Mudzsáhid ezekre a betűkre azt mondta:

– Az Elif, Lem, mim, a há, mim, az Elif, Lem, mim, szád és a szád betűk, mind rejtélyesek, amellyel Allah megnyitotta a Koránt.

Ibn Ábbász szerint két variáció bontakozik ki előttünk:

1. Ez a Hatalmas Allah neve.

2. Ez egy eskü, amellyel Allah esküdött, s a név pedig az Ő nevei közül való.

Mások, tudósaink közül állítják:

– Az Elif, Lem, mim egy név a Korán nevei közül, s lehetséges, ahogyan Abdú-r-Rahmán ibn Zeyd mondta:

– Ez egy név a Szúrának nevei közül, mert Koránnak neveznek minden egyes Szúrát. (Megjegyzem, korántsem azt jelenti, hogy a teljes Korán szövegét tartalmazná.)

De akadtak olyanok, akik azt állítják:

– Ezekkel a betűkkel megtudhatjuk a rejtett dolgokat, balesetek, történetek idejét és a jövő titkait. (Ez egy kitaláció, amely minden észérvet megcáfol.)

Hogy ki is volt Zakariás, azt Al-Bukháríjj Prófétai beszédében leírja:

– Zakariás Izrael népének egyik szolgája volt, aki mint asztalos a saját kétkezi munkájából élt.

– Uram! – mondta Zakariás. – Csak az elfogadásodat szoktam meg tőled és Te soha nem tagadtál meg tőlem semmit, amit kértem.

Nagyon érdekesen az arab azt mondja az őszülő hajra, hogy:

– Istaála ar-rász sajban – a fehér lángjával megette a feketét.

Félt, hogy az emberek halála után rossz cselekedetekre vetemednek, s azért kért egy fiút, hogy legyen utána majdan egy próféta. Nem azért, hogy fia örököse legyen vagyonának, sem, hogy az örökösei az ő pénzét megörökölhessék. Ugyanis tisztában volt vele, hogy a próféták sokkal nemesebbek és sokkal magasabb rangúak attól, hogy félteni kelljen a vagyonukat. Ő maga nem volt gazdag, mert asztalosként dolgozott, és szerény jövedelméből tartotta el (mint az előző próféták) a családját.

Al-Bukháríjj a prófétát idézve azt mondja:

– Minket, vagyonunkat nem örökölhetik, mert ami utánunk megmarad, az szadaqa.

Mudzsáhid az öröklődő tudást említi, mivel Zakarija Jákob utódja volt.

Abú Szálih azt mondja:

– Legyen próféta, ahogy a dédszülei.

Ibn Dzserír nem éppen úgy:

– Megörökölje a vagyont, és Jákob népétől a prófétaságot.

(Az író mindehhez hozzáfűzi:

– Ez a két megközelítési mód nem tagadja, nem ellentétes egymással, de Allah ezt jobban tudja.) Tetszésedet nyerje el előtted és a teremtményeid előtt. Szeresd őt vallása és jólneveltsége miatt – ismételik vallástudósaink.

Zakariás ekkor éppen a mihrábbban imádkozott, s ott szólították meg az angyalok, megemlítve néki:

– Allah hírt ad néked, hogy megajándékoz téged Jánossal, aki Ura tetszését elnyerve prófétaként, jó emberként fog élni. Allah szava lesz vele, igazolva Őt.

(Al-Hajá, mondja az arab, ami az életet jelenti, s ez közel áll Jahjához (Jánoshoz).

Egy másik Ája is említést tesz, hogyan szokott fohászkodni Urához:

3./38. Zakariás akkor az Urához fohászkodott, mondván: Ajándékozz meg engem tenmagadtól derék utódokkal! Te meghallgatod a fohászt.

Ibn Ábbász Prófétai beszédében megemlíti:

– A meddő nők még soha nem szültek hasonló nevű fiút.

Ezt bizonyítja, hogy Zakariásnak nem születhetett volna gyermeke másképpen, mivel felesége meddő volt.

(Ábrahám és felesége, Sára, ugyancsak elcsodálkoztak azon, hogy jó hír gyanánt Izsákot kapták öregségükre ajándékként Uruktól.

„Ne félj!” És örömhírt hoztak neki egy tudással (megáldott) fiúról. – Miközben Sára:

51./29. Az ő felesége pedig hangosan kiáltozva jött oda, orcáját verve és azt mondta: „Meddő öregasszony vagyok!”

– Csodálkozol Allah dolgában? Ez Allah irgalma és áldása hű népéhez. Ő Dicső és Örök életű.

Ábrahám, Ura ígéretének beteljesülésekor háláját kifejezve:

14./39. Dicsőség Allahnak, aki öregségem ellenére Ismáelt és Izsákot ajándékozta nékem! Bizony, az én Uram meghallgatja a fohászt.

(Csodálkozom az írón, amikor azt olvasom tőle: Az utóbbiak nem voltak meddők.)

Egy másik Szúrában ehhez hasonlóan kétkedik:

3./40. „Uram! – mondja (Zakariás) –, vajon honnan lesz nekem fiúgyermekem, hiszen vénségre jutottam, a feleségem pedig meddő?” „Ekképpen (lesz)” – mondta Ő. Allah azt teszi, amit akar.

Érdekes, hogy az arab az öregséget, kiszáradt öreg ághoz „Etijen” hasonlítja.

Imám Ahmed azt mondja:

Az angyal válaszolt Zakariás csodálkozására, megemlítve:

– Ez Allah képességeihez képest csekély dolognak számít! – Tovább folytatva megemlít nehezebb dolgot, mint:

– A semmiből teremtettelek!

Zakariás egy jelet vagy bizonyítékot kért arra, amit ígért neki, azért, hogy megnyugodjon a lelke és a szíve, miképpen Ábrahám kérte Urát:

– Uram! Mutasd (meg) nekem, hogyan éleszted föl újra a halottakat (sírjaikból)? – Ekkor Allah megdorgálta:

– Te már nem hiszel bennem?

– De! Én hiszek, csak hogy megnyugodjon a szívem!

Az Ája azt mondja: Három éjszakán át nem szólsz az emberekhez, miközben nem vagy beteg.

Ibn Zeyd ibn Aszlam Prófétai beszédében azt mondja:

– Zakariás recitált és fohászkodott, de nem beszélt, értekezett népével (folyamatában) három éjen át.

Mudzsáhid szerint a földre írták le neki.

Allah tanította neki a Tórát, hogy megerősítse az Ő igéjét (kalima):

– Tanuld a Tórát „erősen” szorgalmasan!

Fiatalkorában a bölcsességet, tudást, értelmet, elszántságot és a jótékonykodásra való hajlamot kapta.

Amikor a gyerekek arra kérték:

– János! Gyere, menjünk játszani! –, azt felelte:

– Nem a játékra születtünk!

Irgalmat, mondja Ibn Ábbász.

Szeretetet tőlünk, mondja Ikrima.

Jó cselekedeteket, mondja Qatáda:

Mások: Magasztalást, tisztaságot a bűnöktől.

Ibn al-Muszajjib a prófétára utalva megjegyzi:

– A Feltámadás Napjáig mindannyiunknak lesz bűne, kivéve Jahja ibn Zakarijának.

Qatáda szerint:

– Ő nem követett el semmilyen bűnt, sem pedig paráznaságot.

Ugyancsak tőle egy történet, miszerint:

– Jahja és Jézus, amikor összetalálkoztak, Jézus megkérte:

– Kérj nekem megbocsátást, mert te jobb vagy nálam!

– Nem! – utasította el. – Te jobb vagy, mint én!

– Te vagy a jobb, mert én Uramtól békét kértem magamnak, közben Allah békéjét adta rád.

(Egyértelmű, hogy aki kéri, nem lehet egyforma azzal, akire kérés nélkül ráküldik.)

János és Mária története között hasonlóság mutatkozik, ezért említi Allah több Szúrában. Pl. Imrán nemzetsége, a próféták stb. Kijelentéseiben is hasonlóak, mivel Mária Imrán lánya, aki Dávid leszármazottja. Mindannyian nemes házból valók, Izrael népéből. Mária minden idejét a Szent Mecset szolgálatában töltötte, amit Ura minden alkalommal elfogadott tőle. Ő híres volt az imádkozásában, s Zakarija tanú az adakozásában. Ha az utóbbi, bármikor bement hozzá a mecsetbe, ő már a Mihrábban volt, mellette télen nyári datolya. Meg is kérdezte egy alkalommal tőle:

– Honnan vannak ezek neked?

– Allah annak adományozza, akinek akarja! – válaszolta.

Majd, amikor Allah akarta, hogy Jézus szülessen belőle, akkor elvonult a Szent Ház keleti részéhez.

Asz-Szudíjj ugyanezt erősíti meg, amikor megjegyzi:

– Azért vonult vissza, mert áldott állapotba került.

Ibn Dzserír szerint:

– Miután a napkeleti részre vonult vissza, ezért a keresztények ezt az irányt használják imairányukként.

Ibn Ábbász, kissé másképpen:

– A keresztények a keleti irányt veszik imairányként, ahol Jézus született.

Elrejtőzött mindenki elől, hogy ne láthassák, és ekkor küldte hozzá Allah Gábrielt emberi képmásban.

Az izraeliek azt mondják:

– Jézus lelke azon lelkek közül való, amelyet Ádám ideje alatt Allah megígért. Jézus lelke az, aki Máriának ember képében megjelent, majd a méhébe beléköltözött.

Amikor az angyal ember képében megjelent előtte, Mária egyedül volt, közte s a népe között hidzsáb (elválasztó függöny), és ő félt, nagyon megijedt attól, hogy az angyal magáévá akarja tenni őt. Ezért mondta az elhangzottakat, figyelmeztette az angyalt Allah büntetésére.

Hogyan lehetne, hiszen nincs férjem és távol áll tőlem a feslett élet? – kérdezi Mária.

Az angyal válaszolt kérdéseire, tudomására hozva:

– Allah azt mondta, hogy belőled lesz az a fiú annak ellenére, hogy nincs férjed, (tudva) nem vagy parázna. Ő mindenre képes, s ez a fiú jel és bizonyíték lesz az Ő képességeire. Rá, aki színesítette a teremtésünket, aki megteremtette apjukat, Ádámot férfi és nő nélkül, Évát férfiból nő nélkül, és a többi embert férfiból és nőből, kivéve Jézust, akit nőből teremtett férfi nélkül. Így teljesedik ki Allah képessége (négyféleképpen) számunkra.

Mudzsáhid szerint Mária (béke legyen vele) azt mondta:

– Amikor egyedül voltam, Jézus beszélt hozzám (már a hasában is).

Allah ösztökélte magát, hogy ezt megtegye – mondják tudósaink –, nem hagyva választási jogot Máriának arra, hogy ő mást tehessen (dönthessen).

Asz Szudíjj szerint a fa, a Szent Ház területének keleti, Mihráb felőli oldalánál volt található.

Wahb ibn Munabbih szerint, amikor elmenekült, miközben rátörtek a szülési fájdalmak, Sám földje és Egyiptom között tartózkodott nyolcmérföldnyi távolságra Betlehemtől.

An-Naszáíjj elmondása alapján is az utolsó állítás fedezhető föl, amelyre vallástudósaink azt mondják:

– Ez a leghitelesebb mondás, amelyet az emberek említenek.

Bizonyíték hangzott el a halál kérésére a kísértés miatt – írja Ibn Kithir –, mivel ő tudta, hogy igen nagy vizsga előtt fog állni az újszülött gyermek miatt. Tudta, hogy az emberek nem fognak neki hinni az ő dolgában, hiába közöttük imádkozott, véleményük egyértelműen a paráználkodó bélyegét fogja rásütni. Ezért mondja: „Bárcsak még ezelőtt meghaltam volna… – vagyis: Nem lettem volna megteremtve.

(Már beszéltünk róla, hogy más áják is foglalkoznak azzal a gondolattal: „Küldj a halálba muszlimként, a jó emberek közé!)

A Korán-magyarázók azon, hogy ki is beszélt (kiáltott föl) Máriához, végtelen sokat vitatkoztak.

Ibn Ábbász szerint:

– Gábriel beszélt hozzá, s majdan később Jézus, de csak akkor, amikor a népe közé vitték.

Qatáda osztja a véleményét azzal a különbséggel:

– Ő, vagyis Gábriel beszélt hozzá a völgy aljából.

Mudzsáhid ellenben Jézust, Mária fiát említi megszólítónak.

Maga a csermely, amelyet Allah fakasztott, is megosztotta tudósainkat. Van, aki (Ibn Ábbász) Allah prófétájára való hivatkozással azt mondta:

– Folyót s nem (forrást) csermelyt fakasztott, hogy ihasson belőle. (Ez egy furcsa Prófétai beszéd.)

Szaid ibn Dzsubaír kis folyóra utal, amikor azt mondja:

– Mindez An-Nabtijja helységnél történt.

Allah megemlíti és megparancsolja Máriának, hogy azon a napon böjtöljön, és ne szóljon senkihez (biztatásként), mert helyette lesz, aki elintézi a dolgát. Ekkor ő Allah kezébe adta a sorsát, elfogadva bíráskodását, s Jézussal elindult népéhez. Ám amikor azok a közeledőket meglátták, kirohanva (gyalázkodva) tiltakozásba kezdtek:

– Mária! Valami hatalmas dolgot cselekedtél!

Ibn Abí Hátim az ája magyarázatát ekképpen örökíti ránk a Prófétai beszédnek a történetét:

– Kiment a nép Mária elé, közben találkoztak egy marhapásztorral, s tőle érdeklődtek holléte felől:

– Nem láttál egy nőt? – miközben leírták kinézetét.

– Nem! – válaszolta. – De ma éjszaka egy furcsa dologra lettem figyelmes, amikor a teheneim olyat cselekedtek, mint még soha. Láttam őket a völgy felé leborulni, ahonnan egy fény tört elő. – Majd irányába mutatva eligazította őket. Az emberek ekkor elindultak az adott jel felé, s útközben találkoztak Máriával, aki meglátva őket felült és ölébe vette fiát. Ekkor hangzott el az idézet:

„Mária! Valami hatalmas dolgot cselekedtél!

Mivel böjtölt, nem szólhatott, és ezért mutatott rá:

– Beszéljetek hozzá! – De mivel azok azt hitték, hogy szórakozni akar velük, így hangozhatott el: Hogyan beszélhetnénk…

Asz-Szuddíjj szerint, mivel megharagudtak rá, neheztelve szólították.

(engem).

Az első dolga Jézusnak, amikor megszólalt, szavaival tisztázta, hogy ő nem Allah fia. Kimondottan rögzítette azt a tényt, hogy csak rabszolgája és prófétája, s nem fűzi Hozzá másfajta családi kötelék. Adta nékem az Írást… – ezekkel a szavakkal bizonyította édesanyjának ártatlanságát attól, amivel megrágalmazták és meggyanúsították.

Nauf al-Bakáli az ája magyarázataként azt mondja:

– Amikor ezeket (a rágalmakat) mondták Máriának, ő éppen szoptatott. Jézus erre abbahagyta a táplálkozását, a bal oldalára támaszkodva idézte részükre az áját egészen a 31-es ig.

Ensz ibn Málik szerint Jézus, Mária fia még az édesanyja hasában megtanulta és rögzítette a Tórát.

Mudzsáhid Prófétai beszédében azt mondja:

– Tanárrá tett engem, aki a jóságra (fog) tanítani.

(Más helyen ugyancsak ő:

– Hasznossá tett engem életem végéig.

Azok, akik ilyet állítanak, túllőnek a célon, hiszen elfelejtik, hogy Jézus teremtése olyan, mint Ádámé homokból. (Majd) szólt az Úr: „Legyen!” – és az lészen.

A Prófétai beszéd többféleképpen magyarázza az ellentétek kialakulását.

Az Írás népe összekülönbözött Jézust illetően. Az egyik csoportjuk (a zsidók, átkozottak legyenek) azt mondta:

1. Paráználkodásból született fiú. Az ő beszédük boszorkányság.

2. Akkor Allah, s nem Jézus beszélt.

3. Ő Allah fia.

4. Ő a háromnak, a harmadik tagja.

5. Ő Allah prófétája és rabszolgája. (Ez a helyes igaz mondás.)

Qatáda Prófétai beszédében azt mondja:

– Izraíl népe összegyűlt, s kiválasztott közülük négy tudóst azután, hogy Allah fölemelte, magához rendelte Jézust. Egyikőjük azt mondta:

1. Ő Allah, aki lejött a földre, újraélesztett, s halálba küldött, akit akart, majd fölszállt a Mennyekbe! (Őket Jáqubíjja csoportnak nevezték.) – A másik három erre azt mondta: Hazudsz! – majd a második közülük:

2. De a második sem nem járt jobban, aki azt állította: Ő Allah fia! (Ő az An-Nasztúríjján törzset képviselte.) Hazudtál! – mondták.

3. Ekkor a kettő közül az egyik: Ő a háromból az egyik. Allah az Isten, Ő az Isten és az anyja az Isten! (Ezek az al-Iszrailíjja népéből, a keresztények királyai voltak.)

4. Hazudtál! – szólt a negyedik. Ő Allah rabszolgája, prófétája és szava. (Ők a muszlim népcsoportot képviselték.)

Ezután összekülönböztek, s egymás elleni harcba kezdtek.

Történelemtudósok és az Írás népeinek tagjai szerint Konstantin király összegyűjtött, magához hívatott 2270 vallástudóst, akik rögtön össze is különböztek Jézust illetően, mivel mindenki (csoport) mást és mást állított. De mivel a király egy vélemény elfogadására szerette volna őket késztetni, így a nagy többség eltávozott, s a végén „csak” 308-an maradtak, akik egységbe olvadtak. A király mint filozófus e csoport mellé állt és kiűzte azokat, akik ellenálltak. Ezek az emberek a későbbiekben őt szolgálták, s a szája íze szerint hozták az új törvényeket és vallási téziseket. A hatalmában megerősített király, hogy háláját kifejezze, templomok sokaságát építtette nekik, szám szerint 12000-et, Sámba, Dzsezirában (arab területeket magába foglaló földrész) és a római birodalom területén.

Allah erősen megfenyegeti azokat, akik meghazudtolják a nyilvánvaló jeleket, és azt állítják, hogy Neki fia van. Ezek büntetését eltolja a Feltámadás Napjáig.

(2./116. A keresztények azt mondják: „Allah fiat nemzett.” Magasztaltassék! Nem! Az Övé minden, ami az egekben és a földön van. Minden teremtmény neki engedelmeskedik – szól a megdönthetetlen bizonyíték.)

Al-Bukháríjj Prófétai beszédében leírja:

– Senki sem türelmesebb Allahnál, amikor bántják azzal, hogy fia van! Ő ennek ellenére meggyógyítja a vétkeseket és adakozik részükre.

Ugyancsak Al-Bukháríjj, Mohammed prófétát idézve:

– Aki tanúsítja, hogy nincs más Isten, csak társ nélküli Allah, és Mohammed az Ő rabszolgája és prófétája Jézussal együtt, hisz a Mennyországban, a Tűzben, azt Ő beengedi a Paradicsomba.

Allah megemlíti Mohammed prófétának, hogy Ő Allah és a Birtokló. Teremtményei és azok dolgok, amit elkészítenek, majdan mind elpusztulnak. Tehát ne állítson senki közülük olyat, hogy cselekedetei, örökkön örökké fönt maradnak, mert az ilyen dolgok teremtésére csak Ő képes.

Ibn Abí Hátim egy rövid kis történetben elmondja:

– Omár ibn Abdul Azíz levelet írt al-Kúfa vezetőinek, amelyben figyelmezteti őket:

– Allah amikor megteremtette teremtményeit, a halált sorsként választotta nékik. Megemlítette Könyvében, amit leküld, s azt tanúsíttatja angyalaival, Ő fogja örökölni, és Hozzá fog (majdan) minden visszatérni.

– annak ellenére, hogy te azt mondod:

– Én belőled vagyok, és fiatalabb tőled.

– De én – mondja Ábrahám – tudást kaptam Uramtól, olyat, amilyet te nem. – Vagyis, nem jutott el hozzád.

– Kövess, és én megmutatom azt, amely megmenekít téged!

Ne engedelmeskedj azzal, hogy imádkozol szobraidhoz, mert ő az, aki erre fölszólítja az embereket! A sátán az Irgalmas ellen tevékenykedik (kérlek), ne kövesd őt, nehogy ugyanarra a sorsra juss!

Nem lesz gyámolítód és segítőd, kivéve a sátán. De sem neki, sem pedig másoknak nem lesz hatalmuk az Irgalmas kínzásai ellen.

– szólt az atyai válasz, hozzátéve:

– Ha nem akarsz imádkozni hozzá, akkor ne káromold őket, és ne is mondj rosszakat rájuk.

Asz-Szuddíjj az időpontot illetően azt mondja:

– A hosszú időre való hivatkozás az örökkévalót jelenti.

Ikrima egy évet határoz meg.

2./123. Féljetek attól a naptól, amikor egy lélek sem tehet semmit egy másik helyett, nem fogadnak el senkitől váltságdíjat, amikor senkinek nem használ a közbenjárás, s amikor senki meg nem segíttetik. – Sőt még a próbatétele s Allah ígérete – „Imámmá teszlek téged az emberek számára.” – után is kijelenti, nehogy elfelejtse:

„A megállapodásom nem vonatkozik az istentelenekre.”

Ibn Dzserír azt mondja: Az összes vallás s nép által dicsérve őket.

Allahhal való találkozását többen többféleképpen tárják elénk. Íme:

Mózes, amikor elindult a tűzért, látta lángjait, s hallotta annak zajait, s közben furcsállta, hogyan lehetséges az, hogy ott volt a völgy az „at-Tur” jobb oldalán. Allah ekkor szólította meg, kérve, jöjjön közelebb Hozzá.

Ibn Dzserír szerint:

– Olyan közel került hozzá, hogy hallotta a toll sercegését, amint írják a Tórát.

Asz-Szuddíjj ellenben azt mondja:

– Fölvitték az égbe, s ott beszélt hozzá Allah.

Ámru ibn Muádz kissé másképpen mondja:

– Amikor Allah közelebb szólította, az a Sínai-hegynél s nem máshol történt.

– Mózes! – szólt Allah. – Teremtek neked egy hálás szívet, fohászkodó nyelvet, egy feleséget, aki segít néked a fohászkodásban, és nem veszek el ezekből a jóságaimból tőled semmit. Mert ha valakitől megvonnék ezekből, akkor nem adnék néki semmit.

Vagyis elfogadta Mózes kérését, amelyet testvére érdekében kért, majd a megbocsátása után prófétává tette azt. Egy ája nagyon szépen föltárja számunkra, amint Urához fohászkodik, küldetése érdekében:

(És) a testvérem beszédesebb nálam, küldd velem, hogy igazolhassa igazmondásomat, mert attól félek, hogy meghazudtolnak! – Máshol már megerősítve őket:

25./35. Adtuk hajdan Mózesnek az Írást és mellé rendeltük segítőnek Áront, az ő fivérét.

25./36. És mondtuk: „Menjetek el ahhoz a néphez, amely hazugságnak nyilvánította jeleinket! És mind egy szálig megsemmisítjük őket.” Az elődök azt mondják, hogy az e világban elhangzott legnagyobb kérés az volt, amikor Mózes Áron számára ezt megtette.

Ibn Ábbász még hozzáfűzi: Áron öregebb volt Mózesnél.

A következő történetek méltóan bizonyítják, milyennek is kell lennie egy igazi muszlimnak:

Ibn Dzserír Prófétai beszédében megemlíti:

– Ura iránti engedelmességéből minden ígéretét betartotta.

Szehel ibn Uqail Prófétai beszédében elmondja:

– Izmael próféta találkozót beszélt meg egy bizonyos férfival, ám odaérve sajnálattal vette tudomásul, hogy társa nem jött el, valószínűleg elfeledkezett róla. Nem mozdulva várt egy napot, de semmi. Az majd csak a második napon érkezett, megkérdezve:

– Itt vártál rám (egész idő alatt) végig?

– Igen! Végig.

– Elfeledkeztem róla – vallotta be.

– Nem akartam elhagyni a helyem, amíg meg nem érkezel. – mondta Izmael.

Abú Bakr Mohammed ibn Dzsáfár al-Kharáti (a Makárim al-Akhláq = jó modor és a jó neveltség előnyei c. könyvében) leírja:

– Abdullah ibn Abí al-Hamszá elmondta, hogy kereskedett Allah prófétájával (Mohameddel) még azelőtt, hogy prófétává vált volna.

– Maradt nmi tartozásom a küldött felé, amit szerettem volna még azon a napon elintézni – mondja –, de elfeledkeztem róla, s majd két nap múlva jutott csak eszembe. Amikor a harmadik napon összetalálkoztunk, szóvá is tette:

– Fiú! Nagyon neheztelek rád, mert három napja csak reád várok.

Igazat mondani az ígéret tekintetében a jó tulajdonságok közé tartozik. Ezt megszegni pedig hatalmas bűn – mondják tudósaink, közben egy ájára hivatkoznak:

Ti hívők! Miért mondtok olyat, amit nem tesztek meg? Egy hatalmas dolog az Allahnál, amit nem váltotok be.

Izmael és Allah prófétája minden esetben betartotta ígéretét – hagyatékozza ránk Abú al-Ász Ar-Rabiá, Zeynab lányának férje, amikor azt mondta:

– Beszélt nekem és igazat mondott. Ígért nekem, s betartotta. Miután meghalt Allah prófétája, Abú Bakr (akinek a neve mellé még hozzátették: Asz-Sziddiq = az elhinni szóból származik, mivel ő volt az első, aki hitt Mohammed elhivatottságában) kihirdette:

– Akinek Allah küldötte ígért vagy tartozott valamivel, az jöjjön hozzám, hogy visszaadhassam vagy kiegyenlítsem számláját!

Hallva Dzsábir ibn Abdullah odament és így szólt:

– Allah prófétája azt mondta nekem, amikor Bahreinból megérkezik a pénze, én ezt és azt kapok tőle. – Közben mindkét tenyerét összezárva mutatta annak nagyságát. Miután megérkezett, Abú Bakr hívatta Dzsábirt, és megparancsolta neki:

– Nyúlj, markolj a pénzbe mindkét kezeddel! – Amikor az kivette onnan, 50 darab lehetett benne, a kalifa ezt még megtoldotta ötvennel.

Amikor elhangzik, hogy: „Küldött volt és próféta.” Allah magasabb szintre emelte, mint testvérét, Izsákot, mert ő „csak” próféta volt.

Imám Muszlim Prófétai beszédében Mohammed prófétára utalva leírja:

– Allah kiválasztotta gyermekei közül Iszmáelt.

Abú Hurayra a prófétára utalva:

– Irgalmas Allah azokhoz a férfiakhoz, akik az éjszaka egy részét imádkozásra szánják és (ennek érdekében) felébresztik feleségeiket. Ha azok nem akarnák (teljesíteni), fröcsköljenek az arcukra vizet. És irgalmazzon Allah annak a nőnek, aki az éjszaka egy részét imádkozással tölti, s ha a férje nem akarja, elvégzi vele, tegye ugyanazt.

An-Naszáíjj Allah prófétájától örökítve leírja:

– Ha egy férfi az éjszaka egy részében fölkelti feleségét, s ketten két rakátot elvégeznek, megemlíttetik a Könyvükben, hogy ők azok közül valók, akik fohászaikban megemlékeznek Allahról.

Ibn Ábbász szakmáját tekintve azt mondja:

– Idrísz szabó volt, és minden egyes tűszúrásnál dicsőítette Urát.

(Érdekes, hogy ő a hatodik eget említi elhalálozási helyeként.)

Mudzsáhid az ája magyarázataként:

– Fölvitték Idríszt és ahogyan Jézus, ő sem halt meg.

Al-Haszan magát a helyet a Mennyországgal azonosítja.

Nemcsak azokról a prófétákról szól az ája, amelyeket itt fölsorol, hanem Ádám összes utódjáról.

(A következő áják részletesen fölsorolják azokat a prófétákat, akik iránt Allah kegyet gyakorolt:

Ez, amit bizonyítékként adtunk Ábrahámnak a népe felé. (És már korábban megadtuk az útmutatást Ábrahámnak, mert ismertük őt.) Fokokra emeltük, akit akartunk, mert a te Urad Bölcs és mindent Tudó. És adtuk néki Izsákot és Jákobot, mindegyiket helyes útra vezéreltük. (Jákob név héber nyelven fondorlatost, csalafintát jelent. Ugyanis születésekor hátulról testvére, Ézsau sarkát fogta.)

Nagyon érdekes, hogy azon a bizonyos éjszakai birkózásakor, amikor Jákob megáldatását kérte: És monda: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. Izraelita tudósok azt állítják:

1. Egy emberrel.

2. Egy angyallal.

3. Ézsau szellemével.

4. Önmagával viaskodott.

(21./72. És ajándékoztuk néki Izsákot és Jákobot ráadásképpen. És mindannyijukat igazakká tettük.) –, és szintén Noét őelőttük. És az ő utódjaiból: Dávidot, Salamont, Jóbot, Józsefet, Mózest és Áront. És mi így jutalmazzuk a jótevőket.

És Zakariás, János, Jézus, Iliász (Illés), mindegyik jótevő volt.

És Iszmáel, al-Jászá, Jónás és Lót, mindegyiket (jobban) előtérbe helyeztük, mint a többi prófétát. Az apjaiktól, utódjaikból, és testvéreikből kiválasztottuk őket és helyes útra vezéreltük. – További áják megjegyzik:

– Ők azok, akiket Allah a helyes Útra vezérelt. Az ő helyes útjaikat kövesd! (Részletesen a Próféták c. Szúrában.)

Vannak, akiknek a történetét elmeséltük neked, s vannak olyanok, amelyeket nem meséltünk el (neked) – hívja föl Mohammed figyelmét.

Ha az Irgalmas versei/jelei hirdettetnek nékik…-re, a tudósok egyetértenek abban, hogy ennél az ájánál le kell borulni, követve a próféta példáját. (A lap szélén elhelyezett „Szadzsda” piktogram külön fölhívja a figyelmünket.)

Szufyán at-Thauri, Abú Mámártól hallva, lejegyzett egy történetet, miszerint:

– Omár ibn al-Khattáb recitálta a Mária Szúrát, s miután ennél a résznél leborult s fölállt, Abú Mámár megkérdezte tőle:

– Ez volt a leborulás, de hol maradt a sírás?

Aki az ima elhagyása után a szenvedélyeitől visszatér – mondják tudósaink –, attól Allah elfogadja, megszépíti végzetét, és örökíti helyét a Mennyországban. (Örökbe kapja a Paradicsomot.) Mert a visszatérés letörli azt, ami előtte volt. Ez a jutalmazás jutalma. – Al-Furqán (a különbségtevő) Szúra ájáit hozzák föl bizonyítékul:

25./68. És akik nem fohászkodnak más Istenhez Allahon kívül és nem ölnek meg – csak jogosan – emberi életet, amit Allah tilalmasnak nyilvánított, és nem paráználkodnak. És aki nem így cselekszik, annak lakolnia kell.

25./69. – a Feltámadás Napján kétszeres legyen az ő büntetése és maradjon abban megalázottan örökké! –

25./70. kivéve azokat, akik megbánást tanúsítanak, hisznek, és jótetteket cselekszenek. Allah az ő rossz cselekedeteiket jótettekre cseréli. Allah Megbocsátó és Könyörületes.

Ezekben a Mennyországokban nincs helye csúnya beszédnek, züllöttség, értelmetlen szó (párbaj) nem hangzik el.

Al-Bukháríjj Prófétai beszédében lejegyzi:

– A mennyország népei nem köpködnek, szívják orruk váladékát. Tányérjaik, fésűik, aranyból és ezüstből lesznek, izzadságuk pedig miszk illatú. Két feleségük lesz, melyek szépségeit még senki nem tapasztalhatta meg.

Nem lesz különbség közöttük, szívükben nincs harag, s egy emberként dobban.

Ibn Dzserír azt mondja:

– A Mennyországban nem lesz éjszaka, ezek csupán fények. Ott azzal tudják megkülönböztetni egyiket a másiktól, hogy éjszaka bezárják az ajtókat, és leeresztik a választófüggönyt.

Qatáda szerint:

– Jó életvitelű arabok azok, akik ebédeltek és vacsoráztak, és ezért említi a Korán:

„És el lesznek látva reggel és este.”

Ibn Ábbász azt mondja:

– Senkinek nem adható és nem illeti az Irgalmas név, csak Őt (neki).

Mudzsáhid idézetként föleleveníti az al-Ihlász 113. Szúrát:

Allahu ehed.

Allahu asz-szamad.

Lem jelid walem júled.

Walem jekun lehu kufuwánn ehed.

Elképedve mondja Allah, hogyan csodálkozhat az ember, miért nem hiszi el, hogy a halála után föl lesz támasztva. S mindezeket a bizonyítékokat egy verssel támasztja alá, amikor prófétájának sugallja:

(A földrengés – Az-Zalzalati.)

Amikor megrendülve megremeg a föld,

S kiveti a föld a terhét,

És azon a napon azt mondja az ember: „Mi történt vele?”

Azon a napon elmondja híreit,

Mivel a te Urad sugallatot ád neki.

Azon a napon az emberek külön-külön jönnek elő, hogy lássák tetteiket…

99./3. Wa qála alinszánu: Má lahá?

júmaidzinn tuhaddithu akhbárahá

biannarabbaka auhá lahá.

Jaumaiddzin jaszduru an-nászu astátán….

Továbbra is esküszik Allah magára, hogy mindannyiukat az ördögeikkel együtt, akikhez imádkoztak, össze fogja gyűjteni.

Ibn Ábbász még hozzáfűzi:

– Látni fogod a Pokol népét a tűz körül állni.

Ibn Maszoúd: Bűneikben hatalmasakat. – Qatáda pedig:

– Minden vallási népcsoportból a leggonoszabb vezetőkről s azok különválasztásáról beszél.

Maszoúd másik magyarázata szerint:

– Különválasztja az elsőt a másodiktól, addig, amíg mindannyian föl nem sorakoznak, majd büntetését a legnagyobb bűn elkövetőivel kezdi.

(Erre utal egy ája, amikor azt mondja: amíg mindannyian föl nem sorakoztak, s a hátul lévők azt nem mondják az előttük lévőkről: „Urunk! Ők azok, akik tévelygésbe vittek bennünket, adj nékik dupla kínzást a Pokolból [kínjaiból]?)

Ibn Dzserír azt mondja:

– A teremtmények, amikor átmennek a tűzön, leesnek a pogányok és a tagadó bűnösök. Allah megemlékezik a hívőkről cselekedeteik alapján, ugyanúgy, ahogyan átmentek a helyes úton. – Vezess minket az egyenes úton… – Sebességeik, cselekedeteik függvénye, amelyet még az e világon gyakoroltak. Ezután megbocsátást kérhetnek azoknak a hívőknek, akiknek nem kiemelkedően nagyok a bűneik.

(Azt angyalok, a próféták és a hívők kérhetnek, s általuk sokan megmenekülhetnek a Pokolból. Többjüket kihozathatják azok közül, akiket megevett a tűz (kivéve az arcukat, mert ez a leborulás helye). A bennma-radók, mivel örök kárhozatra vannak ítélve, ezért minden egyes alkalommal újjá lesznek teremtve.)

Azok fognak először csoportosan kijönni, akiknek a szívében a legtöbb hit található. Majd a kevesebb és kevesebb, addig, amíg ki nem jön az utolsó, akinél csak egy porszemnyi jó található. Kihozza Allah azt is, aki egy napon azt mondta: „Nincs más Isten, csak Allah!” –, annak ellenére, hogy soha életében egy jó cselekedetet tett is volna. Nem fog a tűzben maradni, csak az – fejezi be –, akinek ott kell maradnia.

Ibn Ábbász azt ájára mondja:

– A hitetleneknek szebb gyülekezőhelyük, házaik, berendezve látványos bútorokkal voltak, ellentétben a prófétával és társaival, akik szűkölködtek. Ekkor hangzott el az ája.

Allah megemlíti a hitetleneket, amikor recitálják előttük a nyilvánvaló, tartalomban gazdag ájákat, jeleket, annak ellenére, hogy (őket egyszer emlékeztetni fogják rá) büszkék, arrogánsak, bízva saját rossz vallásukban, kételkednek a hívők szavaiban, hitelességükben, azt kérdezve:

– Hogyan lehetünk mi „hitetlenek” ilyen életvitel mellett a rossz úton? Nem inkább ti vagytok azon, akik rejtőzködtök Al-Arqam ibn Al-Arqam házában?

(Eleinte „610-ben” éjszakánként és titokban volt csak Allah szava néhány embernek hirdetve Al-Arqám házában. A kényszerűség diktálta ezt, félve az üldöztetéstől és a kiközösítéstől, amely abban az időben egyenlő lett volna a halálos ítélettel.)

Allah emlékezteti a kérkedőket azokra hivatkozva, akik valaha még több vagyonnal és gazdagsággal bírtak.

Mondd Mohammed azoknak a hitetleneknek, akik azt állítják, hogy a helyes úton járnak, s ti a helytelenen. Mondd: „Aki közülünk a két csoport közül a rossz úton (van) jár, annak az Irgalmas adjon haladékot, s éljen abban a tudatban, addig, amíg nem találkozik az Urával, hogy a kínzás sújtsa, vagy az Óra érje el hirtelen. Akkor meg fogják majd tudni, kik azok, akik a rossz helyen voltak és gyengébb a seregük.

Abú Dzsáfár ibn Dzserír azt mondja:

– Ezek a hitetlenek szavai, és állításai hasonlítanak a zsidókéra.

Egy másik ája, amely a zsidókról szól, így említi a küldött szavát:

– Ha azt állítjátok, hogy Allah egyetlen gyámolítói vagytok az emberek közül, akkor kérjétek a halált, ha igazat mondjátok!

leszólítanak találomra (2004) embereket, s amennyiben el tudják mondani, melyek Allahnál a maradandó jó cselekedetek, úgy 100 eurót kapnak ajándékként.)

Mámar ibn Rásid említ egy történetet, amikor leült közéjük Allah prófétája, fogott egy száraz ágat, melyről lehúzva leveleit, s így szólt:

– Az igazmondások: Nincs más Isten, csak Allah, Isten a legnagyobb, Dicsőség Allahnak és Hála Istennek. Ezek letörlik a bűnöket, ahogyan a szél lefújta ennek az ágnak a leveleit. Vedd át ezeket tőlem Abú ad-Dardá, mielőtt eltávolodnál (meghalnál)! Ezek maradandó jó cselekedetek, s mind a Mennyország kincseiből valók.

A hallottak után Abú Szelma megjegyzi:

– Ezek után, amikor elmesélte ad-Darda ezt a Prófétai beszédet (intelmet), azt mondta:

– Ezeket addig fogom mondani, hogyha egy tudatlan közben meglát engem, azt fogja hinni, hogy bolond vagyok.

Talán tudja-e, hogy mit hoz a jövő – hangzik el –, arról nem is beszélve, bizonyos lenne abban, ha ígéretet kapott volna „valakitől” az, be is tartaná.

Mohammed ibn al-Quradi erre azt mondja:

– Többen másképpen értelmezték ezt az áját, a nem és a vagy használatával. Példát is mondott rá:

– Kivéve aki ígéretet kapott az Irgalmastól. Az ígéret pedig a tanúságtétel.

Mondd! – hangzik nemegyszer el, s aki azt elmondta – „Tanúsítom, hogy nincs más Isten, csak Allah…” –, az veheti úgy, hogy ígéretet kapott.

Mudzsáhid azt mondja:

– Ellenük fognak fordulni a legkonokabbak, s vitatkoznak velük.

Qatáda hatásosabban:

– A tűzben lesznek, átkokat szórva egymásra.

Asz-Szuddíjj: Ellenségesek lesznek, akik erősen vitatkoznak.

Al-Aufi az ája magyarázatára azt mondja:

– Buzdítja őket Mohammed és társai ellen.

Qatáda értelmezésében:

– Allah ellenvaló fellépésre küldi őket.

Szufyán at-Tauri azt mondja:

– Sürgetve, vágyaik célpontjaivá teszi őket.

Megerősítésként hangzik el egy hasonló ája: „Aki elfelejti említeni az Irgalmast, arra (buzdítunk) küldünk rá gonosz Ördögöt, aki az ő közeli társa lesz.”

Allah figyelmezteti küldöttét: Mohammed! Ne siettesd őket, mi egy bizonyos határidőt szabtunk nekik. Ők oda fognak kerülni (megkínoztatva), ebben nincs semmi kétség.

Asz-Szaudíjj éveket, hónapokat és órákat említ.

Ibn Ábbász a lélegzetük számolását is határozatként említi.

Kötelező ígéret alatt: Nincs más Isten, csak Allahot értjük.

Ibn Abí Hátim Prófétai beszédében elmondja, amikor Abdullah ibn Maszoúd recitálása után azt mondta a körülötte állóknak:

– Tegyetek ígéretet Allah felé, mert Teremtőtök a Feltámadás Napján megkérdez benneteket:

– Álljon föl az, aki ígéretet tett Allah felé. (Ne csodálkozzunk ezen a kifejezésmódon, mert a Korán nyelvezetében ez bevett szokás.)

A hallgatóságból egyszer csak megszólalt valaki:

– Abú Abdú-r-Rahmán (Ugyanis két neve is volt Ibn Maszoúdnak) taníts meg minket erre!

– Mondjátok! – kezdte. – Urunk, az egek és a föld megteremtője, a rejtett dolgok, a tanúság tudója, rád bízom magam az e világban, hogy ne közeledjek olyan cselekedetek felé, amely rosszhoz közelítve engem eltávolít engem a jótól. Rajtad kívül nem bízom senkiben, kivéve Irgalmadban. Legyen ígéretem Nálad, melyet a Feltámadás Napján teljesíts ki nekem! Mert Te vagy az, aki nem szegi meg az ígéretét.

19./90. Kis híja, hogy az egek szétszakadnak amiatt, a föld meghasad, a hegyek pedig porrá omlanak.

Majdnem bekövetkezett, amikor meghallották ezt a mondatot Ádám fiaitól. Tőlük, akik Allah teremtményei és alapjuk (tanúsítója) Teremtőjük Egyedüliségének társ nélkül.

Ibn Dzserír Prófétai beszédében Allah prófétájától leírja:

– Mondassátok a haldoklótokkal, hogy: „Nincs más Isten, csak Allah.” –, mert az, aki a halálánál elmondja, megkapja a Mennyországot. – A kíváncsiskodók rögtön lecsaptak rá:

– És aki egészséges állapotában mondja?

– Ott a leginkább szükséges – válaszolta, majd folytatta: – Mert arra esküszöm, akinek az életem a kezében van, ha hoznák az egeket a földdel, és ami kettő között van tartalmával együtt, és a mérleg egyik serpenyőjébe tennék, másikba pedig a tanúságtételt, akkor az utóbbi lenyomná a másik oldalát.

Ibn Abí Hátim, Prófétai beszédében Aun ibn Abdullah szavait idézi:

– Egy hegy, név szerint megszólítva, kérdezi a mellette lévőt:

– Említettek Allahot a közeledben?

– Igen! – mondja örülve. – Majd Aun folytatta:

– A jóságot jobban hallja, de a rosszat ugyanúgy, majd recitálta az áját.

19./91. hogy az Irgalmasnak fiúgyermeket tulajdonítanak.

Ibn Abí Hátim érdekes történettel ismertet meg bennünket:

Grálib ibn Ádzsradnak azt mondta egy Sám földjéről származó ember:

– Minnában (Mekkától öt kilométerre lévő város) azt mondta nekem egy férfi, hogy miután Allah megteremtette a földet és a rajta lévő fákat, (abban az időben) Ádám fiai hasznos gyümölcsöket találtak rajta. Ez addig tartott, amíg Ádám fia pogányságot nem mondott azzal, hogy:

– Az Irgalmas fiúgyermeket nemzett.

Amikor ez (a borzalom) elhangzott, a föld megremegett és hatására tüskéssé változtak a fák.

Qáb al-Ahbár szerint:

– Amikor azt mondták, amit mondtak, megharagudtak az angyalok, és a Pokol tüze föllángolt.

Imám Ahmed Allah prófétájától idézve:

– Nincs türelmesebb Allahtól, amikor meghallja, hogy megbántva Őt, fiúgyermeket társítanak (vesznek) mellé. Ő, aki meggyógyít, megvéd és adakozik számunkra.

Al-Imám Ahmed Allah prófétáját idézi:

– Allah, ha szeret egy rabszolgát, akkor azt mondja Gábrielnek:

– Én szeretem X. Y. nevezettet, te is szeresd! – Megszereti az angyal, s rajta keresztül az ég népei. Ha pedig megutál valakit, akkor:

– Utáld meg ezt az illetőt! –, s Gábriel megutálja és megutáltatja az ég népeivel. Ha pedig utálat vesz valakit körül, akkor utálni fogják az ég és a föld népei. (Mudzsáhid Prófétai beszédében is föltalálható.)

Az utóbbi kihangsúlyozza: Az e világban szeretetet kap az, aki Allahot szereti.

Szaíd ibn Dzsubaír azt mondja:

– Allah megszereti és megszeretteti velünk a hívőket.

Haram ibn Hájján azt mondja:

– Ha a rabszolga szíve Allah felé közelít, akkor Allah közelebb viszi a hívők szívét rabszolgáihoz, akik könyörülettel fogják körülvenni őt.

Othmán ibn Affán azt mondja:

– Aki jót vagy rosszat cselekszik, Allah felöltözteti saját cselekedetével.

Al-Haszan al-Baszríjj egy történettel ismertet meg bennünket:

– Volt egy férfi, aki mindenki előtt (kijelentette) azt mondta:

– Úgy fogok imádkozni Allah felé, hogy Ő megemlékezzen rólam! – Ettől kezdve minden imán részt vett, elsőként jött és utolsóként távozott, ám minden alkalommal elfelejtette hatalmasítani Teremtőjét. (Allahu Akbar.) Tette ezt folyamatosan hét hónapig, mígnem társai közül utána nem szóltak:

– Nézzétek! Itt megy a képmutató. – Hazamenve elgondolkozott azon, miért is feltételeznek rosszat róla. Másnap a mecsetben kijelentette:

– Ettől fogva cselekedeteimet csak Allahért teszem!

Nem tett máskor sem többet, csak a szíve és a szándéka fordult Ura felé. Ettől fogva az emberek már nem suttogtak utána, hanem:

– Allah Irgalmazzon neki – mondogatták.

Majd a történet befejeztével Al-Haszan recitálta az áját.

Asz-Szuddíjj szerint:

– Az igazságtól távol lévő népet.

Ad-Dahháq, vitatkozót, al-Quradi, meghazudtolót, Al-Haszan al-Baszríjj, az igazságtól elfordult süket népet, és végül Qatáda a Qurays népével azonosítja.

Akik meghazudtolták a prófétákat és Allah mondásait, (vajon) látsz-e közülük valakit, vagy hallasz-e felőlük.