A maszad, a tabbat yadá, vagy pusztuljon el a keze néven is ismert.

Ez a vers Mekkában került kinyilatkoztatásra, és a neve után Lahab Szúrának is szokták nevezni. A Próféta nagybátyjának hitetlensége és modortalansága miatt lett sugallva, kinek a teljes neve Abdul Uzzá wa Abdu-l-Muttalib. (Bár nagyon sok embernek nem vívta ki a barátságát, példa rá, hogy a láng atyjának „Pokol” is becézték, a hirtelen haragjában kivörösödő arca miatt.) Ő volt az, aki megvonta Mohammed védelmét a nemzetségük részéről, így kiszolgáltatottá téve őt, vagyis bárki kirabolhatta, vagy megölhette büntetés terhe nélkül. Ő volt az az ember, aki mindig követte a Prófétát, amikor az iszlám hitre, az egyistenhitre hívta az embereket.

– Ne higgyetek neki! – mondta. – Ő az, aki azt szeretné, ha elhagynátok bálványaitokat! Pedig azok megvédenek benneteket!

Egy alkalommal, mikor Mohammedet meglátta imádkozni, kijelentette:

– Úgy lássalak meg leborulni, hogy ezzel a sziklával fogom a fejed szétloccsantani! – amelyet közben föl is emelt. De a terve nem sikerült, mert Allah bénaságra ítélte, s így a Próféta be tudta fejezni imáját.

(Ennek az embernek jellemzően volt egy igen gonosz társa is, akit Abu Hákimnak hívtak. Őt a Küldött Abu Dzsálnak, vagyis az Ostobaság Atyjának nevezte el. Aki egy alkalommal kihasználva, hogy Hamza „Mohammed nagybátyja és védelmezője” nem tartózkodik Mekkában, látva a Prófétát a Kábánál igehirdetés közben, fölkapta egy a bálványok imádatára levágott áldozati állat lepényét, s azt a Küldött arcába vágta. De igencsak elszámította magát, mert a sértést, az éppen abban a pillanatban megérkező Hamza meglátva, messziről íjával a karját átlőtte. Talán az olvasó megkérdezi:

– Miért nem Mohammed vett elégtételt? – Azért, mert ő mintha mi sem történt volna, tovább recitálta a Korán első szúráját a Fatihát.)

Mivel Mohammed eleinte nem kapott engedélyt a sugallat nyílt terjesztésére, Allah fölszólította az igehirdetésre. Mohammed egy Mekka melletti völgybe hívatta a Mekkában élő nagy törzsek vezetőit (Qurays, Omayya, Makhzúm, Aszad-Szohra, Naufal, Hásim nemzetségeket), majd megkérdezte tőlük:

– Ha azt mondanám, hogy az ellenségetek holnap meg fog támadni benneteket, elhinnétek azt nekem?

– Igen! – mondták.

– Akkor fölszólítalak benneteket Allah nevében az igaz vallás gyakorlására és a bálványimádás megtagadására. Vigyázzatok, mert fájdalmas büntetés és kínzás vár rátok, ha továbbra is a hitetlenség útján maradtok. Tegyetek tanúságot, hogy nincs más Isten, csak Allah. – Ekkor a nagybátyja fölkiáltott:

– Pusztulj el! Hát ezért hívattál ide bennünket? – Erre mindenki előtt bolond rokonnak nevezte, amelyet minden alkalommal megismételt, ha meglátta Mohammedet az emberekhez beszélni. Szentül meg volt győződve, hogy a vagyona és a gyermeke meg fogja őt védelmezni a feltámadás napján.

Mivel szomszédok is voltak, örömét lelte, ha bosszanthatta, nem átallott szúrós ágakat hordatni a rabszolgájával a háza elé. Felesége természetesen partnere volt, kinek volt egy nagy értékű nyaklánca, amiről kijelentette:

– Ennek az értékét arra költöm, hogy az embereket föllázítsam ellened!

(A felesége neve Umm Dzsamíla, aki Abú Szufyánnak testvére volt, aki a Próféta legnagyobb ellenségének számított.)

A Prófétai beszéd szerint a feltámadás után ez a nyaklánc tűzből lesz, és az egész testén fog föl és le járni. Allah ezért megátkozta őket.

A Kinyilatkoztatott vers után (bizonyítva annak csodáját) Abu Lahabra sorozatos csapások zúdultak.