Olvasd, élvezd, és okulj! Allah, Ő a Hatalmas és a Nagy. |
 |
| Megjegyzés |
|
A Korán két utolsó fejezetét
együtt, a két menedéket keresőnek nevezik. E két
kinyilatkoztatást még napjainkban is gyakran használják
amuletteken.
Ez a sugallat az igazság
terjedésének nehézségeiről és az ármánykodásról szól, a maga
rituális varázslatait bevetve.
1. Koromsötétségbe van burkolva
azok számára, akik tagadják ezt.
2. A gonoszság eltávozásával a
jó elhatározása mindig ki van téve a támadásoknak.
3. Hogy az igazság győzelmének
mindig voltak és lesznek irigyei.
A Prófétai beszéd szerint a Próféta
miután Húdaybiyyából hazatért, egy medinai zsidó (Labid ibn
Aszam) és lánya varázslatot űztek vele. Megszerezték néhány
hajszálát és fésűjéből néhány fogat, amelyet tizenkét boggal
(csomóval) egy zsineghez kötöttek, s a pálmafa virágzatának a
hüvelyében leeresztették a kútba. (A Prófétának volt egy fiatal
szolgája, akit a zsidó társai addig zaklattak, amíg kérésüknek
eleget téve átadta a kért dolgokat.) Ezek után megbetegedett,
kihullott a haja és impotens lett. Álmában aztán két angyal
megjelent neki és elmondták betegségének okát.
[Eljött hozzám két ember (talán
két angyal), és az egyik a fejemhez, a másik a lábamhoz ült.
Amelyik a fejemnél ült megszólalt:
– Mi a baja ennek a férfinak?
– Varázslattal sújtották.
– Ki tette ezt vele?... – így
tudta meg a betegségének az okát.] Mivel ezután a birtokába
került, hogy hová van elrejtve a nevezett csomó, rögtön érte
küldött, s azt kibogozta. Abban a pillanatban elmúlt róla az
átok, és megkönnyebbült. Ő a későbbiekben sem említette meg a
rontást előidézőknek, hogy tud ármánykodásaikról.
Allah ekkor küldte le ezt a
szúrát, amit a muszlim Prófétai beszéd, a két védelmet adó, a két
varázslattal elhárítónak is nevezi.
Nézzük a szúra ájjánkénti
magyarázatának fölosztását. |
| Idézet | Magyarázat |
 Mondd:
„Oltalmat kérek a hajnalhasadás Urától |
Allah azért használja ezt a szót
Hajnalhasadás, mert a sötétből hirtelen sugárzik ki (mint a
nehéz órából) a helyes cselekedet fölismerése, az öröm, a
megkönnyebbülés pillanata. Talán velünk is megesett már, hogy
reggelre, ébredésünk után jöttünk rá egy gyötrő megoldás
egyszerűségére. |
 annak
a rossza ellen, amit teremtett |
Az ember menedéket keres,
oltalmat kér Istentől bűnei elől. A rossz szándéka, a saját
lelkiismerete rossza elől, s mindazoktól, akik nem segítettek
neki ezt a cselekedetét meghiúsítani, hogy utána még nagyobb
bajt okozzanak ezzel. |
 és a
szétterjedő sötétség rossza ellen, |
Mikor beáll az éjszaka, akkor úgy érzi
az ember, hogy kiszolgáltatott másoknak. (Megesik, hogy érzi a bajt, de
nem tesz ellene semmit, inkább fohászkodik:
– Ó, istenkém! Csak el ne lopják
reggelre a kerékpáromat, mert kint hagytam a kertben. Pl.
Le se merem írni, hogy mi lett a
végeredmény.) |
 és a
csomókba fújó boszorkányok rossza ellen, |
Vannak olyanok, akik nem tudják jó
szemmel nézni mások barátságát, egyszerűségének kisugárzását. Ezért
mindent megtesznek, hogy ezt az állapotot meg-akadályozzák. (Hogy is
szól a Prófétai beszéd: az erre ráfordított idő nincs összhangban annak
hasznával.) Arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobb volna mindezt
elkerülni. |
 és
egy irigy rossza ellen, ha irigykedik." |
Az irigy amikor irigykedik, vagyis
felszínre tör belőle az ördög. Úgy érzi, Allah szeretete és jósága nem
őt érintette meg, ilyenkor bármi, aminek nem lehet a részese vagy a
főszereplője az mind ellene irányul. – Akkor pedig ne legyen inkább
senkié elvet vallja.
Nézzünk példát erre:
1. Irigykedés már a mennyországban is
volt, amikor Iblisz (az ördög) nem borult le Ádám előtt, elismerve annak
tudását.
2. A földön pedig Káin Ábelre
irigykedett, aminek a vége gyilkossághoz vezetett.
A Próféta megtiltotta az irigykedést, és
így szólt:
– Ne irigykedjetek! |