A Leborulás Allah, a Könyörületes és az Irgalmas Nevében  Elif Lem Mím. Az írást - nincs kétség ebben - a teremtmények Ura küldte le. Vagy azt mondják: "Ő koholta ezt." De nem! Az Igazság ez, ami az Uradtól jön, hogy intsél egy olyan népet, amelyhez nem jött még intő. Talán az igaz útra vezettetnek. Allah az, aki hat nap alatt teremtette az egeket és a földet, és ami a kettő között van, és aztán felült a trónra. Rajta kívül nincsen nektek sem gyámolítótok, sem közbenjárótok. Hát nem hallgattok az intő szóra? Ő irányítja az Igét (El-emra) az égből a földre. Aztán ismét felhág hozzá egy nap alatt, amely annyi, mint ezer esztendő abból, amit ti számoltok. Ő az: "A rejtett és a nyilvánvaló dolgok tudója, a Büszke és a Könyörületes", aki jól csinált meg mindent amit megteremtett, és aki először agyagból formázta meg az embert, aztán utódait spermából: hitvány folyadékcseppből alkotta aztán megformázta őt és életet lehelt belé a lelkéből és hallást, látást és a szíveket adta nektek. Milyen kevéssé vagytok hálásak! És azt mondják: "Ha eltűnünk a földben, vajon új teremtésben éledünk föl?" Igen! Ők tagadják azt, hogy az Urukkal lesz majd találkozásuk! Mondd: "Magához szólít benneteket a halál angyala, akire rábízattatok. Aztán Uratokhoz lesz majd visszatérésetek." Bárcsak látnád azt, amikor a bűnösök lecsüggesztik fejüket Uruk előtt: "Urunk! Most már látunk és hallunk! Engedd, hogy visszatérjünk, hadd cselekedjünk jóravalóan! Szilárd hitünk van!" Ha akartuk volna, minden léleknek megadtuk volna az útmutatását. Ám beteljesedett az általam kimondott szó: "Bizony, megtöltöm dzsinnekkel és emberekkel a gyehennát színültig! Kóstoljátok hát meg a Pokol büntetését azért, mert elfeledtétek, hogy ezzel a nappal lesz találkozásotok! Mi is elfeledkeztünk rólatok! Kóstoljátok hát meg az örök büntetést azért, amit cselekedtetek!" Csupán azok hisznek a mi jeleinkben, akik, ha intést kapnak általuk, akkor levetik magukat a földre borulva, hirdetik Uruk dicsőségét, és nem fuvalkodnak föl. Ők elkerülik az ágyukat: Urukhoz fohászkodnak félve és számítva (Allah fizetségére). És adakoznak abból, amivel gondoskodtunk róluk. Egy lélek sem tudja, hogy milyen öröm rejtőzik fizetségképpen az emberek számára azért, amit cselekedtek. Vajon az, aki hívő, olyan lenne, mint az, aki bűnös? Nem! Ők nem egyenlőek! Akik hisznek és jótetteket cselekszenek, azoknak az igazi menedéket adó kertek lesznek a szálláshelyeik azért, amit cselekedtek. Akik azonban vétkeznek, azoknak a Pokol tüze lesz a menedékhelyük. Valahányszor ki szeretnének jönni, visszahajttatnak és azt mondják nekik: "Kóstoljátok meg a Pokol tüzének a kínját, amit egyre hazugságnak tartottatok!" És bizony a nagyobb büntetés mellett a közelebbi büntetésből is kóstolót adunk nekik. Talán megtérnek. És ki kegyetlenebb annál, aki Ura jeleivel figyelmeztetést kapott, ám ő utána elfordult azoktól? Bizony, bosszút állunk a bűnösökön. Adtuk hajdan Mózesnek az írást ne legyen kétséged afelől, hogy találkozásod lesz vele!, és útmutatásnak rendeltük Izráel fiai számára. És példaképpé tettük őket, akik a mi parancsunk szerint vezetnek az igaz útra, miután állhatatosak voltak és szilárd bizonyosságuk volt a jeleinkben. A te Urad a Feltámadás Napján ítélni fog közöttük abban, amiben különböztek. Vajon nem volt-e az nekik útmutatás, hogy hány nemzedéket pusztítottunk el őelőttük, akiknek a hajlékaiban megfordulnak? Bizony, jelek vannak ebben. Hát nem hallanak? Vajon nem látták, hogy mi hajtjuk a vizet a kopár földre és gabonát sarjasztunk általa, amellyel jószáguk és ők maguk táplálkoznak? Hát nem látnak? És azt mondják: "Mikor lesz ez az ítélet, ha az igazat mondjátok?" Mondd: "Az ítélet Napján nem használ azoknak a hite, akik hitetlenek voltak. És nem kapnak haladékot. Fordulj hát el tőlük és várj! Ők is várakoznak."
| |
