Ez a vers a Qurays törzset támadja, mert nem hitt a Prófétának, és lábbal tiporta a szegények és az árvák jogait.

A Próféta egy alkalommal összehívatta a Qurays törzs vezetőit a nagymecsetbe (al-meszdzsid al haramba) és ott fölkérte őket az egyistenhit fölvételére.

Nem magától, hanem Allah utasította őt, hogy mit mondjon, hogy nem voltak hajlandók elfogadni az igazságot. Ki ha nem más, mint ő tudta volna jobban azt, amit állítottak, hisz Mohammed is azt szolgálta nemrég, mint a földijei.

Az érvek elhangzottak részéről:

– Miért találtok ki magatoknak kőből faragott szobrokat bálványaitok gyanánt? És azt még imádatok tárgyaivá is teszitek, bálványaitok jelképe gyanánt? Más törvényeket, más életmódot, más tanítást hirdettek, pedig ez csak a vágyaitokra épül? Nézzétek meg! Ezeknek az élettelen kőszobroknak a visszautasítása nem jelent sem nekem, sem másoknak veszélyt! Ti hiába imádjátok, hiába szolgáljátok isteneteiteket, annak nem fogjátok érezni a hatalmát, sem a jóságát! Ti csak a vélekedéseiteket követitek, amely a tévelygés útját követi!

A Qurays vezetői azt ajánlották föl a Prófétának, hogy egy évig szolgálják a bálványokat, majd egy évig az ő Istenét, Allahot. Így legalább mindannyian meg lesznek elégedve.

A vers választ ad az istentagadók ajánlatára, amelyre Mo-hammed hozzáfűzte a saját igazát:

Tiétek az Istennel való társítás, enyém az egyetlen Istenben való hit! – Ugyanis mindenki a cselekedetei alapján lesz megítélve. Ismerjük meg mi is a sugallatot Allahtól:

Allah a könyörületes és az irgalmas nevében.

Mivel látta a törzsi tanács, hogy nem tudnak egyezségre jutni, ezért úgy döntött, hogy megvonja Mohammedtől a védelmi jogot, mely egyenlő volt a kitaszítottsággal, vagyis a halállal.

Ugyanis Allah egyedüliségét bizonyította az, hogy nem engedte a Prófétát elpusztítani.