A szúra története, a történészek szerint 547 körül játszódhatott le. Jemen abesszin helytartója Abraha, a bizánci császár sürgetésére támadást intézett az Iránnal szövetséges lahmida ütközőállam és annak beduin szövetségesei ellen. Valójában nem Mekka ellen indult a hadjárat. Úgy gondoltam, meg kell hogy említsem ezt e föltételezést, amit a történészek állítanak. De nézzük a verset és annak az igazi magyarázatát.

Nem láttad-e, hogyan cselekedett Urad az elefántos emberekkel ?

Ugye visszájára fordította a cselüket?

És küldött rájuk madarakat seregestől,

amelyek égetett agyagkövekkel dobálták meg őket.

És kirágott gabonaszárhoz tette őket hasonlatossá.

Abraha-al Asram, Jemen királya egy templomot építtetett Szannában, Jemen fővárosában, hogy a Mekkába zarándokoló embereket az új mecsethez csalogassa. (Abraha, az etióp császár Jemenben uralkodó alkirálya volt.)

Fölháborodtak ezen az emberek, és az egyik éjszakán a kináno törzs egy tagja meggyalázta a templomot. A király fogadalmat tett, hogy lerombolja ezért a mekkai szentélyt. Ezért 570-ben meg is támadta azt (Mekkát).

Szándéka volt, hogy ezzel a lépésével az arabok kereskedelmi és vallási életét is tönkretegye. Hadseregét Arábia-szerte az elefánt gazdáinak nevezték, mert elefántokat is vitt magával hadjáratai során. Magát az évet is elefánt évének nevezik. (Érdekességként említem meg, hogy a Próféta is ebben az évben született.) Hadserege minden ellenszegülőt legyőzött és sok zsákmányt szerzett. A városhoz közeledve a király egy embert küldött Mekka legbölcsebb emberéhez, Abdul Muttalibhoz – tudva azt, hogy Mekka kis számú védői úgyis képtelenek lesznek néki ellenállni –, a Próféta nagyapjához, azzal az üzenettel, hogy ő nem a város lakói ellen akar harcolni, hanem annak a szentélyét lerombolni.

Abdul Muttalib a követtel visszatért a királyhoz, aki méltán gondolta azt, hogy tárgyalni érkezett hozzá. Nagy meglepetésére a város követe így szólt:

– Nem tárgyalni jöttem, hanem azt a 200 tevét, amit zsákmányoltak tőlem, visszakövetelni! – A király dühében parancsot adott a támadásra. A mekkaiak látva és megrémülve az elefántoktól a hegyek közé menekültek. Ekkor az égen hatalmas madárraj jelent meg, csőrükben forró agyagkövekkel, s azzal a sereget kezdték dobálni (rájuk ejtették).

Erre a katonák mind meghaltak. Így védte meg Allah a Ház népét a leggyengébb teremtményeivel.

(Ui: a történészek szerint az mentette meg őket, hogy Abraha seregében járvány tört ki, amiért kénytelen volt visszafordulni. Eközben sokan pusztultak el a völgyekben, a sereg egy részét pedig az áradás söpörte el. Tetemeiken madarak lakmároztak. A vers ezt az eseményt örökítette meg.)