), aki ha ígérte, hogy elmegy a találkozóra, s nem tartotta volna szavát, ennél a testvéreteknél, akit ti elűztetek! És ha ti már megtettétek az, amit megtettetek, legyetek a legjobbak, akik békén hagyják! –Erre Abú Szufyán ibn al-Hárith:

-Legyetek erősebbek annál, mint amilyen voltatok, mert ha elkapnak titeket, irgalomra nem lelhettek! S ha elfogadnátok, és engedelmeskednétek nekem, elűznétek őket Hir Kinánahoz, vagy kiűznétek Mohammedet tőlük, és akkor egyedül száműzött maradna. És ami Ibnai Qailát illeti, én Allahra esküszöm, hogy ők, a Dehlek népével együtt a megaláztatásban vannak. Én megvédenélek titeket tőlük. –Majd tovább folytatva:

-Egy erős álláspontot fogok képviselni a Khazradzs férfiaival szemben, mert a komolyság után nincs (nem ismerek) engedmény (t)!

Ez utóbbi kijelentése a későbbiekben a küldött fülébe jutott, aki:

-Arra esküszöm, akinek a lelkem a kezében van, hogy megölöm őket, és oszlopokra fogom szegezni! –mondta (hirtelen haragjában. Jó útra próbálom utálatuk ellenére vezérelni őket. Én az irgalom vagyok, akit Allah elküldött hozzájuk. Uram öt nevet adott nekem:

1.      Én vagyok Mohammed.

2.      Ahmed.

3.      A törlő, akivel Allah eltörli a hitetlenséget.

4.      Az összegyűjtő, akinek a Feltámadás Napján a lábainál összegyűlnek az emberek.

5.      És én vagyok a végső (aki után már nem jön más).

(Elhangzott itt az Ausz (Aws) és a Khazradzs törzs neve. Ez a két arab törzs volt az, aki Medinában 560-tól átvette a zsidóktól a hatalom gyakorlását.)

Ahmed ibn Szálih azt mondja:

-Remélem, hogy ez a Prófétai beszéd igaz!

Al Imám Ahmed Prófétai beszédében azt mondja:

-Hudayfa, al-Madáinban volt, s említett néhány dolgot, amit Allah prófétája mondott, majd Szelmánhoz ment, aki azt mondta:

-Hudayfa! Allah prófétája azt mondta:

-Lehet, hogy egy férfit haragomban szóval megsértettem, vagy átkoztam, de én egy férfi vagyok Ádám fiai közül, s úgy szoktam haragudni, mint ahogyan ti teszitek. Engem csupán irgalomból küldött az én Uram. 

Abú Dáwúd Prófétai beszédében Záidát idézi:

-Ha azt kérdezik, hogy milyen irgalom történhet azzal, aki nem hitt bennem, a választ Abú Háfidz Ibn Dzserír mondásában van. -s idézi:

-Ibn Ábbász azt mondta: (Allah prófétája) Recitálta először az áját, majd:

-Aki hisz Allahban és a túlvilágban (utolsó Napban), az megkapja az e világi és a túlvilág irgalmát. De aki nem hisz Allahban, sem a prófétájában, az, mentességet élvez az elődök sújtásaitól. (Özönvíz, kőzápor, stb.)
Mondd: „Nékem csupán az a kinyilatkoztatás adatott, hogy a ti istenetek az egyedüli isten. Tehát muszlimok vagytok-e?"

Allah megparancsolja küldöttének:

-Mondd a hitetleneknek, hogy a ti Uratok az Egyetlen Isten! Követitek, alárendelitek-e magatokat? 

Ha pedig elfordulnak, akkor mondd: „Én tudattam veletek, megkülönböztetés nélkül. És én nem tudom, hogy közel, avagy távol van az, amire ígéretet kaptok?

És ha elhagyják, amihez hívtad őket, tudomásukra adom, hogy:

-Én számukra háború vagyok, ahogy a ti számotokra is! Ártatlan vagyok (cselekedeteitek szerint) tőletek, ahogyan ti Éntőlem, s ez az ígéret be fog következni! –Ez ígéret -, mondja a próféta - amely be fog következni, de én nem tudhatom, hogy milyen közel, vagy távoli (mindez).

Ő tudja azt, amit kinyilvánítotok és azt, amit elrejtetek. Allah tudja a rejtett dolgokat, tudja, hogy rabszolgái mit cselekszenek nyilvánosan, vagy titokban. Mindenkit cselekedetei szerinti súlyával jutalmaz, hol kevesebbel, hol többel. 
És én nem tudom, hogy az talán próbatétel nektek és meghatározott időre szóló élvezet tárgya." Ibn Dzserír: Lehet, hogy a késleltetés kísértés számotokra, és egy darabig, jóban és időben hagy benneteket. (Ebben az állapotban.)
Mondd: „Uram! Ítélkezz az Igazságnak megfelelően! A mi Urunk az irgalmas. Ő az, akihez segítségért kel fohászkodni az ellen, amit állítotok."

Uram! Igazsággal döntsd el közöttük, és a hazug népük között.

 Qatáda azt mondja:

-A próféták azt szokták mondani:

-Urunk! Igazsággal nyisd ki köztük és a népünk között a jó utat! Te vagy a legjobb Nyitó! (A megoldandó problémára.) 

Malik Prófétai beszédéből idézve:

-Allah prófétája, amikor meglátta az ellenségeit, azt mondta:

-Uram, igazsággal bírálj el!

Al Imám Ahmed Prófétai beszédében:

Allah a támaszom azokra, amit mondanak, és amit állítanak a különböző hazugságaikban. És támasz veletek szemben. (Quraysra)