Nagyon sok tudós, talán (egy) élet művét annak szenteli, hogy rájöjjön ezen betűk értelmére. Többen, de mondhatnám azt is, hogy számosan próbálják kifürkészni, mint a Fáraó sírjn lévő hieroglifákat, véseteket, s ezzel saját elképzeléseiket igazolva.

A „hajdan voltak” szerint kifejezésre is juttatták:

A Koránban vannak olyan részek, mint ezek a betűk, amelyeknek semmi értelmük! – Pedig tudhatnák, hogy Allah nem teremtett olyan dolgot, amelynek ne látnák az emberek értelmét. Közülük azért akadtak józanabbak, akik megesküdtek, tudni vélték, hangoztatták:

– Ezek az arab nyelv lényegét foglalják magukban.

Én inkább megemlítenék (fölsorolnék) azokból a tényekből, amelyek mellette, mintsem ellene szólnak:

Ibn Maszoúd szerint: Elif, Lem, mím-re:

– A megnyitóban lévő betűk, Allah neveinek betűzéséből vannak. (A Korán 99 névvel jelöli.) Ezek után (általában), Allah a Korán győzelmét, hatalmasságát és csodáját mutatja be.

Al-Qurtubí szerint: Ez Allah tudásából való, amit elrejtett előlünk!

Al-Bukháríjj (Abú Hurayrától):

– A reggeli imánál Allah prófétája recitálta a Leborulás (32.) Szúra: Elif, Lem, mím áját, majd közvetlen utána a második rakánál folytatta az Emberek, 114. Szúrával.

Ibn Ábbász szerint az itt leírt betűk:

– A Hatalmas Allah nevei közül valók! – Ugyancsak egy másik Prófétai beszédében részletesebben kifejti:

– Ezekkel a betűkkel esküdik Allah, és egyben Allah nevei is.

Látszatra Ikrima osztja véleményét, amikor megerősíti:

– Az ’lm. – egy eskü!

Ibn Abi Hátim: Jézus, Mária fiára utalva „béke vele”, azt mondta:

– Csodálkozom, hogyan kételkedhetnek Allah nevei miatt, hiszen ezek az emberek az Ő adakozásából élnek! Az ’ (Elif), nyitója az Allah szónak, a Lem, nyitója „Latif (Kedves), amely ugyancsak Allah egyik neve, és a m (mim), Medzsid (Maximálisan elérő, ami örökké tart), Dicséretreméltó névvel azonosul.

Dzsubaír ibn Abdullah ibn Rabal, és Ibn Ábbász említenek egy történetet, miszerint:

Abú Jászir ibn Akhtab néhány zsidó férfival elmentek a prófétához, amikor az éppen recitálta a Tehén (második) Szúra elején található (rejtélyes) betűket s az azt követő ájákat. Nagyon elcsodálkoztak, mivel nem értették, hogyan létezhetnek számukra megmagyarázhatatlan dolgok. Miután hazaértek, fölkeresték tudós rabbijaikat, mondván:

– Tudjátok, hallottam Allah küldöttét, amikor recitálta a második Szúra elején található rejtélyes betűket! – Majd felsorolta az ott történteket. Azután az ő „terhére”, kérésére testvére, Hujaij ibn Akhtab és néhány zsidó felkerekedett, elmentek a prófétához, kérdéseket intéztek hozzá:

– Mohammed! Te recitáltad az ’lm betűket, és azt, hogy: ez az az Írás, amelyhez nem férhet kétség?

– Igen! – volt a válasz.

– Gábriel jött hozzád Allahtól?

– Igen! – szólt újra.

– Előtted Allah küldött prófétákat, és mi nem tudtuk azokról, hogy meddig tart az uralmuk, sem népük idejét. Úgy gondolod, kivétel vagy? – próbálta kizökkenteni nyugalmából.

Majd egyikőjük számmisztikát híva segítségül, sorolni kezdte:

– Az Elif egyenlő eggyel. A Lem 30-cal, és a Mim 40-nel. Így összesen 71. – Ezután Mohammedet azonnal kérdőre vonta:

– Hogy lehet, hogy ti olyan valakinek a vallását követitek, akinek az uralma 71 év? – S így folytatta:

– Mohammed, van-e neked ezenkívül valami más?

– Igen! – szólt a küldött.

– Mi az?

– Elif, Lem, mim, szad. – idézve a hetedik Szúra kezdő betűit.)

– Ez nehezebb (több, hosszabb)! – mondja a rabbi, és a Tórából való számokkal kezdett helyettesíteni:

– Az Elif=1, Lem=30, mim=40, és a szad=60. Így összesen 131 év! Van-e még nálad valami? – érdeklődött ismét.

– Igen! ’lr.

– Ez még több! – szólt, s ismét rákezdett:

– Elif=1, Lem=30, ra=200. Ez összesen 231.

– Van-e még valami?

– Igen! – szólt a küldött.

– Elif, Lem, mim, ra – idézte a 13. Szúra elejét.

– ’=1, kezdte a számolást – l=30, m=40 és r=200. Ez összesen 271. – majd felhördült saját értetlenségén:

– A te dolgaid megzavart minket, miáltal nem tudjuk eldönteni, keveset vagy sokat adtál nekünk! – Aztán távozásra szólította föl társait. Útközben Abú Jászir még odaszólt Hujaij ibn Akhtabnak:

– Honnan tudjátok, lehet, hogy az mind összeadott Mohammednek? – Ezzel számolni kezdett: 71–131–231–271 ez mind 704 év. – Nem várva meg okfejtéseit, rá is ripakodtak:

– Megzavart minket ezzel!

A Korán Szúrákban számtalan helyen találkozhatunk ezekkel a rejtélyes betűkkel: Pl. 19./ k, h, j, sz. 68./ n. 20./tah. stb.

Azok, akik hitetlenek, talán szeretnék majd, ha muszlimok lettek volna. – Megbánják még, hogy hitetlenként éltek.

Ibn Ábbász és Ibn Málik úgy magyarázza az áját:

– Amikor Allah a túlvilágban, a bűnös muszlimokat és a bűnös társítókat együtt terelteti a tisztítótűzbe, az utóbbiak odaszólnak az előbbieknek:

– Nem ment meg benneteket az, mit az e világban imádtatok! – Erre Allah haragvással fordul a hitetlenek felé, és a muszlimokat kiveszi a tűzből. Ekkor hangzik el az a bizonyos ája: Bárcsak muszlimok lettünk volna!

Mudzsáhid némi eltéréssel:

– A tűz népe mondja majd a muszlim hívőknek (azoknak, akik bár hibákat követtek el, de nem társítottak Allah mellé senkit) akikkel együtt „raboskodnak”:

– Nem segít most nektek a hitetek? – Mire Allah odaszólt angyalainak:

– Vigyétek ki azokat, akinek a szívében egy porszemnyi hit is lakozik! – Ekkor hangzott el megbánásként szájukból a fohász.

Ensz ibn Málik (be is azonosítja a kérdezőket) Prófétai beszédében. Allah prófétája azt mondta:

– Akik kijelentették: – La ilaha illa Allah! „Nincs más Isten, csak Allah!” (ennek dacára) és bűneik miatt tűzbe vetettek, őket kérdezték a Qurays, al-Uzzá, és al-Lát „népe” bálványistenség-imádók:

– Nem segített nektek, hiába mondtátok: Nincs más Isten, csak egy? – utaltak Teremtőjükre. – Mégis itt vagytok velünk?

Erre Allah kihozatja és az élet folyójában fürdetteti meg őket, ahol begyógyulnak sebeik, ugyanúgy, ahogy meggyógyul a hold fogyatkozásából. Ezután bemehetnek a Mennyországba, ahol új nevet kapnak, „Dzsehennamijun” Dzsehennabéliek.

Hallva egy férfi Málikot, megkérdezte:

– Te ezt hallottad a küldöttől?

– Igen! Hallottam, amikor azt mondta:

– Aki szándékosan hazugságot mond rólam, az a tűzben találja „kapja” helyét!

Abú Szaid al-Khudaríjjtól megkérdezte valaki:

– Hallottad-e Allah prófétájától, amikor recitálta ezt az áját?

– Igen! Hallottam őt, amikor azt mondta:

– Allah kiviszi a hívőket a tűzből, miután megbüntette őket! – Majd folytatta: – Amikor bevitte a hitetlenekkel együtt, azok megkérdezték:

– Ti Allah gyámolítói voltatok az e világi életetekben, akkor mit kerestek itt velünk a tűzben?

Ekkor Allah megbocsátást engedélyezett a hívők számára. (Az angyalok, próféták és az emberek is kérhetnek megbocsátást a tűzben lévő társaik részére.) Ekkor hangzott el a társítók részéről:

– Bárcsak minket is megbocsátás ért volna?

– A kiszabadított hívők – folytatta tovább – a Pokolbéli nevet kapták, mert arcukon fekete nyom volt látható. Ám ők megkérték Teremtőjüket:

– Töröld le rólunk ezt a sötétséget!

– Mosakodjatok meg a mennyországi folyóban! – utasította őket, ezzel lemosta, letörölte még nevükről is a megkülönböztető nevet. (At-Tabaráníjjnél is megtalálható Prófétai beszéd.)

Ibn Abí Hátim elkülönítette a fokozatok nagyságát:

– Allah prófétája azt mondta: – Van, akinek a térdéig, van, akinek a köldökéig, és van, akinek a nyakáig ér „ott” a tűz, cselekedeteik, bűneiktől függően! Van, aki egy hónapot, van, aki egy évet, és van, aki annyit marad, mint az e világi élete. (Allah teremtésétől, pusztulásáig.) És ha Ő akarja, kiviszi őket a zsidók, keresztények és mások (hitetlenek) társaságából. Ez előtt hangzott el:

– Hittetek Teremtőtökben, Könyvében és prófétátokban, ennek ellenére itt vagytok velünk a tűzben! – Ekkor Allah haragra gerjedt, olyan haragra, amilyenre még sohasem, kivitte a muszlimokat egy tóhoz fürdést parancsolva nékik, amitől megtisztultak.

 (Amikor a hitetlenekről és a bálványimádókról beszélünk, akkor ne csak a Qurays törzs istenségeire gondoljunk, „jusson az eszünkbe”, hisz más népek mást s másképpen „is” áldottak bálványaik tiszteletére. Tudni kell, hogy a Kába szentélyben 365 bálvány volt található, melyeket Mekka „bevételének napján” a próféta részvételével s parancsára megsemmisítettek. Főistenségnek számított Hubal (legnagyobb bálvány, Nakla, al-Lát, al-Uzzá, Manat… Ezek közül nem egynek oltárt, sőt templomot is emeltek pl. Táifban, Kudaidban stb.)

Az elhangzott „számúm” megfelelője, az éjszakai hőség. Ebből képződik a perzselő hőség. (al-Harúrtból pedig a nappali.)

Abdullah ibn Maszoúd szerint:

– A számúm egy része annak a 70 szélnek, amelyből Allah megteremtette jóval az emberek előtt a dzsinneket. – Majd recitálta az áját.

Ibn Ábbász:

– A dzsinneket tűz lángjából, de annak is a legszebbikéből teremtette Allah.

Al-Bukháríjj:

Az angyalokat fényből, a dzsinneket tűzből, és Ádámot, ahogy leírta néktek, úgy teremtette!

Ugyancsak furcsa Prófétai beszédként maradt ránk Ibn Dzserírtől:

Ibn Ábbász azt mondta: Amikor Allah megteremtette az angyalokat, elmondta nékik:

– Embert fogok teremteni megformált sárból, utána belefújok lelkemből. Ti pedig boruljatok le előtte! – Ekkor a körülötte lévő angyalok megtagadták Parancsát:

– Nem csináljuk!

Erre teremtőjük tüzet bocsátott rájuk elégetve őket, majd újat teremtett, megismételve (parancsát):

– Embert teremtek megformált sárból… Boruljatok le előtte!

– Hallottuk és elfogadtuk! – volt a válasz „Szemánn wa taá”, kivéve Ibliszt, aki az előző pogányok közül való volt. A válasz sem volt különb:

„Pusztulj innen!” – mondta Allah. – „Bizony, te megkövezett leszel!

„És átok lesz rajtad az Ítélet Napjáig!”

Amikor Allah megátkozta az Ördögöt, annak más lett a képe, mint az angyaloké. Nosza, nemhogy esedezett volna, inkább újabb mondandóval jött elő:

– „Uram! Azért, mert tévútra vittél engem, tetszetősen felékesítem majd nekik azt, ami a földön van, és bizony, mindannyiukat félrevezetem, kivéve a Te kiválasztott szolgáidat közöttük!”

Szemtelenségében odáig ment, hogy kéréssel még kiegészítette:

– A Feltámadás Napján (amikor minden élőlény már elpusztult) együtt jöhessek elő az angyalokkal! – S minden, ami szüli a rosszat, leginkább Ádám fiaival próbálja megszerettetni (Uhabbib) a rosszat.

– Tévútra terelem őket az igazságtól, ahogy engem tévútra vezettél az igazságtól! – okolja magát Allahot saját hibájáért.

– ígéri Allah.

A Gyehennának hét ajtaja van, és az ajtó egy-egy darabjára fel van írva Iblisz követőinek neve. Ők azok, akik ezen keresztül fognak oda bemenni, cselekedeteitől függően.

Ali ibn Abí Tálib meg is nevezi, kezének ujjait egymásra téve:

– Sorozatban lesznek feltöltve, a Dzsehennen, Ladza, al-Hutama, asz-Szair, Szaqar, al-Dzsahim és az al-Hawija.

Ibn Dzserír még tovább vezeti, személyekre lebontva:

Zsidók, keresztények, szábeusok, mágushitűek, társítók, pogányok (ez alatt arab képmutatókat értett) és a monoteisták. Utóbbiak, bár egy Istenben hittek, ám cselekedeteikben rosszat is tettek. Számukra lehetséges megbocsátást kérni, nem úgy, mint az előzőekre.

Qatáda megjegyzi:

A próféta azt mondta: – Minden ajtónak van egy (Maqszúm= részekre vágott) része, ahol a tűz népének lakói fognak tartózkodni. Lesz, akinek bokáig, nyakig, esetenként fejmagasságig fog érni a láng. Ezek határozzák meg az ajtók számait.

Az istenfélők azonban kertekben és forrásoknál lesznek. – Nem kell félniük a kiűzetéstől, pusztulástól, sem pedig az ijedségtől (Feltámadást jelző kürt hangjától).

Lépjetek be békességgel, biztonságban!

És eltávolítjuk azt, ami gyűlöltség a szívükben lakozik, úgy, hogy testvérek gyanánt (hevernek) a kereveteken egymással szemben.

Mi ez, ha nem áldás, és megbocsátás embertársaikkal szemben, azokkal, akik a múltban, s jelenben nem is oly rég bűnöket követtek el velük szemben. A próféta, Allah parancsa szerint megtiltotta a már iszlám vallást gyakorlók elleni megtorlást, még abban az esetben is, ha bizonyítottan „előző életükben” gyilkosságokat követtek el a muszlimok kárára.

(Hozzá hasonlóan ismeretes: Mózes III. Könyve 18:

Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat.)

A prófétai beszédek, ennek módjára hívják fel figyelmünket, amikor példázattal állnak elő közvetlenül a kinyilatkoztatás utáni pillanatokban. Ismerjünk meg három hosszabb s rövidebb Prófétai beszédet.

1. Ibn Dzserír: Alihoz kérezkedett be egy al-Astar nevű férfi, amikor annak épp vendégei voltak, s közöttük tartózkodott Talha fia, Imrán. Ali váratta egy ideig, majd amikor elment a vendége, barátságosan beinvitálta:

– Gyere testvérem, lépj be békességgel.

Ám a várakozásra ítélt al-Astar sértett hiúsággal kérdezte:

– Miatta nem engedtél be?

– Igen! – szólt az egyértelmű válasz.

– Ha Oszmán fia lett volna, akkor sem engedsz be?

– Akkor sem! – mondta Ali, majd hozzáfűzte:

– Bárcsak Oszmán lettem volna, mert ő azok közé tartozik, akire Allah azt mondta:

Eltávolítjuk azt, ami gyűlölség a szívükben lakozik… vagyis nagy bizonyossággal ő is a Paradicsom lakói közé tartozna.

2. Szufyán asz-Szauri szintén ezzel kapcsolatban örökítette ránk a Prófétai beszédnek a történetét:

– Elment Ibn Dzsurmuz (ő volt az, aki még hitetlenként megölte az-Zubairt, a próféta társát) Alihoz, aki sokáig várakoztatta ajtaja előtt, míg végül beengedte. Meg is jegyezte vendége:

– A járvány és pusztulás népét kint hagyod! Eltessékeled? – fogalmazott nemkívánatosságára.

Az várt egy darabig, majd így felelt:

– Én azt szeretném, hogy én, Talha és Az-Zubair, azok közül valók lennének, akire Allah leküldte azt az intelmet:

– Szívedből való keserűséget eltávolíts, megbocsátva néki.

3. Imám ibn Talha bekérezkedett Alihoz, miután azt elhagyták al-Dzsamal népének barátai. Belépve üdvözölte Imránt, és azt mondta néki:

– Szeretném, ha én is azok közül valók lennék, akire Allah azt mondta:

– Lépjetek be békességgel, biztonságban, és eltávolítjuk azt, ami… Wanazáná máfi szudúrihim min gril ikhwanen álá szururinn mutaqábilin. – Mivel nem vette észre, hogy rajtuk kívül más is tartózkodik a helyiségben, igencsak meglepődött, amikor egyikük rámordult:

– Allah igazságosabb annál! – Majd folytatta: – Tegnap még ölted őket, ma meg már testvéreid?

Ali, hogy elejét vegye a „vihar” kezdetének:

– Kik lennének azok, ha nem én és Talha?

(Egy hozzá hasonló Prófétai beszédben, amikor Ali meghallotta a két kifakadó embert, rájuk kiáltott:

– És ha nem mi lennénk azok, akkor kik lennének? – Az iszlám ügyéért harcolókat értette.)

at-Tauri szerint tíz ember miatt jött le az ája. Ezek:

Abú Bakr, Omár ibn al-Khattáb, Othmán, Ali ibn Abú Tálib, Talha, Az-Zubair, Abdu-r-Rahmán ibn Auf, Szád ibn Abí Waqqász, Szaid ibn Zeyd és Abdullah ibn Maszoúd.

Abú Umáma:

A Mennyország népe addig nem léphet be a Mennybe, amíg egymással meg nem barátkoznak, s szívükben egy cseppnyi gyűlölség is található.

Szintén ő: Allah kitépi szívük haragját, mielőtt beengedné őket a Mennyországba.

Qatáda:

A hívőket addig tartják a Menny és a Tűz között, amíg egymás közt meg nem vitatják, mi volt a gyűlölségük oka az e világban. S ha ezeken felülkerekedve megbocsátanak (megtisztították) egymásnak, majd csak akkor léphetnek be Allah megígért földjére.

Nem nyomasztja őket a nehézség és megbántás, és nem fognak kiűzetni onnan.

Amikor egy reggelen fölkelt a próféta, sugárzó arccal kiment feleségéhez, s így szólt hozzá:

– Khadidzsa! Uram megparancsolta nekem, hogy jó hírt mondjak neked.

– Mi az? – kérdezte.

– A Mennyországban házat s kertet fogsz kapni, nem fog ott érni téged sem nehézség, sem pedig bántódás.

Al-Bukháríjj: Azt mondják a Mennyország népének:

– Ez az a hely, ahol néktek örök nyugalmatok lesz, nem fog sem kísértés, betegség, öregség, sem halál kísérni benneteket.

Föl is szólítja Mohammedet:

Add hírül szolgáimnak, hogy Én vagyok az, aki Megbocsátó és a Könyörületes,

És hogy büntetésem fájdalmas büntetés!

Miről is szól ez az ája, mi is ennek a magyarázata, kérdezhetnénk, közben „minduntalan” felidézhetnénk bennünk az ehhez hasonló ígéreteket. Nos, Múszá ibn Ubaida adja meg erre a választ:

A próféta elment néhány barátaihoz, akik hangosan nevetgéltek, mire ő rájuk szólt:

– Említsétek a Mennyországot, és emlékezzetek a tűzre! – Abban a pillanatban sugallta néki Ura intését.

Másik Prófétai beszédében:

– Allah prófétája azt mondta: Ha rabszolga (így szólítja muszlim híveit) tudná, milyen mértékű Ura megbocsátása, akkor minden bűnt elkövetne. És ha tudná, milyen a büntetése, s kínzása, akkor félelmében csak a jót cselekedné.

Elkövetkezőkben a Szúra Ábrahám, Lót, majd a Hidzsr (völgy) lakóit, ezen belül Thamúd népét és Szálih próféta történetét tárja elénk.

Megmentjük őket mind, kivéve feleségét. Így rendeltük el. Ő bizony azok közé tartozik, akik hátramaradnak.

El is mentek, felkeresve Lótot, aki, Ábrahámmal azonosan reagált:

Ibn Maszoúd és Ibn Ábbász szerint, a hét hosszú:

Al-Baqara, al-Imrán, An-Niszá, Al-Maida, al-Anám, al-Áráf, At-Taubah.

(A tehén, Imrán nemzetsége, a nők, az asztal, a jószágok, a magaslatok és Jónás története.)

Szaid ibn Dzsubaír ellenben:

– Ebben a Szúrában találhatók azok a történetek, amelynek kötelezettségeit, határait, elbírálásait nem szabad átlépni!

Ibn Ábbász még két dologgal megspékelte:

A: – Csak Mohammed próféta kapott hetet a hosszú al-Mathániból! Mert Mózesnek hat adatott, de amikor a palettáját letette, kettő abból fölment, s így csak négy maradt lent.

B: – Ez senkinek nem adatott Mohammed prófétán kívül! Mivel Mózesnek csak kettő. (Ebből, ami benne van: Mózes és Jónás.)

Qatáda szerint:

– A Fatiha hét csodás jeléről beszél az ája! – hivatkozik a Megnyitó vers igazságaira.

(Bizonyára nem haragszanak meg rám, ha egy röpke kitérőt teszek, adózva ezzel tanárom „2003 Brno”, Dr. Mohammed al-Mukhtár (az Azhár egyetem öt tanszékének tanára (Tafszir, Dauwa, Szira, arab-iszlám vallás alapjai) nagyszerű előadás-sorozatának, aki a hét történetet ekképpen foglalta össze:

– A Lélek Allahtól ered. Allah utasítására, annak tápláléka, a Zubur (Zsoltár) Tóra, Evangélium és a Korán. Tehát a Korán a lélek tápláléka, ezért mindig jóllakottan kell tartanunk, hogy minél többet tudjunk.

A Korán olvasása az első (recitált olvasás), amiből hasznot húz az olvasó, mivel elmélkedhet az olvasottból. Ehhez ismernünk kell a tafszirt (annak magyarázatát), hogy megértsük a Koránt, mert e nélkül képtelenek lennénk értelmezni. Tehát: első az olvasás, második az elmélkedés és harmadik az átadás. Minden betűért tíz jutalmat kapunk, ezért mindig törekedjünk a tanulásra és a tanításra. Mindig és mindenkor legjobb a Fatihával kezdeni, mert azt az állandóság jellemzi, közben ügyel arra, hogy a tanuló azt betartsa, átadja, mert ezáltal az Istenfélelem motiválja, tudatva véle, hogy Allah előtte áll és hallhatja őt.

Aki nem tudja, mit beszél, az olyan, mint a részeg ember, mivel ő sem képes felfogni szavainak értelmét. Aki tudja, az képes elzavarni a sátánt.

Al-hamd: dicsőség, hála: Ő érzékszervet adott, ami előny másokkal szemben.

A világok Urának: A dzsinneknek, az angyaloknak… Ő az Úr, aki elrendezi gondjainkat, betegségeinket és bármi mást életünk folyamán.

Ha megőrzöd Allahot, Ő is megőriz téged!

Nem árthat senki neked (még a sátán sem), ha az Ő nevét említed.

Ar-rahmáni ar-rahím: Ezek személyi tulajdonságok, amely másra át nem ruházhatóak. Ő 99-et tartott meg magának.

Meliki jaumiddín: Az elszámolás birtokosának Ura. Erre csak Ő képes.

Ijjáká naábuduwá, ijjáká nasztaín: Csak Téged imádunk „Szem előtt tartja, kinek adja imádásul.” Ez nem azt jelenti: Csak téged imádunk, hanem minden embert.

Ibáda= Alázat, behódolás Allahnak. Féli Őt, s nem tenni azt másnak, csak Neki.

Vezess minket: Minden muszlim számára szól, mivel nemcsak magának kér. Hisz az útmutatásban, ugyanúgy, ahogy Mohammed. Ő is átadott, akit egyesek követtek, míg mások elutasítottak.

Van olyan, akit elutasított. Ezt fogalmakra is bontotta:

Szirát: Megkönnyített út, másra már nem használható.

Szarakku: Könnyen lenyelt valamit, étkét jól megrágta.

Egyenes úton: mivel két pont között a legrövidebb út az egyenes.

Azoknak: akiket kegyesnek látott. Pl. prófétk.

Útján: Hogy elérjük a célt, amit azok elértek.

Ne a haragvás: A zsidók és minden más, akik nem hittek, pedig tudatában voltak az igazságnak.

Tévelygő: A keresztény és azok, akik foglalkoznak a tudás megszerzésével.

Nincs imája annak, aki nem olvasta a Fatihát! – Nem teremtett kapcsolatot Allahhal.

Bizonyára észrevettük, hogy három embercsoportról beszél a Korán:

1. Ismerik az igazságot.

2. Ismerik, de nem követik.

3. Nem is akarják megismerni.

Ámin: Tartsd meg, Uram. Bár közvetlen nem tartozik a Fatihához, de megfogadható.

A próféta a búcsúzarándoklatkor kijelentette:

– Én átadtam, és aki nincs itt, annak adjátok át!

Visszatérve:

Al-Bukháríjj, Abú Szaid ibn Muálle elbeszéléséből jegyezte le:

– Imádkoztam, amikor Allah prófétája jött és hívott engem. Én nem mentem oda, csak amikor befejeztem az imámat. A küldött rögtön meg is rótt:

– Mi akadályozott abban, hogy odajöjj?

– Imádkoztam! – válaszoltam, mire ő Allahra hivatkozva:

– Ti hívők, ha Allah prófétája szól hozzátok, tegyetek eleget Allahnak és prófétájának, amikor hív titeket! – Majd így folytatta:

– Megtanítsalak egy hatalmas Szúrára (A Korán leghatalmasabb), amíg a mecset ajtaját el nem érjük? – kérdezte, majd recitálni kezdte a Fatiha első ájáját.

– Ez a hét Mathanij és a hatalmas Korán! – mondta.

Abú Hurayra:

– A Korán Anya, a hét Matánij és a hatalmas Korán. De ez nem zrja ki, hogy az előzőekben említett hét ne lenne benne, sőt azt sem, hogy így írjuk le az egész Koránt. – És még megemlítette:

– Allah küldte le a legszebb beszédet egy Könyv hasonlóságában, a Mathánijt. Egy rész Mathánijjal, egy rész hasonlósággal! – fejezi be. Példát is hozott:

– Amikor megkérdezték a prófétát erről a mecsetről, amelyet Allah (imádatának) félelmére alapították, (építették) „At-Taqwa”, ő rámutatott „az ő” mecsetjére, annak ellenére, hogy ez az ája a Quba-Jeruzsálemi mecsetre jött le. Ebben a helyzetben – erősítette – egyik nem zárja ki a másikat, hiszen tulajdonságaikban megegyeznek.

Ahogy leküldtük az esküdtekre.

Szövetségesekről beszél (Qurays, zsidó törzsek stb.), akik „Táhálafú” szövetkeztek arra, hogy meghazudtolják a prófétát.

Al-Bukháríjj Prófétai beszédében lejegyzi: A próféta azt mondta:

– Én és amit Allah küldött velem az olyan, mint egy férfi, aki népéhez ment, mondva:

– Népem! Saját szememmel láttam, hogy egy óriási hadsereg közeleg felétek. Meneküljetek, mentsétek magatokat!

Egyesek hallgattak rá, elindultak s megmenekültek, míg mások helyükön maradtak és elpusztultak.

Aki követ engem – folytatta a küldött –, követi, amit hoztam. Az nem lehet olyan, mint aki ellenem, van és meghazudtolja az igazságot.

– azok Ídinnak tartották. Hogy mi is az az Ídin? Ikrima azt mondja erről:

– A Qurays nyelvén boszorkányságot jelent!

Ibn Ábbász szerint: A zsidók, keresztények és a hitetlenek. Mindezt történettel is alátámasztja, miszerint:

– Al-Walíd ibn al-Mugrirát (aki nemes származású volt) fölkereste egy csoport a Qurays törzsből, amikor az éves vásár közeledett, s így szóltak hozzá:

– Közeleg a szezon, és az arabok küldöttei nemsokára megérkeznek hozzátok. Mi már hallottunk a barátotok híréről, és arra kérlek benneteket, alakítsatok ki közös véleményt róla, amely nem többféle, nehogy egyik meghazudtolja a másikat, és nehogy másképp térjen vissza hozzátok!

– És te „hogyan vélekedsz” Abú Ábid Samsz?

– Mondj nekünk egy véleményt, amit mi is elfogadhatunk!

– Nem! Mondjatok ti véleményt róla, én azt meghallgatom és elfogadom.

– Mi azt mondjuk: Kehin! (Papféle)

– Ő nem pap! – utasította el Samsz.

– Inkább azt mondjuk: bolond!

– Nem bolond!

– Akkor ő egy költő!

– Nem! Nem költő.

– Akkor varázsló!

– Nem varázsló! – ismételgette állásfoglalását.

Másodszor is elbizonytalanodtak a Qurays tagjai:

– Akkor mit mondjunk?

– Allahra esküszöm, Mohammed beszéde édes, és mind, amit ti róla mondtatok, arról kiderült, hogy hazugság! Az állításaitok közül az van legközelebb hozzá, hogy varázsló!

Ennek elhangzása után küldte le Allah sugallatát: akik a Koránt különálló…

Ibn Ábbász és a társak ellentétes véleménnyel vannak az ájával kapcsolatban. Szerinte:

– Tedd, amit parancsolt Urad!

Mudzsáhid ellenben: Imádkozás alatti hangos recitálásról tesz említést.

Abdullah ibn Maszoúd:

– Mohammed a hitetleneknek három évig (613) titkon hirdette Allah Szavát, majd a sugallat elhangzása után lépett csak a nyilvánosság elé. Megtanulta, és pontokba szedve ma is idézik:

1. Aki egyedül küzd, nagyon sok nehézség elé fog nézni. (Egy kézzel nem lehet tapsolni.) Csoportra támaszkodj, mert ha beteg leszel vagy elutazol, szünetel a hirdetés.

2. Szándék: Őszintén, meggyőződésből! Nem lehet akarat és szavahihetőség nélkül terjeszteni. Felelősséggel tartozol a megtanult és tanított anyagod után, mivel annak nemcsak tanára, hanem képviselője is vagy. Szerezz kiegyensúlyozott tudást, csak szahih anyagokból idézz. Szabadidődet olyan dolgokkal töltsd, ami értelmes.

3. Azok a hitterjesztők, aki hívnak, nem lehetnek féltékenyek, nem haragudhatnak egymásra, még azokra sem, akik más vallást vallanak. Tanuljon mindenki önmérsékletet, hiszen a gondok annak megtagadásával kezdődnek.

Történet is maradt ránk, miszerint a próféta azt mondta egy emberről:

– Te a Mennyországba fogsz kerülni!

Meghallotta ezt egy idegen, és odaköltözött ahhoz, akiről a próféta ezt állította. Nézte, figyelte, de semmi különbséget nem talált életvitelük között. Odament hozzá, és megkérdezte:

– Mitől vagy te különb, mint én?

– Én, amikor lefekszem, nincs a szívemben harag, csak megbocsátás, amellyel közelebb kerülök Teremtőmhöz!

4. Minden hitterjesztőnek együtt kell működnie, mert Allah más-más meglátással áldotta meg őket. (Több nyelven beszél, szépen meggyőzően tud érvelni stb.)

5. Nem muszlim közösség iránti irgalom. (Ha a szüleid, rokonaid nem is azok, attól még oda kell figyelned rájuk, kívánva „hátha” a Paradicsomba jutók közé fognak kerülni.) Vannak olyan országok, ahol bár jót akartak, a visszájára fordult. Kiválás, más nézet stb. (– Én Sia vagyok, én Sáfiíj tanait követem! …)

6. (Allah parancsára hívd a legközelebbi rokonaidat. Olvasd hangosan a Koránt, bárhol vagy. (WC-ben tilos stb.)

7. Terjeszd minden embernek. Mert bárki, aki általad muszlim lesz, jobb, mint bármi az e világi életben.

8. Mi csak használói vagyunk Allah adományainak, és ha befejeztük földi pályafutásunkat, minden visszaszáll Őrá.

9. Az, aki automatikusan ismételgeti az elhangzottakat, az olyan, mint aki fázik, és takaróért kiáltozik, de még nem valósult meg a cselekedete. (Az orvosság sem hat azonnal.)

Szinte jézusi dolgot mutatott be a küldött, amikor fülébe jutott, hogy többen a háta mögött gúnyolják. Ensz hitelesen mutatja be nékünk, amikor:

– Allah prófétája ment valahová, s néhányan a társítók közül kajánul a háta mögött összekacsintottak. Voltak, akik odáig merészkedtek, hogy fejükkel integetni és ujjukkal döfködni kezdték. Ekkor lejött Gábriel, aki mindezt viszonozta „Gramaza” annyira jól, hogy testükön szúrásnyomok váltak láthatóvá, melybe nem sokkal később mindannyian belehaltak.

Mohammed ibn Iszháq meg is nevezi őket a próféta fohászkodása alkalmával:

– Uram! A Banú Aszad törzsből származnak, vakítsd meg őt, s ne lássa többet a gyermekét! (Finomítva: Ő is kapja majd vissza a fiától!)

Majd megnevezte őket:

– Öten voltak, közöttük:

1. Banú Aszad ibn al-Uzzá. (Ebből a törzsből Abd Zamaá gúnyolódott a legjobban, és őrá kérte Mohammed a büntetést.

2. Banú Zuhra törzsből, Al-Azwad ibn Abd Jagrúth.

3. Banú Makhzúm törzsből, Al-Walíd ibn Al-Mugrira.

4. Banú Szam törzsből, Ibn Al-Asz ibn Wail.

5. És végül a Khuzaá törzsből, Al-Hárith ibn At-Tulatila.

Hallom, szinte záporoznak a kérdések: hol történt, mikor, s hogyan teljesítette Allah a kérését?

Mekkában, amikor Mohammed a Kába körüli Tawáfot végezte. Odament hozzá Gábriel, kivel először Al-Aszwad ibn Abd Jagruthtot keresték fel, akinek a próféta rámutatott a hasára, aki odakapva abban a pillanatban szörnyethalt. A második sem váratott sokáig (Al Walíd ibn Al-Mugrira), maga menve sorsa elé, fölkereste a küldöttet. Ennek az embernek volt a bokája alatt volt egy nyíl által okozott sebhely (két évvel azelőtt történt), amelyre a küldött rámutatott, és ez is elődje sorsára jutott. Ezután elment hozzá Al Ász ibn Wail, akire úgyszintén rámutatott, de már a lába ujjára. Nos, ez az ember Táif törzshöz menet szamárháton lábát épp a kengyelbe „Sabraqa” próbálta beletenni, amikor az behatolt a lábujjába, mitől életét vesztette. (Fadakhalat fí akhmasz qadamihi.) Al Hárith ibn At-Tulatila sem kerülhette el a sorsát, aki, miután fölkereste Mohammedet, az a fejére mutatott, ahol abban a pillanatban gennyes pöttyök „Qaih” lepték el, és a helyszínen belehalt.

Al-Bukháríjj szerint: