Elif Lem Mim Ra Ezek az Írás versei/jelei. És ami leküldetett hozzád az Uradtól, az az Igazság. A legtöbb ember azonban nem hisz. Allah az, aki felemelte az egeket látható támaszok nélkül, aztán felült a trónra és szolgálatra rendelte a Napot és a Holdat, mindegyikük megszabott időre futja be a pályáját. Ő irányítja az Igét. Ő magyarázza meg a jeleket/verseket. Talán bízvást bíztok abban, hogy találkozni fogtok az Uratokkal. És Ő az, aki kiterítette a földet és szilárdan rögzített hegyeket és folyókat helyezett rá. És minden növényből egy párt sarjasztott rá. Ő takarja be a nappalt az éjszakával. Bizony, ebben jelek vannak egy nép számára, amely elgondolkodik. És a földön egymással szomszédosan különböző pászták vannak és szőlőskertek és gabona és pálmafák- ugyanabból a gyökérből sarjadva csoportosan, vagy magányosan, egyazon vízzel öntözve. És mi egyeseket mások elé helyeztünk a gyümölcsükben. Bizony, ebben jelek vannak egy olyan nép számára, amely használja az eszét. Ha csodálkozol, akkor valóban csodálatos az ő beszédük: "Vajon, ha már porrá lettünk, valóban új teremtésben támadunk föl?" Ők azok, akik nem hisznek az Urukban. Ők azok, akiknek bilincs lesz a nyakukon. Ők a Pokol tüzére kárhozottak, akik örökké benne égnek. Ők azt kívánják tőled, hogy siettesd a rosszat a jó előtt, holott már őelőttük is példás büntetések léteztek. A te Urad megbocsátással rendelkezik az emberekkel szemben kegyetlenségük ellenére. És a te Urad rettenetes a büntetésben. Azok, akik hitetlenek, azt mondják: "Miért nem küldetett le hozzá küldetése bizonyítékaként valami csodás jel az ő Urától?" Te azonban csak intő vagy, és minden népnek van intője. Allah tudja, mivel viselős minden nőstény és mennyit fogyatkoznak és mennyit gyarapodnak az anyaméhek. Minden dolognak nála a mértéke. Ő a rejtett (El-ghajb) és a nyilvánvaló (Essehedeh) dolgok tudója, a Nagy és a Magasra való. Egyremegy, hogyha közöttetek valaki elrejti azt, amit mondani akar, vagy kinyilvánítja, és ha valaki elrejtőzik éjszaka, vagy megjelenik napközben. Az embernek szorosan sarkában lévő angyalai vannak előtte és mögötte, akik őrzik őt-Allah igéjéből valók ők. Allah nem változtat meg semmit valamely népben, ameddig ők meg nem változtatják azt, ami az ő lelkükben van. Ám ha Allah valami rosszat akar egy népnek, azt elhárítani nem lehet. És rajta kívül nincs más gyámolítójuk. Ő az, aki megmutatja a villámot, félelmet és vágyakozást keltve bennetek, és aki súlyos felhőket támaszt. És az Ő dicsőségét zengi a mennydörgés és az angyalok tőle való félelmükben. Ő küldi a mennyköveket, azt találja el velük, akit akar, miközben ők vitába szállnak Allahról, holott rettenetes Ő a hatalmában. Őt illeti meg az Igazság fohásza. Azok pedig, akikhez rajta kívül fohászkodnak, nem hallgatnak rájuk semmiben - hacsak nem úgy, mint mikor valaki kinyújtja a tenyerét a víz felé, hogy az elérjen a szájához, anélkül, hogy elérhetné azt. A hitetlenek fohásza tévelygésben hangzik el. És Allah előtt borul le - jószántából, vagy akarata ellenére - mindenki az egekben és a földön, és az árnyékuk is reggelente és estelente. Mondd: "Ki az egek és a föld Ura?" Mondd: "Allah." Mondd: "Vajon őhelyette olyanokat tesztek meg gyámolítóknak, akik még sajátmaguknak sem képesek használni vagy ártani?" Mondd: "Vajon egyenlő-e egymással a vak és a látó? Vagy egyenlő-e egymással a sötétség és a világosság? Vagy Allah mellé társakat helyeztek, akik az Ő teremtéséhez hasonlatosan teremtettek, úgy, hogy Allah és társai teremtése hasonlatosak az ő szemükben?" Mondd: "Allah minden dolog teremtője! Ő az egyedüli, a mindenható!" És vizet bocsát le az égből és völgyek áradnak meg az esőben való mértékük szerint. Az áradat tajtékot visz a felszínen. És abból a fémből, amit a tűzben olvasztanak - ékszereket és háztartási eszközöket kívánván készíteni - ahhoz hasonlatos tajték támad. Eképpen példázza Allah az igazat és a hamisat. A tajték pedig salakként hullik el. Ami pedig hasznos az embereknek, az megmarad a földben. Eképpen mondja Allah a példabeszédeket. Akik az ő Urukra hallgatnak, azoké lesz a túlvilágon a legjobb. Azok pedig, akik nem hallgatnak rá, - ha az övék lenne mindaz, ami a földön van és azzal együtt még egyszer annyi - bizony szeretnék megváltani magukat azzal. Szörnyű leszámolás lesz az ő osztályrészük. A gyehenna lesz a lakhelyük. Milyen nyomorult fekhely! És vajon az, aki tudja, hogy ami leküldetett hozzád a te Uradtól, az az Igazság, hasonlatos lenne ahhoz, aki vak? Csak azok hallgatnak az intő szóra, akik rendelkeznek esszel. Azok, akik teljesítik Allah szövetségét, és nem szegik meg a megállapodást, és akik egyesítik azt, aminek Allah parancsára egyesülnie kell, félik az Urukat és félnek a leszámolás rosszától. és akik állhatatosak és Uruk tetszésére áhítoznak és elvégzik az istentiszteletet és hozzájárulást adnak - titokban vagy nyíltan - abból, amivel gondoskodtunk róluk, és a rosszat jóval hárítják el - ők azok, akiké a végső lakhely lesz, Éden kertjei. Belépnek oda ők és azok, akik atyáik, feleségeik és leszármazottaik között igazak voltak; és az angyalok minden kapun át bemennek hozzájuk, mondván: "Békesség veletek! Ez a jutalmatok azért, mert állhatatosak voltatok." Milyen pompás végső lakhely! Akik azonban megszegik Allah szövetségét, miután megkötötték azt s elvágják azt, aminek Allah parancsára egyesülnie kell és romlást okoznak a földön, azoknak Allah átka és szörnyű lakhely lesz az osztályrészük. Allah bőkezűen gondoskodik akikről akar, és szűkmarkúan mér másoknak. És ők örvendeznek az evilági életnek. Az evilági élet a túlvilági élethez képest csupán rövid élvezet. Akik hitetlenek, azt mondják: "Miért nem küldetett le hozzá küldetése bizonyítására valami csodás jel az ő Urától? Mondd: "Allah tévelygésbe viszi azt, akit akar. Ám aki megbánással fordul felé, azt egyenes úton fogja magához vezérelni. Akik hisznek, és akiknek a szívét az Allahról való megemlékezés nyugalommal tölti el - bizony a szíveket az Allahról való megemlékezés tölti el nyugalommal -, akik hisznek és jótetteket cselekszenek, azoknak boldogság lesz az osztályrésze és szép szálláshely, ahová megtérnek." Eképpen küldtünk el téged egy népbe - amely előtt más népek már elenyésztek-, hogy hirdesd nékik azt, amit kinyilatkoztatás gyanánt sugalmaztunk néked. Ám ők nem hisznek a Könyörületesben. Mondd: " Ő az én Uram. Nincs más isten rajta kívül. Őreá hagyatkozom és hozzá fordulok megbánással." És hogyha valamely Korán-szöveg révén mozgásba jönnének a hegyek, darabokra hasadna a föld, és szólásra lehetne bírni a halottakat akkor sem hinnének! Nem! Allahra tartozik minden dolog! Vajon nem esnek kétségbe azok, akik hisznek, azért, hogyha Allah úgy akarná, bizony az igaz útra vezérelné az összes embert? És a hitetleneket szüntelenül katasztrófa fogja sújtani azért, amit cselekedtek, vagy a lakhelyükhöz közel fog bekövetkezni, amíg be nem teljesedik Allah ígérete. Allah nem szegi meg az ígéretét. Már teelőtted is csúfot űztek küldöttekkel. Ám haladékot adtam azoknak, akik hitetlenek voltak. Aztán megbüntettem őket. És milyen volt az én büntetésem! Vajon az, aki szemmel tart minden lelket, hogy ítélkezzen fölöttük azért, amire földi életükben szert tettek, olyan lenne, mint az ő bálványaik? És ők társakat helyeztek Allah mellé. Mondd: "Nevezzétek meg őket! Vagy olyasvalamiről akartok hírt adni neki, amiről ő nem tudja hogy az a földön lenne, vagy csak nyilvánvaló szóbeszédről adtok hírt neki?" De nem! Csábítónak mutatkozott a hitetlenek előtt az ő furfangjuk. És távol tarttattak az igaz úttól. És akit Allah tévelygésbe visz, annak számára nincs útmutató. Már az evilági életben meglesz a büntetésük, ám a túlvilági büntetés még gyötrelmesebb lesz. Nem lesz akkor senkijük, aki oltalmazná őket Allahtól. A Paradicsom, amelyre ígéretet kaptak az óvakodók, eképpen fest: patakok folynak alatta. El nem múló az ő gyümölcse és az árnyéka. Ez lesz a vége azoknak, akik óvakodtak. A hitetlenek vége pedig a Pokol tüze. Akiknek adtuk az rást, azok örvendeznek annak, ami kinyilatkoztatás gyanánt leküldetett hozzájuk. Azok között, akik összeszövetkeztek, vannak olyanok, akik egy részét tagadják. Mondd: "Én csupán azt a parancsot kaptam, hogy Allahot szolgáljam, és ne társítsak mellé más isteneket! Hozzá hívom az embereket, és hozzá lesz a visszatérésem." És eképpen küldtük le azt arab nyelvű előírás gyanánt (hukmen arabijjen). Ha mindama tudás után, ami Allahtól osztályrészedül jutott, követed az ő szeszélyeiket, akkor Allahhal szemben nem lesz sem gyámolítód, sem oltalmazód. Küldtünk már teelőtted küldötteket és adtunk nekik feleségeket és utódokat. És egy küldött sem hozhatott jelet, csak Allah engedelmével. Minden határidőnek írása van. Allah eltörli, vagy megerősíti azt, amit akar, és nála van az Ősírás. Akár megmutatjuk neked annak egy részét, amivel fenyegetjük őket, akár még előtte magunkhoz veszünk téged - a te feladatod csupán az igehirdetés. A mi feladatunk a számonkérés. Vajon nem látták, hogy a földre jövünk és megkisebbítjük azt a szélein? Allah dönt. Nincs senki, aki a döntését megmásíthatná. Allah gyors a leszámolásban. Cselt szőttek már azok is, akik őelőttük éltek. Ám minden cselszövés Allahra tartozik. Ő tudja, hogy minden lélek mire tesz szert. És a hitetlenek meg fogják tudni, hogy kié lesz a végső lakhely. És azok, akik hitetlenek, azt mondják: "Te nem vagy Allahtól elküldött." Mondd: "Allah elegendő tanú közöttem és közöttetek és azok, akiknél az Írás tudása van."

A mennydörgés szúra magyarázata.

Olvasd, élvezd, és okulj!

Allah, Ő a Hatalmas és a Nagy.
Idézet Magyarázat

Elif Lem Mim Ra Ezek az Írás versei/jelei. És ami leküldetett hozzád az Uradtól, az az Igazság. A legtöbb ember azonban nem hisz.

- Hozzád Mohammed - nevezi név szerint, majd a második ájával bizonyítja, hogy a Koránról van szó -, mert ez csak neked küldetett! Az egyértelműen a Koránról beszél-, mondják tudósaink, bár egyesek a Tórát, míg mások a Bibliát említik.

Allah az, aki felemelte az egeket látható támaszok nélkül, aztán felült a trónra és szolgálatra rendelte a Napot és a Holdat, mindegyikük megszabott időre futja be a pályáját. Ő irányítja az Igét. Ő magyarázza meg a jeleket/verseket. Talán bízvást bíztok abban, hogy találkozni fogtok az Uratokkal.

Megemlíti Allah az Ő keppességét, és a hatalmas királyságát. Ő az, akinek a parancsára és az engedélyére fölemeltetnek az egek támaszok nélkül. A földi ég (evilági ég) körbeveszi a földet, vizének levegőjével. Közte és a föld között 500-év járásnyi a távolság. Majd a második ég, amely körbeveszi az evilági eget, s azt, amit körbevesz (az előzővel együtt). És így megy ez tovább a hetedik égig. (Az evilági ég, és a második ég között 500. évjárásnyi a távolság, és a vastagság. 3, 4, 5, 6, 7. szinttér, így fokozódik.)

Mudzsáhid, és Qatáda azt mondják:

- Van egy támasza az égnek, amit mi nem láthatunk.

Az elődök közül néhányan azt mondták:

 - A trón és a föld közötti távolság 50000. évjárás a távolság, annyi, mint a két pólusa közötti. (A trón anyagát „jaqut-ként” piros rubintból valónak említik.) A megszabott idő pedig a Feltámadás Napjáig értendő.

Van olyan ája, amely azt mondja:

A nap a nyugvóhelyéig megy. - s ez a trón alatti helyet jelenti- mindegyikük megszabott időre, futja be pályáját.

Említette a napot és a holdat, mert számukra ezek a láthatóbb dolgok. (Ámbár a többi hét bolygó hatalmasabb bizonyítékok volnának (rá), mint ez a kettő.)

És Ő az, aki kiterítette a földet és szilárdan rögzített hegyeket és folyókat helyezett rá. És minden növényből egy párt sarjasztott rá. Ő takarja be a nappalt az éjszakával. Bizony, ebben jelek vannak egy nép számára, amely elgondolkodik.

Allah, mivel már említette a felsőbb világot, most megemlíti az „alsót” is. Beletartozik az Ő képessége, bölcsesség és a szabályai. Ő, aki szélessé, tágassá tette a földet, s rögzítette a hegyeket, folyókat, tavakat, hogy inni tudjanak belőle a különböző gyümölcsök.

Allah úgy rendelkezett, hogy az éjszaka kövesse a nappalt. Így meghatározza az időt, helyet és annak lakóit. (Pl. egyik falu a másiktól milyen járótávolságra található.) S ezekben jelek vannak a gondolkodóknak és a bölcseknek.

És a földön egymással szomszédosan különböző pászták vannak és szőlőskertek és gabona és pálmafák- ugyanabból a gyökérből sarjadva csoportosan, vagy magányosan, egyazon vízzel öntözve. És mi egyeseket mások elé helyeztünk a gyümölcsükben. Bizony, ebben jelek vannak egy olyan nép számára, amely használja az eszét.

A földek szomszédjai egymásnak, s ennek ellenére az egyikben az nő, amelyik az embereknek hasznos, míg a másikban sós, haszontalan.

Ibn Ábbász és Mudzsáhid is azt mondják:

-Ebben az ájában nyilvánítja ki Allah, hogy a földnek több színe létezik. Sárga, piros, fekete, sziklás, homokos. Miközben lehetséges rajta járni (anyaga), dús, vastag, vékony és mindegyik egymás mellett található, attól eltekintve, hogy más-más tulajdonsággal rendelkeznek. Ez bizonyíték Allah képességeire, hogy nincs más Isten Rajta kívül. 

Néhány imám azt mondja:

- A gyümölcsfáknak egy forma származásuk van. Egy eredésből többfajta gyümölcsöt is hozhatnak ugyan ott. Mások egyfajta vízzel öntözik őket, mégis különböző ízűek. (Példának a datolyát hozzák föl Pl. Perzsa „diql”, Tunéziai stb. melyekben van édes és savanyú. Ezek színeikben is különböznek.

Ha csodálkozol, akkor valóban csodálatos az ő beszédük: „Vajon, ha már porrá lettünk, valóban új teremtésben támadunk föl?" Ők azok, akik nem hisznek az Urukban. Ők azok, akiknek bilincs lesz a nyakukon. Ők a Pokol tüzére kárhozottak, akik örökké benne égnek.

Allah azt mondja a prófétának:

- Ha csodálkozol, mert a hitetlenek meghazudtolnak téged a Feltámadásban, annak ellenére, hogy sok bizonyítékot láttak, pedig látják, hogy a gyümölcsök semmiből teremnek, de ennek ellenére mégsem hisznek, akkor ők lesznek a Tűz társai. Hisz az egek teremtése hatalmasabb, mint az ők (majdani) feltámasztása.

Ők azt kívánják tőled, hogy siettesd a rosszat a jó előtt, holott már őelőttük is példás büntetések léteztek. A te Urad megbocsátással rendelkezik az emberekkel szemben kegyetlenségük ellenére. És a te Urad rettenetes a büntetésben.

Akik meghazudtolnak és sietettnek tged, hogy küldj hozzájuk büntetést annak ellenére, hogy mi az előző népekhez már küldtünk, tanúságossá téve azoknak, akik gondolkodnak.

Utána említi Allah, hogy Ő megbocsátó és türelmes, pedig ha nem lenne ilyen, (nyugodtan) megbüntethetné őket.

Két ájában is megtalálható ennek magyarázata:

„Ha Allah számon kérné az embereket cselekedeteik miatt egyetlen lélek (egy állat) sem maradhatna a föld felszínén.”

Másikban:

„A te Urad az emberek bűneire nézve megbocsátó.”)

És a megbocsátás mellett Allah említi, hogy az Ő büntetése nagyon erős, figyelmeztetve minden embert, hogy félve kérjünk Tőle megbocsátást.

Van egy Prófétai beszéd Al-Hafidz ibn Ászákirtől, aki Othmán ibn Haszán ar-Ramáditól idéz:

- Álmában látta az Istent, miközben Allah prófétája megbocsátást kért népéből egy férfi részére. Ekkor Allah azt mondta neki:

- Nem elég, hogy elküldtem neked a Mennydörgés Szúrából, hogy a te Urad az emberek bűneire nézve megbocsátó?

Azok, akik hitetlenek, azt mondják: „Miért nem küldetett le hozzá küldetése bizonyítékaként valami csodás jel az ő Urától?" Te azonban csak intő vagy, és minden népnek van intője.

Említi Allah, hogy a hitetlenek, mivel pogányok és „szavaid” megtagadói azt mondják:

- A te Urad miért nem küld jelet, ahogy az elődöknek ezt megtette? –miközben már fel is szólították Mohammedet: 

- Tüntesd el a hegyeket, és legyenek helyette folyók és zöld mezők!

Válaszként Allah az egyik ájában azt mondja:

- Azért nem küldünk jeleket, mert az elődök már meghazudtolták azokat.

Egy másik ájában:

- Neked az a dolgod, hogy Allah parancsait átadd az embereknek, s nem a te feladatod, hogy helyes útra térjenek, mert Allah az, aki a helyes útra térít.

Ibn Ábbász: a minden népnek van útmutatójára azt, mondja:

- Hívő útmutatója.

Mudzsáhid:

- Minden népek prófétájaként említi.

Qatáda:

- Minden népnek van vezetője.

Imám Málik:

- Minden népnek van útmutatója, aki Allahhoz hívja őket.

Ibn Ábbász egy furcsa Prófétai beszédében közli:

- Allah prófétája a mellkasára tette a kezét, és azt mondta:

- Én vagyok az intő, és minden népnek van útmutatója. –majd Alira mutatva folytatta:

- Ali! Te vagy az útmutató „halálom” után, akivel az emberek visszatérnek.

Allah tudja, mivel viselős minden nőstény és mennyit fogyatkoznak és mennyit gyarapodnak az anyaméhek. Minden dolognak nála a mértéke.

Megemlíti Allah a tökéletes tudást, hisz mindent tud, és mindenről van tudomása. Azt is tudja, hogy mi van a méhekben, legyen az álatok méhéről is szó.

Imám Al-Bukháríjj, Ibn Maszoúdra utalva lejegyzi:

- Az ember teremtése az anyja hasában negyven napig vérrög. Utána negyven napig rágott húscafat (hoz, hasonlít), utána Allah küld hozzá egy angyalt négy parancsszóval:

1. Megélhetése.

2. Kora.

3. Cselekedetei.

4. Munkálkodása.

Boldog, vagy nehéz életvitele lesz-e.

Más Prófétai beszéd szerint az angyal megkérdezi Urát:

- Fiú, vagy leány lesz-e? Boldog, vagy szomorú? Milyen lesz a megélhetése, és meddig fog élni? –Miközben a válaszokat kapja, ő jegyzetel:

Imám Al-Bukháríjj Prófétai beszédében Ibn Omártól idéz:

- A rejtett dolgoknak öt kulcsa van, melyet csak Allah ismer.

1. A holnapi dolgokat. (Jövőt)

2. Amit a méhek rejtenek.

3. Mikor jön az eső.

4. Hogy a lélek melyik földön fog meghalni.

5. Azt, hogy mikor jön el a végső Óra.

Ibn Ábbász Prófétai beszédében elmondja:

- Néhány nő tízedik hónapban szüli meg a gyermekét, de vannak olyanok, akik kilencedik hónapban. Így vannak, akik kevesebb, s vannak, akik tovább hordják terheiket. Minden dolognak Nála a mértéke.

Makhul azt mondja:

- A magzat az anyja hasában nem szomorkodik, és nem kéreget, amikor a menzesz vérével (dem al-haid) megérkezik hozzá a megélhetése. Így, addig az anyja nem menstruál. S miután megszülte a gyermekét, annak nem tetszik az új állapota, és sírva fakad. Majd miután elvágták a köldökzsinórját, megváltozik a megélhetése, s anyja keble lesz a táplálkozási helye, hogy ne szomorkodjon, s ne kéregessen addig, amíg nem fog kisgyermekként táplálkozni. S miután elérte a pubertáskort, elkezdett lázadozni, mert nem tudja, hogy honnan fogja kapni (az elkövetkezendőkben) a megélhetését. Magában felötlik, az a gondolat, hogy rosszat kell cselekednie. Éhezek, vagy ölök, mert máskülönben nem tudom, hogy honnan lesz holnaptól a megélhetésem. – majd Makhul tovább folytatva:

- Jaj neked! Mert etetett téged, amikor anyád hasában voltál, majd csecsemőkorod után addig, amíg megerősödtél és meg nem jött az eszed. S te mégis ilyet mondasz? –majd recitálta ezt az áját: Minden dolog Nála meghatározott ideig tart. Megtartotta teremtményeit, megerősítette megélhetéseit és a haláluk idejével mindennek bizonyos időt szabott.

Imám Al-Bukháríjj Prófétai beszédében ekképpen közli a magyarázatát:

- A próféta egyik lánya azt a hírt üzente a küldöttnek, hogy az egyik fia haldoklik, de ő szeretne mellette lenni utolsó óráiban. –Erre a Próféta visszaüzente:

- Allahhoz kerül minden, amit ad, s az Övé, amit visszavesz! Minden Nála van a maga megszabott idejében. –majd a küldönchöz fordulva:

-Parancsoljátok meg neki, hogy legyen türelmes és félje Allahot!

Ő a rejtett (Elghejb) és a nyilvánvaló (Essehedeh) dolgok tudója, a Nagy és a Magasra való.

  

Egyremegy, hogyha közöttetek valaki elrejti azt, amit mondani akar, vagy kinyilvánítja, és ha valaki elrejtőzik éjszaka, vagy megjelenik napközben.

Megemlíti, hogy Ő hatalmával körülvesz minden teremtményét, akár halkan, akár hangosan is mond teremtménye.

Áisa Prófétai beszédében elmondja:

-Dicsőséges az, akinek a hallása az összes hangot érzékelni tudja. Allahra esküszöm, hogy jött egy nő a prófétához, és panaszkodni kezdett a férje viselkedése miatt. Én, akkor a ház mellett voltam, s csak néhány hangfoszlány jutott el hozzám. Ekkor Allah leküldte a következő áját:

Allah már meghallgatta azt a nőt, aki panaszkodott nálad a férje miatt. Allah hallja miről beszélgettetek. Ő látó, és Halló.

Az embernek szorosan sarkában lévő angyalai vannak előtte és mögötte, akik őrzik őt-Allah igéjéből valók ők. Allah nem változtat meg semmit valamely népben, ameddig ők meg nem változtatják azt, ami az ő lelkükben van. Ám ha Allah valami rosszat akar egy népnek, azt elhárítani nem lehet. És rajta kívül nincs más gyámolítójuk.

Bukháríjj Prófétai beszédében közli:

-A rabszolgáknak vannak angyali őrzőik, akik az őrködésben egymást váltják. Vannak éjjeli, és nappaliakk megóvják őt a bajtól, és a nem várt eseményektől. Ugyan úgy, mint azok, akik írják a jó és a rossz cselekedeteit. Egyik jobb, másik ball oldalán helyezkedik el. A jobb oldali a jó, a ball oldali a rossz cselekedeteit írják. Ezen kívül előtte, s mögötte is találhatóak. Így, mindég négy angyal tartózkodik körülötte. 

Ugyancsak Bukháríjjtól:

-Egymást váltják az angyalok éjszaka és nappal. Minden nap a reggeli imánál és a délutáni imánál találkoznak. Allahhoz mennek, akik éjszaka voltak, aki kikérdezi őket, pedig Neki mindenről tudomása van. Meg is kérdezi:

-Hogy hagytátok a rabszolgáimat?

-Úgy jöttünk, hagytuk el őket, hogy imádkoztak!

Más Prófétai beszéd szerint vannak angyalok, akik nem hagynak el titeket, kivéve, amikor külön vonul a rabszolga (WC, közösüléskor Stb.). Ezeket az angyalokat vendégeljétek meg szavaitokkal és tiszteljétek őket.

Mudzsáhid Prófétai beszédében lejegyzi:

-Minden rabszolga mellett van egy megbízott angyal, amely ha alszik, megvédi őt. (alvás, s éber állapotában) Megóvja a dzsinnektől, emberektől és az állatoktól. És ha bármi dolog érkezne (ha valami elérné hátulról), figyelmeztetve szól:

-Hátulról jön! –kivéve, ha Allah nem Akarja másképpen.

Imám Abú Dzsáfár Prófétai beszédében:

-Othmán ibn Mádzsa bement a küldötthöz és azt kérdezte tőle:

-Allah prófétája! Mesélj nekem, hány angyal van a teremtmény mellett?

-Egy a jobb oldalon –kezdte-, aki a jókat írja, s ő az, aki a ball oldalinak parancsol. Ha jót cselekszik, a tízszeresére cseréli, ha pedig rosszat, akkor a ball oldali angyal mielőtt beírná a rosszat, megkérdezi a jobb oldalitól:

-Írhatom-e?

-Nem! –válaszolja. -Hátha megbocsátást kér, s visszatér!

Ebben az esetben (erősítésképpen) a bal oldali háromszor kérdezi meg. De ha mégis írnia kell, a jobb kézfelőli angyal azt mondja neki:

-Jó! Most már írhatod! Allah könnyítse helyzetünket tőle. Milyen rossz társ, aki nem figyel eléggé Urára. Hogy nem szégyelli magát Allah előtt. –majd tovább folytatva a próféta:

-És két angyal előtted, s a másik mögötted van, az ötödik, pedig a fejednél található. Ha szerénykedtél Uradnál, Ő felemel, ha pedig Urad parancsai felé helyezed magad (Istennek képzeled), kettévág.  

-Két angyal az ajkaidnál, akik rögzítik, amikor azt mondod:

-Allah áldása és békéje legyen Mohammed prófétára. És még egy angyal a szád előtt, aki nem engedi, hogy a kígyó becsússzon a szádba. Kettő a kér szemednél. Összesen tíz angyal tartózkodik az ember körül. Az éjszakaiak váltják a nappaliakkat, így összesen húszan vannak. Iblisz (sátán) nappal, a fia pedig éjszaka kísért meg benneteket.

Imm Ahmed a prófétára utalva lejegyezte:

- Allah minden Ádám fiához küldött társat a dzsinnektől és az angyaloktól.

Társai meg is kérdezték a küldöttet:

- Hozzád is küldtek?

-Hozzám is! De Allah segítségemre volt nekem ellenük, s csak a jótettekre buzdít ellenük. 

Tudósaink az ája elejét többféleképpen magyarázzák. Van, aki:

-Akik őrzik őt. –ként, s van, aki:

- Allah parancsára őrzik. –kifejezést használja.

Abú Mádzsa azt mondja:

-Jött egy férfi Murád népéből Alihoz (Allah irgalmazzon neki), amikor imádkozott és azt mondta neki:

-Murád népéből néhányan meg akarnak ölni! -Erre Ali:

-Minden férfi mellett van két angyal, aki őrzi és védi attól, amit Allah nem szerepeltet sorsában. De ha a sorsában szerepel valami, azt megengedi. A végzett szilárd, őrzött mennyország, s minden Allah parancsára történik.

Más Prófétai beszédben:

-Megkérdezték Allah prófétájától:

-Tudnál-e mondani nekünk talizmánt, amely meg védne valamennyire bennünket a sorstól? –mire ő:

-Ez, Allah sorsvetése!

Abú Hálim azt mondja:

-Allah sugallta prófétájának:

-Mondjad, hogy nincsen olyan nép, vagy ház népe, akik Allah engedelmességében voltak, s utána átváltottak (átpártoltak) volna az ellenkező oldalra. És nem változtatja meg Allah a helyzetüket, vagyis nem változtatja meg, amit szerettek, utálatos dologra. Ez a Korán egyik ájában is megtalálható:

-Allah nem változtat egy népen addig, amíg nem változnak abban, amiben éltek.

Ő az, aki megmutatja a villámot, félelmet és vágyakozást keltve bennetek, és aki súlyos felhőket támaszt.

Ibn Dzserír az ájával kapcsolatban egy történetet ismertet meg velünk:

Ibn Ábbász egy levelet írt Abú al-Dzsaldnak, amelyben megkérdezi tőle:

-Mi a villám?

-A villám (nem más, mint) víz!

Qatáda a félelmet és vágyat ekképpen magyarázza:

-Félelem az utazónak, aki fél tőle, és vágyakozás a lakónak, aki áldást kívánja. 

És az Ő dicsőségét zengi a mennydörgés és az angyalok tőle való félelmükben. Ő küldi a mennyköveket, azt találja el velük, akit akar, miközben ők vitába szállnak Allahról, holott rettenetes Ő a hatalmában.

Az ája sugallatát több Prófétai beszédek Gyűjtője különbözőképpen magyaráza. Nézzük sorjában:

1. Al-Hafidz Abú Jála al-Mauszilitól:

- Allah prófétája küldöttet menesztett Mara népéből, egy arab fáraó népéből valóhoz, utasítva:

- Menj, és hívd hozzám!

El is ment a küldött, ám hiába hívta, az nem akart eleget tenni a kérésnek, hivatkozva:

- Ki az-az Allah prófétája, és ki az-az Allah? Aranyból, ezüstből, vagy rézből van?

Dolgavégezetlenül visszatért a küldönc, átadva az üzenetet. A próféta még két esetben ismételtette meg útját, majd amikor a küldönc harmadjára is ugyan azt a választ kapta:

-Ki az a próféta… -Allah egy felhőt küldött a férfi feje fölé, s belőle mennydörgés hallatszott, majd mennykő szakította le a fejét.

2. Abú Bakr, és Mudzsáhid szerint egy zsidó ember elment a küldötthöz, és megkérdezte tőle:

- Mesélj nekem, miből van az Urad? Gyöngyökből, rubinból? – ekkor Allah menykövet (villámlást) bocsátott reá, amely eltüntette.

3. Qatáda szerint:

-Egy férfi tagadta a Korán igazságait, és közben meghazudtolta a prófétát, amiért Allah mennykővel sújtotta, és (magyarázatként) leküldte az áját.  

Mások szerint:

-Ámer ibn at-Tufail és Árbad ibn Rabiá elmentek a prófétához Medinába, kérve őt, hogy övék lehessen (mindenből) a fele királyság. De amikor a küldött ezt megtagadta Ámer ibn at-Tufail szitkozódni kezdet:

-Allah átkozzon meg téged! Allahra esküszöm, hogy teleteszem körülötted lovakkal, kemény és erős férfiakkal (hadsereggel) Medinát!

- Sem az Anszárok, sem pedig Allah nem fogja ezt neked! –válaszolta nyugodtan a küldött.

A két fölháborodott ember ekkor cselhez folyamodott. Miközben az egyikőjük a küldtetett szóval, tartotta addig a másikjuk a háta mögé lopakodva kardjával le akarta döfni, de Ura ezt nem engedve megvédte őt.

Szitkozódva hagyták el Medinát, s hazafelé menve fölkerestek minden útjukba eső arab települést, hogy embereket toborozzanak a közelgő háborúra. 

Egy idő után Allah felhőt küldött utánuk, amelyből Árbadra mennykő sújtott és elégette őt.

De Ámer ibn at-Tufail sem kerülhette el a sorsát, neki óriási himlő „táún” duzzanatok lepték el a testét. Halála előtt így szólt népéhez:

-Ámer népe! Akkorra duzzanatok vannak rajtam, mint Gruddat al-Bakr, és a halál Szelulija házában.

Így mindketten meghaltak. (Allah átka legyen rajtuk.)

Al Imám Ahmed e-témában három Prófétai beszédével örvendetett meg bennünket:

1. -Humaid ibn Abdú-r-Rahmán ültében a mecsetben, s meglátott egy öregembert a Grifár népéből. Odaküldte hozzá testvérének a fiát meginvitálásra:

-Hívd ide! Jöjjön ide hozzánk.

Kisvártatva csatlakozott hozzájuk az idegen, s leülve ő így szólt unokaöccséhez:

-Allah tágítson neked és nekem. Ez az ember sokat járt-kelt a prófétával. –majd az öreghez fordulva megkérte:

-Mesélj nekem egy Prófétai beszédet Allah prófétájáról?

-A Banú Grifár népének egy sejkjétől -kezdett bele-, azt hallottam, hogy ő hallotta, amikor a küldött megjegyezte:

- Allah teremti a felhőket, amelyek a legszebbet szólják, és a legszebben nevetnek. (A szólás, mennydörgést, a nevetés pedig a villámlást jelentette.)

2. -Amikor a küldött villámlás és mennydörgést hallott, mindég arra kérte Urát:

-Uram! Ne ölj meg minket dühöddel, és ne pusztíts el kínzásaiddal. Irgalmazz és ments meg bennünket?

Dicsőséges Uram azt mondta, ha a rabszolgáim engedelmeskednek, akkor éjszaka esővel oltom szomjaikat, és fölkeltem nekik a napot, nem hagyva, hogy meghallják a mennydörgést.

3. Megszaporodnak a mennykövek, amikor közeleg az Óra, s akkor megkérdezi az ember:

-Kit talált el?

- (Azt a) nevezett valakit! –válaszolják. –Valakit és valakit. –mondják.

Ibn Abí Hátim, Mohammed ibn Muszlimra hivatkozva azt mondja:

-Tudomásomra jutott, hogy a villámlás nem más, mint egy angyal, akinek négyféle arca van.

  1. Ember.

  2. Bika.

  3. Sas, és

  4. Oroszlán.

A farka „Maszaá” rázásával jön létre a villámlás.

Imám Abú Dzsáfár ibn Dzserir, amikor közeledett a mennydörgés, Abú Hurayrától azt hallotta:  

-Dicsőséges legyen az, akit a mennydörgés dicsőít, s ki hálálkodik érte.

Ali mennydörgést hallva:

-Dicsőséges legyen az, akinek dicsőséget Adtál.

Ibn Ábbász, Ibn Abú Zakariától:

-Aki hallja a mennydörgést, és azt mondja: Dicsőséges Allah, Hála Néki, azt az embert nem éri el a mennykő.

Abdullah ibn Zubair amikor beszéde közben meghallotta a mennydörgést, (kis időre) megszakítva azt mondta:

- Dicsőséges legyen az, akit a mennydörgés dicsőít, és háláját adja neki. –majd tovább folytatva – Ez a föld lakói számára egy erős figyelmeztetés. (Imám Al-Bukháríjj Prófétai beszédéből.)

At-Tabaráníjj Prófétai beszédében Ibn Ábbásztól:

-Ha meghalljátok a mennydörgést, említsétek Allahot, s akkor a mennykő nem éri el az emlékezőt.

Allah leküldi a mennykövet –mondják tudósaink -, s lecsapja vele azt, akit akar. (Leküldi, mert közel lesz a vég)

„Miközben ők vitába szálnak Allahról, holott rettenetes Ő…-folytatódik az ája.

Vagyis ha kételkednek hatalmában, egyedüli Istenségében, akkor (erős) bosszúja szál azokra, akik felül szeretnének emelkedni Rajta.

Őt illeti meg az Igazság fohásza. Azok pedig, akikhez rajta kívül fohászkodnak, nem hallgatnak rájuk semmiben - hacsak nem úgy, mint mikor valaki kinyújtja a tenyerét a víz felé, hogy az elérjen a szájához, anélkül, hogy elérhetné azt. A hitetlenek fohásza tévelygésben hangzik el.
Ibn Dzserír, Ali ibn Abí Tálib az: „Őt illeti”- sugallat jelentésére hivatkozva azt mondja:

-Allah egyedüliségéről beszél.

(Az Őszinte hit. C. versben olvashatjuk: „Allah az Egyedűlvaló.”)

Ellentétben Ibn Ábbász, Mohammed ibn al-Munkadirtől, a, Nincs más Isten csak Allah jelentéssel, azonosítja.

Azok pedig… kinyújtja a tenyerét a víz felé… olyan, mondja Ali ibn Abí Tálib, mint aki a kút széléről szeretné elérni a vizet, de csalókasága miatt ez lehetetlen számára. Akkor hogyan érhetné el a szájával? –teszi fel maga is a kérdést.

Mudzsáhid egész másképp:  

-Nyújtogatja kezét, hívogatva, közben nyelvével jelez neki.

Mások szerint, olyan, mint aki meg szeretné ragadni (tömegében) a vizet, de arra képtelen.

És Allah előtt borul le - jószántából, vagy akarata ellenére - mindenki az egekben és a földön, és az árnyékuk is reggelente és estelente.

Egy óriási bizonyíték tárul föl előttünk az Ő egyedüliségéről, Allahról, aki megalkotta az egeket, a földet, uraként, és egyedüli parancsolójukként. De ennek ellenére Rajta kívül más isteneket (gyámolítókat) is imádnak, imádkoznak hozzá, pedig azok sem maguknak (magukról), sem pedig másoknak, s másokról nem képesek gondoskodni, sem pedig hasznára (hasznukra) válni.

Mondd: „Ki az egek és a föld Ura?" Mondd: „Allah." Mondd: „Vajon őhelyette olyanokat tesztek meg gyámolítóknak, akik még sajátmaguknak sem képesek használni vagy ártani?" Mondd: „Vajon egyenlő-e egymással a vak és a látó? Vagy egyenlő-e egymással a sötétség és a világosság? Vagy Allah mellé társakat helyeztek, akik az Ő teremtéséhez hasonlatosan teremtettek, úgy, hogy Allah és társai teremtése hasonlatosak az ő szemükben?" Mondd: „Allah minden dolog teremtője! Ő az egyedüli, a mindenható!"

Itt Allah rögzíti, hogy Ő az Egyedüli Isten, s mivel ők is beismerik, hogy Nincs más Isten rajta kívül, aki megteremtette az egeket és a Földet, kinek az egyedüli Ura és parancsolója. De ennek ellenére, Rajta kívül más gyámolítót is imádnak. Azonban, azok az istenek, nem tudnak, nem képesek sem maguknak, s másoknak sem ártani, sem pedig hasznára válni. Azért sokkal nagyobb az-az ember, aki Allahhoz imádkozik, mert az egy fénnyel rendelkezik.

A hitetlen, akik Allah mellé más isteneket hoztak létre, elgondolkoztak-e azon, hogy azok teremtettek-e olyasmit, s ha e miatt nem tudnák megkülönböztetni a két dologban, akkor igazuk lehetne. De Allah teremtéséhez semmi sem hasonlítható. Nincs más, aki Rajta kívül ehhez képességekkel rendelkezne. Allah mindezektől Hatalmasabb.

Azok a hitetlenek beismerik, hogy ők egy teremtményhez imádkoznak (gondolván), hogy így közelebb kerülhetnének Allahhoz. De Allah megtagadja tőlük, és azt mondja nekik:

- Nálam senki sem kérhet megbocsátást, kivéve az Én engedélyemmel!

És vizet bocsát le az égből és völgyek áradnak meg az esőben való mértékük szerint. Az áradat tajtékot visz a felszínen. És abból a fémből, amit a tűzben olvasztanak - ékszereket és háztartási eszközöket kívánván készíteni - ahhoz hasonlatos tajték támad. Eképpen példázza Allah az igazat és a hamisat. A tajték pedig salakként hullik el. Ami pedig hasznos az embereknek, az megmarad a földben. Eképpen mondja Allah a példabeszédeket.

Ez az ája két példabeszédet is tartalmaz.

1. Az igazság szilárdságát, és folytonosságát.

2. A hamisság és annak enyészetét.

És vizet bocsát le… -, amelyek kapacitásuknak megfelelően válnak befogadóvá, ahogyan a szívek részesülnek a tudás képességeinek tükrében. Van, amelyik többet, s akad, amelyik kevesebbet képes.

Az áradat tajtékot visz a felszínen…-, mint ahogyan a tűzre fújtatnak, hogy izzításukkal ékszereket készítsenek. Ez a tajték, ahogyan Allah példaként megemlíti:

-Az igazság és az igazságtalanság bizonyítéka. Mert amikor e kettő összetalálkozik, akkor az igazságtalanság elenyészik, s nem marad a víz mellett a tajték, sem a fém mellett a salak. A tajtékból nincs haszon, mert az szétesik a völgy oldalain, vagy a fák gyökereinél, esetlegesen a szél (csend) áldozatává válik. „Ami hasznos az ember számára, az megmarad a földben.”

Néhány előd azt mondja:

-Amikor olvastam néhány példát a Koránból, sírva fakadtam, mert nem értettem annak értelmét, mert Allah azt mondja:

-Kivéve csak a tudósok érthetik meg! 

Ibn Ábbász szerint ez egy példa az emberek számára, hogy Ő adott, s a szívek vagy kételkednek, vagy szilárdakká válnak a bizonyítékok tartományában. A cselekvő, aki kételkedik hasznában, az haszontalan. De a szilárdsággal együtt cselekvőt (hasznosítót) megerősíti Allah tettében. A szilárdság hasznos az emberek számára, az megmarad a földben.

Al-Aufí, ibn Ábbászra hivatkozva:

-Ami hasznos az emberek számára, azaz arany és az ezüst. Ami pedig a földnek, az a víz, amelyből táplálkoznak a növények. Ez olyan, mint a jócselekedet, amely megmarad a cselekvő számára. Vagy mondható az igazságról és az útmutatásról. Mert aki Allahot követi, az, mellette tartózkodik, s megmarad Néki.

Az igazságtalanság elpusztul, amikor eljön az Óra, és a félelmek bemutatják az emberek cselekedeteit.

Imám Al-Bukháríjj:  

-A zsidóktól megkérdezik a Feltámadás Napján:

-Mit kértek?

-Urunk! Szomjasak vagyunk, oltsd szomjunkat?

-Nem! Visszakerültök a tűzhöz! –hangzik el a válasz. S ott a tűzben olyanok lesznek, mint a délibábok, amelyek változóan rombolják egymást.

Ugyancsak tőle, Allah prófétájára való hivatkozással lejegyzi:

-Amit Allah útmutatásával és tudásával leküldött az embereknek, olyan, mint földnek a víz. Valamelyik befogadja, és növény sarjad rajta. Tavak keletkeznek, melyből isznak, s hasznos dolgokra használják. A másik, nem képes rá, s hasznot sem nyújt. 

Aki Allah vallásából tudást szerez, Ura hasznosítja azzal, tanul(hat) és taníthat. De ha nemtörődömségében képtelen megmozdítani a fejét, nem fordít tudást Allah útmutatására, olyan, mint a haszontalanná váló víz. 

Imám Ahmed a küldöttől:

-Az én és a ti példátok olyan, mint aki tüzet gyújtott, hogy maga köré fényt fakasszon. Ám miközben megvilágosodott, előjöttek a lepkék és különféle csúszómászók, amelyeket hiába próbált a tűztől elhessegetni, azok egyre csak belehullottak. Az én példám az, hogy megpróbáljalak benneteket elterelni a tűztől, de ti (közületek egynéhányan) belehullotok.

… az, megmarad a földben.

Ugyanis a vasércből nem lehet kardot vagy kést készíteni, amíg tűzbe nem teszik, s meg nem szabadítják a felesleges szennyeződéstől és salaktól. De miután megszabadult tőle, hasznos anyaggá válik.

Akik az ő Urukra hallgatnak, azoké lesz a túlvilágon a legjobb. Azok pedig, akik nem hallgatnak rá, - ha az övék lenne mindaz, ami a földön van és azzal együtt még egyszer annyi - bizony szeretnék megváltani magukat azzal. Szörnyű leszámolás lesz az ő osztályrészük. A gyehenna lesz a lakhelyük. Milyen nyomorult fekhely!

Allah említést tesz a boldog és a
boldogtalan vagyonáról, figyelmeztetve: Akik engedelmeskednek Allahnak,
prófétájának parancsainak, és akik hisznek benne, amit leküldetett, s
amit (folyamatában) le fog küldeni, azoknak az embereknek hatalmas
jutalomban lesz részük. Ahogyan a kétszarvúról egy másik ájában
megemlékezett: „Aki felülkerekedik, azt meg fogjuk kínozni, s miután
visszatér Urához, (Ő) újra erősen megkínozza. És aki hit és jó
cselekedeteket hajtott végre, azt jól megjutalmazza.”

És vajon az, aki tudja, hogy ami leküldetett hozzád a te Uradtól, az az Igazság, hasonlatos lenne ahhoz, aki vak? Csak azok hallgatnak az intő szóra, akik rendelkeznek esszel.

Allah azt mondja Mohammednek:

-Ez az igazság a te Uradtól, amelyhez nem férhet kétség. Egyenes, s mind az, amit megemlít, megparancsol, az-az igazságból származik. Aki vak, nem fog a jó útra térni, mert nem (éri fel ésszel) képes megérteni, de ha még is értené, akkor sem követné, mert (konokul) nem hisz benne. Csak azok követik, akik ép ésszel bírnak. Allah azt kéri tőlük, legyenek engedelmesek, s váljanak hasonlatossá (Hozzá) akarata szerint.

Azok, akik teljesítik Allah szövetségét, és nem szegik meg a megállapodást,

Mint a képmutatók, akik ha ígérnek, becsapnak,
hátba támadnak, hazudnak, és mellette, ha vitatkoznak (veled),
gyalázkodnak.

és akik egyesítik azt, aminek Allah parancsára egyesülnie kell, félik az Urukat és félnek a leszámolás rosszától.

Akik figyelnek Urukra, cselekedeteikkel,
tetteikkel, azok félnek az elszámoltatástól.

és akik állhatatosak és Uruk tetszésére áhítoznak és elvégzik az imádságot és hozzájárulást adnak - titokban vagy nyíltan - abból, amivel gondoskodtunk róluk, és a rosszat jóval hárítják el - ők azok, akiké a végső lakhely lesz,

Azok, akik türelmesek, nem követve a rosszat,
eltávolodnak tőle, mert Uruk orcája és jutalma után áhítoznak. Idejében,
feltételeivel imádkoznak, költekeznek abból, amiből részesültek,
adakoznak a szegények és az árvák javára. Költenek a feleségeikre, és a
rokonaikra titokban, avagy nyíltan. S ha megbántja valaki őket, jó
tettel viszonozzák, irántuk türelmet és megbocsátást gyakorolják. Övék
lesz a végső nyughely.

Éden kertjei. Belépnek oda ők és azok, akik atyáik, feleségeik és leszármazottaik között igazak voltak; és az angyalok minden kapun át bemennek hozzájuk,
A Koránban nagyon sok történet foglalkozik az Éden kertekkel. Prófétai beszédek Gyűjtői különböző képen tárják elénk: 1. Ibn Dzserír, Ad-Dahháknak az alábbi Prófétai beszédet közli:

-Az Éden kertek, azt jelenti, hogy a Mennyország városa, amelyben a küldöttek, próféták, mártírok és az imámok tartózkodnak. Őket veszik körül az emberek, s mindannyikat zöldellő kertek.

2. Az éden azt jelenti, hogy örök maradás. Abdullah ibn Ámru azt mondja, hogy a Mennyországban van egy palota, amelyt Édennek neveznek. Körülötte tornyok és zöld mezők. Ötezer ajtó van rajta és minden ajtónál ötezer „habra”, s ezeken nem léphetnek át csak a próféták, a hívők és a mártírok.

3. Allah a Mennyországban szeretetével összegyűjti az apákat családjaikkal, és fiaikkal, hogy boldogok legyenek. Az alsó fokok (mivel fokozatok vannak) Allah engedelmével és jutalmával felemeltetnek magasabb fokra, nem csökkentve annak hiányát. Az angyalok, minden irányból meglátogatják őket, gratulálva nekik, üdvözölve a Mennybejutásukért. Üdvözlik, mert így végső békés helyükön közel kerültek Urukhoz, és prófétájukhoz.

4. Imám Ahmed Prófétai beszédéből:

Allah prófétája megkérdezte a körülötte állóktól:
-Tudjátok-e ki lesz a legelső, aki beléphet a Mennyországba?

-Nem!- válaszolták. Allah prófétája jobban tudja!

- Az első belépő a Mennyországba Allah teremtményei közül az a szegény Muhádzsirún lesz, aki kivonult vele. Azok közül, akiket elért minden rossz, s bezáródtak a menedékek. Dolgaik közül sok minden elintézetlen maradt. Odaküldi ezekhez Allah az angyalait:

-Menjetek, köszöntsétek őket! Egy pillanatig megszeppennek, majd azt kérdezik:

-Mi a Te eged lakói, és teremtményeid legjobbika vagyunk, hogyan parancsolhatod meg, hogy menjünk oda?

 -Ők az Én rabszolgáim voltak, Hozzám imádkoztak minden társ nélkül, és közülük sokan az életüket adták Értem. Menjetek hozzájuk, mert türelmesek voltak!

5. Abdul Kászim At-Tabaráníjj kicsit másképpen:

-Allah szólította a Mennyországot szépségeivel és díszeivel együtt, és megkérdezte tőlük:

-Hol vannak a rabszolgáim, akik harcoltak és bántódásuk esett értem? Lépjenek be a Mennyországba kínzás és elszámoltatás nélkül!

-Urunk! –kérdezik meg az odaérkező angyalok –Mi háládat dicsőítjük éjjel-nappal, Téged hatalmasítunk, miért sorolod előbbre őket, mint minket?

-Ők az Én rabszolgáim, akik harcoltak Értem és nem egyszer bántódásaik estek.

-Béke veletek –köszönti, s mennek minden ajtón át hozzájuk az angyalok-, milyen jó örök nyughelyet kaptatok. 

6. Ibn Abí Hátim:

-Allah prófétájának szokása volt, hogy meglátogatta a mártírok sírhelyének mindegyikét és köszöntötte őket:

-Béke veletek, mert türelmesek voltatok. A legjobb végső nyughelyet fogjátok kapni.

mondván: „Békesség veletek! Ez a jutalmatok azért, mert állhatatosak voltatok." Milyen pompás végső lakhely!

mondván: „Békesség veletek! Ez a jutalmatok azért, mert állhatatosak voltatok." Milyen pompás végső lakhely!

Akik azonban megszegik Allah szövetségét, miután megkötötték azt s elvágják azt, aminek Allah parancsára egyesülnie kell és romlást okoznak a földön, azoknak Allah átka és szörnyű lakhely lesz az osztályrészük.

Abú al-Álija azt mondja:

-Ők a képmutatásban hatféle tulajdonsággal bírnak, amelyeket az emberek felé gyakorolnak:

 1. Ha beszélnek hozzád, hazudnak.

2. Ha megígérnek valamit, nem tartják be.

3. Ha megbízzák őket valamivel, becsapják a megbízót.

4. Miután egyezséget kötöttek a Allahhal, azt fölbontják.

5. Allah állttal megparancsoltakat elvágják.

6. Oktalanul pusztítanak a földön.

Érdekes, hogy még saját magukkal szemben is háromféle rossz tulajdonságot gyakorolnak:

1. Hazudnak.

2. Megszegik az ígéretüket.

3. Becsapják egymást.

Allah bőkezűen gondoskodik akikről akar, és szűkmarkúan mér másoknak. És ők örvendeznek az evilági életnek. Az evilági élet a túlvilági élethez képest csupán rövid élvezet.

A hitetlenek azt mondják:

-Mi örülünk, amit az e világban kaptunk!

De ez az állapot, csak csábításként van jelen azért, mert Allah halogatja egy ideig számukra a sorsuk végzetét. Allah, majd megalázza az evilági életüket a túlvilágihoz képest. /span>

Al Imám Ahmed Prófétai beszédében Allah küldöttére hivatkozva lejegyzi:

-Az evilági élet a túlvilágihoz képest olyan, mintha valaki közületek az ujját egy folyóba mártaná (mások tengert említenek), majd onnan kivéve megfigyelné, hogy mennyit emelt ki belőle.

Allah prófétája egy alkalommal sétálgatása során talált egy kisfülű halott gidát. Társaihoz fordulva azt mondta nekik:

-Allahra esküszöm, hogy az evilág Allah számára kevésbé fontosabb, mint ez a kisgida gazdája számára volt, mint amikor kidobta.

Akik hitetlenek, azt mondják: „Miért nem küldetett le hozzá küldetése bizonyítására valami csodás jel az ő Urától? Mondd: „Allah tévelygésbe viszi azt, akit akar. Ám aki megbánással fordul felé, azt egyenes úton fogja magához vezérelni.

Erről az ájáról már több helyen említést tettünk, de úgy gondolom, nem árt egy kis felfrissítés:

-Miután Allah sugallatott küldött prófétájának, a pogányok azt kérdezték tőle:

-Az, asz-Szafá hegyet változtassd arannyá, és fakassz egy folyót nekünk. De még ez sem volt elég - Mekka körül távolítsd el a hegyeket, és változtassa át zöld rétekké és kertekké -kérlelték.

Újabb sugallat érkezett hozzá:

-Mohammed! Ha azt akarod, teljesítem, amit kértek, de ha utána ellenkeznének, úgy megkínzom őket, mint még senkit az emberek közül! S ha akarod, megnyitom előttük az Irgalom és a Megbocsátás ajtaját. –erre ő:

-Inkább nyújsd ki előttük az Irgalom és a Megbocsátás karját?

-Mondd (nekik)! Allah elétéveszt, akit akar és az egyenes útra, vezérel, akit akar!

Akik hisznek, és akiknek a szívét az Allahról való megemlékezés nyugalommal tölti el - bizony a szíveket az Allahról való megemlékezés tölti el nyugalommal -,

Elfogadva Őt gyámolító Urának.

akik hisznek és jótetteket cselekszenek, azoknak boldogság lesz az osztályrésze és szép szálláshely, ahová megtérnek."
Ikrima, Ibn Ábbász és Ad-Dahhák szerint az ájában az áll:

-Akik hisznek, és jót cselekszenek. Mert ha szó szerinti fordításban vesszük, akkor „túba lehum” ként hangzik, ez pedig: Jó nekik-ez, jelenti.

Qatáda, azt mondja erre:

-Ez egy furcsa szó, s ezt csak akkor mondják, ha valaki jót kap, vagy abban részesül.

Szaíd ibn Dzsubair szerint:

-A túba szó etióp nyelven van, és azt jelenti Mennyország földje.

Szaíd ibn Maszdzsua:

-A túba szó indiai nyelven van, és a Mennyországot jelenti.

Al-Aufí szerint:

-Amikor Allah megteremtette a Mennyországot, és befejezte a teremtést, akkor mondta ezt az áját, örömét lelve munkálkodásában.

Sahar ibn Hausab:

-A túba egy fa a Mennyországban, és az Összes Mennybéli fák ágai belőle származnak. 

Egyesek azt mondják:

Az Irgalmas saját kezével gyöngyszemből teremtette, majd megparancsolta neki, hogy nyújtózkodjon. És nyújtózkodott ameddig Allah akarta, és az ő tövéből serkennek a Mennyország folyói: Méz, alkohol, víz, tej.

Ibn Szaíd al-Khudaríj: többféleképpen magyarázza a túba értelmét:

1. -A túba egy fa a Mennyországban, melynek hossza száz évjárásnyi. A Mennyország népének ruházata is abból származik. A fa ágának végéből, amit ing új, kézelőként is értelmezhetünk.

2. Egy férfi megkérdezte a prófétától:

-Allah prófétája! Túba annak az embernek, aki meglátott téged és hitt benned?

-Túba annak, aki meglátott engem, hitt bennem, és túba, túba és túba.- ismételte meg még háromszor. Túba annak- folytatta tovább-, aki hitt bennem, de nem látott engem!

-Mi az a túba?- érdeklődött tovább az emberünk.

-Ez egy fa a Mennyországban, s hossza százévnyi járás. A Mennyország népének ruházata a mandzsetta részéből készül.

3. Allah prófétája azt mondta, hogy a Mennyországban van egy fa, amely mellett, ha egy gyors lovag elkezdene vágtatni, száz évig sem érne a végére.

Abú Hurayra, Allah prófétájára való hivatkozással lejegyzi:  

-A Mennyországban van egy fa, amelynek árnyéka alatt egy lovag hetven, vagy nyolcvan évig is lovagolhatna. Ez az örök fája „sadzsarat al-Khuld”.

Mohammed ibn Iszháq:

Amikor a próféta megemlítette a szidrat al-Muntaha, megemlítette, hogy ágai mellett egy lovag száz évig is lovagolhatna.

At-Tírmidzíjj a prófétától idézi:

-Ha valaki közületek, bejut a Mennyországba, elviszik a túbához, ahol kinyílik a mandzsettája (ágai vége), és onnan azt vesz el (színekben), amit akar. Fehéret, pirosat, sárgát vagy feketét. Olyan színűt, mint „saqáiq an-Numán” egy színes madár tolla, csak attól jobb és finomabb anyagból valót.

Al imám Abú Dzsáfár ibn Dzserír, Abú Hurayrától:

-A túba egy fa, amelynek Allah azt mondja:

-A rabszolgámnak adj, amit (megkíván) akar! Tevéhez, lóhoz nyerget, zablát, és ruházatának, amit szeretne.

Wahb ibn Munabbih furcsa Prófétai beszédként közli a következőket:

-A Mennyben van egy fa, amit túbának hívnak. Egy lovag az árnyéka alatt száz évig utazhatna, mégse érne a végére. Az ágaik „ámbar”, mint drágakövek. Található benne rubin, miszk illata, s tövéből fakadnak az alkohol, és a tej folyói, s üllőhelyül szolgál valamennyi Menny népnek. Miközben ott pihengetnek, angyalok érkeznek hozzájuk Uruktól, és hoznak hozzájuk állatokat, amelyeknek a pofájuk olyan fényes, akár a mécses, és szőrük is selymesen finom. Nyergük rubinból, s brokáttakarójukon arany is található. A pihenőkhöz így szólnak:

-A mi Urunk küldött hozzátok, hogy meglátogassátok rajta Őt üdvözölve.

Felszállnak a kényelmes állatokra, amelyek gyorsabbak bármely madártól. Oly közel suhannak egymás mellett, hogy sem az ágak közelsége, sem pedig köztük lévő távolság nem gátolja őket beszélgetéseikben. Amint megérkeznek, láthatják, megmutatja Uruk nekik áldott arcát.

 -Urunk, Irgalmas Isten! –szólítják meg. Hatalom és Dicsőség veled!

-Én vagyok az Irgalmas, akitől (nektek jár) felétek áramlik a szeretet! Legyetek üdvözölve rabszolgáim, ti, akik „távollétemben” féltetek tőlem, és (mégis) követtétek parancsaimat!

-Urunk! Mi nem imádtunk Téged megfelelő módon, sem nem becsültünk Téged, ahogyan illett volna! –kérték a bocsánatát.

-Ez nem az a hely –szólt az Úr-, ahol imádkoznotok kell, hanem ahol örvendhettek! Én már fölmentettelek benneteket az imádkozás kötelezettségei alól. Kérhettek, minden férfinak közületek engedélyezek egy kívánságot.- Kértek Tőle. A legérdekesebb kívánsága annak volt, aki:

- Uram! –kezdte mondókáját. –Adj nekem, mindenből, amit az evilágiaknak adtál a Teremtés kezdetétől, a végéig?

-Megadom, amit kértél, pedig az a te helyzeted foka alól való! (Kérhettél volna többet is.) Az Én adományomban nincs hiány, sem vita. –majd:

-Mutassátok rabszolgáimnak, amelyek nem jutottak el a kívánságaikhoz!- adja ki parancsát.

Olyan dolgok lettek bemutatva, amelyhez képest kívánságaik csekélyesnek tűntek. Volt ott különleges anyagból készült „barádin”. Oszlopokon (Amforaszerű) fekvő ágyak, amelyek egyetlen hatalmas rubinból lettek kifaragva. Mindegyik ágyon aranyból készült kupola (ne a mai értelemben vett háztetőformára gondoljunk, hanem homorúszerű, csészealj formátumra.), rajta Mennyországbéli takaró, s minden takarón két hurik (leány). Rajtuk Mennybéli illatos ruha, melyen minden elképzelhető szín föllelhető. Arcuk fényessége áthatol a kupolán annyira, hogy aki látná őket, azt hinné, hogy ők nem azon belül tartózkodnak. Amikor belép hozzájuk az ember (majdani férjük), átölelve, megcsókolva köszöntik:

-Allahra esküszünk, Urunk nem teremtett különb embert, mint te!

Ez után Allah megparancsolja angyalainak, hogy vigyék őket a Mennybéli saját házának fokához, amelyet kiérdemeltek. 

Ibn Abí Hátim hasonlót említ, hozzáfűzve:

Nézzétek (gondolkozzatok el rajta), aki néktek adakozta ezeket a kupolákat, képzeljétek el a drágakövekből készült szobákat, aranyból való ajtóit, amelyen áttör a fény, rubin ágyait és brokát mintájú takaróit.

Al-Bukháríjjban olvashatjuk, amikor Allah az utolsóférfinek, ki belép a Mennyországba, azt mondja:

-Kívánj! –s ő kíván.

-Kívánj még abból és abból! –emlékezteti. –Azt Én mind neked adom, és még tízszeresét is megkaphatod.

Imám Muszlim, Allah prófétáját idézi, miszerint Allah azt mondta:

-Ha rabszolgáim, elődjei, utódjai, és a dzsinnek egyszerre, egy sorban állva megkérnének Engem, hogy teljesítsem személyes kívánságaikat, királyságomból akkor sem csökkenne, mint ahogyan az óceán sem csökkenne, ha a tengerbe belevezetném.

Eképpen küldtünk el téged egy népbe - amely előtt más népek már elenyésztek-, hogy hirdesd nékik azt, amit kinyilatkoztatás gyanánt sugalmaztunk néked. Ám ők nem hisznek a Könyörületesben. Mondd: „ Ő az én Uram. Nincs más isten rajta kívül. Őreá hagyatkozom és hozzá fordulok megbánással."

Mohammed, ad át Urad üzenetét nekik, mint ahogyan az előző népek küldöttei tették, akik hittek Allahban. Meghazudtolták őket is, de te meríts az ő példabeszédeikből, hogyan bosszultuk meg őket. „Figyelmeztesd” őket, vigyázzanak, mert a te meghazudtolásod bosszúja jóval erősebb lesz, mint az elődöké! Mi, az előző küldötteket már győzelemre vezettük, s nekik adtuk a végső helyet azokkal együtt, akik követték őket az e világban és a túlvilágban.

Ők, akikhez küldtünk téged, nem ismerik el, és nem hisznek az Irgalmasban. Nem akarják Őt, Könyörületes, és Irgalmasnak nevezni, ahogyan tették Hudaybiyya napján a szerződés aláírásakor (628.):  

-Mi nem ismerjük, nem tudjuk, hogy ki az a Könyörületes és az Irgalmas!

Al-Imám Muszlim a prófétától lejegyzi:

-A nevek, amelyet Allah a legjobban szeret, az Abdullah és az Abdu-r-Rahmán.

„Mondd”: Ő az én Uram… -aki egyedül megérdemli ezt!

És hogyha valamely Korán-szöveg révén mozgásba jönnének a hegyek, darabokra hasadna a föld, és szólásra lehetne bírni a halottakat akkor sem hinnének! Nem! Allahra tartozik minden dolog! Vajon nem esnek kétségbe azok, akik hisznek, azért, hogyha Allah úgy akarná, bizony az igaz útra vezérelné az összes embert? És a hitetleneket szüntelenül katasztrófa fogja sújtani azért, amit cselekedtek, vagy a lakhelyükhöz közel fog bekövetkezni, amíg be nem teljesedik Allah ígérete. Allah nem szegi meg az ígéretét.

Itt a Magasztos Allah dicséri a Koránt, legjobbnak tartva az előtte sugallatként leküldött többi Könyvektől. Azt mondja:

-Ha az előző Könyvek egyikéből lehetne egy, amely tartalmával elmozdította volna a hegyeket, kettévágta volna a földet, vagy általa beszédre lehetett volna bírni sírjaikban a halottakat, az „csak” a Korán lehetne, és nem más. Mert a benne rejlő képességeket (csodákat), ha az emberek, dzsinnek mindannyian közösen összefognának, akkor sem tudnának hozzá hasonlót létrehozni. Minden dolog Hozzá kerül vissza. Amit akar, Ő megtehet, s akit eltéveszt az igaz úttól, nincs senki az emberek közül, aki visszavezethetné a jó útra. Az Ő kijelölt útjától senki sem tévelyíthet el. 

Al-Imám Ahmed Allah prófétájától idézve:

-Dávid kevesebbet kapott a Koránból. Megparancsolta, hogy tegyenek egy nyerget a hátas állatára, de előtte recitált a Koránból. Ő nem evett másból, csak amivel, a két kezével megdolgozott. 

A Koránt itt Zuburként nevezik, de lehetséges, minden előre leküldött égi Könyvnek a Korán nevet adni, mert az elődökből származik a (végleges) Korán.

Nincs erősebb (nagyobb dolog, Pl. Piramisok, babiloni kertek, stb.) Isteni dolog, amely jobban hatna a szívekre és az eszekre, mint a Korán. Ha Allah egy hegyre leküldte volna a Korán lapjait, az ízzé-porrá zúzódott volna félve Urától.

Bukháríjj a küldöttől:

-Mindegyik próféta megkapta azokat az embereket, akik követték, és én, amit kaptam sugallatként Allahtól. Remélem, hogy én leszek az, akit a Feltámadás Napján a legtöbben fognak követni.

Tudósaink azt mondják:

- Minden küldött próféta halála után befejeződött a számára kinyilatkoztatott Könyv. Ezzel szemben a Korán, örökre maradandó bizonyíték maradt, melynek csodái nem múlnak el. Tudósaink nem telhetnek el vele, s aki nem követi, azt Allah megbünteti, úgy, mint aki más útútmutatást követet.

Ibn Abí Hátim Prófétai beszédében Átijja al-Aufítól lejegyzi:

-Kérdéseket tettek föl a prófétának:

-A te Urad nem távolítaná el Mekka hegyeit, hogy (általa) bővebb, több hely maradhasson gazdálkodni a földjeinken? Vagy parancsoljon a földnek (darabokra hasítaná), mint ahogyan Salamon, a szélnek tette, népe javára? Vagy fölkeltené-e nekünk a halottakat, ahogyan Jézus tette népének. -erre föl küldte le Allah az áját.

(Nagyon találóan idevág az 5. Szúra következő ájája:

És emlékezzetek arra, amikor az apostolok azt mondták: „Jézus, Mária fia! Vajon a te Urad képes arra, hogy leküldjön nekünk egy asztalt az égből?” „Féljétek Allahot! –mondta ő- „ha hívők vagytok, és ne kívánjatok efféle csodát!”

Allahra tartozik minden dolog! -folytatódik az ája. Ibn Ábbász azt mondja erről:

-Allah ezekből a dolgokból nem tesz meg semmit, csak azt, amit akar, hiszen a végső dolgok kimenetele az Ő kezében van.

…nem esnek kétségbe, akik hisznek… -magyarázatát kétféleképpen magyarázzák:

1. Vajon nem tudják azok, akik hisznek?

2. Vajon nem nyilvánvaló azoknak, akik hisznek

Abú al-Álija azt mondja:

-A hívők már nem reménykednek, vagy lemondtak arról, hogy valaha a hitetlenek az Igaz Útra fognak térni. De ha Allah akarná, az összes embert a jó útra téríthetné. A hitetleneket meghazudtolásuk miatt katasztrófák sokasága fogja érni az e világban, vagy a körülöttük élőket. Allah egyik versében utal rá: ”Már elpusztítottunk több várost… és ájákat hoztunk létre, hátha visszatérnek.”

(Bizonyítás erejével ér fel a következő áják:

 15. / 80. És al-Hidzsr lakói is hazugsággal vádolták hajdan a küldötteket

15. 83. Ám reggelre kelve kiáltás ragadta meg őket, és nem használt nekik, amire (földi életükben szert tettek.)

Ibn Ábbász a, -… szüntelenül katasztrófa fogja súlytani… -re: Az égből érkezik hozzájuk, vagy Allah prófétájának harca velük szemben. –mondja.

… Amíg be nem teljesedik Allah ígérete. A muszlimok számára (630.) Mekkába való bevonulást, a város megnyitásaként említi.

Al-Haszan al-Baszríjj azt mondja:

-Allah ígérete a Feltámadás Napján válik valóra.

Már teelőtted is csúfot űztek küldöttekkel. Ám haladékot adtam azoknak, akik hitetlenek voltak. Aztán megbüntettem őket. És milyen volt az én büntetésem!

Allah vigasztalja prófétáját, amiért a népe meghazudtolja őt, hozzá teszi, hogy az elődjeit is meghazudtolták, s vegyen példát tőlük.

(Allah már korábban felszólította Mohammedet: Mondd: „Mit gondoltok, mi lesz veletek, ha váratlanul, vagy nyíltan elér benneteket Allah büntetése? Vajon ki pusztíttatik el, ha nem a vétkes nép?”)

Al-Bukháríjjnak van egy Prófétai beszéde:

-Allah a bűnösöknek haladékot ad (egy megszabott ideig), s ha eljön az ideje nem, kaphatnak halasztást többé. 

Vajon az, aki szemmel tart minden lelket, hogy ítélkezzen fölöttük azért, amire földi életükben szert tettek, olyan lenne, mint az ő bálványaik? És ők társakat helyeztek Allah mellé. Mondd: „Nevezzétek meg őket! Vagy olyasvalamiről akartok hírt adni neki, amiről ő nem tudja hogy az a földön lenne, vagy csak nyilvánvaló szóbeszédről adtok hírt neki?" De nem! Csábítónak mutatkozott a hitetlenek előtt az ő furfangjuk. És távol tarttattak az igaz úttól. És akit Allah tévelygésbe visz, annak számára nincs útmutató.

A Mindent Tudó Allah mindenre figyel, rögzíti minden lélek számára cselekedeteiket. Semmi sem vonja el az Ő figyelmét.

-Mondd nekik Mohammed! –szólítja prófétáját.

–Mutassátok be őket, s tegyétek láthatóvá nekünk, ha van valóságuk. Mert ha az, lehetséges volna, akkor Allahnak tudnia kellene arról, hisz Ő a Mindent Tudó. Ezek a szobrok, amelyekhez imádkoztok, csak a képzeletekben létezik. Ezzel nem tudnak sem hasznot, sem pedig rosszat cselekedni, s ti mégis istenkét fogadtátok el. Ti és apáitok közös nevekkel ruháztátok fel őket.

De nem! – figyelmeztet az ája. És távoltarttattak az igaz úttól.

Tudósaink azt mondják, hogy ezt a részt kétféle képen lehet olvasni:

  1. …távolttartattak…-„Szuddu” –dammával olvasva arabul azt jelenti, hogy ők Távoltarttották furfangjaikkal magukat az igaz úttól.

  2. „Szaddu „– vagyis fadhával- Távoltarttották az embereket az igaz úttól.

(Ma már a Korán egyértelművé teszi számunkra az ott ékezettel leírtakat.)

Már az evilági életben meglesz a büntetésük, ám a túlvilági büntetés még gyötrelmesebb lesz. Nem lesz akkor senkijük, aki oltalmazná őket Allahtól.

Az e világban meghalnak a hívők keze által, vagy túszul ejtik őket.

A Paradicsom, amelyre ígéretet kaptak az óvakodók, eképpen fest: patakok folynak alatta. El nem múló az ő gyümölcse és az árnyéka. Ez lesz a vége azoknak, akik óvakodtak. A hitetlenek vége pedig a Pokol tüze.

Imám Al-Bukháríjj Prófétai beszédében egy történetet tár elénk:

-Ibn Ábbász a napfogyatkozás imájánál megkérdezte a prófétájától:

-Allah prófétája! Láttunk téged, amikor valamit el akartál venni, de közben instabillá váltál. Miért?

-Láttam a Mennyországot, és le akartam onnan szakítani egy fürt szőlőt. S ha sikerrel járok, le tudtam volna szakítani belőle (magamnál hagyom), ti addig ehettetek volna belőle, amíg az e világ létezik.

Al-Hafidz Abú Jála Dázsábírtól:

-Miközben délutáni imánál álltunk, Allah prófétája előre ment, s mi vele. Aztán (előrenyújtotta a kezét) el akart venni valamit, de visszakozott. Miután befejeződött az ima, Ibn Abí Káb megkérdezte tőle:

-Allah prófétája, olyan valamit tettél az imánál, amit még nem láttunk ez előtt tőled?

-Megmutatták nékem a Mennyországot –mondta-, s a benne lévő gyümölcsöket. Én egy fürt szőlőt szerettem volna leszakítani belőle, de nem engedték meg nekem. Ha elhozhattam volna hozzátok, akkor mindenki ehetett volna belőle, aki a földön és az égben tartózkodik. Bár hiányát akkor sem szenvedné-, jelentette ki. 

Egy arabi (falusi ember) megkérdezte Allah prófétáját a Mennyországról:

-Van-e benne szőlő?

-Igen!

-Mekkora fürtök vannak benne?- kíváncsiskodott tovább.

- A pöttyös varjú egy hónapjárással sem érne a végére. –tudatta vele.

Nézzük, hogyan vélekednek erről Prófétai beszédek Gyűjtői:

At-Tabaráníjj: Ha egy férfi leszakítana egyet belőle, máris új nőne helyette.

Dzsábir ibn Abdullah, Allah prófétájától:

-A Mennyország népei nem ásítoznak, (mert) beléjük költöztették a dicsőséget. Esznek, isznak, de nem járnak a toalettre, öblítenek, ahogyan a telkeket táplálják.

(Al-Imám Ahmedtől a következő Prófétai beszéd meg is adja erre a magyarázatot:

Az Írás népéből egy ember elment a küldötthez, és megkérdezte tőle:

-Abúl Kászim! Te azt állítod, hogy a Mennyország népei esznek és isznak?

-Igen! Akinek Mohammed lelke a kezében van (azt sugallta), közülük egy ember százembernyi erőt kapott az evésre, ivásra, közösülésre és az ösztöneire.

-De aki eszik, iszik, annak szükségletei lesznek és hogyan lehetséges ez a Mennyországban?

-A szükséglet, izzadságként távozik a bőrükön keresztül, mint a Miszk illata.)

Abdullah ibn Maszoúd, Allah prófétájától hallva:

-Te ránézel egy madárra a mennyben, és az a tenyeredbe hullik. (Gyermekkorunk álma, a sült galamb.)

Más Prófétai beszédként:

-Miután megette, Allah engedelmével újra madárrá változik.

Az árnyéka sem tűnik el, se nem változik.

Ibn Abí Hátim Prófétai beszédéből:

-Bilál ibn Szád néhány khudbában azt kérdezte:

-Allah rabszolgái! Jött-e valaki hozzátok, aki elmondta volna valamelyikkőtöknek, hogy Allah elfogadta valamely imátokat, vagy valamelyik bűneiteket megbocsátotta? –majd a Korán egyik ájáját kezdte recitálni:

„Azt hiszitek, hogy mi fölöslegesen teremtettünk titeket, és nem tértek vissza hozzánk?„- folytatva a khutbát:

-Allahra esküszöm, ha a megbocsátást hamarabb megkapnátok az e világban, mint amint kiszabott Istenetek rátok, az, kevésnek bizonyulna számotokra. Ne talán Allah engedékenységét akarnátok, azért, hogy sürgesse az e világotokat?

Akiknek adtuk az rást, azok örvendeznek annak, ami kinyilatkoztatás gyanánt leküldetett hozzájuk. Azok között, akik összeszövetkeztek, vannak olyanok, akik egy részét tagadják. Mondd: „Én csupán azt a parancsot kaptam, hogy Allahot szolgáljam, és ne társítsak mellé más isteneket! Hozzá hívom az embereket, és hozzá lesz a visszatérésem."

Azok, akik követik, amit kaptak a Koránból, örülnek, mert az ő Könyvükben is megtalálhatóak a Koránra való utalások.

Néhány csoport meghazudtolja, amit közéjük küldtünk! –hangzik az utalás.

Mudzsáhid szerint ezek a zsidók és a keresztények.

Mondd! Én csupán Allah imádatára küldtelek, egyedül társ nélkül, ahogyan az előttem élő prófétákat. Hozzám tértek vissza.

És eképpen küldtük le azt arab nyelvű előírás gyanánt (hukmen arabijjan). Ha mindama tudás után, ami Allahtól osztályrészedül jutott, követed az ő szeszélyeiket, akkor Allahhal szemben nem lesz sem gyámolítód, sem oltalmazód.

Ahogyan előtted már Könyveket küldtünk le az égből a többi prófétákhoz, ugyan úgy hozzád is egy Koránt arab nyelven. Ezzel nemesítünk téged, s tettünk különbbé a nyilvánvaló Könyvvel. Ha pedig követed véleményeiket, miután megkaptad a tudást Allahtól, nem lesz ott maradásod. (Ez utóbbi fenyegetésként hangzott el a tudással rendelkezők számára is, kiemelve:

-Mert ha követik a tévelygők népét, miután megkapták a tudást a prófétától, s annak életéből merítve…)

Küldtünk már teelőtted küldötteket és adtunk nekik feleségeket és utódokat. És egy küldött sem hozhatott jelet, csak Allah engedelmével. Minden határidőnek írása van.

Allah megemlíti Mohammednek, hogy ahogyan téged elküldtünk emberi lényként prófétának, ugyan úgy teelőtted is a többi prófétákat. Azok is a piacra jártak élelemért, megnősültek és utódokat nemzettek.

Al-Bukháríjj a prófétát idézi:

-Rólam annyit, hogy én eszem a húst, böjtölök, alszom, fölkelek, és feleségül veszem a nőket. Ha pedig valakinek nem tetszik az életvitelem, akkor az, nem tartozik hozzám.

Imám Ahmed ugyan csak a küldöttől:

-A próféták életvitelét négy dolog határozta meg:

1. Illatosító szert használtak.

2. Megnősültek.

3. Fogaikat tisztították. (fa szivákkal)

4. Hennát használtak. (Haj, szakáll festésére (a kora medinai években), esküvők alkalmából, stb.

Egy próféta sem mutatott mást népének, kivéve, amit Allah megengedett nekik. Ez nem a próféták kedvéért van, hanem az Ő megengedett. Minden bizonyos időnek meg volt a kinyilatkoztatott Könyve.

Allah eltörli, vagy megerősíti azt, amit akar, és nála van az Ősírás.

Tudósaink eltérően nyilatkoznak az ája: letöröl, amit akar, és rögzít, amit akar –egyes részein. Nézzük, miként:

At-Thauri, elmondása szerint Ibn Ábbász:

 -Az életvitel dolgait Allah helyre teszi. Így letöröl, amit akar, kivéve a boldogságot, a boldogtalanságot, az életet és a halált.

Mudzsáhid: Kivéve az életet, halált, boldogtalanságot, mert ezek nem változnak.

Munthur azt mondja:

-Megkérdeztem Mudzsáhidet erről, és ő azt mondta:

-Nézd meg valamelyikünk fohászkodását, amikor azt mondja:

-Uram! Ha az én nevem a boldogokhoz tartozik, akkor rögzítsd, de ha a boldogtalanokhoz, akkor töröld le és helyezd a boldogok közé?

Haszan erről:

-Egy évvel később találkoztam Mudzsáhiddel, és ő erről egy (példát) áját idézett a Koránból: „Mi egy áldott éjszakán küldtük le!, a Kadr éjszakáján Allah elbírálja –folytatta tovább -, hogyan alakul a megélhetés, a katasztrófa, az elsőbbség, s mi fog történni abban az évben. Kivéve a boldogság és a boldogtalanság könyvét, mert az, tartósan megmarad.

Saqiq ibn Szelma sokat fohászkodott úgy:

-Urunk! Ha a boldogtalanok közzé írtál volna miket, akkor töröld el, és helyezd (írj) a boldogok közzé? És ha a boldogok közzé írtál volna, akkor rögzítsd, mert Te eltörlöd, amit akarsz, és rögzíted, amit akarsz, mert Nálad található az Írás anya (a Korán).

Káb azt mondta Omár ibn al-Khattábnak:

-Hívők hercege! Van egy ája Allah Könyvében, és én elmondom neked a szerint, mi fog történni a Feltámadás Napján.

-És melyik az? –kérdezett rá.

-Allah eltöröl, amit akar… Ez azt jelenti, hogy Allah a sorsok közül eltöröl, vagy megszilárdít, amit akar.

An-Naszáíjjtól Al- Imám Ahmed, Allah prófétáját idézve:

-„Ha” egy férfi nélkülöz a bűnei elkövetései miatt, sorsát nem háríthatja el („más”) kivéve a fohászkodása. Az életét sem hosszabbíthatja meg („más”), kivéve a jámborsága.

Imám Al-Bukháríjj Prófétai beszédében rögzítve van, hogy a rokoni szállak kötése meghosszabbítja az életkort.

Mások szerint a fohászkodás, és az elbírálás az ég és a föld közötti találkozásoknál vannak eldöntve. (A teremtmények cselekedeteit minden nap fölviszik az angyalok, s az útközben ott realizálódik, hogy melyik marad, és melyik töröltetik el.)

Abú ad-Dardá Allah prófétáját idézi:

-Allah említésekor háromszor nyílnak ki az ég kapui.

Dzsábir ibn Abdullah ibn Rabbáb, Allah prófétájától:

Leírja az összes dolgaitokat (modoraitokat) csütörtökig. Majd a következő napon azokat, amelyek nem tartalmaznak csak átlagos dolgokat (jó és rossz megbocsátásra nincs szükség), ledobja.

Ikrima, Ibn Ábbásztl:

-A Könyv két részre osztható:

1.  Az elsőben letöröl, amit akar, és megszilárdít, amit jónak lát

2. Nála van az umm Kitábun. (Az Ősírás, a Könyvek Anyja.)

Al-Aufínak Ibn Ábbász azt mondta erről az ájáról:

-Az a férfi, aki idejét Allah engedelmességével töltötte, de miután visszatért (pogányságához), és meghalt, azt Allah nem szilárdította meg hitében. Azt pedig, aki „bár” rossz dolgokat követett el, de utána megbánással fordult Urához, és abban az állapotában halt is meg, azt megszilárdította, s megbocsát neki.

Ali ibn Abí Talha, Ibn Ábbásztól:

Az, amit akar…, itt azt jelenti, hogy Nála van az Ősírás (Umul Kitáb), és ami Nála szilárdan marad. Ő eltöröl belőle Nászikh, és ami megmarad Manszukh

Qatáda szerint az Umul Kitáb, az eredeti Könyv, ami tartalmaz mindent.

Ad-Dahhák szerint ez a Könyv, ami Allahnál található. 

Kábot megkérdezték a Könyv ájáról, aki igen érdekesen nyilatkozott:

-Ez nem más, mint Allah tudása a teremtményeiről. Majd azt mondta a tudásának: „Legyél a Könyvem!”

Akár megmutatjuk neked annak egy részét, amivel fenyegetjük őket, akár még előtte magunkhoz veszünk téged - a te feladatod csupán az igehirdetés. A mi feladatunk a számonkérés.

Akár meg „is” halhatsz (magunkhoz is vehetünk téged), mielőtt megmutatnánk neked a kínzást, amivel fenyegetjük őket. Neked az a feladatod, hogy Allah üzenetét közvetítsd.

Vajon nem látták, hogy a földre jövünk és megkisebbítjük azt a szélein? Allah dönt. Nincs senki, aki a döntését megmásíthatná. Allah gyors a leszámolásban.

Ibn Ábbász háromféleképpen is magyarázza:

1. Nem látják, hogy Mohammed részére megnyitjuk a földeket egymás után.

2. A föld népessége és áldása is csökken.

3. A föld elpusztulása a (jó emberek és a) tudósok halálával következik be.

Ad-Dahhák szerint, ezek a muszlimok megjelenését jelenti a hitetlenekkel szemben.

Mudzsáhid: Csökken a lélekszám, és a gyümölcs, s a végén elpusztul a föld.

As-Sábi: Nem a föld mérete, hanem a lélek és a gyümölcsösök. 

Ikrima: Ha megfogyatkozik a föld, nem található hely rajta, ahová leülhetnél. Ez pedig a halált jelenti.

Ahmed ibn Nemzál: A föld él, ha élnek a tudósai. Ha egy tudós meghal, valamelyik földrészből egy rész elpusztul. Olyan ez, mint amikor a föld megkapja segítségét. Ha nem esik az eső, visszatér (nyugvó) a pusztulás állapotába.   

Az első meghatározás a helyesebb -mondja a szerző-, a hitetlenekkel szemben.

Cselt szőttek már azok is, akik őelőttük éltek. Ám minden cselszövés Allahra tartozik. Ő tudja, hogy minden lélek mire tesz szert. És a hitetlenek meg fogják tudni, hogy kié lesz a végső lakhely.

Cselt szőttek a prófétáikkal szemben, hogy kiűzzék őket országaikból, de Allah ellenük fordította, és a hívői részére hagyta a végső szót. Allah tudja, mi lakozik bennetek, s mindenkivel elszámol majd saját cselekedetei alapján. A hitetlenek megtudják, majd, hogy kié lesz a végső döntés, az övéké, vagy akik követték a prófétáikat.

És azok, akik hitetlenek, azt mondják: „Te nem vagy Allahtól elküldött." Mondd: „Allah elegendő tanú közöttem és közöttetek és azok, akiknél az Írás tudása van."

Mudzsáhid szerint Ez az ája Abdullah ibn Szalám miatt jött le.

(De meg is jegyzi gyorsan:

Furcsa ez a megállapítás, mert Abdullah Medinában tért át az iszlámvallásra, s a kivonulás után lett muszlim. Ez az ája pedig Mekkába lett kinyilatkoztatva, leküldve.)

Ibn Ábbász szerint a zsidók és a keresztények miatt jött le az ája.

Az igazság az, hogy ez a mondás az összes Írás népének tudósait jelenti, akik megtalálták könyveikben Mohammed prófétára való utalást, s annak tulajdonságait. Ahogyan Allah mondja:

-Az én Irgalmam körülvesz mindent, és ezt leírom azoknak, akik félnek Tőlem, megadják a zakátot, és azoknak, akik hisznek a nyilvánvaló csodás jeleinkben. Azoknak, akik követik az írástudatlan prófétát, kinek hírét megtalálják az Írásaikban (Tórában és az Evangéliumban).

Al-Hafidz Abú Náim al-Aszbaháníj Prófétai beszédében elmondja:

-Abdullah ibn Szalam azt mondta az egyik zsidó rabbinak:

-El akartam menni Ábrahám apám mecsetéhez, hogy elvégezzem a szertartást, miközben találkoztam Minnában Allah prófétájával és az embereivel. Ekkor Allah prófétája rám nézett és azt kérdezte tőlem:

-Te vagy Abdullah ibn Szalam?

-Igen! –válaszoltam. Megkért:

Gyere közelebb! – közelebb mentem.

-Mondd (nekem, az Isten szerelmére) Abdullah! Találtál a Tórában rólam, arra utalást, hogy én Allah prófétája vagyok?

-Urunk utalt rá! –válaszoltam. –Aztán jött Gábriel, aki Allah prófétája elé állt és azt mondta:

-Mondd: „Ó Allah, az Egyedűlvaló,

Allah, az Örökkévaló!

Nem nemzett, és nem nemzetett.

És senki nem hasonlítható Hozzá.”

És miután kivonult Allah prófétája (Mekkából) Medinába, én egy pálmafán voltam, amikor közeledett. Leugrottam, de anyám meglátta ezt, és rám szólt:

-Allahra esküszöm, nem kellett volna leugranod a pálmafáról.

-(Én) nagyon megörültem Mohammed próféta eljövetelének.- válaszoltam.