| Idézet |
Magyarázat |
Elif
Lem Ra Ezek az írás és egy nyilvánvaló Korán versei; jelei. |
Nagyon sok tudós, talán (egy) élet művét
annak szenteli, hogy rájöjjön ezen betűk értelmére. Többen,
de mondhatnám azt is, hogy számosan próbálják kifürkészni,
mint a Fáraó sírjn lévő hieroglifákat, véseteket, s ezzel
saját elképzeléseiket igazolva.
A „hajdan voltak” szerint kifejezésre is
juttatták:
A Koránban vannak olyan részek, mint ezek
a betűk, amelyeknek semmi értelmük! – Pedig tudhatnák, hogy
Allah nem teremtett olyan dolgot, amelynek ne látnák az
emberek értelmét. Közülük azért akadtak józanabbak, akik
megesküdtek, tudni vélték, hangoztatták:
– Ezek az arab nyelv lényegét foglalják
magukban.
Én inkább megemlítenék (fölsorolnék)
azokból a tényekből, amelyek mellette, mintsem ellene
szólnak:
Ibn Maszoúd szerint: Elif, Lem, mím-re:
– A megnyitóban lévő betűk, Allah neveinek
betűzéséből vannak. (A Korán 99 névvel jelöli.) Ezek után
(általában), Allah a Korán győzelmét, hatalmasságát és
csodáját mutatja be.
Al-Qurtubí szerint: Ez Allah tudásából
való, amit elrejtett előlünk!
Al-Bukháríjj (Abú Hurayrától):
– A reggeli imánál Allah prófétája
recitálta a Leborulás (32.) Szúra: Elif, Lem, mím áját, majd
közvetlen utána a második rakánál folytatta az Emberek, 114.
Szúrával.
Ibn Ábbász szerint az itt leírt betűk:
– A Hatalmas Allah nevei közül valók! –
Ugyancsak egy másik Prófétai beszédében részletesebben kifejti:
– Ezekkel a betűkkel esküdik Allah, és
egyben Allah nevei is.
Látszatra Ikrima osztja véleményét, amikor
megerősíti:
– Az ’lm. – egy eskü!
Ibn Abi Hátim: Jézus, Mária fiára utalva
„béke vele”, azt mondta:
– Csodálkozom, hogyan kételkedhetnek Allah
nevei miatt, hiszen ezek az emberek az Ő adakozásából élnek!
Az ’ (Elif), nyitója az Allah szónak, a Lem, nyitója „Latif
(Kedves), amely ugyancsak Allah egyik neve, és a m (mim),
Medzsid (Maximálisan elérő, ami örökké tart),
Dicséretreméltó névvel azonosul.
Dzsubaír ibn Abdullah ibn Rabal, és Ibn
Ábbász említenek egy történetet, miszerint:
Abú Jászir ibn Akhtab néhány zsidó
férfival elmentek a prófétához, amikor az éppen recitálta a
Tehén (második) Szúra elején található (rejtélyes) betűket s
az azt követő ájákat. Nagyon elcsodálkoztak, mivel nem
értették, hogyan létezhetnek számukra megmagyarázhatatlan
dolgok. Miután hazaértek, fölkeresték tudós rabbijaikat,
mondván:
– Tudjátok, hallottam Allah küldöttét,
amikor recitálta a második Szúra elején található rejtélyes
betűket! – Majd felsorolta az ott történteket. Azután az ő
„terhére”, kérésére testvére, Hujaij ibn Akhtab és néhány
zsidó felkerekedett, elmentek a prófétához, kérdéseket
intéztek hozzá:
– Mohammed! Te recitáltad az ’lm betűket,
és azt, hogy: ez az az Írás, amelyhez nem férhet kétség?
– Igen! – volt a válasz.
– Gábriel jött hozzád Allahtól?
– Igen! – szólt újra.
– Előtted Allah küldött prófétákat, és mi
nem tudtuk azokról, hogy meddig tart az uralmuk, sem népük
idejét. Úgy gondolod, kivétel vagy? – próbálta kizökkenteni
nyugalmából.
Majd egyikőjük számmisztikát híva
segítségül, sorolni kezdte:
– Az Elif egyenlő eggyel. A Lem 30-cal, és
a Mim 40-nel. Így összesen 71. – Ezután Mohammedet azonnal
kérdőre vonta:
– Hogy lehet, hogy ti olyan valakinek a
vallását követitek, akinek az uralma 71 év? – S így
folytatta:
– Mohammed, van-e neked ezenkívül valami
más?
– Igen! – szólt a küldött.
– Mi az?
– Elif, Lem, mim, szad. – idézve a hetedik
Szúra kezdő betűit.)
– Ez nehezebb (több, hosszabb)! – mondja a
rabbi, és a Tórából való számokkal kezdett helyettesíteni:
– Az Elif=1, Lem=30, mim=40, és a szad=60.
Így összesen 131 év! Van-e még nálad valami? – érdeklődött
ismét.
– Igen! ’lr.
– Ez még több! – szólt, s ismét rákezdett:
– Elif=1, Lem=30, ra=200. Ez összesen 231.
– Van-e még valami?
– Igen! – szólt a küldött.
– Elif, Lem, mim, ra – idézte a 13. Szúra
elejét.
– ’=1, kezdte a számolást – l=30, m=40 és
r=200. Ez összesen 271. – majd felhördült saját
értetlenségén:
– A te dolgaid megzavart minket, miáltal
nem tudjuk eldönteni, keveset vagy sokat adtál nekünk! –
Aztán távozásra szólította föl társait. Útközben Abú Jászir
még odaszólt Hujaij ibn Akhtabnak:
– Honnan tudjátok, lehet, hogy az mind
összeadott Mohammednek? – Ezzel számolni kezdett:
71–131–231–271 ez mind 704 év. – Nem várva meg okfejtéseit,
rá is ripakodtak:
– Megzavart minket ezzel!
A Korán Szúrákban számtalan helyen
találkozhatunk ezekkel a rejtélyes betűkkel: Pl. 19./ k, h,
j, sz. 68./ n. 20./tah. stb.
|
Azok,
akik hitetlenek, talán szeretnék majd, ha muszlimok lettek
volna. |
Azok, akik hitetlenek, talán
szeretnék majd, ha muszlimok lettek volna. –
Megbánják még, hogy hitetlenként éltek.
Ibn Ábbász és Ibn Málik úgy magyarázza az
áját:
– Amikor Allah a túlvilágban, a bűnös
muszlimokat és a bűnös társítókat együtt terelteti a
tisztítótűzbe, az utóbbiak odaszólnak az előbbieknek:
– Nem ment meg benneteket az, mit az e
világban imádtatok! – Erre Allah haragvással fordul a
hitetlenek felé, és a muszlimokat kiveszi a tűzből. Ekkor
hangzik el az a bizonyos ája: Bárcsak muszlimok lettünk
volna!
Mudzsáhid némi eltéréssel:
– A tűz népe mondja majd a muszlim
hívőknek (azoknak, akik bár hibákat követtek el, de nem
társítottak Allah mellé senkit) akikkel együtt
„raboskodnak”:
– Nem segít most nektek a hitetek? – Mire
Allah odaszólt angyalainak:
– Vigyétek ki azokat, akinek a szívében
egy porszemnyi hit is lakozik! – Ekkor hangzott el
megbánásként szájukból a fohász.
Ensz ibn Málik (be is azonosítja a
kérdezőket) Prófétai beszédében. Allah prófétája azt mondta:
– Akik kijelentették: – La ilaha illa
Allah! „Nincs más Isten, csak Allah!” (ennek dacára) és
bűneik miatt tűzbe vetettek, őket kérdezték a Qurays,
al-Uzzá, és al-Lát „népe” bálványistenség-imádók:
– Nem segített nektek, hiába mondtátok:
Nincs más Isten, csak egy? – utaltak Teremtőjükre. – Mégis
itt vagytok velünk?
Erre Allah kihozatja és az élet folyójában
fürdetteti meg őket, ahol begyógyulnak sebeik, ugyanúgy,
ahogy meggyógyul a hold fogyatkozásából. Ezután bemehetnek a
Mennyországba, ahol új nevet kapnak, „Dzsehennamijun”
Dzsehennabéliek.
Hallva egy férfi Málikot, megkérdezte:
– Te ezt hallottad a küldöttől?
– Igen! Hallottam, amikor azt mondta:
– Aki szándékosan hazugságot mond rólam,
az a tűzben találja „kapja” helyét!
Abú Szaid al-Khudaríjjtól megkérdezte
valaki:
– Hallottad-e Allah prófétájától, amikor
recitálta ezt az áját?
– Igen! Hallottam őt, amikor azt mondta:
– Allah kiviszi a hívőket a tűzből, miután
megbüntette őket! – Majd folytatta: – Amikor bevitte a
hitetlenekkel együtt, azok megkérdezték:
– Ti Allah gyámolítói voltatok az e világi
életetekben, akkor mit kerestek itt velünk a tűzben?
Ekkor Allah megbocsátást engedélyezett a
hívők számára. (Az angyalok, próféták és az emberek is
kérhetnek megbocsátást a tűzben lévő társaik részére.) Ekkor
hangzott el a társítók részéről:
– Bárcsak minket is megbocsátás ért volna?
– A kiszabadított hívők – folytatta tovább
– a Pokolbéli nevet kapták, mert arcukon fekete nyom volt
látható. Ám ők megkérték Teremtőjüket:
– Töröld le rólunk ezt a sötétséget!
– Mosakodjatok meg a mennyországi
folyóban! – utasította őket, ezzel lemosta, letörölte még
nevükről is a megkülönböztető nevet. (At-Tabaráníjjnél is
megtalálható Prófétai beszéd.)
Ibn Abí Hátim elkülönítette a fokozatok
nagyságát:
– Allah prófétája azt mondta: – Van,
akinek a térdéig, van, akinek a köldökéig, és van, akinek a
nyakáig ér „ott” a tűz, cselekedeteik, bűneiktől függően!
Van, aki egy hónapot, van, aki egy évet, és van, aki annyit
marad, mint az e világi élete. (Allah teremtésétől,
pusztulásáig.) És ha Ő akarja, kiviszi őket a zsidók,
keresztények és mások (hitetlenek) társaságából. Ez előtt
hangzott el:
– Hittetek Teremtőtökben, Könyvében és
prófétátokban, ennek ellenére itt vagytok velünk a tűzben! –
Ekkor Allah haragra gerjedt, olyan haragra, amilyenre még
sohasem, kivitte a muszlimokat egy tóhoz fürdést parancsolva
nékik, amitől megtisztultak.
(Amikor a
hitetlenekről és a bálványimádókról beszélünk, akkor ne csak
a Qurays törzs istenségeire gondoljunk, „jusson az
eszünkbe”, hisz más népek mást s másképpen „is” áldottak
bálványaik tiszteletére. Tudni kell, hogy a Kába szentélyben
365 bálvány volt található, melyeket Mekka „bevételének
napján” a próféta részvételével s parancsára
megsemmisítettek. Főistenségnek számított Hubal (legnagyobb
bálvány, Nakla, al-Lát, al-Uzzá, Manat… Ezek közül nem
egynek oltárt, sőt templomot is emeltek pl. Táifban,
Kudaidban stb.)
|
Hagyd
Őket, hadd egyenek, élvezzenek és kecsegtesse őket az evilág
reménye! Ám majd megtudják! |
|
És
nem pusztítottunk el egy várost sem, csak úgy, hogy előre
megszabott írásuk volt. |
|
Nincs
nép, amely megelőzné a határidejét és nem is késleltetheti. |
– szól a figyelmeztetés és útmutatás Mekka népének.
– Térjenek vissza a társítástól, mert Allah nem ad
halasztást egy népnek sem, ha eljön a pusztulás ideje, de nem is hozza
előre azt!
|
És
azt mondják: „Te, akinek leküldetett az intés! Bizony, te bolond
vagy! |
– ismételgették. Bolond, mert hívsz minket, hogy kövessünk téged!
Elhagyjuk, amit apáink, nagyapáink követtek. |
Miért
nem állasz elő nekünk angyalokkal, ha igazmondó vagy az
igazmondók között?" |
– kérték ezt a Fáraók is (brahám és Mózes
prófétákkal):
– Hozzál aranyakat, vagy jöjjenek melletted az
angyalok! De elfelejtették, hogy először üzenettel, majd kínzással
kellett szembesülniük.
|
Mi
azonban nem küldünk le angyalokat, csak az Ítélet igazságával.
Ám akkor sem kapnak haladékot. |
|
Bizony,
mi leküldtük az írást. És bizony, mi őrzői vagyunk annak. |
|
Már
teelőtted küldtünk küldötteket a hajdanvoltak pártos
gyülekezeteihez. |
|
És
egy küldött sem jött el hozzájuk úgy, hogy ne űztek volna belőle
gúnyt. |
|
Mi
bocsátjuk be azt a bűnösök szívébe, |
– ahogy Ensz Prófétai beszédében olvashatjuk: Megtagadást és
társítást. |
ám ők
nem hisznek benne - noha már előttük megvolt annak a szokásos
módja, ahogy Allah a hajdanvolt hitetlen népeket megbüntette. |
|
És ha
kaput nyitnánk nekik az égben és ha naphosszat felhághatnának
azon keresztül, |
|
azt
mondanák: „Csak elkápráztatták a mi szemünket, vagy inkább olyan
emberek vagyunk, akikkel varázslat történt." |
Mudzsáhid, Ibn Kithir, Qatáda Ibn Ábbász,
al-Aufij, mindannyian egy véleményen voltak:
– Olyan, mintha elfednék a tekintetüket.
|
És
tornyokat helyeztünk az égre és fölékesítettük őket azoknak,
akik szemlélik, |
|
és
megőriztük azokat az összes megkövezett sátántól |
|
kivéve
attól, aki orozva odafülel, ám azt világosan látható tűzcsóva
követi. |
Mudzsáhid és Qatáda szerint a tornyok itt a
bolygókat jelenti.
Átije al-Alufijj kibővíti:
– A tornyok, paloták, amelyre üstökös őrök
vigyáznak. Hogy miért s kitől? – kérdezhetnénk. Az ördögöktől,
hogy ki ne hallgathassák a fentieket: Mert lehet, hogy az ott
elhangzott szó, amit egymásnak átadtak, azt ők továbbadják az
alattuk lévőknek, akik elviszik gyámolítójuknak, megelőzve
leérkezésüket.
Szufyán szerint:
– Akik hallgatóznak, azok egymáson vannak
(közben mutató és középső ujját keresztbe téve imitálta). Ám az
üstökösök hamarabb elpusztítják a hallgatózót, mielőtt átadhatná
a hallottakat.
Ugyancsak ő jegyzi föl:
– Ezt a szót próbálják a földre vinni, ahol a
gyámolítók (mágushitűek, papok…) száz hazugságot hozzáfűzve,
bizonyítékként tálalják. Ők a jövőmondók, akik az aznapi
parancsokat előre közvetítik.
Al-Bukháríjj és Abú Hurayra:
– Amikor Allah parancsait az égben kiadja, az
angyalok szárnyaikat verdesve adják tudomásul: Megértettük!
|
És a
földet kiterítettük és reá vetettünk szilárdan rögzített
hegyeket, és mindenféle jól kiegyensúlyozott dolgot
sarjasztottunk rajta. |
|
És
elhelyeztünk benne táplálékot nektek és azoknak, akikről nem ti
gondoskodtok. |
|
Nincs
semmi sem, aminek a tárháza nem nálunk lenne. És csak
meghatározott mértékben küldjük le azt. |
Ibn Abí Ziyád jegyezte le Abdullahtól: A
próféta azt mondta:
– Nincs erősebb esztendő, mint a következő!
(Minden évben egyformán esik.) De ezt Allah osztja be szakaszos
mennyiségben.
Al-Hakam ibn Ujajina:
– Allah küld esőt valamennyi nép számára.
Az egyiktől elzárja, másiknak kinyitja. A vízzel s Ádám fiainak
számával egyenlő arányban bocsát le angyalokat és ördögöket,
hogy megszámolják a (földön termett) termés mennyiségét.
|
És
elküldtük a szeleket, amelyek esőfelhővel viselősek. És vizet
bocsátottunk le az égből és megitattunk titeket azzal. És nem ti
tároljátok azt. |
– Nem az emberek határozzák meg a tengerek, tavak
elhelyezkedését.
Abú Dzarr: – Allah a Mennyországban teremtett
egy szelet, amelynek al-Dzanub „Déli szél” a neve. E mellett
található egy ajtó, amely ha kinyílik, belőle áldásos eső hull a
földre.
|
És mi
vagyunk azok, akik életre keltünk és halálba küldünk, és mi
vagyunk az örökösök. |
|
És
bizony mi tudjuk, kik azok, akik előresietnek közöttetek, és kik
azok, akik hátramaradnak. |
Meg kell mondanom, amikor írom ezeket a
sorokat, kissé pironkodom. Hogy miért? – Ismerjük meg, kissé
humoros magyarázatát:
Ibn Ábbász, két Prófétai beszédet is említ az, akik
előresietnek magyarázataként. Igaz, az utóbbit maga is „furcsa
Prófétai beszédként” említi.
a. Előresietnek, mint Ádám fiai, akik
betöltötték idejüket, s most a sírjaikban várakoznak a
Feltámadás Napjára.
b. A próféta mögött egy feltűnően szép nő
imádkozott, akiről a Prófétai beszédek Gyűjtője meg is jegyezte:
– Allahra esküszöm, nála szebbet még életemben
nem láttam! – Kijelentésének meg is lett a következménye, hisz
néhányan előre- és néhányan hátramentek. Majd az utóbbiak a
leborulások között, hátra hátranéztek.
Megerősíteni látszik Ibn Dzserír feljegyzése,
amelyben utalást tesz:
– Voltak emberek, akik (direkt) a nők miatt,
hátsó sorokba álltak.
Megvallom, én Mohammed ibn Kaáb mellett török
pálcát, aki bizonyíthatóan kijelenti:
– Nem az ima sorait kell itt érteni, hanem a
halottakat, akiket megöltek közöttetek!
|
Az
Urad, majd Ő fogja összegyűjteni őket. Bizony, Ő Bölcs és Tudó. |
|
És
teremtettük hajdan az embert száraz agyagból, megformált sárból; |
|
és
megteremtettük a dzsinneket korábban a szemúm tüzéből. |
Az elhangzott „számúm” megfelelője, az
éjszakai hőség. Ebből képződik a perzselő hőség. (al-Harúrtból
pedig a nappali.)
Abdullah ibn Maszoúd szerint:
– A számúm egy része annak a 70 szélnek,
amelyből Allah megteremtette jóval az emberek előtt a
dzsinneket. – Majd recitálta az áját.
Ibn Ábbász:
– A dzsinneket tűz lángjából, de annak is
a legszebbikéből teremtette Allah.
Al-Bukháríjj:
Az angyalokat fényből, a dzsinneket
tűzből, és Ádámot, ahogy leírta néktek, úgy teremtette!
Ugyancsak furcsa Prófétai beszédként maradt ránk
Ibn Dzserírtől:
Ibn Ábbász azt mondta: Amikor Allah
megteremtette az angyalokat, elmondta nékik:
– Embert fogok teremteni megformált
sárból, utána belefújok lelkemből. Ti pedig boruljatok le
előtte! – Ekkor a körülötte lévő angyalok megtagadták
Parancsát:
– Nem csináljuk!
Erre teremtőjük tüzet bocsátott rájuk
elégetve őket, majd újat teremtett, megismételve
(parancsát):
– Embert teremtek megformált sárból…
Boruljatok le előtte!
– Hallottuk és elfogadtuk! – volt a válasz
„Szemánn wa taá”, kivéve Ibliszt, aki az előző pogányok
közül való volt. A válasz sem volt különb:
„Pusztulj innen!” – mondta Allah. –
„Bizony, te megkövezett leszel!
„És átok lesz rajtad az Ítélet Napjáig!”
Amikor Allah megátkozta az Ördögöt,
annak más lett a képe, mint az angyaloké. Nosza, nemhogy
esedezett volna, inkább újabb mondandóval jött elő:
– „Uram! Azért, mert tévútra vittél engem,
tetszetősen felékesítem majd nekik azt, ami a földön van, és
bizony, mindannyiukat félrevezetem, kivéve a Te kiválasztott
szolgáidat közöttük!”
Szemtelenségében odáig ment, hogy kéréssel
még kiegészítette:
– A Feltámadás Napján (amikor minden
élőlény már elpusztult) együtt jöhessek elő az angyalokkal!
– S minden, ami szüli a rosszat, leginkább Ádám fiaival
próbálja megszerettetni (Uhabbib) a rosszat.
– Tévútra terelem őket az igazságtól,
ahogy engem tévútra vezettél az igazságtól! – okolja magát Allahot saját hibájáért.
|
És
emlékezz arra, amikor a te Urad azt mondta az angyaloknak:
„Bizony én embert fogok teremteni, száraz agyagból, megformált
sárból. |
|
Amikor
megformáztam őt és életet leheltem belé a lelkemből, akkor
vessétek le magatokat előtte földre borulva!" |
|
És
mindenki az angyalok között földre borult |
|
kivéve
Iblist. Ő megtagadta azt, hogy leboruljon a borulókkal. |
|
„Iblis!"-
mondta Allah. „Mi van veled, hogy nem borulsz le borulókkal?" |
|
„nem
azért vagyok" - mondta az -, „hogy egy ember előtt leboruljak,
akit te száraz agyagból, megformált sárból teremtettél." |
|
„Pusztulj
innen!" - mondta Allah. „Bizony, te megkövezendő vagy! |
|
És
átok lesz rajtad az ítélet Napjáig!" |
|
Iblis azt mondta: „Uram! Adj nékem haladékot addig a napig, amíg
halottaikból föl nem támasztatnak!" |
|
„Íme,
azokhoz tartozol" - mondta Allah -, „akiknek haladék adatott |
|
egy
meghatározott idő napjáig." |
|
Iblis
azt mondta: ,Uram! Azért, mert tévútra vittél engem, tetszetősen
fölékesítem majd nekik azt, ami a földön van és bizony,
mindannyiukat félrevezetem - |
|
kivéve
a hozzád őszinte szolgáidat közöttük!" |
|
„Ez
az én hatalmam alatt való egyenes út" - mondta Allah. |
|
„Az
én szolgáim fölött nincs hatalmad, kivéve azokat, akik a
tévelygők között téged követnek." |
Ibn Dzserír, Jazíd ibn Quszaittól jegyzett le egy Prófétai beszédet
Allah rabszolgáiról (muszlimokról).
– A Prófétáknak voltak mecsetei a városon kívül. Amikor
Urukhoz akartak fohászkodni, kimentek ehhez, és ott tettek eleget
kötelességeiknek, közben saját dolgaikra kértek magyarázatot. (Tették
dolgaikat.) Ám egy alkalommal, amikor valamelyik próféta Allah mecsetjében
tartózkodott, odament hozzá Iblisz, és leült közé és a Kába közé. Megérezte ezt
a küldött, gyorsan fohászba kezdett: – Menedéket keresek Nálad a megkövezendő
sátán ellen (Audzú billáhi mina as-Sajtán ar-Radzsím)! – S ezt háromszor
elismételte. Allah ellensége így válaszolt:
– Mit tudnál nekem mondani, amitől megszabadulhatnál tőlem?
(Mondj nekem valamit, és utána megszabadulhatsz tőlem!) – A próféta válasza:
– Nem! Te mondj nékem valamit, amivel legyőzöd Ádám fiait! –
Majd tovább folytatta:
– A Hatalmas Allah azt mondja: „Az Én szolgáim fölött nincs
hatalmad!”– Bedühödött Iblisz, kiáltva odavágta:
– Én már ezt akkor (ezelőtt) hallottam, mielőtt te
megszülettél volna!
Nem zökkent ki a próféta, s egy másik fohászba kezdett:
– Ha elér téged a sátán, akkor menekülj vagy térj vissza
Allahhoz, mert Allah hall téged, és mindennek tudója. Én Allahra esküszöm,
éreztem jelenléted, és menedéket kerestem tőled!
– Igazat mondtál! szólt a sátán. – Ezzel megszabadultál tőlem!
– Majd tovább folytatta:
– Ádám fiát tévútra viszem, amikor haragszik – válaszolt a
próféta kérdésére –, és amikor a legjobban van eltelve magával. (Amikor
legjobban kíván vagy megkívánt valakit.)
|
És a
gyehenna tüze lesz mindannyiuk találkozóhelye. |
– ígéri Allah.
A Gyehennának hét ajtaja van, és az ajtó
egy-egy darabjára fel van írva Iblisz követőinek neve. Ők
azok, akik ezen keresztül fognak oda bemenni,
cselekedeteitől függően.
Ali ibn Abí Tálib meg is nevezi, kezének
ujjait egymásra téve:
– Sorozatban lesznek feltöltve, a
Dzsehennen, Ladza, al-Hutama, asz-Szair, Szaqar, al-Dzsahim
és az al-Hawija.
Ibn Dzserír még tovább vezeti, személyekre
lebontva:
Zsidók, keresztények, szábeusok,
mágushitűek, társítók, pogányok (ez alatt arab képmutatókat
értett) és a monoteisták. Utóbbiak, bár egy Istenben hittek,
ám cselekedeteikben rosszat is tettek. Számukra lehetséges
megbocsátást kérni, nem úgy, mint az előzőekre.
Qatáda megjegyzi:
A próféta azt mondta: – Minden ajtónak van
egy (Maqszúm= részekre vágott) része, ahol a tűz népének
lakói fognak tartózkodni. Lesz, akinek bokáig, nyakig,
esetenként fejmagasságig fog érni a láng. Ezek határozzák
meg az ajtók számait.
Az istenfélők azonban kertekben és
forrásoknál lesznek. – Nem kell félniük a kiűzetéstől,
pusztulástól, sem pedig az ijedségtől (Feltámadást jelző
kürt hangjától).
Lépjetek be békességgel, biztonságban!
És eltávolítjuk azt, ami gyűlöltség a
szívükben lakozik, úgy, hogy testvérek gyanánt (hevernek) a
kereveteken egymással szemben.
Mi ez, ha nem áldás, és megbocsátás
embertársaikkal szemben, azokkal, akik a múltban, s jelenben
nem is oly rég bűnöket követtek el velük szemben. A próféta,
Allah parancsa szerint megtiltotta a már iszlám vallást
gyakorlók elleni megtorlást, még abban az esetben is, ha
bizonyítottan „előző életükben” gyilkosságokat követtek el a
muszlimok kárára.
(Hozzá hasonlóan ismeretes: Mózes III.
Könyve 18:
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a
te néped fiai ellen, hanem szeresd felebarátodat, mint
magadat.)
A prófétai beszédek, ennek módjára
hívják fel figyelmünket, amikor példázattal állnak elő
közvetlenül a kinyilatkoztatás utáni pillanatokban.
Ismerjünk meg három hosszabb s rövidebb Prófétai beszédet.
1. Ibn Dzserír: Alihoz kérezkedett be egy
al-Astar nevű férfi, amikor annak épp vendégei voltak, s
közöttük tartózkodott Talha fia, Imrán. Ali váratta egy
ideig, majd amikor elment a vendége, barátságosan
beinvitálta:
– Gyere testvérem, lépj be békességgel.
Ám a várakozásra ítélt al-Astar sértett
hiúsággal kérdezte:
– Miatta nem engedtél be?
– Igen! – szólt az egyértelmű válasz.
– Ha Oszmán fia lett volna, akkor sem
engedsz be?
– Akkor sem! – mondta Ali, majd
hozzáfűzte:
– Bárcsak Oszmán lettem volna, mert ő azok
közé tartozik, akire Allah azt mondta:
Eltávolítjuk azt, ami gyűlölség a
szívükben lakozik… vagyis nagy bizonyossággal ő is a
Paradicsom lakói közé tartozna.
2. Szufyán asz-Szauri szintén ezzel
kapcsolatban örökítette ránk a Prófétai beszédnek a
történetét:
– Elment Ibn Dzsurmuz (ő volt az, aki még
hitetlenként megölte az-Zubairt, a próféta társát) Alihoz,
aki sokáig várakoztatta ajtaja előtt, míg végül beengedte.
Meg is jegyezte vendége:
– A járvány és pusztulás népét kint
hagyod! Eltessékeled? – fogalmazott nemkívánatosságára.
Az várt egy darabig, majd így felelt:
– Én azt szeretném, hogy én, Talha és
Az-Zubair, azok közül valók lennének, akire Allah leküldte
azt az intelmet:
– Szívedből való keserűséget eltávolíts,
megbocsátva néki.
3. Imám ibn Talha bekérezkedett Alihoz,
miután azt elhagyták al-Dzsamal népének barátai. Belépve
üdvözölte Imránt, és azt mondta néki:
– Szeretném, ha én is azok közül valók
lennék, akire Allah azt mondta:
– Lépjetek be békességgel, biztonságban,
és eltávolítjuk azt, ami… Wanazáná máfi szudúrihim min gril
ikhwanen álá szururinn mutaqábilin. – Mivel nem vette észre,
hogy rajtuk kívül más is tartózkodik a helyiségben, igencsak
meglepődött, amikor egyikük rámordult:
– Allah igazságosabb annál! – Majd
folytatta: – Tegnap még ölted őket, ma meg már testvéreid?
Ali, hogy elejét vegye a „vihar”
kezdetének:
– Kik lennének azok, ha nem én és Talha?
(Egy hozzá hasonló Prófétai beszédben, amikor
Ali meghallotta a két kifakadó embert, rájuk kiáltott:
– És ha nem mi lennénk azok, akkor kik
lennének? – Az iszlám ügyéért harcolókat értette.)
at-Tauri szerint tíz ember miatt jött le
az ája. Ezek:
Abú Bakr, Omár ibn al-Khattáb, Othmán, Ali
ibn Abú Tálib, Talha, Az-Zubair, Abdu-r-Rahmán ibn Auf, Szád
ibn Abí Waqqász, Szaid ibn Zeyd és Abdullah ibn Maszoúd.
Abú Umáma:
A Mennyország népe addig nem léphet be a
Mennybe, amíg egymással meg nem barátkoznak, s szívükben egy
cseppnyi gyűlölség is található.
Szintén ő: Allah kitépi szívük haragját,
mielőtt beengedné őket a Mennyországba.
Qatáda:
A hívőket addig tartják a Menny és a Tűz
között, amíg egymás közt meg nem vitatják, mi volt a
gyűlölségük oka az e világban. S ha ezeken felülkerekedve
megbocsátanak (megtisztították) egymásnak, majd csak akkor
léphetnek be Allah megígért földjére.
Nem nyomasztja őket a nehézség és
megbántás, és nem fognak kiűzetni onnan.
Amikor egy reggelen fölkelt a próféta,
sugárzó arccal kiment feleségéhez, s így szólt hozzá:
– Khadidzsa! Uram megparancsolta nekem,
hogy jó hírt mondjak neked.
– Mi az? – kérdezte.
– A Mennyországban házat s kertet fogsz
kapni, nem fog ott érni téged sem nehézség, sem pedig
bántódás.
Al-Bukháríjj: Azt mondják a Mennyország
népének:
– Ez az a hely, ahol néktek örök
nyugalmatok lesz, nem fog sem kísértés, betegség, öregség,
sem halál kísérni benneteket.
Föl is szólítja Mohammedet:
Add hírül szolgáimnak, hogy Én vagyok az,
aki Megbocsátó és a Könyörületes,
És hogy büntetésem fájdalmas büntetés!
Miről is szól ez az ája, mi is ennek a
magyarázata, kérdezhetnénk, közben „minduntalan”
felidézhetnénk bennünk az ehhez hasonló ígéreteket. Nos,
Múszá ibn Ubaida adja meg erre a választ:
A próféta elment néhány barátaihoz, akik
hangosan nevetgéltek, mire ő rájuk szólt:
– Említsétek a Mennyországot, és
emlékezzetek a tűzre! – Abban a pillanatban sugallta néki
Ura intését.
Másik Prófétai beszédében:
– Allah prófétája azt mondta: Ha rabszolga
(így szólítja muszlim híveit) tudná, milyen mértékű Ura
megbocsátása, akkor minden bűnt elkövetne. És ha tudná,
milyen a büntetése, s kínzása, akkor félelmében csak a jót
cselekedné.
Elkövetkezőkben a Szúra Ábrahám, Lót, majd
a Hidzsr (völgy) lakóit, ezen belül Thamúd népét és Szálih
próféta történetét tárja elénk.
|
Hét
kapuja van annak, és mindegyik kapunak egy rész lesz közülük
elosztva. |
|
Az
óvakodók azonban kertekben és forrásoknál lesznek. |
|
„Lépjetek
be békességgel, biztonságban!" |
|
És
eltávolítjuk azt, ami gyűlölség a szívükben lakozik, úgy, hogy
testvérek gyanánt hevernek a kereveteken egymással szemben. |
|
Nem
nyomasztja ott őket fáradtság és nem fognak kiűzetni onnan. |
|
Add
hírül a szolgáimnak, hogy én vagyok az, aki a Megbocsátó és a
Könyörületes, |
|
és
hogy a büntetésem fájdalmas büntetés! |
|
És
adj hírt nekik Ábrahám vendégeiről! |
– De mitől hatalmasodott el rajtuk a félelem?
Az nem mástól, mint a szokásaik
elutasításától. (Abban az időben, kérdések nélkül először
étellel kínálták a vendégeket, majd amikor a vendégek jóllaktak,
csak utána kérdezgették jövetelük okáról.
Igen ám, de ezek a vendégek nem nyújtották
kezüket a frissen levágott s megsütött borjúhús után, így
jogosan valóssá vált félelmük.) Hogy megnyugtassák őket:
|
És
emlékezzetek arra, amikor beléptek hozzá és azt mondták:
„Békesség!" „Bizony" - mondta ő-, „mi félünk tőletek." |
|
„Ne
félj"- mondták ők-, „örömhírt hozunk neked egy tudással
rendelkező fiúról." |
(majdan megszülető Izsákról). |
Ő azt
mondta: „Örömhírt hoztok nekem egy fiúról, holott már utolért az
öregség? Miféle örömhírt hoztok hát?" |
|
Azok
azt mondták: „Az igazságnak megfelelően hozunk neked örömhírt.
Ne add hát föl a reményt!" |
|
„Ki
vesztené el a reményt Ura irgalmában" - mondta ő-, „ha csak nem
a tévelygők?" |
Ki veszítené el a reményt Ura Irgalmában – mondta ő –,
mihelyt félelme eloszlott – hacsak nem a
tévelygők? |
„És
mi járatban vagytok, küldöttek?" - mondta tovább. |
– kérdezte bajt sejtve Ábrahám. |
Azok
azt mondták: „Bizony, mi küldetésben vagyunk egy néphez, amely
bűnös - |
Bizony, mi küldetésben vagyunk egy
néphez, amely bűnös – kivéve Lót családját.
– De miért? Uram parancsára? – kérdezhette
volna:
|
kivéve
Lót családját. Megmentjük őket mind, |
Megmentjük őket mind,
kivéve feleségét. Így rendeltük el. Ő bizony azok közé
tartozik, akik hátramaradnak.
El is mentek, felkeresve Lótot, aki,
Ábrahámmal azonosan reagált:
|
kivéve
a feleségét. Így rendeltük el. Ő bizony azok közé tartozik, akik
hátramaradnak." |
|
És
amikor a küldöttek Lót családjához érkeztek, |
|
azt
mondta ő: „Ismeretlen emberek vagytok ti." |
„Ismeretlen emberek vagytok ti.” – Ez lehetett volna
kérdés is, de a válasz már ettől „meggyőzőbben” hangzott:
Mi az
Igazságot hoztuk el neked, és bizony, mi az igazat mondjuk. |
„Nem!"
- mondták azok. „Azt hozzuk el néked, amiben ők kételkedtek. |
|
Mi az
Igazságot hoztuk el neked, és bizony, mi az igazat mondjuk. |
Érdekesen szól a következő utasítás, ugyanúgy, ahogyan
Mohammednek szólt a szent háborúban, védve a gyengéket:
ája
|
És
kerekedj föl a családoddal akkor, amikor az éjszaka a
legsötétebb. És menj a hátuk mögött, és nem szabad egyikőtöknek
sem visszafordulnia, hanem menjetek, ahová parancsot kaptatok!" |
Mindent megpróbált Lót, hogy ez a dolog ne
történhessen meg, kérve a vendégek hírére hozzá érkezőket:
|
És
feltártuk előtte azt a dolgot, hogy reggelre kelve írmagja sem
marad ezeknek, |
|
és a
város lakói örvendezve jöttek Lóthoz. |
|
Lót
azt mondta: „Ezek az én vendégeim. Ne szégyenítsetek meg engem! |
|
És
óvakodjatok Allahtól és ne hozzatok gyalázatot rám általuk!" |
Közben végigmutatott a város lányain:
– Ha bármit is cselekedni akartok, azt
megtehetitek, ha a törvényes rend megengedi!
|
Azok
azt mondták: „Vajon nem tiltottuk-e meg neked, hogy bárkit is
vendégül láss?" |
|
„Itt
vannak a leányaim" - mondta Lót -, „ha így akartok cselekedni." |
|
Az
életedre! Bizony, ők az eszeveszettségükben tévelyegnek! |
(A kijelentés közvetlenül Mohammednek szól,
hiszen Allah az életére esküszik. Felmagasztalja prófétáját,
hisz Ő soha nem esküdött még más életére, s neki mondja el ezt a
történetet.
– Az életed és
maradásod az e világban.)
|
És
napfelkeltekor kiáltás ragadta meg őket. |
|
És
fölfordítva pusztítottuk el a várost és szidzsilből való köveket
záporoztunk rájuk. |
És fölfordítva pusztítottuk el a várost (Gábriel
hajtotta végre) és szidzsílből való köveket záporoztunk rájuk.
|
Bizony,
jelek vannak ebben a figyelmeseknek. |
Volt, aki azt mondta:
– A nézelődőket említették (Imám Málik
szerint), volt, aki a vizsgálódókat (Mudzsáhid).
Ensz ibn Málik szerint: Allah rabszolgái azok
között vannak, akik kiismerik az embereket arcvonásaikról.
Ibn Abí Hátim Prófétai beszédében a prófétát idézi,
aki mielőtt az áját recitálta volna, megjegyezte:
– Féljetek a hívők eszelősségétől, mert az
Allah fényével lát!
|
És
valóban, az bizony egy el nem múló úton van. |
Valószínű a történetből rájöttek, hogy Szodoma
városáról van szó, amelyet Allah, nemhogy a földdel tett
egyenlővé, hanem még helyét poshadt, büdös tóvá változtatta.
|
Bizony,
jel van ebben a hívőknek. |
|
És a
cserjés lakói bizony Kegyetlenek voltak. |
|
És
bosszút álltunk rajtuk. Mindketten nyilvánvaló példával
szolgálnak. |
(Először is tisztázni kell valamit, mégpedig a
cserjés lakóinak jelentését.
Qatáda azt mondja: Suáyb népe nem a tekeredő
fák népe. (Al-Ajke népe.)
Mindkettőről tesz említést az ája, ezzel
időben s térben közel hozva egymáshoz a büntetett népeket. Suayb
figyelmeztette népét, akik társítók és fennhéjazók voltak:
– Lót népe nincs oly messze tőletek, hogy ne
emlékezhetnétek rájuk!
|
És
al-,Higr lakói is hazugsággal vádolták hajdan a küldötteket. |
(Ezzel eljutottunk a Szúra nevét adó Hidzsr
fejezethez. Maga a név völgyet jelent, amely bárhol
megtalálható, sőt az arab amikor azt mondja a gyermekének:
– Gyere, kisfiam, ülj az ölembe! – akkor
lényegében völgyet említ, s nem a magyar megfelelőjét.)
A Hidzsr lakói a Thamúd törzs volt, Szálih
próféta népe. Itt, bár többes számban beszél, pedig egy
prófétájuk volt „csupán”, de mivel hazugsággal vádolták, ami
egyenlőnek hatott (gyűjtőfogalomként) az összes prófétával.
|
Elhoztuk
nékik a jeleinket, de ők elfordultak azoktól. |
Szálih hozott nekik egy nőstény tevét, amit
Allah teremtett egy süket sziklából (bizonyítva képességét). Az
legelt az országukban, így egyik nap vizet, másnap a teve tejét
ihatták. De amikor eltértek vallásuktól, tagadásként elvágták
Allah tevéjének térdinát, törvényszerűvé vált megbüntetésük:
– Éljetek országotokban három napig! – szólt
Szálih. – Ez ígéret, ami nem hazugság! – kontrázott vissza.
Nem ez volt az összes bűnük, hanem ennél jóval
több. Pl.:
És a hegyekből házakat faragtak ki, hogy
biztonságban legyenek. – Szükségtelenül többet, a látványra és a
pazarlásra törekedtek.
Nagyon híres az a hadith, amely megemlíti, a
tabúki portyáról hazafelé tartó muszlimokat, kiket a próféta
előre figyelmeztetett (közben fejét elfordítva a völgytől,
erősebb iramra ösztökélve hátasát):
– Ne menjetek be a megkínzott nép házaiba,
csak ha sírtok! Ha nem, akkor legalább imitáljátok, nehogy
benneteket is elérjen az, ami elérte őket.
Negyedik napon, mivel ő csak hármat adott
biztonságban:
Ám
reggelre kelve kiáltás ragadta meg őket
|
És a
hegyekből házakat faragtak ki, hogy biztonságban legyenek. |
|
Ám
reggelre kelve kiáltás ragadta meg őket |
|
és
nem használt nekik, amire földi életükben szert tettek. |
– Pedig bőven adtunk nekik, hogy a vándort
vagy bárkit „kérés nélkül” belőle megkínálhassanak.
Nagyon szomorú történettel folytatódik a vers,
amikor Allah fölszólítja küldöttét:
És az óra bizony
el fog jönni. légy hát elnéző illendő módon!
|
És mi
valóban megteremtettük az egeket és a Földet. És az óra bizony
el fog jönni. légy hát elnéző illendő módon! |
légy hát elnéző illendő módon! – a társítókra.
Mudzsáhid és Qatáda azt mondja:
– Ez az ája még Mekkában jött le! – Mivel a Szent háború a
Hidzsra után kezdődött.
Bizony az Urad az, aki mindennek Teremtője és Tudója.
Én a magam részéről nem osztom a vallástörténészek egyes
csoportjainak álláspontját a következő ája magyarázata és a Fatiha között.
|
Bizony,
az Urad az, aki mindenek teremtője és tudója. |
|
És
mi elküldtük néked a hét meteni (szeb'en minel-meteni) és a
hatalmas Koránt. |
Ibn Maszoúd és Ibn Ábbász szerint, a hét
hosszú:
Al-Baqara, al-Imrán, An-Niszá, Al-Maida,
al-Anám, al-Áráf, At-Taubah.
(A tehén, Imrán nemzetsége, a nők, az
asztal, a jószágok, a magaslatok és Jónás története.)
Szaid ibn Dzsubaír ellenben:
– Ebben a Szúrában találhatók azok a
történetek, amelynek kötelezettségeit, határait,
elbírálásait nem szabad átlépni!
Ibn Ábbász még két dologgal megspékelte:
A: – Csak Mohammed próféta kapott hetet a
hosszú al-Mathániból! Mert Mózesnek hat adatott, de amikor a
palettáját letette, kettő abból fölment, s így csak négy
maradt lent.
B: – Ez senkinek nem adatott Mohammed
prófétán kívül! Mivel Mózesnek csak kettő. (Ebből, ami benne
van: Mózes és Jónás.)
Qatáda szerint:
– A Fatiha hét csodás jeléről beszél az
ája! – hivatkozik a Megnyitó vers igazságaira.
(Bizonyára nem haragszanak meg rám, ha egy
röpke kitérőt teszek, adózva ezzel tanárom „2003 Brno”, Dr.
Mohammed al-Mukhtár (az Azhár egyetem öt tanszékének tanára
(Tafszir, Dauwa, Szira, arab-iszlám vallás alapjai)
nagyszerű előadás-sorozatának, aki a hét történetet ekképpen
foglalta össze:
– A Lélek Allahtól ered. Allah
utasítására, annak tápláléka, a Zubur (Zsoltár) Tóra,
Evangélium és a Korán. Tehát a Korán a lélek tápláléka,
ezért mindig jóllakottan kell tartanunk, hogy minél többet
tudjunk.
A Korán olvasása az első (recitált
olvasás), amiből hasznot húz az olvasó, mivel elmélkedhet az
olvasottból. Ehhez ismernünk kell a tafszirt (annak
magyarázatát), hogy megértsük a Koránt, mert e nélkül
képtelenek lennénk értelmezni. Tehát: első az olvasás,
második az elmélkedés és harmadik az átadás. Minden betűért
tíz jutalmat kapunk, ezért mindig törekedjünk a tanulásra és
a tanításra. Mindig és mindenkor legjobb a Fatihával
kezdeni, mert azt az állandóság jellemzi, közben ügyel arra,
hogy a tanuló azt betartsa, átadja, mert ezáltal az
Istenfélelem motiválja, tudatva véle, hogy Allah előtte
áll és hallhatja őt.
Aki nem tudja, mit beszél, az olyan, mint
a részeg ember, mivel ő sem képes felfogni szavainak
értelmét. Aki tudja, az képes elzavarni a sátánt.
Al-hamd: dicsőség, hála: Ő érzékszervet
adott, ami előny másokkal szemben.
A világok Urának: A dzsinneknek, az
angyaloknak… Ő az Úr, aki elrendezi gondjainkat,
betegségeinket és bármi mást életünk folyamán.
Ha megőrzöd Allahot, Ő is megőriz téged!
Nem árthat senki neked (még a sátán sem),
ha az Ő nevét említed.
Ar-rahmáni ar-rahím: Ezek személyi
tulajdonságok, amely másra át nem ruházhatóak. Ő 99-et
tartott meg magának.
Meliki jaumiddín: Az elszámolás
birtokosának Ura. Erre csak Ő képes.
Ijjáká naábuduwá, ijjáká nasztaín: Csak
Téged imádunk „Szem előtt tartja, kinek adja imádásul.” Ez
nem azt jelenti: Csak téged imádunk, hanem minden embert.
Ibáda= Alázat, behódolás Allahnak. Féli
Őt, s nem tenni azt másnak, csak Neki.
Vezess minket: Minden muszlim számára
szól, mivel nemcsak magának kér. Hisz az útmutatásban,
ugyanúgy, ahogy Mohammed. Ő is átadott, akit egyesek
követtek, míg mások elutasítottak.
Van olyan, akit elutasított. Ezt
fogalmakra is bontotta:
Szirát: Megkönnyített út, másra már nem
használható.
Szarakku: Könnyen lenyelt valamit, étkét
jól megrágta.
Egyenes úton: mivel két pont között a
legrövidebb út az egyenes.
Azoknak: akiket kegyesnek látott. Pl.
prófétk.
Útján: Hogy elérjük a célt, amit azok
elértek.
Ne a haragvás: A zsidók és minden más,
akik nem hittek, pedig tudatában voltak az igazságnak.
Tévelygő: A keresztény és azok, akik
foglalkoznak a tudás megszerzésével.
Nincs imája annak, aki nem olvasta a
Fatihát! – Nem teremtett kapcsolatot Allahhal.
Bizonyára észrevettük, hogy három
embercsoportról beszél a Korán:
1. Ismerik az igazságot.
2. Ismerik, de nem követik.
3. Nem is akarják megismerni.
Ámin: Tartsd meg, Uram. Bár közvetlen nem
tartozik a Fatihához, de megfogadható.
A próféta a búcsúzarándoklatkor
kijelentette:
– Én átadtam, és aki nincs itt, annak
adjátok át!
Visszatérve:
Al-Bukháríjj, Abú Szaid ibn Muálle
elbeszéléséből jegyezte le:
– Imádkoztam, amikor Allah prófétája jött
és hívott engem. Én nem mentem oda, csak amikor befejeztem
az imámat. A küldött rögtön meg is rótt:
– Mi akadályozott abban, hogy odajöjj?
– Imádkoztam! – válaszoltam, mire ő
Allahra hivatkozva:
– Ti hívők, ha Allah prófétája szól
hozzátok, tegyetek eleget Allahnak és prófétájának, amikor
hív titeket! – Majd így folytatta:
– Megtanítsalak egy hatalmas Szúrára (A
Korán leghatalmasabb), amíg a mecset ajtaját el nem érjük? –
kérdezte, majd recitálni kezdte a Fatiha első ájáját.
– Ez a hét Mathanij és a hatalmas Korán! –
mondta.
Abú Hurayra:
– A Korán Anya, a hét Matánij és a
hatalmas Korán. De ez nem zrja ki, hogy az előzőekben
említett hét ne lenne benne, sőt azt sem, hogy így írjuk le
az egész Koránt. – És még megemlítette:
– Allah küldte le a legszebb beszédet egy
Könyv hasonlóságában, a Mathánijt. Egy rész Mathánijjal, egy
rész hasonlósággal! – fejezi be. Példát is hozott:
– Amikor megkérdezték a prófétát erről a
mecsetről, amelyet Allah (imádatának) félelmére alapították,
(építették) „At-Taqwa”, ő rámutatott „az ő” mecsetjére,
annak ellenére, hogy ez az ája a Quba-Jeruzsálemi mecsetre
jött le. Ebben a helyzetben – erősítette – egyik nem zárja
ki a másikat, hiszen tulajdonságaikban megegyeznek.
|
Ne
mereszd a szemedet arra, amit egyes csoportjaiknak (azwágan
min-hum) haszonélvezetre adtunk! És ne légy szomorú miattuk! És
vedd szárnyaid alá a hívőket! |
– hangzik. Ennek a kijelentésének
mindannyiunkban félelmet kellene kelteni, amit Ibn Abí Hátim
Prófétai beszédében elénk is tár:
Allah prófétája vendégül fogadott valakit,
akit szegénysége miatt (semmivel) nem tudott megkínálni. Ezért
Abú Rafiát átküldte egy zsidó férfihoz, üzenve:
– Mohammed, Allah prófétája azt üzeni, adj
kölcsön egy kis lisztet!
– Nem! – volt az egyértelmű válasz. – Csak
záloggal!
Visszament a küldönc, elmondva mi történt,
mire a küldött azt mondta:
– Allahra esküszöm, hogy én vagyok bizalmasa
annak, aki az egekben és a földön van! Ha pedig kölcsön (kaptam)
adott volna, én visszaadom!
Amikor elment tőle Abú Rafia, Allah
vigasztalásként küldte le rá ezt az áját.
Immár látván látszik: Nyomorgatnak,
kínozgatnak, azért amit mondasz, azt szeretnék, hogy elhagyjátok
vallásotok! Felszólítva benneteket:
– Vessétek le az iszlám ruháját, és akkor
levetitek a szegénységeteket!
(A zsidók hasonlóan cselekednek Palesztinában,
ahol megölik a gyermekeiteket, felperzselik földjeiteket, és
romba döntik házaitokat. Ők az egyetlenek, akik a nacionalizmust
hirdetik, mivel jobbnak ítélik magukat, mint másokat. Olyanok
ők, mint a Szunnában leírtak:
– A hiénák rávetik magukat a muszlim
területekre, mert nem az emberektől, hanem a hitüktől félnek!
Ibn Ábbász: Ne mereszd a szemed idézetre:
– Megtiltatott minden muszlim férfinak, hogy
megkívánja azt, ami barátjának van.
Ibn Ujajna: Nem közénk való az, aki nem lett
gazdagabb a Koránnal!
(Máig érvényes: Siess mindig az utasítást
végrehajtani, higgy a rejtett dolgokban, hisz a tudomány a mai
napig tár föl ismeretleneket. Hisz az ember nem tud mindent
átfogni, ezért kéri, utasítja Allah gondolkodásra:
– Nem tudhatod, mikor halsz meg, mi lesz
holnap, mikor s milyen dolgok fognak bekövetkezni! – Allah
megmondta:
– A rómaiak kétszer lesznek legyőzve! [Perzsák
a rómaiakat – keresztényeket.] Azt gondolták, mivel az Írás
népét legyőzték, legyőzhetik az arab bálványimádókat is. Ez csak
Mohammednek adatott meg.)
|
És
mondd: „Én vagyok bizony a nyilvánvaló intő." |
Ahogy leküldtük az esküdtekre.
Szövetségesekről beszél (Qurays, zsidó
törzsek stb.), akik „Táhálafú” szövetkeztek arra, hogy
meghazudtolják a prófétát.
Al-Bukháríjj Prófétai beszédében lejegyzi: A
próféta azt mondta:
– Én és amit Allah küldött velem az olyan,
mint egy férfi, aki népéhez ment, mondva:
– Népem! Saját szememmel láttam, hogy egy
óriási hadsereg közeleg felétek. Meneküljetek, mentsétek
magatokat!
Egyesek hallgattak rá, elindultak s
megmenekültek, míg mások helyükön maradtak és elpusztultak.
Aki követ engem – folytatta a küldött –,
követi, amit hoztam. Az nem lehet olyan, mint aki ellenem,
van és meghazudtolja az igazságot.
|
ahogy
leküldtünk a szétosztókra, |
|
akik
a Koránt Ídinnek tartották. |
– azok Ídinnak tartották. Hogy mi is az az Ídin? Ikrima
azt mondja erről:
– A Qurays nyelvén boszorkányságot jelent!
Ibn Ábbász szerint: A zsidók, keresztények és a
hitetlenek. Mindezt történettel is alátámasztja, miszerint:
– Al-Walíd ibn al-Mugrirát (aki nemes származású volt)
fölkereste egy csoport a Qurays törzsből, amikor az éves vásár közeledett, s
így szóltak hozzá:
– Közeleg a szezon, és az arabok küldöttei nemsokára
megérkeznek hozzátok. Mi már hallottunk a barátotok híréről, és arra kérlek
benneteket, alakítsatok ki közös véleményt róla, amely nem többféle, nehogy
egyik meghazudtolja a másikat, és nehogy másképp térjen vissza hozzátok!
– És te „hogyan vélekedsz” Abú Ábid Samsz?
– Mondj nekünk egy véleményt, amit mi is elfogadhatunk!
– Nem! Mondjatok ti véleményt róla, én azt meghallgatom és
elfogadom.
– Mi azt mondjuk: Kehin! (Papféle)
– Ő nem pap! – utasította el Samsz.
– Inkább azt mondjuk: bolond!
– Nem bolond!
– Akkor ő egy költő!
– Nem! Nem költő.
– Akkor varázsló!
– Nem varázsló! – ismételgette állásfoglalását.
Másodszor is elbizonytalanodtak a Qurays tagjai:
– Akkor mit mondjunk?
– Allahra esküszöm, Mohammed beszéde édes, és mind, amit
ti róla mondtatok, arról kiderült, hogy hazugság! Az állításaitok közül az
van legközelebb hozzá, hogy varázsló!
Ennek elhangzása után küldte le Allah sugallatát: akik
a Koránt különálló…
|
Az
Uradra! Mindannyiuktól számon kérjük majd |
Abdullah ibn Maszoúd:
– Akinek nincs más Istene (Ashadu an la illaha
illa Allah), és nincs senki, Teremtője és az emberiség között,
azokkal Allah személyesen számol el a Feltámadás Napján oly
közel, mint amikor az ember magában marad a teliholddal. Ekkor
három kérdést fog hozzá intézni:
1. Ádám fia mi volt az, ami elfordított tőlem?
2. Ádám fia! Mi volt a szándékod azzal, amit
tettél?
3. Ádám fia milyen választ adtál a prófétának?
Abú Dzsáfár ellentétben két kérdésről tesz
említést:
A rabszolgákat megkérdezik az Elszámolás
Napján két dologról:
1. Kit imádtál?
2. Milyen választ adtál a prófétának?
|
azt,
amit cselekedtek. |
|
Hirdesd
hát azt, amire parancsot kaptál, és fordulj el a társítóktól! |
Ibn Ábbász és a társak ellentétes véleménnyel
vannak az ájával kapcsolatban. Szerinte:
– Tedd, amit parancsolt Urad!
Mudzsáhid ellenben: Imádkozás alatti hangos
recitálásról tesz említést.
Abdullah ibn Maszoúd:
– Mohammed a hitetleneknek három évig (613) titkon
hirdette Allah Szavát, majd a sugallat elhangzása után lépett csak a
nyilvánosság elé. Megtanulta, és pontokba szedve ma is idézik:
1. Aki egyedül küzd, nagyon sok nehézség elé fog
nézni. (Egy kézzel nem lehet tapsolni.) Csoportra támaszkodj, mert
ha beteg leszel vagy elutazol, szünetel a hirdetés.
2. Szándék: Őszintén, meggyőződésből! Nem lehet
akarat és szavahihetőség nélkül terjeszteni. Felelősséggel tartozol
a megtanult és tanított anyagod után, mivel annak nemcsak tanára,
hanem képviselője is vagy. Szerezz kiegyensúlyozott tudást, csak
szahih anyagokból idézz. Szabadidődet olyan dolgokkal töltsd, ami
értelmes.
3. Azok a hitterjesztők, aki hívnak, nem lehetnek
féltékenyek, nem haragudhatnak egymásra, még azokra sem, akik más
vallást vallanak. Tanuljon mindenki önmérsékletet, hiszen a gondok
annak megtagadásával kezdődnek.
Történet is maradt ránk, miszerint a próféta azt
mondta egy emberről:
– Te a Mennyországba fogsz kerülni!
Meghallotta ezt egy idegen, és odaköltözött ahhoz,
akiről a próféta ezt állította. Nézte, figyelte, de semmi
különbséget nem talált életvitelük között. Odament hozzá, és
megkérdezte:
– Mitől vagy te különb, mint én?
– Én, amikor lefekszem, nincs a szívemben harag,
csak megbocsátás, amellyel közelebb kerülök Teremtőmhöz!
4. Minden hitterjesztőnek együtt kell működnie,
mert Allah más-más meglátással áldotta meg őket. (Több nyelven
beszél, szépen meggyőzően tud érvelni stb.)
5. Nem muszlim közösség iránti irgalom. (Ha a
szüleid, rokonaid nem is azok, attól még oda kell figyelned rájuk,
kívánva „hátha” a Paradicsomba jutók közé fognak kerülni.) Vannak
olyan országok, ahol bár jót akartak, a visszájára fordult. Kiválás,
más nézet stb. (– Én Sia vagyok, én Sáfiíj tanait követem! …)
6. (Allah parancsára hívd a legközelebbi
rokonaidat. Olvasd hangosan a Koránt, bárhol vagy. (WC-ben tilos
stb.)
7. Terjeszd minden embernek. Mert bárki, aki
általad muszlim lesz, jobb, mint bármi az e világi életben.
8. Mi csak használói vagyunk Allah adományainak,
és ha befejeztük földi pályafutásunkat, minden visszaszáll Őrá.
9. Az, aki automatikusan ismételgeti az
elhangzottakat, az olyan, mint aki fázik, és takaróért kiáltozik, de
még nem valósult meg a cselekedete. (Az orvosság sem hat azonnal.)
|
Bizony,
mi elegendőek vagyunk nektek a gúnyolódókkal szemben, |
Szinte jézusi dolgot mutatott be a küldött, amikor fülébe
jutott, hogy többen a háta mögött gúnyolják. Ensz hitelesen mutatja be
nékünk, amikor:
– Allah prófétája ment valahová, s néhányan a társítók
közül kajánul a háta mögött összekacsintottak. Voltak, akik odáig
merészkedtek, hogy fejükkel integetni és ujjukkal döfködni kezdték. Ekkor
lejött Gábriel, aki mindezt viszonozta „Gramaza” annyira jól, hogy testükön
szúrásnyomok váltak láthatóvá, melybe nem sokkal később mindannyian
belehaltak.
Mohammed ibn Iszháq meg is nevezi őket a próféta
fohászkodása alkalmával:
– Uram! A Banú Aszad törzsből származnak, vakítsd meg őt,
s ne lássa többet a gyermekét! (Finomítva: Ő is kapja majd vissza a fiától!)
Majd megnevezte őket:
– Öten voltak, közöttük:
1. Banú Aszad ibn al-Uzzá. (Ebből a törzsből Abd Zamaá
gúnyolódott a legjobban, és őrá kérte Mohammed a büntetést.
2. Banú Zuhra törzsből, Al-Azwad ibn Abd Jagrúth.
3. Banú Makhzúm törzsből, Al-Walíd ibn Al-Mugrira.
4. Banú Szam törzsből, Ibn Al-Asz ibn Wail.
5. És végül a Khuzaá törzsből, Al-Hárith ibn At-Tulatila.
Hallom, szinte záporoznak a kérdések: hol történt, mikor,
s hogyan teljesítette Allah a kérését?
Mekkában, amikor Mohammed a Kába körüli Tawáfot végezte.
Odament hozzá Gábriel, kivel először Al-Aszwad ibn Abd Jagruthtot keresték
fel, akinek a próféta rámutatott a hasára, aki odakapva abban a pillanatban
szörnyethalt. A második sem váratott sokáig (Al Walíd ibn Al-Mugrira), maga
menve sorsa elé, fölkereste a küldöttet. Ennek az embernek volt a bokája
alatt volt egy nyíl által okozott sebhely (két évvel azelőtt történt),
amelyre a küldött rámutatott, és ez is elődje sorsára jutott. Ezután elment
hozzá Al Ász ibn Wail, akire úgyszintén rámutatott, de már a lába ujjára.
Nos, ez az ember Táif törzshöz menet szamárháton lábát épp a kengyelbe „Sabraqa”
próbálta beletenni, amikor az behatolt a lábujjába, mitől életét vesztette.
(Fadakhalat fí akhmasz qadamihi.) Al Hárith ibn At-Tulatila sem kerülhette
el a sorsát, aki, miután fölkereste Mohammedet, az a fejére mutatott, ahol
abban a pillanatban gennyes pöttyök „Qaih” lepték el, és a helyszínen
belehalt.
|
akik
Allah mellé egy másik istent helyeznek. De majd megtudják! |
|
Jól
tudjuk, hogy elszorul a szíved attól, amit mondanak. |
– Ádám fia! – mondta Allah. – Ne legyél képtelen arra, hogy a nap kezdetén
ne tudjál elvégezni négy rakátot! (A hajnali „Fadzsrra” gondoljunk, annak is az
első Szunna ajánlott rakájára. 2–2.) Mert a nap hátralévő idejét Én biztosítom
neked! Óvlak téged! |
De
hirdesd Urad dicsőségét, és légy azok között, akik földre
borulnak! |
– Ne foglalkozz velük, és ne hátráltasson
téged, hogy Urad Szavát közvetítsd! Támaszkodj rá, mert Ő
elegendő velük szemben, s győzelemre visz majd téged. Említsd
magadban Urad dicsőségét (Dicsőség legyen Hatalmas Uramon –
Szubhána rabbija al-álá.), és legyél a leborulókkal.
|
És
szolgáld Uradat, míg el nem jő hozzád a bizonyosság. |
– A bizonyosság magát a halált jelenti!
Alá is támasztja egy ájával, amelyben a Pokol népe azt mondja:
– Nem voltunk az imádkozók között, és azok, akik enni adtak a
szegényeknek! Azok között voltunk, akik közöttük csak tévelyegtek „Al-Kháíbín”,
Allahról hazudozva „kacagva” hosszasan beszélgettek. Meghazudtoltuk az Ítélet
Napját, addig, amíg utol nem ért bennünket a bizonyosság, a halál.
Ugyancsak Al-Bukháríjj az imádkozásról:
– Az imádkozás és hasonló dolgok addig kötelezőek az emberek
számára, amíg (képességeinek tudatában) van esze!
Akadtak a rosszakaróak közül (akik eltértek a vallástól),
egyenetlenséget próbáltak szítani, kijelentve:
– Úgy értelmezzük, ha eljön hozzád a bizonyosság „tudás”,
onnantól már nem kell imádkoznod.
Találóan fejezte ki egy bölcselő:
Hirdesd a Korán bölcsességeit, mert egyszerűségeiben
nagyszerű, amelyet minden teremtménye megért, legyen gyermek vagy professzor.
Cáfolata lehetetlen, hisz maga a tény, bárhogy keresed is benne az ellenérveket.
Ez az ösztön vallása, amely olyan, mint zárban a kulcs.
|