A Nap elalvása Allah, a Könyörületes és az Irgalmas Nevében  Amikor a Nap elalszik, a csillagok elhullanak, s a hegyek megmozdulnak, és szétmennek, és amikor a vemhes nőstény tevék (El-'Iseru) elhanyagolva lesznek, s a vadak összegyűlnek, (mindenféle állat, aki vad és, aki szelíd nem félnek egymástól, és az emberektől sem, annak a napnak a hatalma miatt) és a tengerek felgyulladnak, tűzé válnak, s a lelkek a testükkel egyesülnek, és amikor az élve eltemetett kislányt megkérdezik: miféle bűnért öletett meg?, és amikor a lapokat kiterítik, (a tettek könyveit szétosztják, amiben minden tett részletesen bele van írva) és az ég elhúzódik, (Allah elhúzza az eget a helyéről. nincs ott ég. Milyen félelmetes, már?) s a Pokol tüze föllángol, a Paradicsom pedig közel kerül megtudja minden lélek, hogy mit hozott magával. Nem! Esküszöm az elfele haladó bolygókra, (eltűnnek a bolygók a látástól) a tovasietőkre és az elrejtezőkre, (a csillagok a sötétségben látszanak aztán sietve elmennek, és már nem látod őket) és az éjszakára, amikor elmegy, s a reggelre, amikor fölsóhajt! Bizony, nemes próféta szava ez, akinek hatalma van a trónus Uránál és méltósága, akinek engedelmeskednek ott, s aki megbízható. Bizony, a ti társatok nem bolond. Látta őt (Gábrielt) a világos látóhatáron. És ő nem fösvény a rejtett dolgok tudásával. Ez nem is megkövezendő sátán szava! Hová mentek hát? Intés ez csupán a világmindenségnek. Annak, aki az egyenes úton akar járni. Ám csak akkor akarhatjátok, ha úgy akarja Allah, a teremtmények Ura.
| |
