Kef He Je 'Ein Szad. Megemlékezés Urad irgalmáról, amit szolgája, Zakariás iránt gyakorolt. Emlékezz arra, amikor titkos szóval szólította az ő Urát! "Uram!" - mondta -, "gyengék lettek a csontjaim és dér ütötte meg a fejemet és a hozzád való fohászkodásomban, ó Uram, nem voltam soha szerencsétlen. Félek attól, hogy a rokonok (Meueli) maradnak csak utánam, a feleségem pedig meddő. Ajándékozz hát meg engem tenmagadtól egy közeli rokonnal (Uelijjen), aki majd az én örökösöm lesz, és Jákob nemzetségének örökébe lép! És tedd őt olyanná Uram, hogy tetszést leljen előtted." "Zakariás! Hírül adunk néked egy fiúgyermeket, akinek János a neve. Korábban nem neveztünk senkit még ezen a néven." "Uram!" - mondta Zakariás -, "honnan lenne nekem fiúgyermekem, hiszen a feleségem meddő, én pedig kiszikkadt vénségre jutottam?" "Eképpen lesz" - mondta az úr. "A te Urad azt mondta: Könnyű ez nékem, hiszen téged is megteremtettelek korábban, amikor semmi sem voltál." Zakariás azt mondta: "Uram! Tégy nekem valamilyen jelet!" Ő pedig azt mondta: "Az legyen a jeled, hogy nem fogsz szólani az emberekhez három napon át, miközben semmi bajod nincsen (Szeuijje)." És kiment a szentélyből (Mihrab) a népéhez és jelbeszéddel mutatta nékik: "Magasztaljátok az Urat reggel és este!" "János! Fogd erősen az Írást!" És már gyermekkorában bölcsességet adtunk neki, és együttérzést a magunkéból és tisztaságot. És óvakodott Allahtól, és jámbor a szülei iránt és nem volt hatalmaskodó és lázadozó. Békesség legyen vele azon a napon, amikor megszületett, azon a napon, amikor meghal, és azon a napon, amikor új életre támad föl. És emlékezz meg az Írásban Máriáról! Emlékezz arra, amikor visszavonult a hozzátartozóitól egy keleti helyre! És elfüggönyözte magát tőlük. És elküldtük hozzá a lelkünket (Gábrielt). És az tökéletes ember képében mutatkozott meg előtte. Mária azt mondta: "Menedékért fohászkodom az Irgalmashoz tetőled! Ha óvakodsz Allahtól nem közeledsz hozzám!" "Én csakugyan a te Urad küldötte vagyok" - mondta az -"és az a küldetésem, hogy tiszta fiúgyermeket ajándékozzak neked." Mária azt mondta: "Honnan lenne nékem fiam, holott nem illetett engem ember, és nem vagyok céda?" "Eképpen lesz"- mondta Az angyal. "A te Urad azt mondta: 'Könnyű ez nekem. És neked ajándékozzuk , hogy csodás jellé tegyük őt az embereknek és irgalmunkat tanúsítsuk szolgáinknak. Eldöntött dolog ez.'" Akkor várandós lett vele. És visszavonult terhével egy távoli helyre. És a szülési fájdalmak arra késztették, hogy a pálmafa tövébe menjen. Azt mondta: "Bárcsak még ezelőtt meghaltam volna és lennék feledéssel elfelejtett!" Ám fölkiáltott hozzá alulról a gyermek jézus: "Ne légy szomorú! Az Urad máris csermelyt fakasztott alattad! És rázd meg magadhoz húzva a pálmafa törzsét, hadd hullasson rád friss, érett (Rutaban Dzsenijje) datolya! És egyél és igyál és örvendezz! És ha meglátsz egy embert, akkor mondjad: 'Böjtölést fogadtam az Irgalmasnak, ezért nem fogok ma senki emberhez szólni!" Elment akkor Mária véle az ő népéhez karján víve őt. Azok azt mondták: "Mária! Hallatlan dolgot cselekedtél! Áron leánytestvére! Pedig a te atyád nem volt rossz ember, s az anyád sem volt céda!" Mária akkor a gyermek jézusra mutatott. Azok azt mondták: "Hogyan beszélhetnénk egy kisgyermekkel, aki még a bölcsőben fekszik?" A gyermek azt mondta: "Allah szolgája vagyok! Odaadta nékem az írást és prófétává tett. És áldottá tett engem, legyek bárhol is, és elrendelte nekem az imádkozást és az zakátot ameddig csak élek, és hogy az anyám iránt üdvösséget gyakoroljak. És nem tett engem hatalmaskodóvá és szerencsétlenné. És békesség legyen velem azon a napon, amikor megszülettem, és azon a napon, amikor meghalok, és azon a napon, amikor új életre támadok föl." Ez Jézus, Mária fia - az Igazság szava szerint, amelyben ők még egyre kételkednek. Nem illik Allahhoz az, hogy fiat nemzzen. Magasztaltassék! Ha döntést hoz egy dologban, csupán azt mondja annak: "Legyél!" - és az van. Bizony, Allah az én Uram és a ti Uratok. Szolgáljátok hát őt. Ez az egyenes út! Ám a vallási csoportok összekülönböztek. Jaj azoknak, akik hitetlenek: szörnyű napon kell majd jelen lenniük! Milyen jól fognak hallani és látni azon a napon, amikor majd hozzánk jönnek! Ám a kegyetlenek ma nyilvánvaló tévelygésben vannak. És figyelmeztesd őket a sóhajtozás napjára, amikor a dolog immár eldönttetett. Ám nem törődnek ők, és nem hisznek abban. Mi örököljük a földet, s azt, ami rajta van. És hozzánk lesz majd az ő visszatérésük. És emlékezz meg az írásban Ábrahámról! Ő igaz ember volt és próféta. Emlékezz arra, amikor azt mondta atyjának: "Apám! Miért szolgálsz te olyasvalamit, ami nem hall és nem lát, és nincs hasznodra semmiben? Apám! Olyan tudást kaptam én, amit te nem kaptál. Kövess hát engem, és én egyenes útra vezetlek! Apám! Ne szolgáld a sátánt! A sátán föllázadt az Irgalmas ellen. Apám! Félek, hogy büntetés ér téged az Irgalmastól, és a sátán cimborája leszel." "Hát megveted az én isteneimet, Ábrahám?" - mondta az atyja. "Ha nem hagyod abba, bizony megkövezlek téged! Távozz tőlem hosszú időre!" Ábrahám azt mondta: "Békesség veled! Bocsánatot kérek számodra az Uramtól. Ő kegyes irántam. És távol tartom magam tőletek és attól, akihez Allah helyett fohászkodtok, és egyedül az én Uramhoz fohászkodom. Az Uramhoz való fohászkodásomban talán nem leszek szerencsétlen." Miután távol tartotta magát tőlük, és attól, amit Allah helyett szolgáltak, ajándékoztuk néki Izsákot és Jákobot, és mindegyiküket prófétává tettük. És ajándékoztunk nekik a kegyelmünkből. És juttattunk nékik igaz és magasztos dicséretet ? (Liszene szidqin 'elijjen). És emlékezz meg az Írásban Mózesről! Kiválasztott volt és küldött és próféta. Szólítottuk őt a Sínai hegy jobb oldaláról és bizalmas beszélgetésre közel engedtük őt. És ajándékoztuk néki a mi kegyelmünkből fivérét, Áront, próféta gyanánt. És emlékezz meg az Írásban Ismáelről! Az ígéretét mindig megtartotta és küldött volt és próféta. Megparancsolta a háza népének, hogy tartsák meg az imádságot és adják meg a zakátot. És kedves volt az ő Uránál. És emlékezz meg az írásban Idrísről! Ő igaz ember volt és próféta. És magas helyre emeltük őt. Ők azok, akik iránt Allah kegyet gyakorolt: próféták Ádám leszármazottai közül, és azok közül, akiket Noéval együtt vettünk a bárkába és Ábrahám és Ismáel leszármazottai közül, és mindazok közül, akiket az igaz útra vezettünk és kiválasztottunk. Ha az Irgalmas versei; jelei hirdettetnek nékik, sírva levetik magukat a földre borulva. És olyan ivadék követte őket, amely elhanyagolta az imádkozást és a szenvedélyeit követte. Ők a tévelygés állapotát fogják megtapasztalni ? (feszeufe jelkaune ghajje),- kivéve, akik megbánással fordulnak Urukhoz és hisznek, és jótetteket cselekszenek. Ők majd a Paradicsomba lépnek be és megméretésük során nem szenvednek el semmiféle jogtalanságot. Éden kertjeibe lépnek be, amelyeket az Irgalmas megígért a szolgáinak, anélkül, hogy megmutatta volna nekik (Bil-Ghaib). Amit Ő megígér, az beteljesedik. Nem hallanak ott üres fecsegést, csak a "Békesség" üdvözletét. És el lesznek látva reggel és este. Ez a Paradicsom, amelyet örökül adunk azoknak a szolgáinknak, akik óvakodók voltak. Mi angyalok csupán a te Urad parancsára jövünk le az égből. Övé az, ami előttünk, ami mögöttünk, és ami a kettő között van. És soha nem volt feledékeny a te Urad, aki Ura az egeknek és a földnek, és annak, ami a kettő között van. Szolgáld hát Őt és légy állhatatos az Ő szolgálatában. Ismersz-e olyasvalakit, aki egynevű lenne vele? És azt mondja az ember: "Ha meghalok, vajon valóban elevenen lesz kikelésem a sírból?" Vajon nem emlékezik az ember, hogy megteremtettük őt korábban, amikor nem volt semmi sem? Az Uradra! Bizony, összegyűjtjük őket és a sátánokkal. Aztán térdükön állva vezetjük őket elő a gyehenna köré. Aztán minden pártos gyülekezetből különválasztjuk azokat, akik a legmakacsabbak voltak az Irgalmassal szembeni ellenszegülésben. Azután bizony mi leszünk a legjobb ismerői azoknak, akik a leginkább megérdemlik, hogy abban süljenek. És nincs senki közöttetek, aki ne menne le oda. Eldöntött elrendelése ez a te Uradnak. Ezután megmentjük azokat, akik óvakodtak Allahtól, a kegyetleneket pedig térdükön állva hagyjuk ott. És amikor nyilvánvaló bizonyítékok gyanánt hirdettetnek nékik a mi verseink/jeleink, akkor azok, akik hitetlenek, azt mondják azoknak, akik hisznek: "A két csoport közül melyik van jobb helyzetben és melyiknek a tanácskozása kiválóbb?" Hány nemzedéket pusztítottunk azonban el őelőttük, akik tetszetősebben voltak berendezkedve és mutatósabbnak tetszettek, mint ők! Mondd: "Akik tévelygésben leledzenek, azoknak bárcsak nyújtván nyújtaná az Irgalmas az életüket, amíg végül meglátják azt, amivel fenyegettetnek: akár a büntetést, akár a Végső Órát! Akkor majd megtudják, hogy kinek a helyzete rosszabb, és kinek gyengébb a serege! Akik az igaz úton vezettetnek, azokat Allah még gyarapítja útmutatásban. Amik maradandóak: a jó cselekedetek a te Uradnál gazdagabb jutalomra és jobb viszonzásra lelnek. Mit gondolsz arról, aki nem hitt a mi jeleinkben, és azt mondta: 'Bizonyosan kapok majd vagyont és fiúgyermeket!'- ? Vajon megismerte-e a rejtett dolgokat, vagy kötelező ígéretet kapott az Irgalmastól? Semmiképpen! Felírjuk majd azt, amit mondott, és nyújtván nyújtjuk az ő büntetését. És mi örököljük azt, amiről beszél, és egyes egyedül jön majd hozzánk." És Allah helyett más isteneket választottak maguknak, hogy általuk hatalomra tegyenek szert. De nem! Ezek az istenek meg fogják majd tagadni az ő szolgálatukat és ellenfeleik lesznek. Vajon nem láttad, hogy elküldtük a sátánokat a hitetlenek ellen, hogy bujtogatva bujtogassák őket? Ne siess hát ellenük! Mi pontosan kiszámoljuk az idejüket. Azon a napon, amikor az óvakodókat - mint egy küldöttséget - összegyűjtjük az Irgalmashoz, a bűnösöket pedig - ahogy a nyájat az itatóhelyhez - a gyehennához hajtjuk, nem lesz közbenjárás a számukra, kivéve azoknak, akik kötelező ígéretet kaptak az Irgalmastól. Azt mondják: "Az Irgalmas fiúgyermeket nemzett." Szörnyűséges dologgal álltak elő. Kis híja, hogy az egek szétszakadnak amiatt, a föld meghasad, a hegyek pedig porrá omlanak, hogy az Irgalmasnak fiúgyermeket tulajdonítanak. Nem illik az Irgalmashoz az, hogy fiúgyermeket nemzzen. Nincsen senki az egekben és a földön, aki majdan ne mint rabszolga jönne az Irgalmashoz. Számba vette és pontosan megszámlálta őket. És a Feltámadás Napján mindegyikük egyes egyedül jön hozzá. Akik hisznek és jótetteket cselekszenek, azoknak az Irgalmas szeretetet juttat. Könnyűvé tettük neked a te nyelveden a Koránt, hogy örömhírt hirdess véle az óvakodóknak és intsed általa a viszálykodó népet. És hány nemzedéket pusztítottunk már el előttük! Érzékelsz-e bárkit is közülük, vagy hallasz-e tőlük egy suttogást is?

A Mária szúra magyarázata.

Olvasd, élvezd, és okulj!

Allah, Ő a Hatalmas és a Nagy.

Idézet Magyarázat
Kef He Je 'Ain Szad.

Mudzsáhid ezekre a betűkre azt mondta:

– Az Elif, Lem, mim, a há, mim, az Elif, Lem, mim, szád és a szád betűk, mind rejtélyesek, amellyel Allah megnyitotta a Koránt.

Ibn Ábbász szerint két variáció bontakozik ki előttünk:

1. Ez a Hatalmas Allah neve.

2. Ez egy eskü, amellyel Allah esküdött, s a név pedig az Ő nevei közül való.

Mások, tudósaink közül állítják:

– Az Elif, Lem, mim egy név a Korán nevei közül, s lehetséges, ahogyan Abdú-r-Rahmán ibn Zeyd mondta:

– Ez egy név a Szúrának nevei közül, mert Koránnak neveznek minden egyes Szúrát. (Megjegyzem, korántsem azt jelenti, hogy a teljes Korán szövegét tartalmazná.)

De akadtak olyanok, akik azt állítják:

– Ezekkel a betűkkel megtudhatjuk a rejtett dolgokat, balesetek, történetek idejét és a jövő titkait. (Ez egy kitaláció, amely minden észérvet megcáfol.)

Megemlékezés Urad irgalmáról, amit szolgája, Zakariás iránt gyakorolt.

Hogy ki is volt Zakariás, azt Al-Bukháríjj Prófétai beszédében leírja:

– Zakariás Izrael népének egyik szolgája volt, aki mint asztalos a saját kétkezi munkájából élt.

Emlékezz arra, amikor titkos szóval szólította az ő Urát!

Tudósaink azt mondják:

Halkan kérte a fiúgyermeket, félve, hogy meghallják társai, és emiatt kigúnyolják.

Mások, tudósaink közül:

– Azért, mert Allah jobban szereti, ha Őt halkan kérik. – Közben utalnak Qatáda szavaira:

– Allah ismeri a féltő szívet és meghallja a halk fohászokat.

Azért, mondják némelyek:

– Éjjel fölkelt, amikor társai aludtak, szólítván Urát háromszor: Uram! Uram! Uram! – S az Úr válaszolt:

– A fohászkodásodat meghallottam, amely elfogadásra (elbírálásra) került!

„Uram!" - mondta -, „gyengék lettek a csontjaim és dér ütötte meg a fejemet és a hozzád való fohászkodásomban, ó Uram, nem voltam soha szerencsétlen.

– Uram! – mondta Zakariás. – Csak az elfogadásodat szoktam meg tőled és Te soha nem tagadtál meg tőlem semmit, amit kértem.

Nagyon érdekesen az arab azt mondja az őszülő hajra, hogy:

– Istaála ar-rász sajban – a fehér lángjával megette a feketét.

Félek attól, hogy a rokonok (meweli) maradnak csak utánam, a feleségem pedig meddő. Ajándékozz hát meg engem tenmagadtól egy közeli rokonnal (waliyan),

Félt, hogy az emberek halála után rossz cselekedetekre vetemednek, s azért kért egy fiút, hogy legyen utána majdan egy próféta. Nem azért, hogy fia örököse legyen vagyonának, sem, hogy az örökösei az ő pénzét megörökölhessék. Ugyanis tisztában volt vele, hogy a próféták sokkal nemesebbek és sokkal magasabb rangúak attól, hogy félteni kelljen a vagyonukat. Ő maga nem volt gazdag, mert asztalosként dolgozott, és szerény jövedelméből tartotta el (mint az előző próféták) a családját.

Al-Bukháríjj a prófétát idézve azt mondja:

– Minket, vagyonunkat nem örökölhetik, mert ami utánunk megmarad, az szadaqa.

aki majd az én örökösöm lesz, és Jákob nemzetségének örökébe lép! És tedd őt olyanná Uram, hogy tetszést leljen előtted."

Mudzsáhid az öröklődő tudást említi, mivel Zakarija Jákob utódja volt.

Abú Szálih azt mondja:

– Legyen próféta, ahogy a dédszülei.

Ibn Dzserír nem éppen úgy:

– Megörökölje a vagyont, és Jákob népétől a prófétaságot.

(Az író mindehhez hozzáfűzi:

– Ez a két megközelítési mód nem tagadja, nem ellentétes egymással, de Allah ezt jobban tudja.) Tetszésedet nyerje el előtted és a teremtményeid előtt. Szeresd őt vallása és jólneveltsége miatt – ismételik vallástudósaink.

„Zakariás! Hírül adunk néked egy fiúgyermeket, akinek János a neve. Korábban nem neveztünk senkit még ezen a néven."

Zakariás ekkor éppen a mihrábbban imádkozott, s ott szólították meg az angyalok, megemlítve néki:

– Allah hírt ad néked, hogy megajándékoz téged Jánossal, aki Ura tetszését elnyerve prófétaként, jó emberként fog élni. Allah szava lesz vele, igazolva Őt.

(Al-Hajá, mondja az arab, ami az életet jelenti, s ez közel áll Jahjához (Jánoshoz).

Egy másik Ája is említést tesz, hogyan szokott fohászkodni Urához:

3./38. Zakariás akkor az Urához fohászkodott, mondván: Ajándékozz meg engem tenmagadtól derék utódokkal! Te meghallgatod a fohászt.

Ibn Ábbász Prófétai beszédében megemlíti:

– A meddő nők még soha nem szültek hasonló nevű fiút.

Ezt bizonyítja, hogy Zakariásnak nem születhetett volna gyermeke másképpen, mivel felesége meddő volt.

(Ábrahám és felesége, Sára, ugyancsak elcsodálkoztak azon, hogy jó hír gyanánt Izsákot kapták öregségükre ajándékként Uruktól.

„Ne félj!” És örömhírt hoztak neki egy tudással (megáldott) fiúról. – Miközben Sára:

51./29. Az ő felesége pedig hangosan kiáltozva jött oda, orcáját verve és azt mondta: „Meddő öregasszony vagyok!”

– Csodálkozol Allah dolgában? Ez Allah irgalma és áldása hű népéhez. Ő Dicső és Örök életű.

Ábrahám, Ura ígéretének beteljesülésekor háláját kifejezve:

14./39. Dicsőség Allahnak, aki öregségem ellenére Ismáelt és Izsákot ajándékozta nékem! Bizony, az én Uram meghallgatja a fohászt.

(Csodálkozom az írón, amikor azt olvasom tőle: Az utóbbiak nem voltak meddők.)

„Uram!" - mondta Zakariás -, „honnan lenne nekem fiúgyermekem, hiszen a feleségem meddő, én pedig kiszikkadt vénségre jutottam?"

Egy másik Szúrában ehhez hasonlóan kétkedik:

3./40. „Uram! – mondja (Zakariás) –, vajon honnan lesz nekem fiúgyermekem, hiszen vénségre jutottam, a feleségem pedig meddő?” „Ekképpen (lesz)” – mondta Ő. Allah azt teszi, amit akar.

Érdekes, hogy az arab az öregséget, kiszáradt öreg ághoz „Etijen” hasonlítja.

„Eképpen lesz" - mondta az úr. „A te Urad azt mondta: Könnyű ez nékem, hiszen téged is megteremtettelek korábban, amikor semmi sem voltál."

Imám Ahmed azt mondja:

Az angyal válaszolt Zakariás csodálkozására, megemlítve:

– Ez Allah képességeihez képest csekély dolognak számít! – Tovább folytatva megemlít nehezebb dolgot, mint:

– A semmiből teremtettelek!

Zakariás azt mondta: „Uram! Tégy nekem valamilyen jelet!" Ő pedig azt mondta: „Az legyen a jeled, hogy nem fogsz szólani az emberekhez három napon át, miközben semmi bajod nincsen (sawiyan)."

Zakariás egy jelet vagy bizonyítékot kért arra, amit ígért neki, azért, hogy megnyugodjon a lelke és a szíve, miképpen Ábrahám kérte Urát:

– Uram! Mutasd (meg) nekem, hogyan éleszted föl újra a halottakat (sírjaikból)? – Ekkor Allah megdorgálta:

– Te már nem hiszel bennem?

– De! Én hiszek, csak hogy megnyugodjon a szívem!

Az Ája azt mondja: Három éjszakán át nem szólsz az emberekhez, miközben nem vagy beteg.

Ibn Zeyd ibn Aszlam Prófétai beszédében azt mondja:

– Zakariás recitált és fohászkodott, de nem beszélt, értekezett népével (folyamatában) három éjen át.

És kiment a szentélyből (mihrab) a népéhez és jelbeszéddel mutatta nékik: „Magasztaljátok az Urat reggel és este!"

Mudzsáhid szerint a földre írták le neki.

„János! Fogd erősen az Írást!" És már gyermekkorában bölcsességet adtunk neki,

Allah tanította neki a Tórát, hogy megerősítse az Ő igéjét (kalima):

– Tanuld a Tórát „erősen” szorgalmasan!

Fiatalkorában a bölcsességet, tudást, értelmet, elszántságot és a jótékonykodásra való hajlamot kapta.

Amikor a gyerekek arra kérték:

– János! Gyere, menjünk játszani! –, azt felelte:

– Nem a játékra születtünk!

és együttérzést a magunkéból és tisztaságot. És óvakodott Allahtól,

Irgalmat, mondja Ibn Ábbász.

Szeretetet tőlünk, mondja Ikrima.

Jó cselekedeteket, mondja Qatáda:

Mások: Magasztalást, tisztaságot a bűnöktől.

és jámbor a szülei iránt és nem volt hatalmaskodó és lázadozó.
Békesség legyen vele azon a napon, amikor megszületett, azon a napon, amikor meghal, és azon a napon, amikor új életre támad föl.

Ibn al-Muszajjib a prófétára utalva megjegyzi:

– A Feltámadás Napjáig mindannyiunknak lesz bűne, kivéve Jahja ibn Zakarijának.

Qatáda szerint:

– Ő nem követett el semmilyen bűnt, sem pedig paráznaságot.

Ugyancsak tőle egy történet, miszerint:

– Jahja és Jézus, amikor összetalálkoztak, Jézus megkérte:

– Kérj nekem megbocsátást, mert te jobb vagy nálam!

– Nem! – utasította el. – Te jobb vagy, mint én!

– Te vagy a jobb, mert én Uramtól békét kértem magamnak, közben Allah békéjét adta rád.

(Egyértelmű, hogy aki kéri, nem lehet egyforma azzal, akire kérés nélkül ráküldik.)

És emlékezz meg az Írásban Máriáról! Emlékezz arra, amikor visszavonult a hozzátartozóitól egy keleti helyre!

János és Mária története között hasonlóság mutatkozik, ezért említi Allah több Szúrában. Pl. Imrán nemzetsége, a próféták stb. Kijelentéseiben is hasonlóak, mivel Mária Imrán lánya, aki Dávid leszármazottja. Mindannyian nemes házból valók, Izrael népéből. Mária minden idejét a Szent Mecset szolgálatában töltötte, amit Ura minden alkalommal elfogadott tőle. Ő híres volt az imádkozásában, s Zakarija tanú az adakozásában. Ha az utóbbi, bármikor bement hozzá a mecsetbe, ő már a Mihrábban volt, mellette télen nyári datolya. Meg is kérdezte egy alkalommal tőle:

– Honnan vannak ezek neked?

– Allah annak adományozza, akinek akarja! – válaszolta.

Majd, amikor Allah akarta, hogy Jézus szülessen belőle, akkor elvonult a Szent Ház keleti részéhez.

Asz-Szudíjj ugyanezt erősíti meg, amikor megjegyzi:

– Azért vonult vissza, mert áldott állapotba került.

Ibn Dzserír szerint:

– Miután a napkeleti részre vonult vissza, ezért a keresztények ezt az irányt használják imairányukként.

Ibn Ábbász, kissé másképpen:

– A keresztények a keleti irányt veszik imairányként, ahol Jézus született.

És elfüggönyözte magát tőlük. És elküldtük hozzá a lelkünket (Gábrielt). És az tökéletes ember képében mutatkozott meg előtte.

Elrejtőzött mindenki elől, hogy ne láthassák, és ekkor küldte hozzá Allah Gábrielt emberi képmásban.

Az izraeliek azt mondják:

– Jézus lelke azon lelkek közül való, amelyet Ádám ideje alatt Allah megígért. Jézus lelke az, aki Máriának ember képében megjelent, majd a méhébe beléköltözött.

Mária azt mondta: „Menedékért fohászkodom az Irgalmashoz tetőled! Ha óvakodsz Allahtól nem közeledsz hozzám!"

Amikor az angyal ember képében megjelent előtte, Mária egyedül volt, közte s a népe között hidzsáb (elválasztó függöny), és ő félt, nagyon megijedt attól, hogy az angyal magáévá akarja tenni őt. Ezért mondta az elhangzottakat, figyelmeztette az angyalt Allah büntetésére.

„Én csakugyan a te Urad küldötte vagyok" - mondta az -„és az a küldetésem, hogy tiszta fiúgyermeket ajándékozzak neked."  
Mária azt mondta: „Honnan lenne nékem fiam, holott nem illetett engem ember, és nem vagyok céda?"

Hogyan lehetne, hiszen nincs férjem és távol áll tőlem a feslett élet? – kérdezi Mária.

„Eképpen lesz"- mondta Az angyal. „A te Urad azt mondta: 'Könnyű ez nekem. És neked ajándékozzuk , hogy csodás jellé tegyük őt az embereknek és irgalmunkat tanúsítsuk szolgáinknak. Eldöntött dolog ez.'"

Az angyal válaszolt kérdéseire, tudomására hozva:

– Allah azt mondta, hogy belőled lesz az a fiú annak ellenére, hogy nincs férjed, (tudva) nem vagy parázna. Ő mindenre képes, s ez a fiú jel és bizonyíték lesz az Ő képességeire. Rá, aki színesítette a teremtésünket, aki megteremtette apjukat, Ádámot férfi és nő nélkül, Évát férfiból nő nélkül, és a többi embert férfiból és nőből, kivéve Jézust, akit nőből teremtett férfi nélkül. Így teljesedik ki Allah képessége (négyféleképpen) számunkra.

Mudzsáhid szerint Mária (béke legyen vele) azt mondta:

– Amikor egyedül voltam, Jézus beszélt hozzám (már a hasában is).

Allah ösztökélte magát, hogy ezt megtegye – mondják tudósaink –, nem hagyva választási jogot Máriának arra, hogy ő mást tehessen (dönthessen).

Akkor várandós lett vele. És visszavonult terhével egy távoli helyre.

– elfogadva Allah döntését.

Több tudós a teherbeesést úgy magyarázza:

– Az angyal belefújt a páncélruhája zsebébe „Dzseib dreihá”, és leszállt a fájás, belépve Mária méhébe, amitől fiával, Jézussal teherbe esett. Miután állapotos lett, nyugtalanság lett úrrá rajta, nem tudva, mit is mondjon az embereknek, érezve, hogy azok úgysem fognak hinni néki. Ezért titkát elment megosztani testvérével, Zakariás feleségével. (Előzőleg Zakariás már kért egy fiút Allahtól, aki elfogadva fohászkodását, megadta azt.) Hozzá lépett, s átölelte őt (aki ugyancsak terhes volt) így szólt hozzá:

– Én úgy érzem, hogy terhes vagyok!

– Tudod-e, hogy én is ebben az állapotban vagyok? – újságolta, majd elmondta a véle történteket.

Tudni kell, hogy ők egy olyan házból valók voltak, ahol az igazmondás volt a hit alapja. Hittek egymásnak, olyannyira, hogy amikor találkoztak egymással, Zakariás felesége úgy érezte, akit a testében hord, az meghajol a Mária hasában lévő előtt, magasztalva őt.

(Az első leborulás Allah parancsára történt, aki utasította angyalait Ádám előtti leborulásra. Későbbiekben [gondoljunk itt Józsefre, aki előtt szülei és testvérei is megtették] – Allah megtiltotta ezt a formulát a muszlimok számára, hogy rajta kívül más előtt is gyakorolhassák, kiteljesítve ezzel számukra az Ő egyedüliségét.)

Amikor már Mária terhének szemmel látható jele mutatkozott, éppen vele volt a mecsetben egy közeli rokona, Te an-Nadzsár (szakmája szerint asztalos József), aki véle együtt szolgálta a Házat. Ő jól tudta, hogy Mária egy ártatlan nőszemély, akinek vallásosságához semmi kétség sem férhet, mégis a kételyek merültek föl benne, ezért, hogy lelke megnyugodjon, megkérdezte:

– Mária! Hogyan lehetséges, hogy egy nagy „Habb” fa teremjen mag nélkül, és egy növény kis mag nélkül „Badzar”. És hogyan lehetséges fiú apa nélkül?

– Igen, megértettem! – válaszolta. – A kérdésed, hogy miképpen lehetséges a nagy és a kis növény teremtése, arra Allah adta meg a választ:

– Úgy, ahogyan Urad először megteremtette a fákat és növényeket mag nélkül. A második kérdésedre, miképpen lehetséges fiú apa nélkül az:

– Ahogyan Allah megteremtette Ádámot apa nélkül! – válaszolta.

A kérdezgető (Te), ekkor nyomást érzett mellkasában, melynek (intő) hatására elfogadta a választ, és a későbbiekben nem akadékoskodva békén hagyta Máriát. De nem úgy az emberek, akiknek a nehezteléseit és vádaskodásait egyre nehezebben viselve visszavonult, hogy ne is találkozhassanak, láthassák őt.

És a szülési fájdalmak arra késztették, hogy a pálmafa tövébe menjen. Azt mondta: „Bárcsak még ezelőtt meghaltam volna és lennék feledéssel elfelejtett!"

Asz Szudíjj szerint a fa, a Szent Ház területének keleti, Mihráb felőli oldalánál volt található.

Wahb ibn Munabbih szerint, amikor elmenekült, miközben rátörtek a szülési fájdalmak, Sám földje és Egyiptom között tartózkodott nyolcmérföldnyi távolságra Betlehemtől.

An-Naszáíjj elmondása alapján is az utolsó állítás fedezhető föl, amelyre vallástudósaink azt mondják:

– Ez a leghitelesebb mondás, amelyet az emberek említenek.

Bizonyíték hangzott el a halál kérésére a kísértés miatt – írja Ibn Kithir –, mivel ő tudta, hogy igen nagy vizsga előtt fog állni az újszülött gyermek miatt. Tudta, hogy az emberek nem fognak neki hinni az ő dolgában, hiába közöttük imádkozott, véleményük egyértelműen a paráználkodó bélyegét fogja rásütni. Ezért mondja: „Bárcsak még ezelőtt meghaltam volna… – vagyis: Nem lettem volna megteremtve.

(Már beszéltünk róla, hogy más áják is foglalkoznak azzal a gondolattal: „Küldj a halálba muszlimként, a jó emberek közé!)

Ám fölkiáltott hozzá alulról a gyermek jézus: „Ne légy szomorú! Az Urad máris csermelyt fakasztott alattad!

A Korán-magyarázók azon, hogy ki is beszélt (kiáltott föl) Máriához, végtelen sokat vitatkoztak.

Ibn Ábbász szerint:

– Gábriel beszélt hozzá, s majdan később Jézus, de csak akkor, amikor a népe közé vitték.

Qatáda osztja a véleményét azzal a különbséggel:

– Ő, vagyis Gábriel beszélt hozzá a völgy aljából.

Mudzsáhid ellenben Jézust, Mária fiát említi megszólítónak.

Maga a csermely, amelyet Allah fakasztott, is megosztotta tudósainkat. Van, aki (Ibn Ábbász) Allah prófétájára való hivatkozással azt mondta:

– Folyót s nem (forrást) csermelyt fakasztott, hogy ihasson belőle. (Ez egy furcsa Prófétai beszéd.)

Szaid ibn Dzsubaír kis folyóra utal, amikor azt mondja:

– Mindez An-Nabtijja helységnél történt.

És rázd meg magadhoz húzva a pálmafa törzsét, hadd hullasson rád friss, érett datolyát!

Ibn Ábbász Prófétai beszédében elmondja:

– Az elmondások szerint a pálmafa száraz volt, amit maga felé húzott.

De mások szerint valószínű, hogy zöld, s ekkor még nem fejlődött ki rajta annak termése.

Wahb ibn Munabbih szerint Allah akarata azáltal teljesedett ki, hogy ételt és italt adott neki.

Ámru ibn Majmún biztatóan:

– A datolya a legjobb, amely a terhes nőnek rendelkezésére bocsátható.

(Orvosilag bizonyított tény, hogy a serdülőkorban lévő lányoknál a datolyafogyasztás mellnövekedést idéz elő.)

Ibn Abí Hátim a prófétát idézve:

– Vigyázzatok a pálmafára, mert ő is ugyanabból a sárból lett teremtve, mint Ádám.

Adjatok datolyát a terhes nőknek – hívja föl egy vitatott Prófétai beszéd a figyelmet –, mert nincs Allahnak nemesebb fája, mint amely alatt Mária, Imrán lánya életet adott (tartózkodott).

És egyél és igyál és örvendezz! És ha meglátsz egy embert, akkor mondjad: 'Böjtölést fogadtam az Irgalmasnak, ezért nem fogok ma senki emberhez szólni!"'

Ensz ibn Málik kétféleképpen magyarázza ebben az esetben a böjt fogalmát:

1. A böjt a hallgatást jelenti. (Ibn Ábbász szerint is.)

2. Böjtöt és hallgatást jelent. (Qatáda szintén ezt vallja.)

Tudósaink szerint azt jelenti, hogy amikor a vallásukban böjtöltek, akkor tilos volt az étkezés és a beszéd.

Ibn Hárith egy történettel bizonyítja álláspontját:

– Ibn Maszoúdnál voltam, amikor bejött két férfi, akik közül az egyik köszönt, a másik némán hallgatott. Meg is kérdezte a házigazda:

– Mi a bajod? – De a megkérdezett helyett a barátja válaszolt:

– Megesküdött, hogy a mai napon nem szól senkihez. Így intette Maszoúd:

– Beszélj és köszönj az emberekhez, mert az a nő megtudta, hogy senki nem fog hinni néki a terhességéről férj nélkül! (Máriára utalva.) És így ez egy igazolás mellette.

Abdu-r-Rahmán ibn Zeyd azt mondja:

– Amikor a gyermek Jézus azt mondta Máriának: – Ne légy szomorú! –, ő azt felelte rá:

– Hogyne szomorkodnék, hisz te velem vagy férj nélkül, és nem rendelkezem bizonyítékkal az emberek számára. „Bárcsak még ezelőtt meghaltam volna és lennék feledéssel elfelejtett! – És ezt a 23-as ájáig mondta.

– Én fogok szólni helyetted! – szólt megnyugtatásképp a gyermek.

Elment akkor Mária véle az ő népéhez karján víve őt. Azok azt mondták: „Mária! Hallatlan dolgot cselekedtél!

Allah megemlíti és megparancsolja Máriának, hogy azon a napon böjtöljön, és ne szóljon senkihez (biztatásként), mert helyette lesz, aki elintézi a dolgát. Ekkor ő Allah kezébe adta a sorsát, elfogadva bíráskodását, s Jézussal elindult népéhez. Ám amikor azok a közeledőket meglátták, kirohanva (gyalázkodva) tiltakozásba kezdtek:

– Mária! Valami hatalmas dolgot cselekedtél!

Ibn Abí Hátim az ája magyarázatát ekképpen örökíti ránk a Prófétai beszédnek a történetét:

– Kiment a nép Mária elé, közben találkoztak egy marhapásztorral, s tőle érdeklődtek holléte felől:

– Nem láttál egy nőt? – miközben leírták kinézetét.

– Nem! – válaszolta. – De ma éjszaka egy furcsa dologra lettem figyelmes, amikor a teheneim olyat cselekedtek, mint még soha. Láttam őket a völgy felé leborulni, ahonnan egy fény tört elő. – Majd irányába mutatva eligazította őket. Az emberek ekkor elindultak az adott jel felé, s útközben találkoztak Máriával, aki meglátva őket felült és ölébe vette fiát. Ekkor hangzott el az idézet:

„Mária! Valami hatalmas dolgot cselekedtél!

Áron leánytestvére! Pedig a te atyád nem volt rossz ember, s az anyád sem volt céda!"

A tudósaink azt mondják:

Nem szó szerinti Áronról, mint testvéréről van szó, hanem imádkozásában annak szokásáról. Így hangozhatott el az a bizonyos:

– Te egy nemes házból való vagy, amely híres az imádkozásban, szerénységben és jóságban. Hogyan eshetett meg veled, hogyan követhetted el ezt a dolgot?

Asz-Szudíjj azt mondja:

– Egy, a származásából valóhoz hasonlították, mint Áronhoz, aki jó ember volt.

Ibn Dzserír egész másképpen mondja:

– Egy rossz emberhez hasonlították, akinek Áron volt a neve.

Imám Ahmed Allah prófétájára utalt, amikor az elküldte Al-Mugrira ibn Subát a nadzsrán törzshöz, akik (azt mondták néki) megkérdezték tőle:

– Ti azt recitáljátok, hogy Áron testvérnője? De hiszen Jézusnak nincs is ilyen nevű rokona! – Erre Al-Mugrira visszament a prófétához elmondva néki a történteket.

– Régen az emberek hozzá hasonlókkal, hozzá tartozó prófétákkal és jó emberekkel azonosítottak – válaszolta.

Tudósaink külön kihangsúlyozzák, hogy az itt megemlített személy nem Mózes testvérére utal, hanem egy rég múlt időben elhunytra, aki cselekedeteiben és jóságában nemes volt.

Mária akkor a gyermek jézusra mutatott. Azok azt mondták: „Hogyan beszélhetnénk egy kisgyermekkel, aki még a bölcsőben fekszik?"

Mivel böjtölt, nem szólhatott, és ezért mutatott rá:

– Beszéljetek hozzá! – De mivel azok azt hitték, hogy szórakozni akar velük, így hangozhatott el: Hogyan beszélhetnénk…

Asz-Szuddíjj szerint, mivel megharagudtak rá, neheztelve szólították.

A gyermek azt mondta: „Allah szolgája vagyok! Odaadta nékem az írást és prófétává tett.

(engem).

Az első dolga Jézusnak, amikor megszólalt, szavaival tisztázta, hogy ő nem Allah fia. Kimondottan rögzítette azt a tényt, hogy csak rabszolgája és prófétája, s nem fűzi Hozzá másfajta családi kötelék. Adta nékem az Írást… – ezekkel a szavakkal bizonyította édesanyjának ártatlanságát attól, amivel megrágalmazták és meggyanúsították.

Nauf al-Bakáli az ája magyarázataként azt mondja:

– Amikor ezeket (a rágalmakat) mondták Máriának, ő éppen szoptatott. Jézus erre abbahagyta a táplálkozását, a bal oldalára támaszkodva idézte részükre az áját egészen a 31-es ig.

Ensz ibn Málik szerint Jézus, Mária fia még az édesanyja hasában megtanulta és rögzítette a Tórát.

És áldottá tett engem, legyek bárhol is, és elrendelte nekem az imádkozást és az zakátot ameddig csak élek,

Mudzsáhid Prófétai beszédében azt mondja:

– Tanárrá tett engem, aki a jóságra (fog) tanítani.

(Más helyen ugyancsak ő:

– Hasznossá tett engem életem végéig.

és hogy az anyám iránt üdvösséget gyakoroljak. És nem tett engem hatalmaskodóvá és szerencsétlenné.

Megparancsolta a jámborságot anyám mellett, miután Allah kinyilatkoztatását követem. (A Teremő nem egy helyen ismételten eszükbe juttatja a muszlimoknak, hogyan bánjanak szüleikkel.)

Szufyán at-Thauríjj „hatalmaskodóvá” kifejezésre azt mondja:

– Az a hatalmaskodó (szerencsétlen), aki haragjában öl.

Az elődök megfogalmazásában:

– Mindenki, aki szerencsétlenségében nem jámbor, s megbántja szüleit.

És békesség legyen velem azon a napon, amikor megszülettem, és azon a napon, amikor meghalok, és azon a napon, amikor új életre támadok föl." Kell-e nagyobb bizonyíték arra, mint ahogyan Jézus elénk tárja, hogy ő Allah rabszolgája, aki úgy lett megteremtve, ahogyan a többi teremtmény. Megszületik, meghal, majd újra lesz teremtve, azzal a különbséggel, hogy ebben a (nehéz) állapotában béke lesz vele.
Ez Jézus, Mária fia - az Igazság szava szerint, amelyben ők még egyre kételkednek. – mondja Allah Mohammed prófétának.
Nem illik Allahhoz az, hogy fiat nemzzen. Magasztaltassék! Ha döntést hoz egy dologban, csupán azt mondja annak: „Legyél!" - és az van.

Azok, akik ilyet állítanak, túllőnek a célon, hiszen elfelejtik, hogy Jézus teremtése olyan, mint Ádámé homokból. (Majd) szólt az Úr: „Legyen!” – és az lészen.

Bizony, Allah az én Uram és a ti Uratok. Szolgáljátok hát őt. Ez az egyenes út! parancsolja meg Jézus még a bölcsőből népének. „És azt, amit hoztam nektek Allahtól – szólt –, s aki követi, az nem a tévelyedik el, mert a jó úton halad!”
Ám a vallási csoportok összekülönböztek. Jaj azoknak, akik hitetlenek: szörnyű napon kell majd jelen lenniük!

A Prófétai beszéd többféleképpen magyarázza az ellentétek kialakulását.

Az Írás népe összekülönbözött Jézust illetően. Az egyik csoportjuk (a zsidók, átkozottak legyenek) azt mondta:

1. Paráználkodásból született fiú. Az ő beszédük boszorkányság.

2. Akkor Allah, s nem Jézus beszélt.

3. Ő Allah fia.

4. Ő a háromnak, a harmadik tagja.

5. Ő Allah prófétája és rabszolgája. (Ez a helyes igaz mondás.)

Qatáda Prófétai beszédében azt mondja:

– Izraíl népe összegyűlt, s kiválasztott közülük négy tudóst azután, hogy Allah fölemelte, magához rendelte Jézust. Egyikőjük azt mondta:

1. Ő Allah, aki lejött a földre, újraélesztett, s halálba küldött, akit akart, majd fölszállt a Mennyekbe! (Őket Jáqubíjja csoportnak nevezték.) – A másik három erre azt mondta: Hazudsz! – majd a második közülük:

2. De a második sem nem járt jobban, aki azt állította: Ő Allah fia! (Ő az An-Nasztúríjján törzset képviselte.) Hazudtál! – mondták.

3. Ekkor a kettő közül az egyik: Ő a háromból az egyik. Allah az Isten, Ő az Isten és az anyja az Isten! (Ezek az al-Iszrailíjja népéből, a keresztények királyai voltak.)

4. Hazudtál! – szólt a negyedik. Ő Allah rabszolgája, prófétája és szava. (Ők a muszlim népcsoportot képviselték.)

Ezután összekülönböztek, s egymás elleni harcba kezdtek.

Történelemtudósok és az Írás népeinek tagjai szerint Konstantin király összegyűjtött, magához hívatott 2270 vallástudóst, akik rögtön össze is különböztek Jézust illetően, mivel mindenki (csoport) mást és mást állított. De mivel a király egy vélemény elfogadására szerette volna őket késztetni, így a nagy többség eltávozott, s a végén „csak” 308-an maradtak, akik egységbe olvadtak. A király mint filozófus e csoport mellé állt és kiűzte azokat, akik ellenálltak. Ezek az emberek a későbbiekben őt szolgálták, s a szája íze szerint hozták az új törvényeket és vallási téziseket. A hatalmában megerősített király, hogy háláját kifejezze, templomok sokaságát építtette nekik, szám szerint 12000-et, Sámba, Dzsezirában (arab területeket magába foglaló földrész) és a római birodalom területén.

Allah erősen megfenyegeti azokat, akik meghazudtolják a nyilvánvaló jeleket, és azt állítják, hogy Neki fia van. Ezek büntetését eltolja a Feltámadás Napjáig.

(2./116. A keresztények azt mondják: „Allah fiat nemzett.” Magasztaltassék! Nem! Az Övé minden, ami az egekben és a földön van. Minden teremtmény neki engedelmeskedik – szól a megdönthetetlen bizonyíték.)

Al-Bukháríjj Prófétai beszédében leírja:

– Senki sem türelmesebb Allahnál, amikor bántják azzal, hogy fia van! Ő ennek ellenére meggyógyítja a vétkeseket és adakozik részükre.

Ugyancsak Al-Bukháríjj, Mohammed prófétát idézve:

– Aki tanúsítja, hogy nincs más Isten, csak társ nélküli Allah, és Mohammed az Ő rabszolgája és prófétája Jézussal együtt, hisz a Mennyországban, a Tűzben, azt Ő beengedi a Paradicsomba.

Milyen jól fognak hallani és látni azon a napon, amikor majd hozzánk jönnek! Ám a kegyetlenek ma nyilvánvaló tévelygésben vannak.
És figyelmeztesd őket a sóhajtozás napjára, amikor a dolog immár eldönttetett. Ám nem törődnek ők, és nem hisznek abban.

– Miután belépett a Mennyország népe a Paradicsomba és a Tűz népe a Pokolba, előjött a halál egy szép kos képében, s megállt a két tábor közepén. Ekkor egy hang szólt a Mennyország népéhez:

– Ismeritek-e őt? – Azok, kissé tanakodva, de rávágják:

– Igen! Ő a halál. – Majd a Pokol népétől is megkérdezik:

– „Ti is” ismeritek? – Azok igennel válaszolnak.

Ekkor megparancsolják, hogy vágják le a kost, majd a hang szól újra mindkettőjükhöz:

– Mennyország népe (eljött az) örök élet halál nélkül.

– Pokol népe, örök élet (mivel levágatott a halál) halál nélkül. – Ekkor Mohammed próféta a többiek felé recitálta a 39-es áját, majd kezével (rá) mutatva:

– Az e világ népe elfoglalt az e világ dolgaival, és nem törődik annak rtelmével.

Ibn Abí Hátim mondja hasonlóan az előzőhöz:

– Amikor megjött a kos, megszólalt egy hang:

– Mennyország népe! Ez a halál, amely az e világban megölte az embereket! – Ekkor aki ezeket a szavakat hallotta, olyan megkönnyebbült sóhajt hallatott, amely felért a legmagasabb fokig.

– Ez az örök élet számotokra (amely) örökké (fog tartani)! – A boldogság oly magas fokra hágott, hogy ha abban a pillanatban létezett volna halál, akkor mindannyian életüket veszítették volna.

– Tűz népe! – szólt ismét a hang. – Számotokra ez az örök élet! – Azok meghallva felsóhajtottak ijedségükben s zavarodottságukban. Ha ekkor számukra létezett volna halál, mindannyian belehaltak volna.

Ibn Ábbász a sóhajtás hangjára azt mondja:

– Ez egy név a Feltámadás nevei közül.

Mi örököljük a földet, s azt, ami rajta van. És hozzánk lesz majd az ő visszatérésük.

Allah megemlíti Mohammed prófétának, hogy Ő Allah és a Birtokló. Teremtményei és azok dolgok, amit elkészítenek, majdan mind elpusztulnak. Tehát ne állítson senki közülük olyat, hogy cselekedetei, örökkön örökké fönt maradnak, mert az ilyen dolgok teremtésére csak Ő képes.

Ibn Abí Hátim egy rövid kis történetben elmondja:

– Omár ibn Abdul Azíz levelet írt al-Kúfa vezetőinek, amelyben figyelmezteti őket:

– Allah amikor megteremtette teremtményeit, a halált sorsként választotta nékik. Megemlítette Könyvében, amit leküld, s azt tanúsíttatja angyalaival, Ő fogja örökölni, és Hozzá fog (majdan) minden visszatérni.

És emlékezz meg az írásban Ábrahámról! Ő igaz ember volt és próféta.

Mesélj népednek, azoknak, akik a szobrokhoz imádkoznak.

Azoknak, akik Ábrahám utódjainak nevezik magukat, azoknak, akik azt állítják, hogy az ő vallását követik. Említsd, hogy ő igazi próféta volt.

Emlékezz arra, amikor azt mondta atyjának: „Apám! Miért szolgálsz te olyasvalamit, ami nem hall és nem lát, és nincs hasznodra semmiben? – Említsd (népednek) Mohammed, hogy prófétaként hogyan próbálta megóvni őket a szobrok és bálványok imádatától.
Apám! Olyan tudást kaptam én, amit te nem kaptál. Kövess hát engem, és én egyenes útra vezetlek!

– annak ellenére, hogy te azt mondod:

– Én belőled vagyok, és fiatalabb tőled.

– De én – mondja Ábrahám – tudást kaptam Uramtól, olyat, amilyet te nem. – Vagyis, nem jutott el hozzád.

– Kövess, és én megmutatom azt, amely megmenekít téged!

Apám! Ne szolgáld a sátánt! A sátán föllázadt az Irgalmas ellen.

Ne engedelmeskedj azzal, hogy imádkozol szobraidhoz, mert ő az, aki erre fölszólítja az embereket! A sátán az Irgalmas ellen tevékenykedik (kérlek), ne kövesd őt, nehogy ugyanarra a sorsra juss!

Apám! Félek, hogy büntetés ér téged az Irgalmastól, és a sátán cimborája leszel."

Nem lesz gyámolítód és segítőd, kivéve a sátán. De sem neki, sem pedig másoknak nem lesz hatalmuk az Irgalmas kínzásai ellen.

„Hát megveted az én isteneimet, Ábrahám?" - mondta az atyja. „Ha nem hagyod abba, bizony megkövezlek téged! Távozz tőlem hosszú időre!"

– szólt az atyai válasz, hozzátéve:

– Ha nem akarsz imádkozni hozzá, akkor ne káromold őket, és ne is mondj rosszakat rájuk.

Asz-Szuddíjj az időpontot illetően azt mondja:

– A hosszú időre való hivatkozás az örökkévalót jelenti.

Ikrima egy évet határoz meg.

Ábrahám azt mondta: „Békesség veled! Bocsánatot kérek számodra az Uramtól. Ő kegyes irántam.

Ábrahám ezzel rámutat arra, hogyan reagálnak, milyenek is a hívők tulajdonságai abban az esetben, amikor a tudatlanok rosszat kívánva nékik nem törnek pálcát felettük, nem vesznek részt, utánozva őket a gyalázkodásaikban, hanem:

– Békesség veletek – szavakkal felül tudnak kerekedni azon, hogy rosszat kívánjanak nékik, megbántva őket. A béke azt jelenti:

– Énfelőlem semmi baj nem fog érni téged. – Ez az apához való jog, a tilalom elve.

Qatáda azt mondja:

– Ő kegyes, mivel Allah elfogadja az ő fohászát.

Asz-Szuddíjj szerint Ábrahám hosszú időn keresztül kért megbocsátást apja részére, még akkor is, amikor már elvonult Sám földjére, megépítve a szent mecsetet. Sőt, miután megszülettek Izmael és Izsák nevű fiai, ugyanazt tette.

A muszlimok a hitük megismerése után követték az ő példáját, fohászkodtak, s kértek megbocsátást Uruktól, szüleik, rokonaik és ismerőseik számára. – Asz-Szuddíjj egy áját hoz bizonyítékként:

– Ábrahám és akik vele voltak, volt egy jó tulajdonságuk, amely tanúság nektek, amikor a népüknek azt mondták:

„Mi ártatlanok vagyunk abban, hogy ti Allahon kívül máshoz imádkoztok!” – addig, amíg azt nem mondta az apjának:

„Én megbocsátást fogok kérni számodra (neked) Uramtól.”

Nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy Ábrahám bocsánatkérése ígéretként hangzott el apja számára, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy ő Allah ellensge, kénytelen volt ártatlanságát hangsúlyozni és elkülönülni tetteitől.

És távol tartom magam tőletek és attól, akihez Allah helyett fohászkodtok, és egyedül az én Uramhoz fohászkodom. Az Uramhoz való fohászkodásomban talán nem leszek szerencsétlen."

2./123. Féljetek attól a naptól, amikor egy lélek sem tehet semmit egy másik helyett, nem fogadnak el senkitől váltságdíjat, amikor senkinek nem használ a közbenjárás, s amikor senki meg nem segíttetik. – Sőt még a próbatétele s Allah ígérete – „Imámmá teszlek téged az emberek számára.” – után is kijelenti, nehogy elfelejtse:

„A megállapodásom nem vonatkozik az istentelenekre.”

Miután távol tartotta magát tőlük, és attól, amit Allah helyett szolgáltak, ajándékoztuk néki Izsákot és Jákobot, és mindegyiküket prófétává tettük.

Vagyis Izsák nevű fiától unokáját, Jákobot. A Tehén nevű Szúrában Jákob halálakor meg is kérdezi fiaitól:

– „Mit fogtok imádni, ha már én nem leszek?” – A válasz egyértelműen hangzott:

„A te istenedet és atyáid: Ábrahám, Ismáel és Izsák istenét, mint egy Istent, és Néki vetjük alá magunkat.”

(Jákob nem kapott prófétaságot, amíg Ábrahám élt.)

Al-Bukháríjj Prófétai beszédében lejegyzi, amikor egy alkalommal megkérdezték Mohammed prófétát:

– Ki volt az emberek legjobbja?

– Te, Allah prófétája! – válaszolta. – Akinek Jákob az apja, akinek Izsák az apja, akinek Ábrahám az apja, s mindannyian Allah prófétái.

És ajándékoztunk nekik a kegyelmünkből. És juttattunk nékik igaz és magasztos dicséretet ? (liszene szidqin 'elijjen).

Ibn Dzserír azt mondja: Az összes vallás s nép által dicsérve őket.

És emlékezz meg az Írásban Mózesről! Kiválasztott volt és küldött és próféta.  
Szólítottuk őt a Sínai hegy jobb oldaláról és bizalmas beszélgetésre közel engedtük őt.

Allahhal való találkozását többen többféleképpen tárják elénk. Íme:

Mózes, amikor elindult a tűzért, látta lángjait, s hallotta annak zajait, s közben furcsállta, hogyan lehetséges az, hogy ott volt a völgy az „at-Tur” jobb oldalán. Allah ekkor szólította meg, kérve, jöjjön közelebb Hozzá.

Ibn Dzserír szerint:

– Olyan közel került hozzá, hogy hallotta a toll sercegését, amint írják a Tórát.

Asz-Szuddíjj ellenben azt mondja:

– Fölvitték az égbe, s ott beszélt hozzá Allah.

Ámru ibn Muádz kissé másképpen mondja:

– Amikor Allah közelebb szólította, az a Sínai-hegynél s nem máshol történt.

– Mózes! – szólt Allah. – Teremtek neked egy hálás szívet, fohászkodó nyelvet, egy feleséget, aki segít néked a fohászkodásban, és nem veszek el ezekből a jóságaimból tőled semmit. Mert ha valakitől megvonnék ezekből, akkor nem adnék néki semmit.

És ajándékoztuk néki a mi kegyelmünkből fivérét, Áront, próféta gyanánt.

Vagyis elfogadta Mózes kérését, amelyet testvére érdekében kért, majd a megbocsátása után prófétává tette azt. Egy ája nagyon szépen föltárja számunkra, amint Urához fohászkodik, küldetése érdekében:

(És) a testvérem beszédesebb nálam, küldd velem, hogy igazolhassa igazmondásomat, mert attól félek, hogy meghazudtolnak! – Máshol már megerősítve őket:

25./35. Adtuk hajdan Mózesnek az Írást és mellé rendeltük segítőnek Áront, az ő fivérét.

25./36. És mondtuk: „Menjetek el ahhoz a néphez, amely hazugságnak nyilvánította jeleinket! És mind egy szálig megsemmisítjük őket.” Az elődök azt mondják, hogy az e világban elhangzott legnagyobb kérés az volt, amikor Mózes Áron számára ezt megtette.

Ibn Ábbász még hozzáfűzi: Áron öregebb volt Mózesnél.

És emlékezz meg az Írásban Ismáelről! Az ígéretét mindig megtartotta és küldött volt és próféta.

A következő történetek méltóan bizonyítják, milyennek is kell lennie egy igazi muszlimnak:

Ibn Dzserír Prófétai beszédében megemlíti:

– Ura iránti engedelmességéből minden ígéretét betartotta.

Szehel ibn Uqail Prófétai beszédében elmondja:

– Izmael próféta találkozót beszélt meg egy bizonyos férfival, ám odaérve sajnálattal vette tudomásul, hogy társa nem jött el, valószínűleg elfeledkezett róla. Nem mozdulva várt egy napot, de semmi. Az majd csak a második napon érkezett, megkérdezve:

– Itt vártál rám (egész idő alatt) végig?

– Igen! Végig.

– Elfeledkeztem róla – vallotta be.

– Nem akartam elhagyni a helyem, amíg meg nem érkezel. – mondta Izmael.

Abú Bakr Mohammed ibn Dzsáfár al-Kharáti (a Makárim al-Akhláq = jó modor és a jó neveltség előnyei c. könyvében) leírja:

– Abdullah ibn Abí al-Hamszá elmondta, hogy kereskedett Allah prófétájával (Mohameddel) még azelőtt, hogy prófétává vált volna.

– Maradt nmi tartozásom a küldött felé, amit szerettem volna még azon a napon elintézni – mondja –, de elfeledkeztem róla, s majd két nap múlva jutott csak eszembe. Amikor a harmadik napon összetalálkoztunk, szóvá is tette:

– Fiú! Nagyon neheztelek rád, mert három napja csak reád várok.

Igazat mondani az ígéret tekintetében a jó tulajdonságok közé tartozik. Ezt megszegni pedig hatalmas bűn – mondják tudósaink, közben egy ájára hivatkoznak:

Ti hívők! Miért mondtok olyat, amit nem tesztek meg? Egy hatalmas dolog az Allahnál, amit nem váltotok be.

Izmael és Allah prófétája minden esetben betartotta ígéretét – hagyatékozza ránk Abú al-Ász Ar-Rabiá, Zeynab lányának férje, amikor azt mondta:

– Beszélt nekem és igazat mondott. Ígért nekem, s betartotta. Miután meghalt Allah prófétája, Abú Bakr (akinek a neve mellé még hozzátették: Asz-Sziddiq = az elhinni szóból származik, mivel ő volt az első, aki hitt Mohammed elhivatottságában) kihirdette:

– Akinek Allah küldötte ígért vagy tartozott valamivel, az jöjjön hozzám, hogy visszaadhassam vagy kiegyenlítsem számláját!

Hallva Dzsábir ibn Abdullah odament és így szólt:

– Allah prófétája azt mondta nekem, amikor Bahreinból megérkezik a pénze, én ezt és azt kapok tőle. – Közben mindkét tenyerét összezárva mutatta annak nagyságát. Miután megérkezett, Abú Bakr hívatta Dzsábirt, és megparancsolta neki:

– Nyúlj, markolj a pénzbe mindkét kezeddel! – Amikor az kivette onnan, 50 darab lehetett benne, a kalifa ezt még megtoldotta ötvennel.

Amikor elhangzik, hogy: „Küldött volt és próféta.” Allah magasabb szintre emelte, mint testvérét, Izsákot, mert ő „csak” próféta volt.

Imám Muszlim Prófétai beszédében Mohammed prófétára utalva leírja:

– Allah kiválasztotta gyermekei közül Iszmáelt.

Megparancsolta a háza népének, hogy tartsák meg az imádságot és adják meg a zakátot. És kedves volt az ő Uránál.

Abú Hurayra a prófétára utalva:

– Irgalmas Allah azokhoz a férfiakhoz, akik az éjszaka egy részét imádkozásra szánják és (ennek érdekében) felébresztik feleségeiket. Ha azok nem akarnák (teljesíteni), fröcsköljenek az arcukra vizet. És irgalmazzon Allah annak a nőnek, aki az éjszaka egy részét imádkozással tölti, s ha a férje nem akarja, elvégzi vele, tegye ugyanazt.

An-Naszáíjj Allah prófétájától örökítve leírja:

– Ha egy férfi az éjszaka egy részében fölkelti feleségét, s ketten két rakátot elvégeznek, megemlíttetik a Könyvükben, hogy ők azok közül valók, akik fohászaikban megemlékeznek Allahról.

És emlékezz meg az írásban Idrísről! Ő igaz ember volt és próféta.

Talán Énokhkal azonosítható, s a Korán még egy helyen, a 21./56 ájában is említést tesz róla: És Iszmáelt, Idríszt és Dzúl-Kiflet! Mindannyian állhatatosak az állhatatosak között. (Wa Iszmáíla wa Idrísza wa Dza-alkifli kullún min asszábirína.)

Al-Bukháríjj Prófétai beszédében leírja:

– Iszra éjjelén Iszmáellel Allah prófétája a negyedik égben találkozott.

Ibn Dzserír furcsa Prófétai beszédként azt mondja:

– Ibn Ábbász megkérdezte egy alkalommal Qábot (ő egy zsidó volt):

– Mit mondott Allah prófétája Idríszről?

– Allah mindennapi cselekedetét és annak mértékét elmondta Idrísznek. Elmondta, ha ő ezeket részleteiben megteszi, akkor Allah fölviszi magával az égbe. De mivel Idrísz azt szerette volna, hogy minél több jó cselekedete legyen, a hozzá érkező angyalnak azt mondta:

– Allah sugallta nékem, hogy szóljak a halál angyalának, ne vegye el gyorsan az életemet, hadd tudjak minél több (jó) dolgot elvégezni.

Ekkor szárnyaira fölvéve az angyal, Idríszt fölvitte a hetedik égig, ahol találkozott a lefelé tartó halál angyalával, kinek átadta az üzenetet. De az csodálkozva megkérdezte:

– Hol van Idrísz?

– Itt a hátamon – válaszolta.

– Azt mondták nekem – szólt a halál angyala –, vegyem el Idrísz lelkét a negyedik égben, de én megkérdeztem:

– Hogyan vehetném el, amikor ő a földön tartózkodik? – Majd rájött, ez az a hely, s abban a pillanatban teljesítette.

És magas helyre emeltük őt.

Ibn Ábbász szakmáját tekintve azt mondja:

– Idrísz szabó volt, és minden egyes tűszúrásnál dicsőítette Urát.

(Érdekes, hogy ő a hatodik eget említi elhalálozási helyeként.)

Mudzsáhid az ája magyarázataként:

– Fölvitték Idríszt és ahogyan Jézus, ő sem halt meg.

Al-Haszan magát a helyet a Mennyországgal azonosítja.

Ők azok, akik iránt Allah kegyet gyakorolt: próféták Ádám leszármazottai közül, és azok közül, akiket Noéval együtt vettünk a bárkába és Ábrahám és Ismáel leszármazottai közül, és mindazok közül, akiket az igaz útra vezettünk és kiválasztottunk. Ha az Irgalmas versei; jelei hirdettetnek nékik, sírva levetik magukat a földre borulva.

Nemcsak azokról a prófétákról szól az ája, amelyeket itt fölsorol, hanem Ádám összes utódjáról.

(A következő áják részletesen fölsorolják azokat a prófétákat, akik iránt Allah kegyet gyakorolt:

Ez, amit bizonyítékként adtunk Ábrahámnak a népe felé. (És már korábban megadtuk az útmutatást Ábrahámnak, mert ismertük őt.) Fokokra emeltük, akit akartunk, mert a te Urad Bölcs és mindent Tudó. És adtuk néki Izsákot és Jákobot, mindegyiket helyes útra vezéreltük. (Jákob név héber nyelven fondorlatost, csalafintát jelent. Ugyanis születésekor hátulról testvére, Ézsau sarkát fogta.)

Nagyon érdekes, hogy azon a bizonyos éjszakai birkózásakor, amikor Jákob megáldatását kérte: És monda: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. Izraelita tudósok azt állítják:

1. Egy emberrel.

2. Egy angyallal.

3. Ézsau szellemével.

4. Önmagával viaskodott.

(21./72. És ajándékoztuk néki Izsákot és Jákobot ráadásképpen. És mindannyijukat igazakká tettük.) –, és szintén Noét őelőttük. És az ő utódjaiból: Dávidot, Salamont, Jóbot, Józsefet, Mózest és Áront. És mi így jutalmazzuk a jótevőket.

És Zakariás, János, Jézus, Iliász (Illés), mindegyik jótevő volt.

És Iszmáel, al-Jászá, Jónás és Lót, mindegyiket (jobban) előtérbe helyeztük, mint a többi prófétát. Az apjaiktól, utódjaikból, és testvéreikből kiválasztottuk őket és helyes útra vezéreltük. – További áják megjegyzik:

– Ők azok, akiket Allah a helyes Útra vezérelt. Az ő helyes útjaikat kövesd! (Részletesen a Próféták c. Szúrában.)

Vannak, akiknek a történetét elmeséltük neked, s vannak olyanok, amelyeket nem meséltünk el (neked) – hívja föl Mohammed figyelmét.

Ha az Irgalmas versei/jelei hirdettetnek nékik…-re, a tudósok egyetértenek abban, hogy ennél az ájánál le kell borulni, követve a próféta példáját. (A lap szélén elhelyezett „Szadzsda” piktogram külön fölhívja a figyelmünket.)

Szufyán at-Thauri, Abú Mámártól hallva, lejegyzett egy történetet, miszerint:

– Omár ibn al-Khattáb recitálta a Mária Szúrát, s miután ennél a résznél leborult s fölállt, Abú Mámár megkérdezte tőle:

– Ez volt a leborulás, de hol maradt a sírás?

És olyan ivadék követte őket, amely elhanyagolta az imádkozást és a szenvedélyeit követte. Ők a tévelygés állapotát fogják megtapasztalni ? (feszeufe jelqawne ghejjen), -

Jöttek utánuk századok, amelyekben az emberek elmulasztották (elhagyták) az imádkozást. Ha pedig valaki elhagyja az imát, a vallás oszlopát, akkor a többi feladatát is mellőzni fogja. Ha pedig mellőzi, az e világi élet élvezetei felé fog fordulni, amely képletes biztonságérzetet nyújt számára. Pedig ha tudná, hogy a Feltámadás Napján bukásra lesz ítélve, akkor…

Vitatkoztak a vallástudósok azon, hogy kik azok, akik elhagyták az imát. (Kötelességként elrendelt napi öt imádkozást.)

Asz-Szuddíjj és Ibn Dzserír azt mondta:

– Akik teljesen elhagyták.

Imám Ahmed Prófétai beszédében, és As-Sáfiíjj, pogánynak tartották azokat, akik elhagyták az imádkozást.

– A rabszolga és a társítás közötti választóvonal az ima elhagyása – mondták.

Van olyan Prófétai beszéd, amely kimondja:

– A szerződés, amely köztünk és közöttük van, az az ima.

Al-Qászim ibn Mukhaimira azt mondja:

– Ők azok, akik az (csak) imádkozás idejét nem tartották be. Mert ha elhagyták volna, akkor pogánnyá válnának.

Ibn Maszoúdnak azt mondták:

– Allah a Koránban sokat említi az imát.

1. Akik elfeledkeznek az imájukról…

2. Akik mindig betartják az imájukat..

3. Imádkozzál hát Uradhoz és áldozz!

4. Jaj az imádkozóknak, akik hanyaguk imájukban, s azt szeretnék, hogy az emberek szeme rajtuk legyen…

5. Nem kaptak pedig más parancsot, csak azt, hogy hanifok gyanánt őszinte hittel szolgálják Allahot, végezzék el az imádságot és adják meg a zakátot.

6. Mit gondolsz arról, aki megtiltja egy rabszolgának, hogy imádkozzon?

(De sorolhatnánk az áják tanúságait napestig.) – Mi azt látjuk, hogy az ája az ima elhagyásáról beszél. – Erre ő tömören:

– Az elhagyás a pogányságot jelenti.

Maszrúq szerint:

– Aki betartja idejében az öt imát, az nem lesz az elfelejtettek (szó szerint: „A feledékenyek között.”) között az Ítélet napján.

Mudzsáhid azt mondja:

– Azok, akik ezekben a népcsoportban tartózkodtak, velük azonosultak, úgy éltek, mint az állatok, nem féltek Istentől az égben, s nem szégyenkeztek az emberek előtt a földön.

Abú Szaid al-Khudri Allah prófétájától hallva azt mondja:

– Lesznek utódok, úgy 66 év múlva, akik elhalasztják az imát, és az élvezeteket követik. Ők a bukást fogják megtapasztalni a Feltámadás Napján. Majd utánuk más utódok jönnek, akik recitálják a Koránt, s akik recitálják, azok háromféleképpen teszik. Ezek:

1. A hívők.

2. A képmutatók.

3. És a bűnt elkövetők.

Gyorsan meg is kérdezték al-Walídtól:

– Kik azok a három csoportba tartozók?

1. A hívők, a hívők!

2. A képmutató, aki nem hisz benne és pogányságot mutat iránta.

3. És a bűn elkövetői, akik esznek vele „jákul bihi”, belőle. (Aki azért olvassa, mert érdeke származik belőle.)

Mohammed ibn Qáb al-Quradi azt mondja:

– Ők a nyugat népe, akiknek vannak birtokaik. Ők a legrosszabb nép (csoport), akik birtokolnak.

Káb al-Ahbár azt mondja:

– Allahra esküszöm, én találtam ismertetést Allah Könyvében a képmutatók tulajdonságairól! – Majd sorolni kezdte:

– Kávét isznak, az imáikat elhagyják, átaludják imaidejüket, elpazarolják a nappalokat, és nem tartják be a pénteki imákat. – Majd recitálni kezdte az áját.

Al-Haszan al-Baszríjj szerint:

– Elhagyják a mecseteket, és a házaikban tartózkodnak. (Szórakoznak.)

Abú al-Ashab al-Atáridi történetet is fűz hozzá:

Dávidnak sugallatot küldött Allah:

– Dávid! Figyelmeztesd, óvd barátaidat a szenvedélyektől, mert a szenvedélyek az e világi szenvedélyhez kötik a szívek eszét, elválasztva Tőlem. És a legkevesebb dolog, amit a rabszolgámmal teszek, az, hogy amikor valamelyik szenvedélyét választja, elvonom őt az irántam lévő engedelmességtől.

Imám Ahmed a prófétára hivatkozva Prófétai beszédében lejegyzi:

– Két dologtól féltem a népemet:

1. Szenvedélyeiket követve elhagyják az imádkozást.

2. A Koránt a képmutatók megtanulják, s ezzel a tudással fognak vitatkozni a hívőkkel.

Abdullah ibn Maszoúd, a tévelygés állapotára azt mondja:

– A tévelygés bukását megtapasztalják a Feltámadás Napján a Pokolban, amely egy mély völgyben, rossz ízzel található.

Al-Ámas gennyel és vérrel azonosítja.

Luqmán ibn Ámir al-Khuzái elment Abú Umáma al-Báhilihez, és arra kérte:

– Mondj nekem egy Prófétai beszédet, amelyet a prófétától hallottál!

A kérdezett először ételt rendelt, majd így beszélt:

– Allah prófétája azt mondta, ha egy követ, 10 áwaq súlyút a Pokol közepébe dobnának, nem érné el az alját ötven ősz előtt, s csak ezután érné el a tévelygés, bukás helyét. (1 egység kb. 250 g, tehát 2,5 kg-ról beszél.)

– Mi az a bukás helye? – kérdezett vissza Luqmán.

– Két kút a Pokol alján, amelyben a Tűz népének a rozsdáját, „szadid” elégett váladékát tárolja. Ezek azok, akiket Allah az ájában említ. (Ez egy furcsa Prófétai beszéd.)

kivéve, akik megbánással fordulnak Urukhoz és hisznek, és jótetteket cselekszenek. Ők majd a Paradicsomba lépnek be és megméretésük során nem szenvednek el semmiféle jogtalanságot.

Aki az ima elhagyása után a szenvedélyeitől visszatér – mondják tudósaink –, attól Allah elfogadja, megszépíti végzetét, és örökíti helyét a Mennyországban. (Örökbe kapja a Paradicsomot.) Mert a visszatérés letörli azt, ami előtte volt. Ez a jutalmazás jutalma. – Al-Furqán (a különbségtevő) Szúra ájáit hozzák föl bizonyítékul:

25./68. És akik nem fohászkodnak más Istenhez Allahon kívül és nem ölnek meg – csak jogosan – emberi életet, amit Allah tilalmasnak nyilvánított, és nem paráználkodnak. És aki nem így cselekszik, annak lakolnia kell.

25./69. – a Feltámadás Napján kétszeres legyen az ő büntetése és maradjon abban megalázottan örökké! –

25./70. kivéve azokat, akik megbánást tanúsítanak, hisznek, és jótetteket cselekszenek. Allah az ő rossz cselekedeteiket jótettekre cseréli. Allah Megbocsátó és Könyörületes.

Éden kertjeibe lépnek be, amelyeket az Irgalmas megígért a szolgáinak, anélkül, hogy megmutatta volna nekik (Bil-Gheib). Amit Ő megígér, az beteljesedik.
Nem hallanak ott üres fecsegést, csak a „Békesség" üdvözletét. És el lesznek látva reggel és este.

Ezekben a Mennyországokban nincs helye csúnya beszédnek, züllöttség, értelmetlen szó (párbaj) nem hangzik el.

Al-Bukháríjj Prófétai beszédében lejegyzi:

– A mennyország népei nem köpködnek, szívják orruk váladékát. Tányérjaik, fésűik, aranyból és ezüstből lesznek, izzadságuk pedig miszk illatú. Két feleségük lesz, melyek szépségeit még senki nem tapasztalhatta meg.

Nem lesz különbség közöttük, szívükben nincs harag, s egy emberként dobban.

Ibn Dzserír azt mondja:

– A Mennyországban nem lesz éjszaka, ezek csupán fények. Ott azzal tudják megkülönböztetni egyiket a másiktól, hogy éjszaka bezárják az ajtókat, és leeresztik a választófüggönyt.

Qatáda szerint:

– Jó életvitelű arabok azok, akik ebédeltek és vacsoráztak, és ezért említi a Korán:

„És el lesznek látva reggel és este.”

Ez a Paradicsom, amelyet örökül adunk azoknak a szolgáinknak, akik óvakodók voltak.
Mi angyalok csupán a te Urad parancsára jövünk le az égből. Övé az, ami előttünk, ami mögöttünk, és ami a kettő között van. És soha nem volt feledékeny a te Urad,

Több Prófétai beszéd foglalkozik az ája leérkezésével, ismerjünk meg néhányat közülük.

Imám Ahmed Prófétai beszédében lejegyzi:

– Allah prófétája megkérdezte Gábrielt:

– Miért nem látogatsz többször, mint teszed? – Erre jött le az ája sugallatként.

Mudzsáhid és Qatáda szerint:

– 12 éjszakán keresztül (vagy kevesebb) nem jött le Gábriel Mohammedhez, s miután megérkezett, a próféta (kissé neheztelően) így szólt hozzá:

– Elkéstél! Eddig a társítók véltek, amit véltek. (Azt gondoltak és mondtak, amit akartak.)

Ibn Abí Hátimtól ismeretes egy furcsa és egy erős Prófétai beszéd. Én először a furcsával kezdeném. Íme:

Negyven napig nem érkezett le Gábriel Allah prófétájához.

– Nem jöttél, és én hiányoltalak – szólt dorgálóan a küldött.

– Én jobban hiányoltalak vlaszolta Gábriel –, de én parancsra cselekszem!

Allah ekkor sugallta Gábrielnek az áját.

Ugyancsak Abí Hátimtól (de ez már erős):

– Késett Gábriel, s miután leérkezett a küldötthöz, megkérdezte:

– Miért késtél, Gábriel?

– Azért nem jövök hozzátok, mert ti nem vágjátok le a körmeiteket, a bajuszaitokat, és nem tisztítjátok a fogaitokat. – Majd recitálta az áját.

Amikor azt mondja: „Övé az, ami előttük van… az előttük az e világ dolgaira, mögöttük a túlvilágéra, s ami a kettő között van, az a fúvás, Iszráfil fúvása, amely a Feltámadásra és elbírálásra hív föl.

Asz-Szuddíjj másképpen határozza meg a mondanivalóját:

– Ami mögöttünk van, az, ami elmúlt az e világból. A kezünk között, ami lesz a túlvilág dolgaiból. S a kettő közötti pedig az e világ és a túlvilág közötti.

aki Ura az egeknek és a földnek, és annak, ami a kettő között van. Szolgáld hát Őt és légy állhatatos az Ő szolgálatában. Ismersz-e olyasvalakit, aki egynevű lenne vele?

Ibn Ábbász azt mondja:

– Senkinek nem adható és nem illeti az Irgalmas név, csak Őt (neki).

Mudzsáhid idézetként föleleveníti az al-Ihlász 113. Szúrát:

Allahu ehed.

Allahu asz-szamad.

Lem jelid walem júled.

Walem jekun lehu kufuwánn ehed.

És azt mondja az ember: "Ha meghalok, vajon valóban elevenen lesz kikelésem a sírból?"

Elképedve mondja Allah, hogyan csodálkozhat az ember, miért nem hiszi el, hogy a halála után föl lesz támasztva. S mindezeket a bizonyítékokat egy verssel támasztja alá, amikor prófétájának sugallja:

(A földrengés – Az-Zalzalati.)

Amikor megrendülve megremeg a föld,

S kiveti a föld a terhét,

És azon a napon azt mondja az ember: „Mi történt vele?”

Azon a napon elmondja híreit,

Mivel a te Urad sugallatot ád neki.

Azon a napon az emberek külön-külön jönnek elő, hogy lássák tetteiket

99./3. Wa qála alinszánu: Má lahá?

júmaidzinn tuhaddithu akhbárahá

biannarabbaka auhá lahá.

Jaumaiddzin jaszduru an-nászu astátán….

Vajon nem emlékezik az ember, hogy megteremtettük őt korábban, amikor nem volt semmi sem?

Al-Bukháríjjnak van egy Prófétai beszéde:

– Allah azt mondja: „Meghazudtolt engem Ádám fia, pedig nem volt rá oka. Megbántott engem Ádám fia, pedig nem volt a bántásának sem oka. – Majd a magyarázatba kezdett:

– Hazudtolt, amikor azt mondja:

– Nem fogom tudni újrateremteni, ahogyan először létrehoztam, s nekem fiam van. Pedig Én vagyok az Egyedülvaló, az Örökkévaló…

Az Uradra! Bizony, összegyűjtjük őket és a sátánokkal. Aztán térdükön állva vezetjük őket elő a gyehenna köré.

Továbbra is esküszik Allah magára, hogy mindannyiukat az ördögeikkel együtt, akikhez imádkoztak, össze fogja gyűjteni.

Ibn Ábbász még hozzáfűzi:

– Látni fogod a Pokol népét a tűz körül állni.

Aztán minden pártos gyülekezetből különválasztjuk azokat, akik a legmakacsabbak voltak az Irgalmassal szembeni ellenszegülésben.

Ibn Maszoúd: Bűneikben hatalmasakat. – Qatáda pedig:

– Minden vallási népcsoportból a leggonoszabb vezetőkről s azok különválasztásáról beszél.

Maszoúd másik magyarázata szerint:

– Különválasztja az elsőt a másodiktól, addig, amíg mindannyian föl nem sorakoznak, majd büntetését a legnagyobb bűn elkövetőivel kezdi.

(Erre utal egy ája, amikor azt mondja: amíg mindannyian föl nem sorakoztak, s a hátul lévők azt nem mondják az előttük lévőkről: „Urunk! Ők azok, akik tévelygésbe vittek bennünket, adj nékik dupla kínzást a Pokolból [kínjaiból]?)

Azután bizony mi leszünk a legjobb ismerői azoknak, akik a leginkább megérdemlik, hogy abban süljenek.  
És nincs senki közöttetek, aki ne menne le oda. Eldöntött elrendelése ez a te Uradnak.

Imám Ahmed azt mondja:

– Vitatkozni kezdtek, s közülük egyesek azt mondták:

– A hívők nem lépnek be a Pokolba. – Mások:

– Mind belépnek, de Allah megmenekíti azokat, akik féltek Tőle.

Abú Szumaja találkozott Dzsáber ibn Abdullahhal, és azt mondta neki:

– Mi ezen és ezen vitatkoztunk. – Majd fölvázolta a vita tárgyát.

– Mindannyian belépnek! – mondta Dzsáber, és őt Szulejmán ibn Murra is megerősítette. Majd ujjait a füléhez emelve így szólt:

– Hallgassatok! Én hallottam Allah prófétáját, amikor azt mondta:

– Minden jó és gonosz ember bejut a Pokolba! A hívő számára ott hideg lesz, ahogyan Ábrahám számára a tűz volt. Sőt a tűznek hangja lesz a muszlimok hidege miatt. Utána megmenekíti Allah azokat, akik féltek, s nem maradnak (abban) ott mások, csak a bűnösök.

Al-Haszan ibn Árafa azt mondja:

– Miután a Menny népe belépett a Paradicsomba, azt mondták:

– Nem megígértük-e a mi Urunknak, hogy nem lépünk be a tűzbe? – Allah azt mondta:

– Beléptetek! Csak akkor már nem volt tüze. (Hamu volt „Khámida”, mondja az arab.)

Abdullah ibn Rawáha egy alkalommal fejét a felesége ölébe hajtva sírni kezdett, aki megkérdezte tőle:

– Miért sírsz?

– Allahnak arra a mondására emlékeztem, amikor azt mondja:

– Nincs közületek senki, aki ne menne le oda! – És én nem tudom, hogy azok között leszek-e, akik megmenekülnek. (Egy történet szerint Abdullah akkor már beteg volt.)

Előzőhöz hasonlóan Ibn Dzserír Abú Majszerát idézi, amikor az az ágynak dőlve így sóhajtozott:

– Bárcsak anyám ne szült volna meg. – Majd sírni kezdett. Meg is kérdezték tőle:

– Miért sírsz?

– Azt mondták nekem – kezdte válaszát –, hogy mindannyian belépünk oda, de azt nem, hogy ki is jövünk (onnan).

Ibn Maszoúd mindenkinek a cselekedetei szerinti kijövetelt említi.

Abdullah ibn Maszoúd – máshol:

– Az emberek, mindannyian a sziráton (Úton) mennek a Pokolba, s onnan a cselekedeteik alapján jönnek (ki) vagy zuhannak bele. Vannak közöttük, akik úgy mennek át rajta, mint a villám. Vannak olyanok, akár a szél. S akadnak olyanok is, akár a madarak, a legjobb lovak, (legjobb) tevék vagy ahogyan az emberek. A legutolsó férfi pedig, aki átmegy rajta, billegve teszi mindezt.

Egyesekre angyalok várakoznak, akiket tűzből készült fogókkal kapnak el, ők a bűnösök.

Ibn Dzserír azt mondja:

– A szirát az az út, amely a Dzsehennába vezet, melynek éle mint a kardé. Az emberek első csoportja, mint a villám, második, mint a szél, harmadik, mint a legjobb lovak, s a negyedik, mint a legjobb állatok mennek át rajta., miközben az angyalok fohászkodva kérik Urukat:

– Urunk! Adj épséget nekik!

Mások Ibn Dzserírre hivatkoznak:

– Mindannyian a tűzön lesznek, jók s rosszak egyaránt. Az feltartóztatja őket, amíg egy hang nem szól hozzá:

– Fogd a barátaidat és társaidat, majd engedd (el) az Én társaimat és barátaimat!

Leviszi azokat, akik hozzá tartoznak, mindenkit, mivel ő jobban ismeri, mint apa a fiát. A hívők ebből az állapotból lépnek ki.

Qáb azt mondja:

– Az őrző angyalok vállaik közötti távolsága megegyezik egyévi járófölddel. S kezeikben lévő kétágú villás bottal, a tűzbe taszítják a bűnösöket.

Imám Ahmed Prófétai beszéde szerint:

– Allah prófétája így szólt feleségéhez, Hafszához:

– Én azt remélem, ha Allah is úgy akarja, hogy nem lépek be a tűzbe, Sem azok, akik tanúk voltak, s részt vettek a badri és a hudaybíyai ütközetben. – Elcsodálkozott Hafsza, majd:

– De Allah azt mondta, hogy… s közben megismételte az áját. A próféta, hogy meggyőzze, egy másik ája recitálásába kezdett: „Ezután megmentjük azokat, akik istenfélők voltak, a vétkeseket pedig térdükön állva hagyjuk ott.”

Ugyancsak Imám Ahmedtől, aki Allah prófétájára utalva leírja:

– Aki tízszer recitálja az Al-Ikhlász Szúrát, annak Allah palotát épít a Mennyországban. – Omár fölkiáltott erre:

– Akkor gazdagok leszünk, többet kapunk, mint Allah prófétája.

– Allah több és nemesebb ennél! – válaszolta a küldött, s folytatva:

– Aki ezer áját recitál Allah útján, az a Feltámadás Napján, ha Allah is úgy akarja, a próféták, az igazmondók, a mártírok, és a jó emberek között találja magát. És aki önszántából, nem fizetségért őrködik a muszlimokért, az nem fogja szemével látni a tüzet „Tahillát al-Qaszam”, kivéve a bemenetét (átjárását).

A muszlimok átjárása a Pokol hátán, egy hídon történik, a hitetlenek beléptetése pedig a tűzön. Allah prófétája azt mondta:

– Sokan lesznek, akik lecsúsznak róla, miközben az angyalok fohászkodnak Urukhoz:

– Allah! Add, hogy épségben átjussanak rajta.

Ezután megmentjük azokat, akik óvakodtak Allahtól, a kegyetleneket pedig térdükön állva hagyjuk ott.

Ibn Dzserír azt mondja:

– A teremtmények, amikor átmennek a tűzön, leesnek a pogányok és a tagadó bűnösök. Allah megemlékezik a hívőkről cselekedeteik alapján, ugyanúgy, ahogyan átmentek a helyes úton. – Vezess minket az egyenes úton… – Sebességeik, cselekedeteik függvénye, amelyet még az e világon gyakoroltak. Ezután megbocsátást kérhetnek azoknak a hívőknek, akiknek nem kiemelkedően nagyok a bűneik.

(Azt angyalok, a próféták és a hívők kérhetnek, s általuk sokan megmenekülhetnek a Pokolból. Többjüket kihozathatják azok közül, akiket megevett a tűz (kivéve az arcukat, mert ez a leborulás helye). A bennma-radók, mivel örök kárhozatra vannak ítélve, ezért minden egyes alkalommal újjá lesznek teremtve.)

Azok fognak először csoportosan kijönni, akiknek a szívében a legtöbb hit található. Majd a kevesebb és kevesebb, addig, amíg ki nem jön az utolsó, akinél csak egy porszemnyi jó található. Kihozza Allah azt is, aki egy napon azt mondta: „Nincs más Isten, csak Allah!” –, annak ellenére, hogy soha életében egy jó cselekedetet tett is volna. Nem fog a tűzben maradni, csak az – fejezi be –, akinek ott kell maradnia.

És amikor nyilvánvaló bizonyítékok gyanánt hirdettetnek nékik a mi verseink/jeleink, akkor azok, akik hitetlenek, azt mondják azoknak, akik hisznek: „A két csoport közül melyik van jobb helyzetben és melyiknek a tanácskozása kiválóbb?"

Ibn Ábbász azt ájára mondja:

– A hitetleneknek szebb gyülekezőhelyük, házaik, berendezve látványos bútorokkal voltak, ellentétben a prófétával és társaival, akik szűkölködtek. Ekkor hangzott el az ája.

Allah megemlíti a hitetleneket, amikor recitálják előttük a nyilvánvaló, tartalomban gazdag ájákat, jeleket, annak ellenére, hogy (őket egyszer emlékeztetni fogják rá) büszkék, arrogánsak, bízva saját rossz vallásukban, kételkednek a hívők szavaiban, hitelességükben, azt kérdezve:

– Hogyan lehetünk mi „hitetlenek” ilyen életvitel mellett a rossz úton? Nem inkább ti vagytok azon, akik rejtőzködtök Al-Arqam ibn Al-Arqam házában?

(Eleinte „610-ben” éjszakánként és titokban volt csak Allah szava néhány embernek hirdetve Al-Arqám házában. A kényszerűség diktálta ezt, félve az üldöztetéstől és a kiközösítéstől, amely abban az időben egyenlő lett volna a halálos ítélettel.)

Hány nemzedéket pusztítottunk azonban el őelőttük, akik tetszetősebben voltak berendezkedve és mutatósabbnak tetszettek, mint ők!

Allah emlékezteti a kérkedőket azokra hivatkozva, akik valaha még több vagyonnal és gazdagsággal bírtak.

Mondd: „Akik tévelygésben leledzenek, azoknak bárcsak nyújtván nyújtaná az Irgalmas az életüket, amíg végül meglátják azt, amivel fenyegettetnek: akár a büntetést, akár a Végső Órát! Akkor majd megtudják, hogy kinek a helyzete rosszabb, és kinek gyengébb a serege!

Mondd Mohammed azoknak a hitetleneknek, akik azt állítják, hogy a helyes úton járnak, s ti a helytelenen. Mondd: „Aki közülünk a két csoport közül a rossz úton (van) jár, annak az Irgalmas adjon haladékot, s éljen abban a tudatban, addig, amíg nem találkozik az Urával, hogy a kínzás sújtsa, vagy az Óra érje el hirtelen. Akkor meg fogják majd tudni, kik azok, akik a rossz helyen voltak és gyengébb a seregük.

Abú Dzsáfár ibn Dzserír azt mondja:

– Ezek a hitetlenek szavai, és állításai hasonlítanak a zsidókéra.

Egy másik ája, amely a zsidókról szól, így említi a küldött szavát:

– Ha azt állítjátok, hogy Allah egyetlen gyámolítói vagytok az emberek közül, akkor kérjétek a halált, ha igazat mondjátok!

Akik az igaz úton vezettetnek, azokat Allah még gyarapítja útmutatásban. Amik maradandóak: a jó cselekedetek a te Uradnál gazdagabb jutalomra és jobb viszonzásra lelnek.

leszólítanak találomra (2004) embereket, s amennyiben el tudják mondani, melyek Allahnál a maradandó jó cselekedetek, úgy 100 eurót kapnak ajándékként.)

Mámar ibn Rásid említ egy történetet, amikor leült közéjük Allah prófétája, fogott egy száraz ágat, melyről lehúzva leveleit, s így szólt:

– Az igazmondások: Nincs más Isten, csak Allah, Isten a legnagyobb, Dicsőség Allahnak és Hála Istennek. Ezek letörlik a bűnöket, ahogyan a szél lefújta ennek az ágnak a leveleit. Vedd át ezeket tőlem Abú ad-Dardá, mielőtt eltávolodnál (meghalnál)! Ezek maradandó jó cselekedetek, s mind a Mennyország kincseiből valók.

A hallottak után Abú Szelma megjegyzi:

– Ezek után, amikor elmesélte ad-Darda ezt a Prófétai beszédet (intelmet), azt mondta:

– Ezeket addig fogom mondani, hogyha egy tudatlan közben meglát engem, azt fogja hinni, hogy bolond vagyok.

Mit gondolsz arról, aki nem hitt a mi jeleinkben, és azt mondta: 'Bizonyosan kapok majd vagyont és fiúgyermeket!'- ?

Al-Imám Ahmed Prófétai beszédében Khabbáb ibn al-Ártra hivatkozva le-jegyzi:

– Tartozott nekem munkadíjjal al-Ász ibn Wail, de miután elmentem hozzá elkérni, így szólt hozzám:

– Allahra esküszöm, addig nem adom oda neked, amíg le nem térsz Mohammed útjáról!

– Én pedig Allahra esküszöm, nem térek el Mohammed útjától addig, amíg meg nem halsz, és újra föl nem támadsz! – Így válaszolt erre:

– Ha meghalok, utána újra kelek (föltámadok). Mire te jössz, nekem már lesz fiam, vagyonom, és majd akkor adom meg a tartozásom.

Ibn Ábbász azt mondta:

– Néhányan a próféta társai közül elmentek al-Ászhoz, hogy elkérjék tőle a munkabérüket, de ő így szólt hozzájuk:

– Ti azt állítjátok, hogy a Mennyországban arany, ezüst és a kertekben mindenféle gyümölcsök találhatók.

– Igen! – válaszolták.

– Akkor a ti időtök a túlvilág. Én Allahra esküszöm, hogy lesz nekem ott vagyonom, fiam, gyermekem és olyan könyvem, amilyen a tietek!

Vajon megismerte-e a rejtett dolgokat, vagy kötelező ígéretet kapott az Irgalmastól?

Talán tudja-e, hogy mit hoz a jövő – hangzik el –, arról nem is beszélve, bizonyos lenne abban, ha ígéretet kapott volna „valakitől” az, be is tartaná.

Mohammed ibn al-Quradi erre azt mondja:

– Többen másképpen értelmezték ezt az áját, a nem és a vagy használatával. Példát is mondott rá:

– Kivéve aki ígéretet kapott az Irgalmastól. Az ígéret pedig a tanúságtétel.

Mondd! – hangzik nemegyszer el, s aki azt elmondta – „Tanúsítom, hogy nincs más Isten, csak Allah…” –, az veheti úgy, hogy ígéretet kapott.

Semmiképpen! Felírjuk majd azt, amit mondott, és nyújtván nyújtjuk az ő büntetését. – a túlvilágban elkezdve.
És mi örököljük azt, amiről beszél, és egyes egyedül jön majd hozzánk." Ellenkezője lesz annak, amit mondott, mert az e világban volt néki fia, vagyona, de a túlvilágban elvétetik tőle, s egyedül jön elő fiú és vagyon nélkül.
És Allah helyett más isteneket választottak maguknak, hogy általuk hatalomra tegyenek szert.
De nem! Ezek az istenek meg fogják majd tagadni az ő szolgálatukat és ellenfeleik lesznek.

Mudzsáhid azt mondja:

– Ellenük fognak fordulni a legkonokabbak, s vitatkoznak velük.

Qatáda hatásosabban:

– A tűzben lesznek, átkokat szórva egymásra.

Asz-Szuddíjj: Ellenségesek lesznek, akik erősen vitatkoznak.

Vajon nem láttad, hogy elküldtük a sátánokat a hitetlenek ellen, hogy bujtogatva bujtogassák őket?

Al-Aufi az ája magyarázatára azt mondja:

– Buzdítja őket Mohammed és társai ellen.

Qatáda értelmezésében:

– Allah ellenvaló fellépésre küldi őket.

Szufyán at-Tauri azt mondja:

– Sürgetve, vágyaik célpontjaivá teszi őket.

Megerősítésként hangzik el egy hasonló ája: „Aki elfelejti említeni az Irgalmast, arra (buzdítunk) küldünk rá gonosz Ördögöt, aki az ő közeli társa lesz.”

Ne siess hát ellenük! Mi pontosan kiszámoljuk az idejüket.

Allah figyelmezteti küldöttét: Mohammed! Ne siettesd őket, mi egy bizonyos határidőt szabtunk nekik. Ők oda fognak kerülni (megkínoztatva), ebben nincs semmi kétség.

Asz-Szaudíjj éveket, hónapokat és órákat említ.

Ibn Ábbász a lélegzetük számolását is határozatként említi.

Azon a napon, amikor az óvakodókat - mint egy küldöttséget - összegyűjtjük az Irgalmashoz,

Allah megemlíti gyámolítóit (a muszlimokat), akik féltek Tőle az e világban. Azokat, akik követték prófétáikat, igazat adtak szavaiknak, cselekedték parancsaikat, és elutasítva lemondtak arról, amiket előtte követtek. A Feltámadás Napján nem gyalog „rukbánán” közlekednek, olyan túlvilági eszközökön, amely fénnyel van körülvéve. A bűnösök, akik meghazudtolták prófétáikat, erőnek erejével, szomjasan lesznek a tűzhöz vonszolva.

Qatáda és Ibn Dzserír azt mondják, hogy megkérdezik majd ott a bűnösöket:

– Melyik csoport van jobb helyen?

Ibn Abí Hátim sorolni kezdi:

– A hívő, amikor kilép a sírjából, a legjobb illattal és képpel találkozik, olyannal, amit az életében el sem tudott képzelni. Megkérdezi az előtte állót:

– Ki vagy te?

– Nem ismersz? – kérdezett az vissza.

– Nem! – válaszolja. De Allah nagyon finom illattal és képpel szépítette meg a te arcodat.

– Én vagyok a jó cselekedeted! – válaszolja. – Te az e világban jókat cselekedtél, mindig magaddal vittél, s most gyere, (mától) én viszlek téged.

Ibn Dzserír azt mondja: Tevékeny és túlvilági eszközökkel szállítják őket.

De ismeretes Ibn Dzserírtől egy furcsa Prófétai beszéd (ismételten megjegyzem, a Prófétai beszédek gyűjtői között akadt egy, akit nem ismert, s ezért kapta a furcsa, idegen jelzőt):

– Ali éppen Allah prófétájánál tartózkodott, amikor a küldött az áját recitálta, mire megjegyezte:

– Én úgy vélem, hogy a küldöttség nem gyalog jön. – A próféta így fe-lelt:

– Arra esküszöm, akinek a lelkem a kezében van, hogy miután kilépnek a sírjaikból, fehér szárnyas tevékkel fognak találkozni. Aranyból készült nyereg lesz rajtuk, patáik fény, amely minden egyes lépésnél csillog-villog. Elrepítik őket egy tavacska szélén álló fához, amely két tó átfolyásából alakult. Ott isznak az egyikből, amely megtisztítja a beleiket, majd mosakodnak a másikból, amely hatásától bőrük soha ki nem szárad és hajuk meg nem őszül. Utána elindulnak a Mennyország felé. Megérkezve ajtaját, aranyból készült kopogtatóval, a rádolgozott drágakövekből „jáqút” készült talpacskát megzörgetik. Csodálatos hangjától a mennyországi nők „Húr alín=Hurikok” értesülnek arról, hogy férjeik megérkeztek. Elküldik a szolgálóikat ajtót nyitni, akik az ott látható dolgoktól földre vetik magukat.

– Álljatok fel – szólnak a szolgák –, mi vagyunk, akik vigyáznak a dolgaitokra!

Ekkor eléjük sietnek drágakövekkel tele sátraikból a mennyországbéli asszonyaik, átölelve, szólítgatva:

– Mi vagyunk az örök életűek, akik nem halnak meg, bőrük nem ráncosodik, nem szidnak és mindig kedvesen fogadnak benneteket. Majd személy szerinti (saját) sátraikba vezetik őket, (s meglepetten nézik, hogy) ajtajuk felső kereszt magasságától, sátruk tetejéig piros, zöld, sárga drágakövekkel van kirakva, s annak magassága eléri az 1000 karnyi távolságot. Hetven ágy található benn, és mindegyik ágyban hetven „hasíjja” helység, és minden helységben hetven feleség várakozik, rajtuk hetvenféle öltözék. Minden helységben tejből folyók vannak, amely nem állatoktól valók, s íze nem változik. Folyók, tiszta mézből, melyek nem méhek hasából valók, s alkoholból valók, amelyeket nem emberek készítettek, de finom annak, aki megízleli. Ha úgy hozza kedve, ha megkívánja, bejön hozzá egy fehér madár kitárt szárnyakkal, s ő állva, ülve vagy fekve fogyaszthatja étkeit annak tolláról. Amikor befejezte, belép hozzá egy angyal. – Béke veletek! – üdvözléssel. – Ez a Mennyország, amelyet cselekedeteitek miatt örököltetek.

Ha egy hajszál is lehullana hurikjaik hajából a földre, megvilágítaná azt. (Úgy mondják: a Nap be világítaná fekete csíkokkal.)

Al Imám Ahmed An-Numán ibn Szaídra hivatkozva lejegyzi:

– Alinál ültünk, amikor recitálta ezt az áját, majd amikor befejezte, felénk fordult és azt mondta:

– Allahra esküszöm, hogy nem gyalogosan gyűltek össze, hanem olyan tevékre ültek, melyeket teremtmények még nem láttak! Nyergeik aranyból készültek, s ezeken utaztak, amíg el nem érték a Mennyország kapuit.

a bűnösöket pedig - ahogy a nyájat az itatóhelyhez - a gyehennához hajtjuk,
nem lesz közbenjárás a számukra, kivéve azoknak, akik kötelező ígéretet kaptak az Irgalmastól.

Kötelező ígéret alatt: Nincs más Isten, csak Allahot értjük.

Ibn Abí Hátim Prófétai beszédében elmondja, amikor Abdullah ibn Maszoúd recitálása után azt mondta a körülötte állóknak:

– Tegyetek ígéretet Allah felé, mert Teremtőtök a Feltámadás Napján megkérdez benneteket:

– Álljon föl az, aki ígéretet tett Allah felé. (Ne csodálkozzunk ezen a kifejezésmódon, mert a Korán nyelvezetében ez bevett szokás.)

A hallgatóságból egyszer csak megszólalt valaki:

– Abú Abdú-r-Rahmán (Ugyanis két neve is volt Ibn Maszoúdnak) taníts meg minket erre!

– Mondjátok! – kezdte. – Urunk, az egek és a föld megteremtője, a rejtett dolgok, a tanúság tudója, rád bízom magam az e világban, hogy ne közeledjek olyan cselekedetek felé, amely rosszhoz közelítve engem eltávolít engem a jótól. Rajtad kívül nem bízom senkiben, kivéve Irgalmadban. Legyen ígéretem Nálad, melyet a Feltámadás Napján teljesíts ki nekem! Mert Te vagy az, aki nem szegi meg az ígéretét.

Azt mondják: „Az Irgalmas fiúgyermeket nemzett."
Szörnyűséges dologgal álltak elő.

– Hisz Ő sokkal Nemesebb és Szentebb attól.

Ibn Ábbász hatalmas dolgot említ.

19./90. Kis híja, hogy az egek szétszakadnak amiatt, a föld meghasad, a hegyek pedig porrá omlanak.

Majdnem bekövetkezett, amikor meghallották ezt a mondatot Ádám fiaitól. Tőlük, akik Allah teremtményei és alapjuk (tanúsítója) Teremtőjük Egyedüliségének társ nélkül.

Ibn Dzserír Prófétai beszédében Allah prófétájától leírja:

– Mondassátok a haldoklótokkal, hogy: „Nincs más Isten, csak Allah.” –, mert az, aki a halálánál elmondja, megkapja a Mennyországot. – A kíváncsiskodók rögtön lecsaptak rá:

– És aki egészséges állapotában mondja?

– Ott a leginkább szükséges – válaszolta, majd folytatta: – Mert arra esküszöm, akinek az életem a kezében van, ha hoznák az egeket a földdel, és ami kettő között van tartalmával együtt, és a mérleg egyik serpenyőjébe tennék, másikba pedig a tanúságtételt, akkor az utóbbi lenyomná a másik oldalát.

Ibn Abí Hátim, Prófétai beszédében Aun ibn Abdullah szavait idézi:

– Egy hegy, név szerint megszólítva, kérdezi a mellette lévőt:

– Említettek Allahot a közeledben?

– Igen! – mondja örülve. – Majd Aun folytatta:

– A jóságot jobban hallja, de a rosszat ugyanúgy, majd recitálta az áját.

19./91. hogy az Irgalmasnak fiúgyermeket tulajdonítanak.

Ibn Abí Hátim érdekes történettel ismertet meg bennünket:

Grálib ibn Ádzsradnak azt mondta egy Sám földjéről származó ember:

– Minnában (Mekkától öt kilométerre lévő város) azt mondta nekem egy férfi, hogy miután Allah megteremtette a földet és a rajta lévő fákat, (abban az időben) Ádám fiai hasznos gyümölcsöket találtak rajta. Ez addig tartott, amíg Ádám fia pogányságot nem mondott azzal, hogy:

– Az Irgalmas fiúgyermeket nemzett.

Amikor ez (a borzalom) elhangzott, a föld megremegett és hatására tüskéssé változtak a fák.

Qáb al-Ahbár szerint:

– Amikor azt mondták, amit mondtak, megharagudtak az angyalok, és a Pokol tüze föllángolt.

Imám Ahmed Allah prófétájától idézve:

– Nincs türelmesebb Allahtól, amikor meghallja, hogy megbántva Őt, fiúgyermeket társítanak (vesznek) mellé. Ő, aki meggyógyít, megvéd és adakozik számunkra.

Kis híja, hogy az egek szétszakadnak amiatt, a föld meghasad, a hegyek pedig porrá omlanak,  
hogy az Irgalmasnak fiúgyermeket tulajdonítanak.  
Nem illik az Irgalmashoz az, hogy fiúgyermeket nemzzen.  
Nincsen senki az egekben és a földön, aki majdan ne mint rabszolga jönne az Irgalmashoz. (Érdekes, hogy Ibn Kithir ehhez az ájához hozzáfűzi: Nincs magyarázat.)
Számba vette és pontosan megszámlálta őket. – mennyien lesznek teremtésüktől a Feltámadás Napjáig, nők, férfiak és gyermekek.
És a Feltámadás Napján mindegyikük egyes egyedül jön hozzá. A Gyámolítóhoz, segítő nélkül. Ő az, aki bíráskodik felettük, Ő az Igazságos.
Akik hisznek és jótetteket cselekszenek, azoknak az Irgalmas szeretetet juttat.

Al-Imám Ahmed Allah prófétáját idézi:

– Allah, ha szeret egy rabszolgát, akkor azt mondja Gábrielnek:

– Én szeretem X. Y. nevezettet, te is szeresd! – Megszereti az angyal, s rajta keresztül az ég népei. Ha pedig megutál valakit, akkor:

– Utáld meg ezt az illetőt! –, s Gábriel megutálja és megutáltatja az ég népeivel. Ha pedig utálat vesz valakit körül, akkor utálni fogják az ég és a föld népei. (Mudzsáhid Prófétai beszédében is föltalálható.)

Az utóbbi kihangsúlyozza: Az e világban szeretetet kap az, aki Allahot szereti.

Szaíd ibn Dzsubaír azt mondja:

– Allah megszereti és megszeretteti velünk a hívőket.

Haram ibn Hájján azt mondja:

– Ha a rabszolga szíve Allah felé közelít, akkor Allah közelebb viszi a hívők szívét rabszolgáihoz, akik könyörülettel fogják körülvenni őt.

Othmán ibn Affán azt mondja:

– Aki jót vagy rosszat cselekszik, Allah felöltözteti saját cselekedetével.

Al-Haszan al-Baszríjj egy történettel ismertet meg bennünket:

– Volt egy férfi, aki mindenki előtt (kijelentette) azt mondta:

– Úgy fogok imádkozni Allah felé, hogy Ő megemlékezzen rólam! – Ettől kezdve minden imán részt vett, elsőként jött és utolsóként távozott, ám minden alkalommal elfelejtette hatalmasítani Teremtőjét. (Allahu Akbar.) Tette ezt folyamatosan hét hónapig, mígnem társai közül utána nem szóltak:

– Nézzétek! Itt megy a képmutató. – Hazamenve elgondolkozott azon, miért is feltételeznek rosszat róla. Másnap a mecsetben kijelentette:

– Ettől fogva cselekedeteimet csak Allahért teszem!

Nem tett máskor sem többet, csak a szíve és a szándéka fordult Ura felé. Ettől fogva az emberek már nem suttogtak utána, hanem:

– Allah Irgalmazzon neki – mondogatták.

Majd a történet befejeztével Al-Haszan recitálta az áját.

Könnyűvé tettük neked a te nyelveden a Koránt, hogy örömhírt hirdess véle az óvakodóknak és intsed általa a viszálykodó népet.

Asz-Szuddíjj szerint:

– Az igazságtól távol lévő népet.

Ad-Dahháq, vitatkozót, al-Quradi, meghazudtolót, Al-Haszan al-Baszríjj, az igazságtól elfordult süket népet, és végül Qatáda a Qurays népével azonosítja.

És hány nemzedéket pusztítottunk már el előttük! Érzékelsz-e bárkit is közülük, vagy hallasz-e tőlük egy suttogást is?

Akik meghazudtolták a prófétákat és Allah mondásait, (vajon) látsz-e közülük valakit, vagy hallasz-e felőlük.