A füst Allah, a Könyörületes és az Irgalmas Nevében  He Mím. A nyilvánvaló Írásra. Mi küldtük le a Koránt egy áldott éjszakán. Mi intettük az embereket. Ezen az éjszakán minden bölcs dolog eldől: Tőlünk való parancs gyanánt, felőlünk, Mi leküldtük: irgalom gyanánt a te Uradtól. Ő a Halló és a Tudó az egek és a föld Urától, s ami a kettő között van, ha szilárd bizonyosságtok van. Nincs más isten rajta kívül. Ő keltéletre és Ő küld a halálba. Ő a ti Uratok és hajdanvolt őseitek Ura. De nem! A kételkedésükben játszanak. Figyeld csak meg, mi lesz azon a napon, amikor az égbolt látható füstöt bocsát le, amely ellepi az embereket. Fájdalmas büntetés ez. "Urunk!" - kiáltanak majd -"Hárítsd el rólunk a büntetést! Hívők vagyunk." De mit érhet nékik akkor a figyelmeztetés, amikor már nyilvánvaló küldött jött el hozzájuk. Amire ők elfordultak tőlem és azt mondták: "Betanított bolond" Mi elhárítjuk egy időre a büntetést. Ti azonban visszatértek a hitetlenséghez. Azon a napon, amikor a legnagyobb erővel ragadjuk meg őket, bizony, bosszút állunk. És már őelőttük próbára tettük Fáraó népét. Egy nemes küldött jött el hozzájuk, mondván: "Adjátok ki nekem Allah szolgáit! A ti szavahihető küldöttetek vagyok. S ne legyetek fennhéjázóak Allahhal szemben! És nyilvánvaló hatalommal jövök hozzátok. És menedéket keresek az én és a ti Uratoknál, hogy meg ne kövezzetek. Ha nem hisztek nekem, akkor legalább tartsátok magatokat távol tőlem!" És Urához fohászkodott: "Bűnös nép ez!" "Kerekedj föl éjszaka a szolgáimmal! Bizony, üldöztetésben lesz részetek. És hagyd a tengert meghasadva . Olyan sereg ez, amelynek a vízbe kell fulladnia." És mennyi kertet és forrást hagytak hátra, és szántóföldeket és pompás lakhelyet és az élet örömeit, amelyekben gyönyörűségüket lelték. Így volt ez. És egy másik népnek adtuk azt örökül. És nem sírt miattuk sem az ég, sem a föld. És nem kaptak haladékot. Mi pedig megmentettük Izráel fiait a megalázó büntetéstől: Fáraótól. Dölyfös volt ő a szertelenek között. És tudván tudva választottuk ki őket minden teremtmény előtt, és jeleket adtunk nékik, amelyekben nyilvánvaló próbatétel volt. Ezek bizony azt mondják: "Csupán egyszer halunk meg. És nem lesz új életre támasztásunk. Hozzátok vissza atyáinkat, ha az igazat mondjátok!" Vajon ők-e a jobbak, avagy Tubbe` népe és azok, akik őelőttük éltek? Elpusztítottuk őket, mivel bűnösök voltak. És nem játékból teremtettük az egeket és a földet, és ami a kettő között van. Mi valóban megteremtettük azokat. A legtöbben közöttük azonban nem tudják. A Döntés Napja lesz mindannyiuk határideje. Az a nap, amikor a gyámolító nem használ a gyámolítottnak és nem segít rajtuk senki, kivéve azon, akin Allah megkönyörül. Ő a Büszke és az Irgalmas. Bizony, a Zakkúm fa a bűnös eledele, mint az olvasztott érc, forr a gyomrukban, mint a forrásban lévő víz zubogása. "Ragadjátok meg és hurcoljátok őt a Pokol közepére! Aztán büntetésül forró vizet öntsetek a fejére! Kóstold! Bizony, te vagy a büszke és a kegyes! Ez az, amiben folyvást kételkedtetek!" Az óvakodók pedig biztos helyen lesznek, kertekben és forrásoknál, Szundusz és Isztabrak brokátba öltözve, egymással szemben heverve. Így van ez. És nagy szemű Húrin-Ín-okat adunk nekik feleségül, és biztonságban mindenféle gyümölcsöt kívánnak ott. És nem ízlelik meg ott a halált, kivéve az első halált. És Allah megóvja őket a Pokol kínzásától kegyelemből a te Uradtól. Ez a nagy diadal. Könnyűvé tettük a te nyelveden a Koránt. Talán hajlanak az intő szóra. És Várjál csak (te Mohamed), ők is hadd várjanak.
| |
