A Próféták Allah, a Könyörületes és az Irgalmas Nevében  Közel van immár az emberekhez a leszámolás, miközben ők tudatlanságban elfordulnak. Ha új intés jön hozzájuk az Uruktól, csak úgy hallgatják meg, hogy játszadoznak közben csúfondáros szívvel. És a kegyetlenek titokban összesúgnak: "Vajon más lenne ő, mint hozzátok hasonló ember?" Vajon varázslással akartok előállni, holott világosan láttok? Mondd: "Az én Uram tudja azt, amit az égben és a földön mondanak. Ő Halló és Tudó." De nem, ők azt mondják: "Zavaros álmok! Nem! Ő találta ki! Nem! Ő csak egy költő. Hozzon csak egy olyan jelet nekünk, aminő a hajdanvoltak küldetése volt!" Egy város sem hitt előttük, amelyet csak elpusztítottunk. Ők vajon hisznek? És csak olyan férfiakat küldtünk el teelőtted, akiknek kinyilatkoztatást sugalltunk. Kérdezzétek meg az említés gyakorlóit, ha nem tudjátok! Nem adtunk nékik olyan testet, amely nem vesz táplálékot magához. Nem voltak halhatatlanok. Aztán beváltottuk nekik az ígéretet és megmentettük Őket és azt, akit akartunk, és elpusztítottuk a mértékteleneket. Írást küldtünk le hozzátok, ami a ti intéseteket tartalmazza. Vajon nem éltek az eszetekkel? És hány vétkes várost zúztunk porrá és egy másik népet támasztottunk utánuk! Amikor megérezték a mi szigorunkat, akkor bizony hanyatt-homlok futottak belőle! "Ne fussatok! Térjetek vissza az élet gyönyöreihez, amiket hajhásztatok (Me utriftum fíhi) és a hajlékaitokba! Talán számonkérésben lesz részetek. "Ó jaj nekünk!" - mondták. "Bizony, kegyetlenek voltunk!" És egyre csak ezt kiáltozták, amíg learatott vetéshez tettük őket hasonlóvá és hamvukba holtak. És nem játékból teremtettük az eget és a földet, és ami a kettő között van. Ha mulatságot akartunk volna szerezni magunknak, saját magunktól is megszereztük volna azt, - ha ezt akartuk volna tenni. De nem! Mi az Igazságot hajítjuk a hamisságra és szétloccsantja a velejét és íme az semmivé lesz máris. Jaj nektek azért, amit állítotok! Őt illeti meg mindaz, ami az egekben és a földön van. És akik nála vannak, nem tartják méltóságukon alulinak az Ő szolgálatát és nem lankadnak el. Éjjel-nappal fáradhatatlanul magasztalják őt. Vagy választottak maguknak isteneket a földből, akik feltámasztanak? Ha az egekben és a földön rajta kívül más istenek lennének, akkor bizony mindkettő romlásnak indulna. Magasztaltassék Allah, a trónus Ura! Mennyire fölötte áll Ő annak, amit állítanak! Nem tartozik számadással azért, amit tesz. Ők azonban számadással tartoznak! Vagy talán más isteneket választottak maguknak rajta kívül? Mondd: "Adjátok elő a bizonyságotokat!" Ez, amit én hirdetek, intés azoknak, akik velem vannak és azoknak, akik előttem voltak. Ám a legtöbben közöttük nem ismerik az Igazságot és elfordulnak. És nem küldtünk előtted egyetlen küldöttet sem, akinek ne sugalltuk volna azt, hogy nincs más isten rajtam kívül. Engem szolgáljatok! És azt mondják: "Az Irgalmas fiúgyermeket nemzett magának." Magasztaltassék! Nem! Ők csupán tisztelettel övezett szolgák! Nem vágnak elébe a szóval és parancsa szerint cselekszenek. Tudja azt, ami előttük van, és ami mögöttük van. És csak annak az érdekében járhatnak közben, aki néki tetszik. És reszketnek előtte a félelemtől. S ha netán azt mondja valaki közülük: "Én isten vagyok mellette" ? akkor a gyehennával fizetünk neki. Így fizetünk meg a kegyetleneknek. Azok, akik hitetlenek, vajon nem látták, hogy az egek és a föld összefüggő tömeg volt, és mi választottuk szét azokat, és minden élő dolgot mi hoztunk létre a vízből? Vajon nem akarnak hinni? És szilárdan rögzített hegyeket helyeztünk a földre - hogy ne inogjon velük és a rajtuk lévő hágókat (Fidzsedzen) utakká tettük. Talán az igaz útra vezéreltetnek. És az eget jól őrzött tetővé tettük. Ám ők elfordulnak a mi jeleinktől. Ő az, aki megteremtette az éjszakát és a nappalt és a Napot és a Holdat. Valamennyien az űrben (Fí felekin) úsznak. És egyetlen embernek sem adtunk előtted halhatatlanságot. Ha te meghalsz, vajon ők halhatatlanok lennének? Minden lélek megízleli a halált. És mi kísértésképpen próbára teszünk benneteket a rosszal és a jóval. És hozzánk lesz a visszaérkezéstek. És amikor a hitetlenek meglátnak téged, nem tesznek mást, csak gúnyt űznek belőled: "Ez itt vajon, aki elutasítóan emlékezik meg az isteneitektől? " Ők nem hisznek az Irgalmas intésében. Az ember sietségből teremttetett. Meg fogom nektek mutatni a jeleimet, de ne siettessetek engem! És azt mondják: ?Mikor lesz el az óra ígérete- ha igazat mondotok?" Bárcsak tudnák a hitetlenek mi lesz akkor, amikor nem tudják távoltartani a Pokol tüzét sem orcájukról, sem hátukról és nem segít rajtuk senki! De nem! Váratlanul lepi meg és megdöbbenti őket. Nem tudják majd elhárítani azt és nem kapnak haladékot. Már teelőtted csúfot űztek küldöttekkel, ám azokat, akik gúnyolódtak, megragadta az, amiből ők csúfot szoktak űzni. Mondd: "Ki oltalmaz benneteket éjjel és nappal az Irgalmastól?" De nem! Ők Uruk intésétől elfordulnak. Vagy vannak nékik isteneik, akik megvédik őket helyettünk? Saját magukat sem képesek megsegíteni és nem lelnek segítőtársra ellenünkben. És hagytuk ezeknek itt, és atyáiknak, hogy élvezzék az evilági életet, amíg hosszúra nem nyúlt az életük. Vajon nem látják, hogy a földükre jövünk, és megkisebbítjük azt a szélein? Ők lesznek-e hát a győztesek? Mondd: "Én csak a kinyilatkoztatással intelek benneteket. Ám a süketek, amikor intésben van részük, nem hallják a szólítást." Ha Urad büntetésének csak a lehellete éri őket, bizonyára azt mondják: jaj nekünk! Kegyetlenek voltunk!" És igazságos mérlegeket állítunk föl a Feltámadás Napján. És egyetlen lélek sem fog igazságtalanságot elszenvedni semmiben. Ha az egy mustármag súlya lenne is - előhozzuk! Elegek vagyunk a számonkérésben! És adtuk hajdan Mózesnek és Áronnak a megkülönböztetőt (El-Furkant), és fényességet és intést az óvakodóknak, azoknak, akik úgy félik Urukat, hogy nem látják, és óvakodnak az Órától. Ez egy áldott Írás, amelyet kinyilatkoztatás gyanánt leküldtünk. Vajon tagadjátok ezt? És már korábban megadtuk az útmutatást Ábrahámnak, mert ismertük őt. Emlékezz arra, amikor azt mondta az atyjának és a népének: "Mik ezek a szobrok, amelyeket szolgáltok?" Ők azt mondták: "Már atyáinknál is úgy találtuk, hogy nékik szolgáltak." Ábrahám azt mondta: "Bizony, nyilvánvaló tévelygésben vagytok, atyáitokkal együtt!" "Vajon az Igazságot hoztad el nekünk" - mondták azok- "avagy azokhoz tartozol, akik tréfálkoznak?" "Nem!" - mondta. "A ti Uratok az egek és a föld Ura, aki megteremtette azokat. És én azokhoz tartozom, akik ezt tanúsítják nektek. És-Allahra!-bizony fortéllyal rászedem a bálványaitokat, ha hátat fordítotok." És darabokra zúzta azokat, kivéve a főbálványt. Talán visszatérnek hozzá. Ők azt mondták: "Ki cselekedte ezt a mi isteneinkkel? Bizony kegyetlen ő a kegyetlenek között!" Némelyek azt mondták: "Hallottuk, hogy egy ifjú - a neve Ábrahám - elutasítóan emlékezett meg róluk." "Hozzátok hát ide őt a nép szeme elé" - mondták a többiek -, "talán tanúbizonyságot tesznek ellene!" Azt mondták neki: "Vajon te cselekedted ezt az istenekkel, Ábrahám?" "A főbálvány cselekedte ezt. Kérdezzétek őket, ha tudnak beszélni!" -mondta Ábrahám. És ismét magukhoz tértek, és azt mondták: "Ti magatok vagytok a kegyetlenek." Azután megint a fejük tetejére álltak és azt mondták neki: "Hiszen te tudod, hogy ezek nem beszélnek." Ő azt mondta: "Allah helyett olyasmit szolgáltok, ami nem használ és nem is árt nektek semmiben? Pfuj rátok, és arra, amit Allah helyett szolgáltok! Hát nem éltek az eszetekkel?" "Égessétek meg őt" - mondták -, "és így segítsétek az isteneiteket - ha tenni akartok valamit!" "Tűz!" - mondtuk mi -, "légy hűs és békés Ábrahámhoz!" És csalárdságot akartak ellene elkövetni. Ám mi úgy rendeltük, hogy ők lettek a leginkább kárvallottak. És megmentettük őt és Lótot arra a földre, amelyet megáldottunk a teremtményeknek. És ajándékoztuk néki Izsákot és Jákobot ráadásképpen. És mindannyiukat igazakká tettük. És példaképekké (e-immeten) tettük őket, akik a mi parancsunk szerint vezetnek az igaz útra. És azt sugalltuk nekik, hogy jótetteket cselekedjenek, végezzék el az imádságot és adják oda a zakátot. És mindegyre bennünket szolgáltak. Lótnak pedig bölcsességet és tudást adtunk. És megmentettük őt egy olyan városból, amelynek a lakói förtelmességeket követtek el. Gonosz emberek voltak és bűnösök! És bebocsátást adtunk néki a könyörületességünkbe. Igaz volt ő az igazak között. És Noét! Emlékezz arra, amikor annak előtte hozzánk kiáltott! És mi meghallgattuk és megmentettük őt és a háza népét a nagy szorongattatástól. És megsegítettük őt a népe ellenében, akik hazugságnak tartották a mi jeleinket. Gonosz emberek voltak. Valamennyiüket a vízbe fullasztottuk. És Dávidot és Salamont! Emlékezz arra, amikor ők ketten a szántóföld dolgában ítélkeztek, ahová legelőt keresve éjjel elbitangoltak az idegen emberek juhai. És mi jelen voltunk az ő ítéletüknél. És megérttettük Salamonnal az ügyet. És mindegyiküknek bölcsességet és tudást adtunk. És szolgálatra kényszerítettük a hegyeket és a madarakat, hogy Dáviddal együtt minket magasztaljanak. Így cselekedtünk. És megtanítottuk neki a harci védő eszközök készítését számotokra, hogy egymás erőszakától megvédjen benneteket. Vajon hálásak vagytok-e? És szolgálatra kényszerítettük Salamonnak a szelet, amikor viharos, hogy az ő parancsára siessen a földre, amelyet megáldottunk. És mindenről tudomásunk volt. És sátánokat rendeltünk szolgálatára, akik a tengerbe merültek és más munkát is elvégeztek. És mi ügyeltünk rájuk. És Jóbot! Emlékezz arra, amikor Urához kiáltott: "Balsors sújtott engem! Ám te vagy a legkönyörületesebb a könyörületesek között!" És meghallgattuk őt, és elhárítottuk a balsorsot, ami ránehezült. És visszaadtuk néki a házanépét, és velük együtt mégegyszer annyit irgalmunkból való irgalomból és intésként azoknak, akik minket szolgálnak. És Izmáelt, Idríst és ZelKiflit! Mindannyian állhatatosak az állhatatosak között. És bebocsátottuk őket az irgalmunkba. Igazak ők az igazak között. És Jónást (Zen-Nuni)! Emlékezz arra, amikor haragosan elvonult, és úgy gondolta, hogy nem lesz hatalmunk fölötte! És felkiáltott a sötétségben: "Nincs más isten rajtad kívül! Magasztaltassál! Bizony, kegyetlen voltam a kegyetlenek között!" És meghallgattuk és megmentettük őt a szorongattatásból. Így mentjük meg a hívőket. És Zakariást! Emlékezz arra, amikor az Urához kiáltott: "Uram! Ne hagyj egyedül engem! Hiszen te vagy a legjobb örökös!" És meghallgattuk őt és ajándékoztuk neki Jánost. És alkalmassá tettük neki erre a felességét. Hiszen ők mindegyre versengve buzgólkodtak abban, hogy jól cselekedjenek, és hozzánk fohászkodtak önszántukból, és félelemükből. És alázatosak voltak irántunk. És azt, aki érintetlenül megőrizte a szemérmét! És belé leheltünk a lelkünkből. És csudás jellé tettük öt és a fiát a teremtményeknek. "Ez a ti népetek, bizony, egyetlen nép. És én vagyok a ti Ura tok. Engem szolgáljatok hát!" Ám ők széthasadtak vallásuk dolgában egymás között. Mégis mindannyian hozzánk térnek vissza. És aki jótetteket cselekszik és hívő, annak a buzgalma elismerésre lel. Fölírunk neki mindent. És tilos egy városnak, amelyet elpusztítottunk, hogy a lakói halottaikból visszatérjenek mindaddig, amíg az Ítélet Napján meg nem nyílik Góg és Magóg gátja és ők minden magaslatról elősietnek, és közel van immár az igaz ígéret. És íme, kimered azok tekintete, akik hitetlenek voltak mondván: "Jaj nekünk! Ügyet se vetettünk rá! Nem! Kegyetlenek voltunk!" "Bizony ti és az, amit Allah helyett szolgáltatok: tűzrevaló a gyehennának. Oda fogtok lemenni." Ha ezek itt valóban istenek lennének, nem mennének le oda. És mindannyian ott fognak időzni örökké. És hangosan kiáltoznak ott, ám ők maguk nem hallanak semmit. Ám akiknek elhangzott tőlünk korábban a legjobb ígérete, azoknak távoltartásuk lesz onnan; egypisszenésnyi zajt sem hallanak onnan és amire lelkük áhítozik, örökké abban időznek. Nem szomorítja őket a legnagyobb rettegés és az angyalok eképpen fogadják őket: "Ez a ti napotok, amelyre ígéretet kaptatok." Azon a napon úgy hajtjuk össze az eget, ahogyan az írnok göngyölíti össze az irattekercseket ? (Ketajji-sszidzsilli lil-kutubi). Ahogy véghezvittük az első teremtést, megismételjük azt. Ígéret ez, amely minket terhel. Így cselekszünk. A zsoltárban bizony megírtuk hajdan az intést követően, hogy igaz szolgáim fogják örökölni a földet. Bizony, igehirdetés van ebben azoknak az embereknek a számára, akik engem szolgálnak. És csupán a teremtmények iránti irgalomból küldtünk el téged. Mondd: "Nékem csupán az a kinyilatkoztatás adatott, hogy a ti istenetek az egyedüli isten. Tehát muszlimok vagytok-e?" Ha pedig elfordulnak, akkor mondd: "Én tudattam veletek, megkülönböztetés nélkül. És én nem tudom, hogy közel, avagy távol van az, amire ígéretet kaptok? Ő tudja azt, amit kinyilvánítotok és azt, amit elrejtetek. És én nem tudom, hogy az talán próbatétel nektek és meghatározott időre szóló élvezet tárgya." Mondd: "Uram! Ítélkezz az Igazságnak megfelelően! A mi Urunk az irgalmas. Ő az, akihez segítségért kel fohászkodni az ellen, amit állítotok."
| |
